DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amire már a vezérszónoki felszólalásomban nem jutott idő, azzal szeretném folytatni.

A vita során az a meggyőződésem egyre inkább erősödik, hogy sokkal szerencsésebb, jobb és hatékonyabb lett volna, ha az új építési törvénnyel egyidejűleg kerül ez a törvényjavaslat is benyújtásra, hiszen lehetetlen egyiket a másik nélkül, teljes összefüggésében áttekinteni. Kicsit féloldalas így a vita, és féloldalasak a javaslatok és az észrevételek is, hiszen, mivel készülök egy-két konkrét, egyébként lakossági vagy családiházas-szintű esettanulmány keretében megkeresni a minisztériumot azzal, hogy milyen elképesztő, önsorsrontó, indokolatlan és őrült adminisztratív időhúzások vannak a magyar építési jog rendszerében, amelyek jelentős részére a világon semmi szükség nincsen. Ha ezeket megszüntetjük, akkor talán a nemzetgazdasági szempontból kiemeltberuházás-státusz alkalmazására vagy az ezzel kapcsolatos különleges szabályok alkalmazására sem lesz szükség, vagy legalábbis sokkal kevesebb esetben lesz szükség, hiszen erre több más egyéb, esetleg nem feltétlenül tisztességes érdek mellett azért is van szükség, mert egy normál engedélyezési eljárás lebonyolítási ideje elképesztően hosszú.

Na most akkor, amikor azzal szembesülünk, hogy nem állami szintű, nem önkormányzati szintű építési munkálatok elvégzése előtt, sőt kapaszkodjanak meg, adott estben már meglévő állapot rögzítése kapcsán egy-másfél-két évig tart egy eljárás, tehát, mondjuk, egy utólagos használatbavételi vagy fennmaradási engedély megszerzése 12 és 24 hónap közötti időt vesz igénybe nem állami tulajdonú ingatlannál, annyi szakhatóságot kell megjárni az ügyiratoknak, amelyek jó részére, ha alaposan megnéznénk a kapcsolódó joganyagot, rájönnénk, hogy semmi szükség nincsen. Na most, ugyanez igaz, sőt, még inkább igaz az állami beruházásokkal kapcsolatos szabályozásokra, mivel azonban nincs bent, jelen pillanatban nincs a Ház előtt az új építési törvény, ezért áll elő ez a féloldalas helyzet, amire már az előbb hivatkoztam. Mindenesetre érdemes ezzel foglalkozni, és akkor valóban sokkal ritkábban kell alkalmazni kivételi szabályokat, amelyek adott esetben jogos ellenzéki kritikák alapját képezhetik, hiszen nem feltétlenül csak az eljárások gyorsításának szándéka húzódhat meg mögötte, de mi, az Országgyűlés, a parlament, önök mint kormánytöbbség alkotjuk vagy alakítjuk a magyar jogrendszert. Nem a jogalkalmazókra kell haragudni azért  vagy nem csak rájuk , mert eljárások adott esetben elképesztő mértékben elhúzódnak.

Aztán itt egy másik kérdés, ami kapcsolódik az adminisztratív és közigazgatási terhekhez. Modern épületek, modern építési beruházás nem képzelhető el az elektromos hálózatok fejlesztése nélkül, különösen a mostani, nagyon veszélyes időkben. Na most, itt ugyanaz a helyzet, mint az előbb említett esetkörben. Sok esetben  ismeretlen indokok miatt  a Honvédelmi Minisztérium Műszaki Főosztályának kell, mondjuk, egy 150 méteres kivitelezés engedélyezési eljárásába bekapcsolódni.

Hogy minek van erre szükség, azt ne tőlem kérdezzék! Konkrét esettanulmányokat fogok eljuttatni a minisztériumhoz annak érdekében, hogy bebizonyítsam, hogy milyen indokolatlan őrület van sok esetben a magyar közigazgatásban. És akkor csodálkozunk, hogy adott esetben elektromos, lakossági szintű hálózatfejlesztési eljárások  adminisztratív, közigazgatási eljárásokról beszélek  engedélyezése is másfél-két évet vesz igénybe. Hát, ha ilyen tempóban haladunk, akkor valóban 2100-ra sem fog érdemi hálózatfejlesztés megtörténni, ami nélkül nem képzelhető el energiabiztonság, energiafüggetlenség és korszerű szolgáltatás sem.

Hát, mi történik akkor egy komoly állami építési beruházás esetében? Ha lakossági szinten egy jelentéktelen fejlesztés kapcsán indokolatlan, duplikált adminisztratív terhekkel szembesülnek a résztvevők, és ha nem keresett volna meg több választópolgár ezzel kapcsolatban, én magam sem hinném el bemondásra, csak úgy, szóbeli közlésre én magam sem hinném el, hogy milyen hihetetlenül rosszul működik e tekintetben akár az elvi, akár aztán a fizikai kivitelezés engedélyezési szakasza. Egészen elképesztőnek tartom.

Emlékszem arra, amit a miniszter úr a Vállalkozásfejlesztési Bizottság előtti meghallgatásán mondott, mely szerint ő már abban az életszakaszban van, miszerint nem magához szedi a feladatokat, hanem inkább szeretne néhány feladatot más minisztériumok számára is, mondjuk, elvégezhetővé tenni vagy ennek a lehetőségét biztosítani. De lehet, hogy nem fogja megúszni, hogy az épületenergetika feladatkörét mondjuk egy politikai örökbefogadás révén magához vegye, vagy legalábbis szoros egyeztetést végezzen az energiaügyi miniszterrel, ugyanis a fenntarthatóság az általa vagy a minisztériuma által benyújtott, most általános vita alatt lévő törvényjavaslat fenntarthatósági szempontjainak betartása és a hosszú távú, gazdaságos, korszerű, alacsony költséggel történő üzemeltetés kérdése nem képzelhető el korszerű épületenergetika nélkül. Arról már nem is beszélve, hogy azt talán csak esetleg sejthetjük, hogy mondjuk Brüsszelben milyen, adott esetben indokolatlan energetikai követelményrendszer-szigorításra készülnek, hogy milyen mértékben esik túlzásba már megint Brüsszel akkor, amikor, mondjuk, akár a szigetelési, akár fűtési-hűtési költségek vagy műszaki paraméterek vonatkozásában a feltétlenül szükségeshez képest indokolatlanul szigorú szabályokat fog előírni, amelyek aztán végképp nem lesznek betarthatóak a legkorszerűbb technikák alkalmazása nélkül.

Úgyhogy erre már csak a gyakorlatias gondolkodás szempontjából ismételten felhívom miniszterhelyettes úr figyelmét is, és arra, hogy nagyon alaposan át kell tekinteni a kapcsolódó közigazgatási eljárások rendszerét, és ahogy szoktam mondani, a végletekig le kell egyszerűsíteni ezen eljárásokat. Ugyanis nem attól lesz jobb, hatékonyabb valami, hogy az íróasztalfióknak meg a szekrények polcainak gyártjuk a különböző iratokat. Elképzelhetőnek, sőt nagyon valószínűnek tartom, hogy fűződnek ahhoz érdekek, hogy feleslegesen generáljunk közigazgatási munkát, hiszen azért jó néhány munkahelyet így is fenn lehet tartani. Én értem az ehhez fűződő szempontokat, de azok az emberek talán más területeken, akár a közigazgatás más területein hasznosabbá tehetik magukat, tehát még az érdekeik sem sérülnek. Az viszont teljesen elfogadhatatlan, hogy a lakossági és az állami fejlesztéseket az állam által fenntartott közigazgatási rendszer sokszor  ahogy az előbb is mondtam  hosszú évekkel késlelteti, ezáltal jelentős árdrágulás következik be, és a hosszú távú fenntarthatóság szempontjai is jelentős mértékben sérülnek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk padsoraiban.)