Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem visszaélve az általános vita adta keretekkel, de jó, ha van miniszteri reagálás; én ezt bátorítom.

Amikor arról beszélünk, hogy tízéves terveket várnak el tárcáktól, minisztériumoktól, akkor azért szögezzünk le valamit: lehet persze igazodni a hétéves uniós pénzügyi ciklusokhoz, de én ennél kicsit bátrabb lennék. Ne ahhoz illeszkedjünk, hanem a saját költségvetési forrásainkat rendeljük a saját nemzetstratégiai céljainkhoz. De, miniszterhelyettes úr, ne jusson el oda a dolog, hogy minden tárca tíz évre tervez, természetesen majd a tíz évnek a második felére, mert akkor talán könnyebbnek tűnik megvalósítani és finanszírozni valamit, mint most, de aztán elteljen a következő három év úgy, hogy kézzelfogható terveket erre a terminusra nem tesznek le az asztalra.

Tehát fogalmazzák meg azt is minden esetben, hogy ebben a ciklusban mi az, ami elérendő, kivitelezhető, finanszírozható. Értem én, hogy nehéz, merthogy befagytak az uniós források, amelyek egyébként járnának Magyarországnak. Én azt mondom, hogy van még egy legalább ilyen fontos célterülete ezeknek, egy olyan bérfejlesztési alap, amibe ha becsatornázzuk az uniós források, a kohéziós források egy részét, oda pályázhat a kisvállalkozó, hogy adott esetben növelje munkaerejének a bértömegét.

Ez egyébként összefügg az építésüggyel is  s itt eveznék át a másik fontos kiemelendő dologra, amiért szót kértem , ez pedig a helyi munkaerő előnyben részesítése. Nagyon szép dolog, ha az önök koncepciója leteszi az asztalra azt, hogy a helyi vállalkozónak legyen hely. Mi ezt mindig mondtuk, hangoztattuk, támogatjuk most is, és nyilván alkalmazzanak a lehető legnagyobb mértékben helyi munkavállalókat. Ez az értékelés során legyen egy szempont. De pont az önök koncepciójával megy szembe az a vendégmunkás-stratégia, amely bár céljaiban és retorikailag megfogalmaz hasonlókat, de az a baj, hogy a hazai munkaerő előnyben részesítése maximum az eljárásjogi szabályok között kerül garanciákkal ellátva az asztalra. Ezenközben amikor felvetünk olyan teljesen logikus igényeket, mint például hogy a multinacionális munkavállaló ne csak azt igazolja, hogy keresett munkaerőt, de nem talált, hanem igazolja azt is, hogy nem tudta a meglévőből, a saját magyar munkaerejéből átképezni, természetesen ingyenesen azokat, akik megvannak, ha bedobjuk ezt a garanciális szabályt, akkor önök erre nem reagálnak, nem mondják azt, hogy pontosan ez az önök célja is és erősítsük meg ezzel a jogszabályt.

Attól tartok, hogy bár önök megfogalmazzák ezeket a szép célokat, holnap azért itt lesz a vendégmunkás-tematikában is a vendégmunkás-szabályozásról egy vita, és ne az derüljön ki a végén, hogy önöknek nincs más koncepciójuk, mint hogy az alacsony bérekkel versenyeznek a nemzetközi térben, s ha kényszerből kivándoroltak százezrek a jobb megélhetés reményében, akkor pótolják őket vendégmunkásokkal. Mert most arról szól a közbeszéd egy része, hogy 500 ezer főnyi új munkaerő kell. Ezt egyébként én akár még el is fogadom középtávon. Itt viszont kétfajta megoldási út van. Az egyik az, amiről pont az önök gazdaságfejlesztési minisztere beszélt a miniszteri meghallgatásán  s szerintem ez egy jó dolog , hogy az aktivitási rátához kell hozzányúlni, mert a magyar aktivitási rátában még van tartalék, sőt százezres nagyságrendű tartalék van. Nem lehet elintézni ezt az egészet annyival, hogy minden részletszabályban az indoklásba beleírjuk, hogy a magyart kell előnyben részesíteni, de aztán a valóság és a megvalósulás afelé mutat, hogy egy majdnem kontroll nélküli, szervezett vendégmunkás-import valósul meg.

Tehát az a határozott kérésem önök felé, hogy egyeztessenek a különböző tárcák, legyen hasonló az erre a területre vonatkozó szabályozás minden témakörben. Támogatom, ha itt lerakják azt, hogy a magyar vállalkozó legyen az első és a magyar munkavállaló legyen az első, s akár még a projektértékelésnél is ez legyen szempont, de akkor érvényesüljön ez a holnap tárgyalandó javaslatban is. Az a kérésem, hogy beszéljenek egymással, mert nem látjuk azokat a garanciákat, amelyek minden esetben a magyar munkavállalót részesítenék előnyben. S ha a másik szabályozás tönkreteszi ezt az amúgy szépen megfogalmazott tervet, akkor önök hiába írják bele ebbe a koncepcióba, ellentétes hatást fog kiváltani, és a sor végén megint csak a magyar munkavállalók, illetve a magyar családok fognak rosszul járni, ezt pedig nem engedhetjük meg. Köszönöm.