SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy egy ilyen vita közepébe kellett önnek bekapcsolódni, mert a vita eleje szerintem méltó volt ehhez, és azt is sajnálom, hogy  elnök urat ismerve  lehet, hogy furcsán hallotta párttársainak a hozzászólását, de először is szeretném megköszönni Mátrai Márta háznagy asszonynak, Kállai Mária képviselő asszonynak és Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, a Fidesz-KDNP kormánypárti képviselőinek a hozzászólását.

Valóban úgy gondoltuk, úgy terveztük, és úgy képzeltük el ezt az előterjesztést, hogy a történelemből tanulva, a nemzetünket tisztelve, a nagyjainkat megbecsülve végre eljuthatunk egy olyan konszenzusra, amelyet oly nehéz megtalálni ebben a Házban és a politikában. Talán egységes hozzáállás csak olyankor van, amikor egy elhunyt képviselőnkről megemlékezünk, és fél percig, egy percig ki-ki a maga módján emlékezik meg bármilyen színezetű, bármilyen korban élt, és hozzáteszem, bármilyen politikát művelt képviselőnkről.

Remélte az ember, személy szerint én is, hogy ez a mostani törvény-előterjesztés ezek közé a percek közé, órák közé sorolható. Én ezért szeretném megköszönni a kormánypárti képviselők mellett Ander Balázs képviselő úr hozzászólását is, a Jobbik képviselőjének a hozzászólását. Köszönöm azt, hogy ahogy a kormánypárti képviselők is és jómagam is megtettem, mind a már korábban elhunyt Corvin-lánc-tagokról, kitüntetettekről, mind pedig akár azokról, akik ma itt élnek közöttünk, említést tett, és felsorolt néhányat közülük a múltból is, a jelenből is, akik fantasztikus, nagy teljesítményt tettek le nemcsak a nemzet oltárán, hanem az egész világ előtt.

Ehhez képest, azt kell mondanom, hogy Kálmán Olga képviselő asszony felszólalása méltatlan volt. Tulajdonképpen az lenne a legjobb, vagy azt kellene tennem, hogy nem is reagálok rá. (Kálmán Olga: Tegye!) De ön annyi rágalmat, annyi hazugságot, annyi méltatlan kifejezést használt egy ilyen törvényjavaslat kapcsán, hogy az kiverte a biztosítékot szerintem nemcsak a kormánypárti képviselőknél, hanem azoknál is (Szabó Rebeka: Nálunk nem!  Nacsa Lőrinc: Nem voltál itt!), akikkel adott esetben az elmúlt hónapokban vagy az elmúlt években koalícióra készültek. És kiverte a biztosítékot, vagy legalábbis biztos, hogy megdöbbenti a művészeti világ, a tudományos világ, az oktatás és sok más terület képviselőit, azokét is, akik adott esetben ebben a kitüntetésben nem részesültek, és nem is álmodnak róla, de tisztelettel néznek fel azokra az emberekre, akiket felsoroltunk, akár azokra, akik elhunytak, és akár azokra, akik élnek közöttünk. (Kálmán Olga: Nem róluk beszéltem!)

Tisztelt Képviselő Asszony! Ön kit húzna ki ebből a nemes névsorból? Talán Kallós Zoltán azért bántja önt, mert határon túli, és a határon túliakat az önök közössége megtagadja? (Kálmán Olga: Ezt nem hiszem el!) Önöket azért bántja, mondjuk, Lovász László matematikus, mert a főnökük nem tud számolni (Kálmán Olga: Ön miért beszél hazugságokat?!  Arató Gergely: Nagyon emelkedett, államtitkár úr!), összekeveri a prímszámokat? Talán Makovecz Imre azért bántja önöket (Kálmán Olga: Nem erről beszéltem), mert semmit nem tudtak felújítani, építeni ebben a világban? Vagy pedig hozzáteszem, Ráday Mihály (Kálmán Olga: Na, pont erről beszéltem!), 2021-ben elhunyt SZDSZ-es képviselő úr, aki egész életét arra fordította, hogy a Budapesten szétvert, a kommunisták által szétvert villákat rendbe lehessen tenni, a pusztítást valamilyen módon rendbe lehessen tenni, fel lehessen újítani? (Kálmán Olga: Képviselő úr, miről beszél maga, könyörgöm?!)

Végre van egy kormány, amely ezzel is foglalkozik, nem csak a lopással, amit egyébként önök tettek, akkor önök erre így reagálnak, egy ilyen törvényre (Kálmán Olga: Hogy?), ami ráadásul hazugság. Mind hazugság! (Kálmán Olga: Mi volt a hazugság? A 6 milliárd? A törvény hazugság!) Gyalázatos volt! Olyan számokat hozott ide, amelyek nem igazak. (Kálmán Olga: Mi?!) Az egyik oldalról én meghallgattam önt, tisztelt képviselő asszony, a másik oldalról pedig elmondhatta a véleményét ott fönt, és amit elmondott, még egyszer hangsúlyozom, gyalázatos volt.

Ebbe a vitába, nem akarok mást mondani, Arató Gergely is beszállt. Úgy szállt be, hogy  csak azért, hogy a jegyzőkönyv is láthassa vagy leírhassa  itt sem volt. Nem is figyelte, hogy miket mondtunk el, nem is hallgatta. (Arató Gergely: Van ám közvetítés, államtitkár úr!) Igen, gondolom, végig ott ült előtte, tudom, igen. (Kálmán Olga: Nálunk így szokás!) Bejött, majd olyanokat állított, amelyek nem hangzottak el. Olyanokra reagált, amelyek szóba sem jöttek. Nekiment Nacsa Lőrinc képviselőnek csak azért, mert gyűlöli, mert az igazságot elmondja, és mindig válaszolnak neki. (Kálmán Olga: A gyűlölet mennyire keresztényi? Nem szoktunk gyűlölni!) Ahelyett, hogy végighallgatta volna ezt a vitát, és meghallgatta volna DK-s képviselőtársának a vezérszónoklatát (Arató Gergely: Azt is meghallgattam!), amivel gyalázta mind a kitüntetést, mind a kitüntetetteket, mind azt a hatalmas nagy területet, ami a kultúrától építészetig, a művészet különböző ágain keresztül a tudományig átöleli ezt a kitüntetést, akkor talán ön is máshogy szólalt volna fel. (Kálmán Olga: Miért egyszemélyes a közbeszerzés?)

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen azoknak a támogató… (Kálmán Olga: Miért egyszereplős a közbeszerzés? Ilyenekről beszéljenek, és ne arról, ami el sem hangzott.  Zaj.  Az elnök csenget.) Kálmán Olga képviselő asszony, ön nem az ATV-ben van, ahol szedegetheti a rágógumit meg minden mást (Derültség a kormánypárti sorokból.), a primitív beszólásait legyen szíves majd máskor mondani. Ezt a vitát ön a méltatlan hozzászólásával már sajnos meggyalázta. (Kálmán Olga: Milyen emelkedett!)

(18.00)

Nagyon szépen kérem, hogy a mostani beszólásait… (Arató Gergely: Te olyan emelkedett vagy, mint a kupola!  Kálmán Olga: Önöknél nem szokás az igazmondás?) kicsit fogja vissza.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a figyelmüket, köszönöm szépen támogató hozzászólásaikat. Én a Jobbik képviselője felé csak annyit tennék föl költői kérdésként, mint már ezt megtettem máskor is: egy évvel, másfél évvel ezelőtt hogyan gondolták, hogy egy ilyen párttal együtt kormányoznának? Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)