DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondhatnám, hogy itt a mezőgazdászok és nem mezőgazdászok közötti egyetértés után, a pártok közötti konszenzus után, azután, miután az Agrárminisztérium felismerte a téma fontosságát és megkongatta a vészharangokat, azután, miután Font Sándor képviselő úr, a Mezőgazdasági Bizottság elnöke magas szakmai anyagot terjesztett itt a parlament elé, vagy azután, miután Rétvári Bence államtitkár úr diszkréten egyeztetett Arató Gergely képviselőtársammal, majd hál’ istennek, valamiben, végre ebben egyet tudtak érteni, én már csak azt mondhatnám, hogy egy kávét kérek. Ám ennyire azért nem felhőtlen a dolog, hiszen egy kicsikét vissza kéne kanyarodnunk az időben, megvizsgálni azt, hogy hogyan is jutottunk el idáig.

Örömmel hallottam, hogy pártoktól függetlenül mindenki nagyon fontosnak tartotta hazánk vízgazdálkodását, ámbátor megjegyezném, hogy a kutak mellett a vízgazdálkodás egyébről is szól, például olyan évtizedes vagy évszázados elmaradásokról, amelyeknek köszönhetően a tavalyi évben láthattuk, hogy egy aszály milyen károkat okozhat akár a magyar mezőgazdaságnak, akár a magyar embereknek és a magyar háztartásoknak.

Én azt gondolom, hogy nem lehet egy kormányt sem számonkérni évszázados mulasztásokért, ámbátor azt is megjegyezném, hogy a Fidesz-kormánynak és a baloldali kormányoknak is lett volna lehetősége épp elég arra vonatkozóan, hogy ezeket a problémákat orvosolják, megoldják és kiküszöböljék, illetve Bencze János képviselőtársam nagyon helyesen megemlítette itt azt az elmaradt projektet, amit Duna-Tisza-csatornaként szoktunk emlegetni.

Én bátorkodtam ennek kapcsán, illetve magának a Tiszán elhelyezkedő vízlépcsőnek, a Csongrád-Bokros-közi, már nagyon régóta megtervezett vízlépcsőnek a kapcsán az agrárminiszter úrnak egy írásbeli kérdést feltenni, aki átpasszolta az ügyet a Belügyminisztériumnak, a belügyminiszter úr pedig Rétvári Bence államtitkár urat hatalmazta fel arra, hogy válaszoljon nekem. A választ, ami nagyon kimerítő volt, ezúton is köszönöm szépen.

Bár nem a Fidesz-kormányon szeretném valóban III. Károly elmaradásait és mulasztásait számonkérni  azt gondolom, államtitkár úr egyébként is a cinikus válaszoknak a feketeöves mestere , megkaptam a választ, igazság szerint nem derült ki belőle, hogy Csongrád és Bokros közé mikor fogunk vízlépcsőt építeni, mármint hogy a magyar állam. Még két további kérdésemre sem derült ki, hiszen államtitkár úr volt szíves visszautalni az első, aztán a második válaszára. Tehát nem igazán tudjuk, hogy azok a vizek, amelyek most korlátlanul el vannak engedve az országból, mikor lesznek megfogva, mikor tudjuk majd tompítani azt az aszály okozta kárt, amit a tavalyi évben nagyon sok mezőgazdasági termelő kénytelen volt átvészelni. Mondhatnám, hogy országunk egy tejjel-mézzel  akarom mondani: vízzel  folyó kis Kánaán lehetne, hiszen konkrétan évszázadok óta mezőgazdasági adottságokkal rendelkező és a mezőgazdasági adottságokat kihasználó ország vagyunk, Európa éléskamrája voltunk.

Mára bizonyos hibás stratégiai irányok miatt inkább autóipari összeszerelő üzemmé váltunk a vas és acél országa után, most pedig akkumulátorgyár-nagyhatalommá szeretnék változtatni az országot. Én azt gondolom, hogy nem ez a helyes iránt. Én azt gondolom, hogy nem ezeket az akkumulátorgyárakat kell majd itt vizekhez juttatni. Nem elég, ugye, hogy Debrecenben most egy akkumulátorgyár épül, most egy második is bejelentkezett, és egy második akkumulátorgyárat is fognak ide építeni.

Azt gondolom, vízhez inkább a magyar gazdálkodókat kell juttatni, főleg olyan ínséges területeken, amelyek, mondjuk, a két legnagyobb folyónk között helyezkednek el, hisz a Duna és a Tisza között elhelyezkedő országnyi, fél országnyi, vagy lehetne úgy mondani, hogy kisebb európai országnyi területeket, melyek a Jászságtól a homokhátságig terjednek, egészen egyszerűen nem sikerült vízhez juttatni az elmúlt évtizedekben. Ez azt eredményezte, hogy a homokhátságon máris elsivatagosodási folyamatok indultak el. Én azt gondolom, hogy ha a Duna-Tiszta-csatorna, valamint az ehhez kapcsolódó csatornarendszerek nem lesznek helyreállítva, akkor ez a folyamat tovább fog romlani, és félő, hogy egyszer majd eljut arra a szintre, amikor már visszafordíthatatlanná válik.

Egy hibás szemléletre is szeretném felhívni a figyelmet. Egész egyszerűen az, hogy a törvényhozás előtt pontosan mit fogadunk el, és a törvényjavaslatok mit tartalmaznak, nagyon fontos, ámbár a szakmai végrehajtás is ugyanilyen fontos. Éppen ezért egy példával szeretnék önök elé jönni egészen Csongrád-Csanád vármegyéből, ahol kiváló megyei önkormányzati képviselőnk, Laczkó Zsolt megkereste azzal a megyei közgyűlést, miszerint azt a csatornarendszert, amely itt található, a dél-alföldi térségben, nemcsak a belvizek elvezetésére lehetne használni, hanem bizony fordított esetben akár a vízmegtartást is lehetne ezekkel elősegíteni. Mind a téli csapadékvizet fel lehetne ezekbe fogni, mind pedig amikor árhullám van valamelyik folyónkon, jelen esetben itt, a Tiszán, akkor ezt az árhullámot kihasználva, ártéri víztározókba a vizet felfogva ezeket a csatornarendszereket lehetne megtölteni. Ez elkerülhetővé tenné azt, hogy az aszály még egyszer ilyen megpróbáltatást mérjen az országra.

Sajnálatos módon a magyar vízügy a legtöbb helyen még az évszázad aszályában is árvízvédelemre készül. Így Csongrád-Csanád megyében is az történt jelenleg is, idén is, hogy a téli vizeket egyszerűen kiszivattyúzták ezekből a csatornarendszerekből ahelyett, hogy még feltöltötték volna azokat. Így azt gondolom, hogy ez a hibás gondolkodás az ország kiszáradásához is vezethet, illetve ha már megemlítjük, hogy vízkészletvédelmi országtérkép készül, aminek, azt gondolom, kiváltképp örülnünk kell, akkor talán ezen a térképen fel kéne tüntetni azt is, hogy melyek azok a területek, ahol óriási nagy probléma van a vízgazdálkodás terén. Ezt a jövőben meg kéne szüntetni, éppen ezért én azt javaslom a kormánynak, hogy kiemelt támogatásokat nyújtson ezeknek a régióknak, hiszen azt gondolom, hogy volt épp elég olyan beruházás, amivel lehet, hogy a magyar emberek többsége nem értett volna egyet ebben az országban, abban viszont  láthattuk  konszenzus van, hogy a vízgazdálkodást helyre kell hozni.

Ha már megemlítettem a vízgazdálkodást, akkor ami a háztartás szintjén leginkább tapasztalható, az az, hogy ha valaki a saját kútját szeretné használni. Miután az Agrárminisztérium megkongatta a harangot, én azt gondolom, hogy elindult egy helyes irány. Bár hozzá szeretném tenni, hogy én azt gondolom, a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslatnak talán egy kicsit mi is a részesei vagyunk. Ezt nem én mondom, hanem dicséretképpen baloldali politikusok ismerték el, hiszen mi voltunk azok, akik egy esetleg kútsarc vagy kútadó ellen felemeltük a hangunkat, akik több tízezer aláírást gyűjtöttünk a téma és gyakorlatilag a kutak és a kutak birtokosainak az érdekében, valamint mi voltunk azok, akik a vidéket folyamatosan járva megpróbáltuk az embereket arra kérni, hogy támogassanak minket abban, hogy ezt a kútsarc elleni törvényjavaslatot sikerüljön végre olyan mederbe terelni, amely a legtöbb politikai pártnak, illetve a magyar kúttulajdonosoknak és embereknek a legnagyobb megelégedésére szolgál.

Azt gondolom, hogy bár lehetett volna akár még engedékenyebb is ez a javaslat, ismerjük el legalább azokat a részeit, amelyek valóban jók, hiszen a kútamnesztia valóban egy csodálatos dolog, főleg akkor, hogyha kútadó helyett lett bevezetve, ámbátor ahogy Font képviselőtársam is említette, reméljük, hogy majd a következő népszámlálás után, amikor fel lesznek térképezve ezek a kutak, akkor ez nem fog újra napirendre kerülni, és reméljük, hogy akkor nem lesz ez a lerágott csont újra elővéve.

Tehát a Mi Hazánk Mozgalom egy olyan pártként, amely mindenképpen konstruktív ellenzéki szerepet tölt be a magyar parlamentben, ezt a törvényjavaslatot támogathatónak tartja, viszont nagyon jó lenne, hogyha még egy kicsikét ezen lehetne módosítani, így egy módosító javaslattal is fogunk élni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok és a Mi Hazánk soraiból.)