DR. BRENNER KOLOMAN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jó napot! Grüss Gott! és Dobar dan! A közéleti életem, ha szabad így fogalmaznom, legelső sajtótájékoztatóját ezzel a háromnyelvű köszöntéssel kezdtem, hiszen mi a soproni régióban így nőttünk fel, megadván a tiszteletet mindhárom nemzetiségnek. Jómagam alapító tagja voltam a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának, és egészen 2017-ig képviselője is, ezért én ilyen szemmel tekintettem át az előttünk fekvő beszámolót; az előttünk fekvő beszámolót, amely szakmai szempontból egy nagyon korrekt munka, és a nemzetiségi tevékenységek teljes területét lefedi.

Amennyiben azonban az előttem szóló képviselőtársaimra is reagálnom kell, egy kicsit ezt összpolitikai és össztársadalmi szempontból értékeljük, akkor először is szeretném leszögezni, hogy a Jobbik-Konzervatívok közössége kezdettől fogva mind a határon túli magyar nemzeti kisebbségek, mind pedig a hazai nemzetiségek ügyét kiemelt nemzetstratégiai kérdésként kezelte. Ha akár csak arra utalhatok, hogy ha megnézik a 2018-as választási programunkat  igen, nekünk volt olyan, ellentétben más pártokkal , abban mind a határon túli magyar nemzeti közösségek, mind a hazai nemzetiségek  és ez ritkaság a hazai politikai mezőnyben, azt gondolom  kiemelt szerepet játszottak. Mégpedig nemcsak a hazai cigányság, hanem minden nemzetiség ügye a mi választási programunkban benne volt korábban is, és a politikai tevékenységünkben a mai napig kiemelt szerepet játszik.

Azt kell mondjam, hogy már amikor 1993-ban a magyar Országgyűlés megalkotta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt, már akkor jó néhányan felhívtuk arra a figyelmet, hogy valószínűleg nem szerencsés a klasszikus nemzeti kisebbségek ügyét és a hazai cigányság ügyét ugyanabban a keretrendszerben szabályozni, mert a hazai romatársadalom ügye egy olyan össztársadalmi erőfeszítést kíván  és a roma közösség vezetőitől kimondottan és kiemelkedő felelősséget pluszban, illetve a sajnos egy nagyon vékony hazai roma elittől is , amelyet szerintünk nem feltétlenül a nemzetiségpolitika keretében tud hazánk igazán kezelni.

Sajnos az idő bebizonyította, hogy nekünk volt igazunk, hiszen lehet látni, hogy míg a 12 klasszikus nemzeti kisebbség, nemzetiség például a nemzetiségi önkormányzatok rendszerét minden döccenés ellenére, ha szabad így mondani, az elmúlt évtizedekben, tehát ’94 óta, amikor legelőször megválasztottuk őket, normálisan tudja működtetni, ez nem igaz sajnos a hazai cigányságra, amely kezdettől fogva küzdött ezzel a nemzetiségi önkormányzati rendszerrel, és sajnos igen, a nagypolitika pedig mindig rátelepedett erre, és ez nem volt senkinek sem jó a mi véleményünk szerint, sem a hazai cigányságnak, sem pedig az egész magyar társadalomnak.

Ezért én ezzel a részével a beszámolónak azért nem kívánok foglalkozni, mert szerintem nem nemzetiségpolitikai keret keretében kell hogy ezt a vitát lefolytassuk, egészen odáig, hogy éppen jelenleg mi zajlik az Országos Roma Önkormányzatnál, és a már elhangzott korrupciós, Farkas Flórián-os ügyekről már inkább szó se essék, mert ez szerintünk több mint harminc évvel a rendszerváltoztatás után egy hihetetlen szegénységi bizonyítványa az egész eddigi kormányzó politikai elitnek. Ezt szerintem érdemes egyszer így ebben a formában is jegyzőkönyvezni a magyar Országgyűlés falai között.

Nézzünk néhány olyan dolgot, ami szerintem nagyon érdekes lehet, ha a beszámolóban felsorolt részleteket egy kicsit azért a további fejlődés szempontjából kritikusan is megszemléljük. Az első ilyen kérdés a Jobbik-Konzervatívok számára az elvándorlás kérdése, ami egy össztársadalmi probléma, de kimondottan érinti a hazai nemzetiségeket is. Itt például hadd utaljak, mondjuk, Baranyára, ahol nagyon sok német nemzetiségű falu van, főleg a kisebb települések többek között azért is elnéptelenednek, mert nyilvánvalóan főleg, ha még a családból, illetve a nemzetiségi oktatásból a fiatalok tudnak németül, akkor a mai világban teljesen normális az, hogy már ifjúkorukban eltávoznak a német nyelvterületre. Miért is? Hát, azért, mert háromszor annyit keresnek, mert írd és mondd, az Európai Unióban a magyar polgárok bérei az egyik legalacsonyabbak. Itt is hadd utaljak a Jobbik-Konzervatívok béruniós és bérfelzárkóztató kezdeményezésére. Amíg ebben átfogó áttörés nincs, addig sajnos a nemzetiségek lakta településekre is nagyon vonatkozik ez az elvándorlási kérdés.

(11.10)

Még egyszer mondom, ez egy össztársadalmi kérdés is, de nyilvánvalóan például a német nemzeti kisebbséget, de szerintem a többi olyan nyelvtudással rendelkező nemzetiséget is érinti, akik most már, lássuk be…  a szegedi régióból is járnak át sajnos Romániába dolgozni a magyarok, merthogy szégyenszemre már ott is magasabbak a bérek, mint nálunk. Halkan jegyzem meg, hogy a rendszerváltoztatás óta az Orbán Viktor vezette Fidesz kormányzott 17 éven keresztül, úgyhogy lehet nyugodtan másra mutogatni, csak nem érdemes.

Egy másik kérdés, ami számomra kutatóként és nyelvészként is mindig kiemelkedő jelentőségű volt, a hazai nemzetiségek nyelvhasználata. Ez a kérdés ebben a beszámolóban nem kapott olyan hangsúlyt az én véleményem szerint, mint amit ez a kérdés megérdemelne, hiszen a nemzetiségi identitás mégiscsak egyik legelső ismérve az anyanyelv ismerete.

Na, most, a történelmi folyamatok miatt a hazai nemzetiségek jelentős része egy nyelvvesztési folyamat kellős közepén, vége felé  attól függ, hogy melyik nemzetiségről beszélünk  áll. És mindazon intézményrendszer, ami valóban szükséges  például a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott oktatási intézmények , kezd egész jól kiépülni néhány nemzetiség keretén belül.

A nagy kérdés az, hogy elindule a folyamat afelé, hogy egyre több kétnyelvű vagy esetleg egynyelvű, kizárólag a nemzetiség nyelvén oktató intézményt sikerüle magas oktatási színvonalon nekünk itt aztán azért létrehoznunk, hogy a hazai nemzetiségek tényleg meg tudják őrizni a nyelvüket és a kultúrájukat.

Na most, a mai világban  épp Pintér belügyminiszter úr irodája elől érkeztem ide, mert magam helyett inkább a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökét delegálta a Jobbik-Konzervatívok erre az egyeztetésre a bosszútörvényről , amikor az összoktatás ügyét a jelenlegi fideszes egypárti túlhatalom úgy kezeli, ahogy kezeli, akkor azt meg lehet nézni, hogy mondjuk, ki az, aki nemzetiségitanár-képzésre jelentkezik. Képzőhely van, tisztelettel jelentem, csak hallgató már nem nagyon. Csak utalnék a legutóbb megjelent számokra is, mondjuk, a saját egyetememről, az ELTE-ről, hogy hányan jelentkeztek en bloc pedagógusnak, és akkor a nemzetiségi tanárokról már nem is beszélek.

Szóval, tisztelettel arra szeretnék mindenkit kérni, hogy ami pozitív a hazai nemzetiségpolitikából, azt fogadjuk el pozitívnak. Én minden fórumon kiálltam és kiállok, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében és minden fórumon a kárpátaljai magyarság érdekében, hiszen Brenzovics László barátomat 1996 óta ismerem, és gyakorlatilag azt gondolom, hogy nagyon pontosan ismerem az ottani viszonyokat is. De ne felejtsük el azt sem, hogy a hazai nemzetiségek ügyét bizony nekünk európai összehasonlításban sikerült viszonylag jól rendeznünk, ezt is le kell szögezni mindig, hiszen a nemzetközi összehasonlításban a hazai nemzetiségpolitika intézményrendszere jól kiépültnek tekinthető.

És azt se felejtsük el, hogy mik azok a problémák  így például a hazai klasszikus nemzetiségek nyelvvesztése , melyekre eddig ez az intézményrendszer nem tudott átütő választ adni, és szerintem ebben kellene nekünk közösen továbbgondolnunk a folyamatokat, hiszen ez egy nagyon fontos kérdés.

Az utolsó hadd legyen a választási ítélettel kapcsolatos megjegyzésem, ugye, a legutóbbi ítélettel kapcsolatban. Igen, amikor a kedvezményes mandátum lehetőségét akkor még az Országos Német Önkormányzatban is tárgyaltuk, az a kérdés mindig megosztotta a nemzetiségeket, hogy gyakorlatilag egyrészt a regisztráció rendszere is mindig vitás kérdés volt; különösen a hazai németség köreiben, akikben még élénken élt  főleg az idősebb generációkban  a hazai németség elűzetésének tragikus élménye, amelyet a népszámlálási adatok alapján hajtott végre az aktuális magyar kormány. Gyakorlatilag azt kell hogy mondjam, hogy ezek komoly viták voltak, hogy a regisztráció kérdését hogyan kezeljük.

Végül arra jutottunk, hogy a többletjogok, valamilyen szintű többletjogok fejében ezt vállaljuk. De az, hogy gyakorlatilag a két szavazatunk közül az egyiket is elveszítjük akkor, hogyha feliratkozunk a nemzetiségi névjegyzékre és a parlamenti választáson is arra szeretnék szavazni, az viszont a jelenlegi egykamarás parlamentben bizony már, mint kiderült az ítéletből, komoly jogi és nemzetiségpolitikai problémákat vet fel. Itt szerintem szintén érdemes volna egy további lépéssel és egy konszenzus felé hajló lépéssel ezt közösen továbbgondolnunk.

Összefoglalóan tehát a Jobbik-Konzervatívok nevében ezt a beszámolót szakmai szempontból jónak tudjuk ítélni, ugyanakkor a megfogalmazott kritikai pontok fontosságára is felhívjuk a tisztelt választópolgárok figyelmét. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)