SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is, a szószóló urak felszólalására szeretnék reagálni, mégiscsak róluk szólt, legalábbis az ő területükről szólt a vita. Hozzáteszem, maga a beszámoló pedig két év beszámolója volt, nem a jövő évi meg az idei költségvetés vitája, tisztelt képviselő úr.

Annyit azért szeretnék mondani, hogy köszönöm azt a munkát, amit eddig tettek, tettünk közösen, és azt a hozzáállást is, amivel nemcsak a magyarországi nemzetiségek életéhez, a sajátjaik életéhez járulnak hozzá, hanem politikai, közéleti tevékenységükkel ahhoz is, hogy a magyarok helyzete az önök anyaországaiban, legyen az Szerbia, legyen az Szlovákia, legyen az Horvátország, Szlovénia, Románia, még adott esetben Ukrajna is, javuljon, vagy pedig normálisabb legyen. Nem önökön múlik, hogy nem mindig sikeres ez a törekvés. De köszönöm szépen mind a hozzászólásaikat, mind pedig a munkájukat.

Ritter Imre képviselő úrnak köszönöm szépen a 2021., ’22., ’23., ’24. évi beszámoló előkészítéséhez már most tett megjegyzéseit, illetve javaslatait.

A kormánypárti képviselőknek szeretném megköszönni egyrészt a támogatást, amiben azért bizakodtam eddig is, mind Nagy Csaba, mind Hollik István, mind Illés Boglárka, mind Sztojka Attila képviselőknek. Nagyon köszönöm, hogy kitértek arra is, amiről előbb is tettem említést, miszerint akár a határon túl élő magyarok helyzete is függ, függhet a magyarországi nemzetiségek helyzetétől, és ez igenis befolyásolja az itteni politikánkat, de nem elsőrangúan. Tehát azért azt fontos kiemelni, hogy a magyarországi nemzetiségeket nem azért segítjük, támogatjuk, mert mi történik a határokon túl, hanem azért, mert ugyanúgy ennek a nemzetnek a részei, ennek az országnak az állampolgárai, és teljesen természetes, hogy minden jogot és lehetőséget meg kell hogy kapjanak, és meg is adunk. De ezzel párhuzamosan, ha mindez segíti a határon túli magyarok megmaradását, a jogaik erősítését, hozzáteszem, főleg a súlyos sérelmeket szenvedő kárpátaljai magyarok életének a javítását, akkor még inkább megéri ez az erőfeszítés és megéri ez a munka. Köszönöm szépen a kormánypárti képviselőknek az ilyen irányú hozzászólását is.

Sztojka Attila fideszes képviselő úrnak pedig külön köszönöm a tényekre, számokra való figyelmeztetést, mert a vitában elhangzottak olyan súlyos, annyira buta féligazságok, amelyekre muszáj volt reagálni. Ezt köszönöm önnek. Mint ahogyan azt is, amit felidézett, amit szeretnek elfelejteni adott esetben korábban más politikai közösségben lévő ellenzéki képviselők, hogy a segély helyett a munka igenis a méltó elismerése és megbecsülése a cigányságnak, a roma közösségnek, ezzel tudjuk az oktatáson, a kultúrán és sok minden máson keresztül felemelni őket, még akkor is, ha ezzel még nem vagyunk a munka végén, még akkor is, ha sok vesződség és sok nehézség van. De köszönöm szépen a számokat.

Ennek kapcsán hadd térjek ki ellenzéki felszólalókra. Valakinek fel sem tűnt egyébként, hogy milyen vitán vagyunk jelen. Erre leginkább Vajda Zoltán mutatott példát, rossz példát leginkább. Fel sem tűnt neki, hogy az előterjesztéshez 13 nemzetiségről beszéltünk, és arról készült, ő beszélt mindenről.

Egyébként én azzal is megtisztelem, tisztelt képviselő úr, a nemzetiségeket, hogy nyakkendőt veszek, öltönyt veszek egy ilyen megbeszélésre, mert ők megtisztelnek minket minden más módon. Ön, ahogyan beszélt róluk, vagy leginkább, ahogyan nem beszélt róluk, sajnos azt kell mondanom, hogy a gyalázat hangja, amit öntől egyébként megszoktunk.

Rasszizmusról beszélt, Egyenlő Bánásmód Hatóság hiányáról beszélt. Csak szeretném jelezni, hogy több európai uniós országban is egyébként az ombudsmani hivatalok alá van rendelve vagy oda van kapcsolva az egyenlő bánásmód hatóság. De nem ez határozza meg, tisztelt képviselő úr, egy ország helyzetét. Az önök baloldali kormányzása alatt voltak sajnálatos módon, gyalázatos módon és tényleg minden szempontból elítélendő módon a romagyilkosságok. Akkor ön hol volt? Akkor ön miért hallgatott? (Vajda Zoltán közbeszól.  Az elnök csenget.) Miért hallgattak a többi, most ellenzéki képviselők? Önök egy olyan kormányt vagy olyan álkormányt, vagy nem is tudom, árnyékkormányt támogatnak, annak az árnyékában állnak, amelynek a vezetői akkor tevőlegesen hagyták a rasszizmusnak, a cigánygyűlöletnek azt a formáját, ami Magyarországot jellemezte 2002 és 2010 között.

Tehát azt szeretném kérni öntől is, illetve a többi ellenzéki képviselőtől is, akik most például nekiestek akár a roma származású képviselő úrnak, akár pedig másoknak is, hogy kicsit fogják vissza magukat, és nézzenek tükörbe, hogy mi történt az önök kormányzása alatt. És itt azért szeretném hozzátenni azt is, hogy jó lenne, ha számokra támaszkodna ön is, nem pedig csak a levegőbe pufogtatna dolgokat. (Vajda Zoltán: A számokhoz talán jobban értek.)

Varga Ferenc képviselő úrnak gratulálok ehhez a csodálatos pályafutáshoz, a Jobbiktól, tehát a masírozó Jobbiktól a DK-ig. Erre csak ennyit tudok önnek mondani. Gratulálok, ez egy csodaszép pályafutás. (Varga Ferenc: Nyakkendőm van!  Az elnök csenget.) Azt szeretném jelezni önnek, hogy 2014-ben kerültek be a nemzetiségek a parlamentbe.

(11.50)

Nem a baloldal találta ki, hogy legyen egyáltalán ez a megoldás, hogy szószóló, vagy akár pedig, hogyha annyi szavazatot kap egy-egy jelölt, akkor képviselője is lehessen annak a nemzetiségnek a parlamentben. Önöknek eszébe se jutott, önök nem is gondoltak ilyenre. (Varga Ferenc jelzésére:) Nem, köszönöm szépen, hogy mondja hogy nem, így van, nem jutott eszébe.

2014-ben… (Vajda Zoltán nevet.) Ez nagyon nevetséges, nagyon vicces, képviselő úr, csak az a helyzet, hogy önök mindent próbálnak kiforgatni, csak az a nagy helyzet és az a valóság, hogy önök a nemzetiségekkel nem törődtek 2010 előtt. (Vajda Zoltán folyamatosan közbeszól.) Önök nem támogatták őket. A támogatás annyi volt, amit az előbb elmondtam, egy nagy nulla, és egyébként pedig a nemzetiségek…