DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meghallgatva államtitkár úr beszámolóját, az elején kicsit zavarban voltam, mert igazából nem kapcsolódott szervesen ehhez a törvényjavaslathoz, amit beadtak, hanem tulajdonképpen egy sikertörténetet mondott el, adott elő; és azt hittem, hogy talán rossz helyre küldtek engem erre a vitára. De aztán az előadásának második felében valóban rátért a konkrét dolgokra is.

Két részre bontom én is a hozzászólásomat. Először az államtitkár úr beszámolójához szeretnék kapcsolódni. Azzal kezdte Hankó Balázs Zoltán államtitkár úr, hogy a modellváltás mennyire eredményes volt, és itt listát idézett, hogy van már olyan nemzetközi lista, amelyen már 236. helyen van a Semmelweis Egyetem, és hogy ez mennyire jó. Valóban jó, csak sajnos az a rossz hírem, hogy sok más listát is lehet találni, ahol az első 500 helyen nincs magyar egyetem, tehát ez önmagában, azt gondolom, nem lenne perdöntő.

Aztán államtitkár úr örömmel számolt be arról is, hogy a tudományos publikációk száma jelentősen növekedett 2018-22 között. Na most, ha ön egy kicsit is járatos a tudományos kutatásban, akkor azt pontosan tudnia kell, hogy azt a publikációt, amely nemzetközi lapokban 2021-ben vagy ’22-ben jelenik meg, körülbelül 2-3 évvel az előtt küldik be elfogadásra, és ennek a procedúráját végig kell járni, az egészet; és az a kutatás, amiről beszámol, az meg már 5-6-8 évvel korábban indult el. Vagyis tehát azok a publikációk, amelyek ’21-22-ben megjelentek, azok 5-6-8-10 évvel korábbi kutatások eredményei, tehát azt gondolom, hogy erre most nem lehetne még hivatkozni. Tehát az önök modellváltásának eredményei  majd ha lesznek egyáltalán  valamikor majd ’25 után jelentkeznek, ha egyáltalán jelentkeznek.

Nagyjából ugyanez vonatkozik a szabadalmi bejelentésekre, amire önt utalt, hogy 2021-ben…  ott is nyilván hosszabb folyamat eredménye az, hogy ezek a szabadalmak valóban elfogadásra is kerüljenek.

Említette azt államtitkár úr, hogy Brüsszel diszkriminál bennünket, és Hollik képviselő úr is ráerősített erre. Itt szeretnék csatlakozni Brenner Koloman kollégámhoz, képviselőtársamhoz. Ő nagyon alaposan körbejárta ezt a kérdést. Szó sincs itt semmifajta diszkriminációról. Itt pusztán arról van szó, hogy önök megfosztották az egyetemeket az autonómiától, mert olyan kuratóriumokat ültettek az egyetemek nyakára, amelyek tagjai politikai kinevezettek, akiknek egyébként igazából  tisztelet a kivételnek  nincs közük a tudományhoz. Én olyan kuratóriumokat ismerek, ahol a kuratóriumi tagok nagy többségének nulla publikációja van az MTMT-ben! Tessék megnézni! A pécsi egyetemen biztosan ez a helyzet, hogy tudok mondani legalább három olyan kuratóriumi tagot, akinek egyáltalán nincsen publikációja, és ők döntenek tudományos kérdésekről.

Ha önök komolyan vették volna az Európai Uniót és az Európai Unió követelményeit, akkor ezt az egész kuratóriumi rendszert fölszámolták volna, vagy úgy alakították volna át, hogy a kuratóriumi tagok választását teljes egészében az egyetem, illetve a helyi önkormányzat kezébe adták volna. Erre vonatkozólag én adtam be törvényjavaslatot, természetesen le is szavazta a fideszes többség. Akkor valóban lehetne beszélni autonómiáról, de így nem!

Aztán államtitkár úr azt is említette, és ez nagy öröm, hogy az a célkitűzés, hogy 2030-ra az Európai Unió legjobb tíz országába szeretnénk bekerülni az innováció szempontjából; és már most is közölte, hogy innovációban nagyon jók vagyunk.

Szeretném megkérni önt, hogy ugyan, mondjon már olyan magyar termékeket, amelyek nemzetközileg versenyképesek, amelyek a high-tech szektorba tartoznak! És mondja már meg azt is, legyen szíves, hogy a magyar exportnak vajon hány százaléka az, amely valóban innovációt tartalmaz. De olyan vállalkozásokra gondolok, amelyek magyar tulajdonosi többségű vállalkozások, mert én igazából ilyenekről nem tudok, tehát nagy utat kellene megtenni.

Említette aztán ön azt is, hogy az Eötvös Kutatási Hálózat fejlesztése is napirenden van. Ezzel kapcsolatban azt hittem, azt gondoltam, hogy talán ez a törvény majd intézkedik arról a fontos dologról is, amit, ugye, az Alkotmánybíróság előírt nekünk. Annak idején én beadtam az Alkotmánybírósághoz egy papírt, ami azt kérdőjelezte meg, hogy a magyar államnak joga lett volnae a Magyar Tudományos Akadémia vagyonának átadására az Eötvös Kutatási Hálózathoz.

Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy nem, mert az nem állami tulajdon, hanem köztestületi tulajdon volt, és egy alkotmányos mulasztást állapított meg, majd azt mondta, hogy június 30-áig rendeznie kell az államnak ezt. Ha optimista vagyok, akkor azt remélem, hogy önök ezt június 30-áig valóban rendezik, bár most lehetett volna erre egy jó alkalom.

Ami egyébként magát a törvényjavaslatot illeti, azzal kapcsolatosan a következőket szeretném mondani. Ugye, többen is elmondták előttem, hogy ez egy salátatörvény, benne van tücsök-bogár, fontos, nem fontos kérdések, elvi és technikai kérdések. Vannak, amelyek valóban kapcsolatban vannak az innovációval és a tudományos eredmények fejlesztésével, vannak, amelyek egyáltalán nem, de hát, ilyen a fideszes törvényalkotás. Ezt már meg lehetett volna szoknunk.

Nyilván van egy trükk is ebben az egész dologban, hiszen összeraknak sokféle dolgot, amelyben vannak olyanok, amelyek tényleg fontosak, és tényleg elfogadásra érdemesek, és olyanok is, amelyek meg egyáltalán nem. Nyilván azt várják tőlünk, hogy mi bólintsunk erre rá, illetve ha nem bólintunk rá, akkor majd a későbbiekben számonkérik tőlünk, hogy ilyen pozitív dolgokat mi mért nem támogattunk. De hát, nyilvánvalóan azért nem támogattuk, mert olyan részek is vannak benne, amelyekhez nem tudjuk a nevünket adni.

És hát, természetesen, maga ez az egész törvényjavaslat leleplező jellegű, mert rámutat arra is, hogy mennyire túlcentralizált rendszert hoztak létre, hogy minden apró részletet törvénnyel kell szabályozni, és nyilvánvalóan ez aztán kényszerpályát is hoz, hiszen így permanenssé válik a törvények módosítása. Az elmúlt években azt lehetett látni, hogy az újonnan elfogadott törvényeket nagyon gyorsan és nagyon hamar módosítják.

A legnagyobb problémát az egész törvényjavaslatban a vagyonátadásnál látom, tehát hogy további vagyonelemeket adnak át az egyetemeknek. Ezt semmiképpen nem tudom támogatni, semmiképpen nem tudjuk támogatni és tolerálni. Ahogy elmondtam, azért sem, mert nyilván nincs legitim vezetése az egyetemeknek, nincs meg az egyetemi önállóság, az egyetemi autonómia.

(13.20)

És ez tulajdonképpen egy kutyakomédia, hiszen ezen vagyontárgyak nagy részével az egyetemek nem tudnak mit kezdeni, tehát nagy valószínűséggel majd el fogják adni, mégpedig nyilvánvalóan azoknak fogják eladni, akiket majd önök jelölnek ki. Vagyis ez egy ilyen ingyenes vagyonosztogatás, egy rejtett privatizáció, tehát ezt semmiképpen sem tudjuk támogatni.

Még egyszer visszatérve arra, hogy vannak persze nagyon pozitív elemek is ebben a törvényjavaslatban, ahogy erre Vajda Zoltán és Földi Judit képviselőtársaim is utaltak, amelyek önmagukban támogathatók lennének, a doktoranduszképzéssel kapcsolatos, a külföldi tanárok foglalkoztatása, a duális képzés és még lehetne mondani a dolgokat, de sajnálatos módon ez a tulajdonátadás, ez a vagyonátadás mindent keresztülhúz, és ezért nem tudom ezt támogatni.

De szeretnék adni azért önöknek egy tanácsot, mert azt gondolom, hogy mindannyiunknak érdeke lenne az, hogy ha valóban komolyan gondolják a kutatás-fejlesztést, az innovációnak a támogatását és fokozását és a tudományos kutatás felpörgetését, akkor ha megnézik azokat az országokat, amelyek ebben sikeresek voltak, ott három dolog van. Ezt a három dolgot kellene csak önöknek erősíteni: szabadság, demokrácia és működő, versenyképes piaci rendszer. Ha ezt a három dolgot önök elkezdenék rendbe rakni és megvalósítani, akkor csoda történne, mert akkor valóban lenne itt komoly tudományos kutatás, és lenne innováció, és lenne végső soron, nem utolsósorban versenyképes magyar gazdaság és versenyképes magyar export.

De ettől most mi nagyon távol vagyunk, és sajnálatos módon azt érzékelem, hogy a kormány az elmúlt 12 évben nem ebbe az irányba, tehát nem a szabadság, demokrácia és a versenyképes gazdaság és versenyképes piaci rendszer kialakítása felé ment, hanem pontosan ellenkező irányba. Ezért aztán ez csak hiú ábránd lehet, és abban bízhatunk, hogy majd egyszer jön egy olyan kormány, amelyik valóban ezeket a célokat fogja kitűzni. Köszönöm szépen.