Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak felemás érzések kavarognak az emberben a javaslat láttán, hiszen viszonylag ritkák az olyan kegyelmi pillanatok, amikor a mi közösségünk egyetért a Fidesszel, de volt jó pár éve egy nemzeti konzultáció, ahol kimondásra került az, hogy a megélhetési bevándorlás nem lehet alternatíva Magyarországon. Én ezzel maximálisan egyetértek, a magyar emberek is így gondolják, és én tartom ezt az álláspontot. Tehát nincs olyan forgatókönyv, hogy a Magyarországon keletkező demográfiai, kivándorlás által okozott vákuumot tudatosan, szervezett módon a harmadik világból töltsék fel, mert ez kiengedi a szellemet a palackból, beláthatatlan folyamatokat indíthat el, és egy nemzeti sorstragédiába is torkollhat.

Éppen ezért állok még mindig elképedve a javaslat előtt, bár azt azért értékelni kell, hogy a társadalmi vitára bocsátott verzióhoz képest egy-két atombombát sikerült belőle kivenni.

(16.10)

Tehát az, ami eredetileg társadalmi vitára került, egyetlen védekezőrendszert tudott felmutatni, ez a kvótaszerű megoldás, ahol jelesül Magyarország Kormánya mondja meg azt, hogy évente mekkora tömegben jöhetnek külföldi migráns munkavállalók Magyarországra, és nyilván ezt a kvótát évente meg tudja határozni saját szája íze meg különböző piaci mutatók és egyéb életérzések szerint.

Az látható, hogy nagyon sok európai ország használ hasonló pajzsot, tehát érdemes megvizsgálni ilyenkor a működő modelleket, és azt is látjuk, hogy a kvótaszerű megoldásra nagyon kevés uniós ország mondta azt, hogy ez önmagában elég, pontosan azért, mert kicsit szubjektív. Egy kormány saját hatáskörben úgy tud hozzányúlni, hogy ellenerőt ezzel szemben nem nagyon talál, és tökéletesen látjuk azt, hogy ha a Fidesz-kormányoknak érdekében áll, akkor a korábbi, a megélhetési bevándorlással kapcsolatos egyértelmű elutasító álláspontjukat a GDP-adatok fölfelé tolása miatt fel fogja adni. Éppen ezért azt mondtuk, hogy teljes mértékben elégtelen önmagában egy kvótát használni.

Azt is látni kell, hogy szerencsére az eredeti tervhez képest belekerült az is megfogalmazva a szövegbe, hogy a munkaerőigény-jelzés után az állami foglalkoztatási szerv felé nyilatkoznia kell a foglalkoztatónak arról, hogy magyar állampolgárságú munkakeresővel nem sikerült az adott pozíciót feltölteni. Államtitkár úrhoz fordulok, hogy a nyilatkozaton túl azért történik itt egy mélyfúrás vagy egy valódi ellenőrzés azt illetően, vagy ez most egy verbális kijelentés, hogy nem találtam munkaerőt, vagy pedig valóban igaz, hogy az adott szakágban és az adott ágazatban akkora hiány mutatkozik, hogy ott tényleg nem lehet mit tenni.

Én is sokat vívódtam egyébként a témakör kapcsán. Bevallom őszintén, én szubjektíve, zsigerileg teljes mértékben elutasító vagyok a vendégmunkások tömeges jelenlétével kapcsolatban. Látom emellett párhuzamosan azt, hogy van két ágazat, ahol már most annyian vannak vendégmunkások, hogy ha egy hónapra kivenném őket a rendszerből, akkor az a két ágazat óriási problémákkal szembesülne. Az egyik az építőipar, a másik szerintem a mezőgazdaság, ahol legalábbis idényjelleggel már most óriási problémákat okozna mindez. Ez nem menti fel az elmúlt évek, évtizedek kormányait az alól, hogy hagyták ezt a helyzetet előállni, de azt is látni kell, hogy a szabályozás szigorítását viszont megkövetelnék ezek a tények is.

Látszik, hogy azért itt sikerült az alapverzióhoz képest egy kicsit erősíteni, hogy legalább egy nyilatkozati kényszer van. De van egy konkrét javaslatunk, amely egy, a magyar munkavállalókat védő hármas pajzs része, ez pedig arra vonatkozik, hogy ne csak nyilatkozzon a munkáltató arról, hogy keresett, de nem talált magyar munkavállalót, hanem azt is igazolnia kelljen  bolgár mintára , hogy a meglévő munkaereje közül nem volt senki, akit természetesen ingyenesen  a munkavállaló számára ingyenesen  átképezhetett volna az adott feladatkörre. Tehát ha itt működik egy multicég- és Északkelet-Magyarországon foglalkoztat, ne mondhassa azt bemondásra, hogy ő szeretne behozni nem tudom, hány száz, hány ezer filippínó vendégmunkást, hanem nézze meg először a saját, adott esetben más országrészben, régióban foglalkoztatott munkavállalói közül, hogy motivátorokkal, pozitív eszközökkel át tude képezni valakit, elő tude idézni olyan klímát, hogy a magyarok közül akarják elvégezni ezt a feladatot.

Mert brutális az a helyzet, ami kialakult: több százezer ember kényszerből távozott a hazájából. Ismerjük mindannyian a béradatokat, bizonyos szegmensben az utolsó kettőben vagyunk az európai rangsorban. Nyilván majd jön államtitkár úr és más képviselők, akik majd vásárlóerő-paritást akarnak nézni, nézzük meg, de aztán nézzük meg azt is, hogy euróba átszámítva mennyit ér a magyarok bére. Kiábrándító adatokat találunk, mert ha megnézzük ezt az okostelefont, ezt a szemüvegkeretet, ezt a zakót, vagy bármely tartós fogyasztási cikket, jellemzően a kereskedő euróért vásárolja ezeket az európai piacon, és Lisszabonban vélhetően ugyanannyiba fog kerülni egy telefon, euróban számolva, mint a Westendben. És sajnos az élelmiszer esetében is igaz, hogy még a hazai előállításúhoz is kell a drága euróért megvett műszer, a feldolgozási eszköz, a vegyszer, a növényvédő szer. Tehát nem tudjuk kivonni magunkat a gyenge forint negatív hatásai alól.

Ilyen bérviszonyok között hagyták kivándorolni ezt a több százezer magyar embert, pedig lehetett volna lakhatási és bérlakásprogramot csinálni ellenerő támasztása gyanánt, keresztül lehetett volna vinni egy béruniós koncepciót. Tehát a második kérdésem államtitkár úr felé, hogy ha már ezt a vendégmunkás-szabályozást a multicégek érdekében keresztülviszik, nyitottake egy olyan megoldásra, amely újratárgyalja a stratégiai megállapodásokat ugyanezekkel a multicégekkel, és kiköti a magyar emberek számára legalább a lassú, normális béreket célzó bérkiegyenlítési koncepció keresztülvitelét. Tehát nézzük meg, hogy mit enged a termelékenység, és amennyire erősödik, legalább annyira növekedjen a magyar emberek bére, közelítsen  na, nem a nyugat-európai meg a luxemburgi átlaghoz  egy európai átlaghoz. Legyen közelítés, tehát ne stagnálás és néhány szegmensben távolodás legyen tetten érhető, hanem közelítsünk. Tehát nagyon fontos kérdés, hogy hajlandóe erre a kormány.

Harmadsorban pedig hajlandóe arra Magyarország Kormánya, hogy ebben a javaslatban is kikösse, hogy ágazatonként mi az a minimumösszeg, mi az a minimum, amit meg kell keresnie valakinek, mert csak ennek kikötése garantálhatja azt, hogy a beérkező harmadik világbeliek azzal, hogy sokkal olcsóbban elvállalják ugyanazt a munkát, nem tudják letörni a magyarok béreit. Meg kell védeni a magyar emberek béreit a vendégmunkások tömegétől, mert ha nincsen ellenerő, akkor természetesen a nagy globális multinacionális munkáltatók azt fogják mondani, hogy az olcsóbbat választják, ez pedig rosszabb munkakörülményeket és gyengébb béreket fog rákényszeríteni azokra a magyarokra is, akik megpróbálnak a szülőföldjükön boldogulni.

A három plusz egyedik, a negyedik és legfontosabb javaslatként, államtitkár úr, kérem, hogy véleményezzék a magyar kvóta intézményét, amit azért tettünk le az asztalra, hogy szavatoljuk. Itt vannak ezek a cégek, Magyarországon működhetnek multik, kisvállalkozások is, bár eltérő körülmények között, de állami támogatást, tehát az adófizetők pénzéből támogatást a mi álláspontunk és a magyar kvóta szerint csak olyan cég kaphasson, amely legalább 90 százalékban EGT-n belülieket, jellemzően magyarokat foglalkoztat.

Itt magyar emberek adóforintjairól beszélünk, ebből támogatnak multicégeket több száz milliárdos nagyságrenddel az utóbbi években. Szerintem egy minimális és reális elvárás az, hogy a magyar emberek adóforintjai olyan munkahelyeket támogassanak, amelyek magyar családokat gazdagítanak fizetés formájában, és amelyeknek a béreit a magyarok a szülőföldön való boldogulásukra tudják fordítani. Teljesen reális és egy minimalista elvárás, mert a nemzeti érdeket ez képviseli: magyar adófizető pénzéből ne támogassanak olyan munkahelyeket, amelyeket a harmadik világból érkezők szervezetten importálva töltenek fel.

Üdvözlöm azt is, hogy a vendégmunkások egyelőre nem tudnak családot egyesíteni. Üdvözlöm azt is, hogy a letelepedésük megszervezése nincs benne ebben a javaslatban. De szeretném önöket figyelmeztetni arra, hogy Németországban a török vendégmunkások első hullámainak érkezésekor nem volt ez intézményesítve, kitalálva, hogy ott majd bevándorlók milliói, tízmilliói fognak évtizedeken keresztül úgy élni, hogy adott esetben párhuzamos társadalmakat alakítanak ki. A helyzet az, hogy ez a szellem ki tud szabadulni a palackból, és azzal párhuzamosan, amit itt letesznek az asztalra, kutya kötelességük lenne a kivándorolt magyarokról is beszélni, és én nem hallottam, nem láttam ebben a javaslatban semmit arról, egy-két szép szón túl az indoklásban, hogy hogyan akarják hazacsábítani a kényszerből külföldre vándoroltakat. Csak normális bérekkel lehet, egy normális béreket szolgáló koncepcióval.

És akkor a demográfiai vákuumról még nem is beszéltünk, amely a következő évtizedekben újra fogja termelni ezt a problémát. Irtózatosan meg kell becsülnünk minden magyar fiatalt, irtózatosan meg kell becsülnünk a középkorú és az idősebb munkavállalókat is, mert kevesen vagyunk, és még kevesebben leszünk. Óriási luxus pusztán annyit mondani, hogy bár korlátozásokkal, de harmadik világbeliekkel feltöltjük a hiányzó helyeket. Én nem ezt szeretném, én a szülőföldön boldogulás programját szeretném itt látni, amely lakhatási és bérlakásprogramot szavatol azoknak, akik a kivándorlás gondolatával kényszerből kacérkodnak, egy olyan programot, amely haza tudja csábítani azokat, akik már kint vannak, és egy normális béreket célzó programot, amely hosszú távon elejét tudja venni ennek a problémának.

Nincs más út, nincs más megoldás, mert ha így marad, akkor lesznek vendégmunkás-szabályozások Európában, de több mint egymillió magyarra fog vonatkozni a vendégmunkás-szabályozás más országokban. Egészen elképesztő jövőkép ez, hogy innen kiáramlik milliós nagyságrendű tömeg, és higgyék el, hosszú távon önök be fognak áramoltatni ide milliós nagyságrendű vendégmunkástömeget, ha így marad a demográfiai helyzet, ilyenek maradnak a kivándorlási adatok.

Kérem, hogy ne jöjjenek a nettó migrációs egyenleg megfordulásával, mert a kivándorlók közül nagyon-nagyon kevesen adják le az irataikat, tépik fel az utolsó kapcsokat is, amelyek összekötik őket az anyaországgal, mert egy volt devizahiteles, aki egy nyugat-európai vágóhídon próbálja fizikai munkával kitermelni azt a pénzt, amiből a forintra váltott nagy terheit fizeti, nem feltétlen fogja önöknek bejelenteni, hogy ő már igazából nem Magyarországon élő állampolgár. Az ingázókról is beszélhetnénk nagyon sokat, de az a KSH szerinti statisztika, amire szoktak hivatkozni, nem mutatja meg a valós helyzetet.

(16.20)

Összességében tehát egy demográfiai katasztrófahelyzet, egy kivándorlási katasztrófahelyzet közepén nem szabadna csak a vendégmunkásokkal és csak ilyen módon foglalkozni, éppen ezért ez a csomag így nyugodtan nevezhető multibarátnak, hiszen alapvetően multicégek érdekeit szolgálja ki, számukra teszi gördülékenyebbé a Magyarországon történő munkavégzést.

De örülök, hogy államtitkár úr és több képviselőtársam beszélt még egy dologról, ez pedig a gazdasági növekedés kérdése. Kérem, hogy beszéljünk erről néhány szót! Azok a multicégek, amelyeket ez a csomag kedvezményez, jellemzően Magyarországon óriási profitot generálnak, ez az autógyáraktól kezdve, majd később az akkumulátorgyárakra is igaz lesz, de az is igaz, hogy ha megvizsgáljuk, mondjuk, egy-két nyugat-magyarországi autógyár adózási hajlandóságát, akkor nem 11, meg nem 15, meg nem 9 százalékos, meg 8 százalékos adózási hajlandóságot találunk, hanem sokszor 0,5 vagy 1 százalékot, államtitkár úr. A GDP-adatban, amit önök idehoznak az asztalra, benne van a royalty, benne vannak az osztalékösszegek. Róna Péter szerint benne van az az óriási pénztömeg, amit ezek a multicégek ki is visznek az országból, jellemzően adózatlanul, és ezek akár a GDP 2,5-3 százalékát is kitehetik, ha minden kapcsolt tényezőt beleszámolunk.

Összességében tehát nem szabad csak GDP-adatok alapján közelíteni. Teljesen jó lenne egy emberi fejlettségi index is, amely szubjektív tényezőket mér: oktatáshoz való hozzáférést, egészségügyhöz való hozzáférést, a szülőföldön való boldogulás lehetőségét, azt az életérzést, amiben itt élünk; mert hosszú távon ezek határozzák meg, hogy önök majd hány vendégmunkást igyekeznek szervezetten behozni az országba.

Azt látjuk, hogy az összes emberi elégedettségi, boldogsági index tekintetében, a sajtószabadság-listán, nem fetisizálom ezeket túl, de Magyarország rendszerszinten szorul vissza és egyre hátrébb. Tehát könyörgöm, ne csak a GDP-adatba kapaszkodjanak, mert lehet, hogy az jobb lesz bizonyos években, mostanában sajnos nem, meg lehet, hogy a multicégek majd hasítanak itt, és jó sok osztalékot kivisznek az országból, de ettől még a magyar társadalomnak nem feltétlen  és önmagában ettől nem  lesz jobb.

A helyzet az, hogy önöknek legalább ennyit kellene foglalkozniuk a magyar kis- és közepes méretű vállalkozásokkal, azokkal a magyar munkavállalókkal, akik irtózatosan nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha ez a csomag nem működik megfelelően. Ha olcsóbban jöhetnek ide tömegesen a harmadik világ munkavállalói, akkor letörik a magyarok béreit, és rosszabb munkakörülményeket fognak rákényszeríteni a magyarokra.

Államtitkár úr, magyarázza meg nekem, hogy Tabra, egy 4 ezer fős településre hogy kerül oda 400 filippínó vendégmunkás, egy olyan megyében, ahol a zsákfalvak tele vannak inaktív emberekkel?! Ingyenes átképzési programok kellenének, a fiataloknak a környező városban kollégium, ahol ki tudják tanulni a szakmát, és bőven tudnának bevételt termelni maguknak, a családjuk számára. Egész egyszerűen elképzelhetetlen az, hogy olyan országrészekben, ahol van, lenne tartalék munkaerő, vendégmunkások jelennek meg; még egyszer mondom, olyan vidékeken, ahol korábban még csak hallomásból sem ismerték őket. Egy 4 ezer fős településen 400 filippínó vendégmunkás úgy, hogy a környező falvakban egyébként lenne inaktív munkaerő; azt hiszem, tökéletesen lefesti, hogy milyen helyzetben vagyunk.

Egészségtelen struktúrájú a magyar gazdaság, lokális munkaerőtöbblet, munkanélküliség és munkaerőhiány egyszerre jellemzi, és a magyar gazdaságnak ezeket a problémákat egyszerre kellene orvosolni. Az biztos, hogy nem egy vendégmunkás- és multibarátcsomaggal, hanem azzal a hármas pajzzsal, amit az iméntiekben felvázoltam, és azzal a magyar kvótával, amely a magyar adófizetők pénzét kizárólag magyar családok érdekeinek érvényesítésére engedi támogatás formájában fordítani, és ha mindez megvalósul, akkor mondhatjuk azt, hogy Magyarország a magyaroké, ennél kisebb célt pedig a munkaerőpiac tekintetében nem fogalmazhatunk meg. Köszönöm a figyelmet.