BERKI SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, tudták-e: Nógrád megyében 8 százalék fölötti a munkanélküliségi ráta. Mit is jelent ez? Százból nyolc ember aktívan keres munkát, de nem talál, százból nyolc családnak a nincsből kellene enni, rezsit fizetni, gyermekeket nevelni.

Hadd említsek meg még valamit, amit biztosan tudnak: harmadik negyedéve zsugorodik a gazdaság, recesszió van, egymás után szűnnek meg a cégek. Biztos, hogy ez az a pillanat, amikor szélesre kell tárni a kapukat vendégmunkások előtt? Elolvastam „A vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról” című javaslat hatásvizsgálatát. Még ez a hatásvizsgálat is elismeri, hogy lenne itthon munkaerő-tartalék, de az nem ott található, ahol a munkahelyek vannak, vagy ha ott található, akkor nem megfelelően képzett. Ha a kormány is látja, hogy ez a probléma, miért nem próbálja orvosolni? Miért nem segítik a lakhatását annak, akinek úgy lehetne csak munkája, ha messzire költözik eredeti otthonától? És most nem munkásszállók építését szorgalmazom, mert az a családos embereknek nem jó megoldás. A lakásbérlés támogatására lenne szükség és szociális bérlakásokra. Úgy tűnik, hogy az eddig elkészült új munkásszállók is főleg a vendégmunkásoknak épültek, akik a jogszabálytervezet szerint nem hozhatják magukkal a családjukat, így nekik megfelelhetnek a munkásszállók. Ez az új magyar gazdasági modell? Magányra kényszerített, rosszul fizetett, külföldről hozott dolgozókkal feltölteni a munkahelyeket? Ezt találja ki az a kormány, amely nemrég még teleplakátolta az országot azzal: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját!”? És mi lesz azokkal, akik munkanélküliként élnek az ország olyan területein, mint például Nógrádban, ahol nincs elég munkahely?

Megmondom mit kellett tenni ahelyett, hogy elárasztjuk vendégmunkásokkal Magyarországot. Először is a magyar dolgozót kell megbecsülni. Aki itthon is elegendő bért és megfelelő munkakörülményeket kap, az nem megy külföldre dolgozni és nem kell vendégmunkásokkal pótolni. Másodszor: legyen végre elegendő forrás képzésre és átképzésre. Harmadszor: legyen végre elegendő forrás a közösségi közlekedésre. Sokan azért nem dolgoznak, mert onnan, ahol élnek, a lepusztult közösségi közlekedéssel nem tudnak bejutni a munkahelyekre, nincs buszjárat, alkalmatlan a menetrend. Ki hiszi el, hogy olcsóbb más földrészekről munkásokat behozni, mint sűríteni egy kicsit a menetrendet, vagy támogatást adni a bejáráshoz? Negyedszer: ahogyan már említettem, legyen végre elegendő forrás a lakhatás támogatására. Előfordul, hogy csak az ország másik részében lenne munkaalkalom, de az még mindig sokkal közelebb van, mint Mongólia vagy Pakisztán. Ne a külföldi munkaerő behozatalát támogassák, hanem a távolabbi lakhatás megoldásához adjanak segítséget annak, akinek így lehetne munkája.

Önök ma már szavak szintjén megerősítették, hogy a gondolatmenetem helyes. Ideje lenne a gyakorlatban is érvényesíteni a magyar munkavállalók, a magyar emberek érdekeit, mert ez a valódi cél, amire mindannyian felhatalmazást kaptunk. Ez nem nehéz, csak akarat kérdése, csak annak a kérdése, hogy a magyar kormány a nehéz helyzetű magyar családokat kívánjae támogatni, vagy a minél olcsóbb munkaerő alkalmazásában érdekelt nagytőkét. Köszönöm. (Dr. Molnár Zsolt tapsol.)