DR. CZOMBA SÁNDOR gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mielőtt a részletes válaszokra, illetve észrevételekre kerülne sor, engedjék meg, hogy lépjünk kettőt hátra, mert nekem sokszor az volt az érzésem, hogy itt nagyon sokan fölmondták azt a penzumot, amit elvár tőlük a pártjuk, de arról, ami a lényeg, gyakorlatilag semmi vagy alig hangzott el valami.

(16.50)

Miről szól ez a törvény? Ha észrevették, érzékelték, az expozé elején úgy tűnhetett, hogy nem is a törvényről beszélek, hanem arról, hogy hogyan fogjuk tudni a maradék munkaerőt, az országhatáron belüli maradék munkaerőt alkalmassá tenni arra, hogy foglalkoztatottakká váljanak. Most a szocialistákkal kapcsolatban nem nagyon szeretnék arra a részre reagálni, hogy az ő idejükben mekkora munkanélküliségi rátával, milyen foglalkoztatási szinttel nem bírtak el. Hál’ istennek, amiről most beszélünk, ez egy kifejezetten pozitív feladat. Nagy feladat, de pozitív feladat, amikor arról beszélünk, hogy a munkaerőpiac feszessége miatt és a leendő beruházások miatt szabályozott módon, megfelelő keretek között gondolkodnunk kell abban is, hogy hogyan tudjuk a beruházásokat nemcsak idehozni, hanem itt is tartani.

Tehát a fő üzenet továbbra is egyértelműen az, hogy amíg van magyar munkavállaló, addig velük szeretnénk feltölteni az üres álláshelyeket. Na, itt már lehet egy érdemi vita, hogy vajon vane, mennyi van, hol van, mi miatt vannak strukturális problémák a rendszerben, hogy van az, hogy egyébként ötven esztergályost látok a rendszerben, de amikor kiközvetítem, öt sem tud munkát vállalni, azért, mert harminc éve nem látott esztergapadot. Nem akarok ezekbe a részletekbe belemenni, de ez a magyar valóság. Ha tehát mi ezzel a kérdéssel érdemben szeretnénk foglalkozni, akkor a valóságot is figyelembe kell vennünk.

Tehát továbbra is az a határozott állításunk, hogy minden eszközt és energiát latba kell vetnünk a következő időszakban, és hazafelé is beszélek, a munkaügyi szervezettel kapcsolatban, hogy találjuk meg azokat az embereket, akik még tudnak, akarnak és képesek dolgozni; ha kell, képzéssel, átképzéssel, ha kell, lakhatási támogatással. Szeretném a képviselő úrnak jelezni, hogy működik ilyen, van lakhatási támogatás jelen pillanatban is, tudunk ilyenről, és hál’ istennek, igénybe is veszik elég sokan, sőt utazási költséget is támogatunk. Tehát azoknak a felvetéseknek egy jelentős része nyitott fülekre talált oly módon, hogy gyakorlatilag ezek élnek a mai nap is.

Tehát nagyon-nagyon fontos és nehéz feladatunk lesz, hogy megtaláljuk azt a potenciális munkaerő-tartalékot. Ugye, ez matematikailag 300 ezer fő, akikről most beszélünk. Azért fogalmazok így, mert valóságosan, aki munkára kész és képes állapotban van, bizonyosan ennél kevesebb. A dolgunk az, hogy megtaláljuk őket, és minden eszközzel segítsük, hogy munkához jussanak, ahogy az előbb említettem.

Na most, amennyiben ez nem lehetséges, és az a kérdés, hogy a beruházás érkezzene Magyarországra, vagy vigyék el a versenytársaink, mert azért ne legyenek kétségeik, hogy a beruházások kapcsán is és a munkaerő kapcsán is, a harmadik országbeli munkaerő kapcsán is öldöklő verseny folyik már most, és fog folyni a következő években. Efelől ne legyenek kétségeik! Nézzék meg, mit csinálnak az osztrákok, nézzék meg, mit csinálnak a németek, hogy könnyítik ki a rendszerüket, hogy képesek legyenek a gazdaság igényeit kielégíteni!

Nekünk az a fontos feladatunk, hogy ezt olyan keretek közt tegyük, ami védi a magyar munkahelyeket úgy, hogy egyébként nem gátolja a beruházásokat, illetve a gazdasági növekedést. Ez a keresztmetszete.

Na most, ha belemegyünk ebbe a jogszabályba, jelen pillanatban is vannak hatályos, harmadik országbeliekre vonatkozó jogszabályok. Itt azért láthatjuk, hogy jelenleg is kvótarendszer védi a magyar munkaerőpiacot, és ez a kvóta egyébként úgy néz ki, hosszú évek óta az a számítási metodika, hogy az előző évben bejelentett üres álláshelyek egy hónapra jutó része 50-60-70 ezer szokott lenni általánosságban. Jelentem, szinte egy évben sem tudtuk ezt a kvótát feltölteni  idézőjelben , tehát ez bőven meghaladta azt az értéket, amit egyébként harmadik országbelivel fel kellett vagy fel tudtunk volna tölteni. De van egy csomó olyan kiskapu a jelenlegi rendszerben, amely nem számít bele a kvótába, nem úgy számít bele, szóval magyarul átláthatatlan. Ebben szeretnénk egyértelmű, világos és átlátható jogszabályi keretet alkotni.

Tehát élni fog a harmadik országbeliekről szóló törvény is továbbra is, és élni fog mellette egy vendégmunkásokról szóló törvény, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy azok, akik ez alá a hatály alá tartoznak, azok könnyített eljárás keretében fognak tudni munkát vállalni; ami a beruházások kapcsán nagyon lényeges kérdés, ha mi versenyképesek akarunk maradni. A kérdés itt az, ugye, hogy ez irányítottan foge jönni, tehát meghívót adunk, vagy a kapunkon fognak dörömbölni. A kettő közt, azt gondolom, lényeges különbség van. A következő időszakban erre a területre kell a leginkább koncentrálnunk.

Magát a vendégmunkásokra vonatkozó jogszabályt tegyük tisztába! Jelen pillanatban 15 ország van, ahonnan érkezhetnek. Ha azok a munkaerő-kölcsönzők hozzák, akik jelen pillanatban a rendszerben bent vannak, ha stratégiai partner a foglalkoztató, és ha azokba a szakmákba jönnek, ami nincs tiltólistán, akkor isten hozta őket! A mostani jogszabályhoz képest annyi különbség van, hogy eddig azok a szakmák voltak megállapítva  nagyjából 138 , amibe jöhettek. Most pedig azokat fogjuk beazonosítani, azokat a szakmákat, ahova nem jöhetnek. Érzik a kettő közti lényeges eltérést?

Tehát nyilván ez lényeges kérdés lesz, hogy védjük a magyar munkaerőpiacot ebből a szempontból is, de azért zárójelben az esztergályosproblémámat ezért benne tartjuk a fejünkben, mert ez is izgalmas kérdés lehet.

Tehát azt tudom önöknek mondani, hogy ez a törvény olyan jogszabályi keretet alkot, amely egyértelműen a magyar munkahelyeket és a magyar munkavállalókat védi.

Na most, a részletekbe belemenve: Arató Gergely képviselő úr, igen, egyrészt fölmondta azt, amit föl kellett mondania. Tehát próbáltam keresni azokat a szakmai kérdéseket, amikre egyáltalán tudok valamilyen szinten reagálni.

A bérekkel kapcsolatban jelezte, hogy lenyomják a külföldiek, a harmadik országbeliek vagy a vendégmunkások a béreket. Szeretném teljes határozottsággal mondani, hogy nem nyomják le a béreket a külföldi munkavállalók. Nem is nyomhatják le, mert jogszabályi feltétel nem engedi, és nekünk is megvannak az eszközeink, hogy ezt adott esetben ellenőrizzük, vizsgáljuk. Tehát ez a fajta probléma nem merülhet fel! Elhangzott az, hogy adott esetben többe kerül egy vendégmunkás foglalkoztatása, mint egy hazaié. Igen. Hiszen, ugye, ide kell utaztatni, szállásról kell gondoskodni, s a többi, s a többi; kétségtelen tény. És ezért van az, hogy azok a nagy cégek, de akár a kisebbek is, akikkel mostanában elég sűrűn beszélgetünk, egyértelműen azt mondják, hogy ők hosszabb távon, tehát néhány éven belül, még ha vendégmunkással kívánják most az akut problémájukat kezelni, mindenképpen magyar munkavállalókban gondolkodnak. És nekünk ez lesz a feladatunk, hogy ezt a fajta igényt, ami jelentkezik most is meg a következő években, ezt minél inkább tudjuk kielégíteni. Tehát magyarul: a bérekkel kapcsolatos állítások egyszerűen ebből a szempontból nem igazak; de a jövő héten, ha jól emlékszem, lesz egy parlamenti vitanap a bérekről. Nem akarom megelőzni, majd ott is elmondjuk akkor a legfontosabbat.

Inaktívak bevonása, amit a képviselő úr említett. Tudja, az a helyzet, hogy az önök idejében az inaktívak a nem létező kategória volt. Sehol nem jelentek meg, semmilyen regiszterben. Fogalmuk nem volt, hogy hány százezer ember… (Arató Gergely: 2010-ben ti raktátok ki őket.) De, ez pontosan így van, képviselő úr, ez hajszálpontosan így van!

Most ha megfigyeli, ugye, azt látja, hogy az elmúlt időszakban egyszerre nő Magyarországon a foglalkoztatottság és a munkanélküliség, és ez egy átlagember számára meglepő adat lehet, hogy miért is történik ez. Azért történik, képviselő úr, mert az inaktívak jönnek be a rendszerbe, ami gazdasági szempontból kifejezetten jó, mert akikre eddig nem láttunk rá, azokra most rálátunk, és van lehetőségünk rajtuk segíteni.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr, ugye, több dolgot is fölvetett. Itt most csak azokra térnék ki, amelyeket fönt hagyott kérdésként vagy annak egy részére. Itt sok minden elhangzott.

(17.00)

Az egyik legfontosabb az volt, hogy a nyilatkozat csak egy nyilatkozat, vagy van emögött valami egyéb tartalom is. A képviselő úr, ha elolvassa, akkor látni fogja majd, hogy még egy fontos momentum van ott, mégpedig a munkaerőigény bejelentése. Ez egy fontos lépés. Tehát magyarul, be sem adhatja addig a kérelmét, ameddig nem jelezte ezt az illetékes hivatal felé, és az illetékes hivatalnak  ez nem a szakhatósági eljárás, amit egyébként olvasott a törvényben, de az illetékes hivatalnak  lehetősége lesz nulladik körben megnézni, hogy az a nyilatkozat, amit ő egyébként kiállít, annak mennyi a valóságtartalma. Vane adott esetben magyar munkaerő, és ha van, akkor akár meg is kezdheti rá a kiközvetítést. Jó? Tehát azt tudom mondani önnek, hogy jó hírem van, mert ez bent van ebben a törvénytervezetben.

Ugye, itt volt arról is szó, hogy ágazatonként jó lenne meghatározni, hogy mi az a minimumösszeg, amit adott esetben érdemes lenne rögzíteni, illetve azt hangoztatta itt, hogy meg kell védeni a magyarokat. Azért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy minden évben, így az idén is, helyesebben decemberben döntöttünk az idei minimálbérről és garantált bérminimumról, úgy, hogy a VKF-fel két héten belül de-cember 1-jétől december 15-ére sikerült megállapodnunk. Nem a kormány döntötte el, hanem a tárgyalópartnerek döntöttek, és ahogy az elmúlt időszak mutatja, szerintem bölcsen, hiszen 14 és 16 százalék közötti minimálbér- és garantáltbérminimum-növekedést prognosztizáltunk, vagy állítottunk be, és ugye, itt volt arról szó, hogy de hát, termelékenység növekedése nélkül nem lehet a béreket emelni. Abszolút egyetértek, hogyne!

Tehát hogy feladat van a termelékenység terén, mezőgazdaság, tudnék ágazatokat mondani, ahol nagyon komoly lemaradásaink vannak, hogyne, ez egy komoly kihívás. Nem most keletkezett, hanem hosszú évek, inkább évtizedek óta, amit nekünk valóban figyelembe kell venni. Amikor egy minimálbér-tárgyalás megy, nagyjából három oszlopot ütünk le: jövő évi várható GDP-növekedés, inflációs sztori, és akkor mi van a termelékenységnövekedéssel. Mert ebből táplálkozhat a bérnövekedés, mert ha nem ebből táplálkozik, akkor össze fog zuhanni a rendszer. Szerintem jól lőttük be, és ahogy látják, ugye, most a KSH legújabb adatai alapján nagyjából 15-17 százalék között mozog áltagosan is, hiszen tolják ezek a bérek a fentebb lévő sávokat is, nagyjából ebben a sávban mozog. Sajnos az kétségtelen tény, hogy a magas infláció egyelőre megeszi ezeket a bérnövekményeket, tehát ami a számunkra legfontosabb, nem a minimálbérrel kapcsolatos növekedés, hanem az infláció drasztikus csökkenése, amivel lehet ezt a problémát kezelni.

Itt a kvóta intézménye is előkerült. Nyilvánvalóan a részletszabályokban fogjuk majd eldönteni, hogy mi lesz az az összkvóta, amin belül beszélhetünk, mi lesz ebből a vendégmunkáskvóta, és ha figyelmesen olvasták, van még egy számadat, a Belügyminisztérium felhatalmazása alapján van, hogy adott országból hány munkavállaló érkezhet. És ugye, nyilván önök is érzik, tudják, hogy ennek is van jelentősége több szempontból is, nemcsak munkavállalási szempontból.

Az, hogy most itt említette, hogy legalább 90 százalékban magyarokat foglalkoztasson, és utána mondott egy példát a TAB-on, ha jól emlékszem, hogy ott van 400 ember. Javaslom, kérdezze meg a munkáltatót, hogy miért döntött emellett. Tehát egy ilyen munkaerőpiaci helyzetben miért döntött úgy, megtette mindent azért, hogy megpróbálja magyarral feltölteni, milyen eredménnyel járt, és miért kellett neki harmadik országbelit felvenni? Azért, mert jobban esett neki? Többe kerül a történet, efelől nincs kétségem, tehát emögött olyan munkaerőpiaci dolgok vannak, amit érdemes feltárni. Tehát én nem itt látom annak realitását, hogy valamilyen százalékos arányt mondjunk meg, hiszen számunkra a legfontosabb az, hogy a beruházások idejöjjenek és megvalósuljanak. Lehet, hogy a 95 is sok, meg lehet, hogy a 80 is kevés. Tehát ha ezt taxatíve rögzítjük, akkor nem biztos, hogy ez a problémáinkat hosszabb távon meg fogja oldani.

A demográfiai gondok: egyetértek, hogyne. Amikor legutóbb itt voltam jó néhány évvel ezelőtt, akkor is már látszott az a tendencia, az egész Európa, a fejlett országok döntő többsége ezzel küzd. Tehát gyakorlatilag Magyarországon  nem árulok el titkot, nyugodtan utána lehet nézni, a KSH adataiból meg más adatforrásból is egyértelműen látszik  2030-ra az aktív korúak, tehát a foglalkoztatási korúak tekintetében nagyjából 300 ezerrel lesz kevesebb munkavállaló. Még egyszer mondom: 300 ezerrel! Ez egy iszonyatosan nagy szám. Amikor beszélgetünk, vitatkozunk arról, hogy kell, nem kell, milyen kell, hogy kell, akkor azért ezek a számok is legyenek a fejünkben benn, mert nagyon sok eredményt sikerült elérni az elmúlt években a kormány családtámogatási rendszerén keresztül, de ha csökken a szülőkorban lévő hölgyek száma, és 1,47-ről 1,53-ra visszük  már bocsánat, ez, ugye statisztikailag igaz  a családokban a gyerekek számát, és 2,22 kellene ahhoz, hogy reprodukáljuk magunkat, akkor ez bizony komoly kihívást jelent. Nem ennek a törvénynek a dolgát tárgyaljuk most, de csak szerettem volna jelezni, hogy érezzük, érzékeljük azt, hogy ez egy nagyon súlyos teher lesz a következő időszakban, illetve már most is az.

A Mi Hazánk Mozgalomból Szabadi István képviselő úr úgy kezdte, hogy az elhibázott gazdasági növekedés miatt van munkaerőhiány. Hát, sok ilyen elhibázott gazdasági növekedést kívánok minden országnak! Szerintem ez egy kifejezetten jó dolog, amikor arról beszélünk, hogy munkaerőhiány van és nem munkaerőfelesleg, és mit tudunk kezdeni 200-300-400 ezer emberrel. Említette itt a közfoglalkoztatás problémáját is. Szeretném jelezni, hogy 2010-11-12 környékén közel 300 ezer közfoglalkoztatott volt, mert olyan volt a munkaerőpiaci helyzet, és az akkori kormány azt tette föl kérdésként, hogy segélyt adjunk vagy munkát. És a kérdésre egyértelmű volt a válasz: munkát adjunk, és ha a versenyszféra nem képes ennyi embernek munkát adni, akkor átmenetileg oldjuk meg ezt közfoglalkoztatással. Jelen pillanatban 60-70 ezren vannak ugyanebben a rendszerben azért, mert a gazdaság a többieket felszívta. Tehát erre, én azt gondolom, inkább büszkének kell lenni, mintsem problémaként felvetni.

Hány az annyi? Megint hallottam itt számadatokat: külföldi munka, hány van itt, akkor most hogy van itt? Szeretném akkor jelezni és megerősíteni, hogy nagyságrendileg 80 ezer külföldi munkavállaló van Magyarországon jelen pillanatban, akik döntő többsége szomszédos országbeli ukrán és szerb állampolgár. A döntő többsége! És ha már elhangzott képviselő uraktól is, ugye, ebből a frakcióból, illetve még talán ellenzéki oldalról is, hogy gyakorlatilag az arányokat tekintve Lengyelországban  direkt nem számadatot mondok, mert ugye, egy lengyel munkaerőpiacot nem lehet összehasonlítani egy magyarral  6 százalék, a cseh 3,6, a magyar 1,7. Tehát szeretném kérni, hogy tegyük a helyére ezt a történetet, hogy az aktív korúak tekintetében milyen százalékban vannak azok, akik jelenleg harmadik országbeliként munkát végeznek.

A Párbeszédből Berki Sándor képviselő úr már az előbb mondta, hogy Nógrádban 8 százalékos a…  nincs itt most a képviselő úr, de akkor úgy teszek, mintha itt lenne, és válaszolnék rá, tehát én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vagyok, hasonló adatokat tudnék mondani. De annak idején, 2010 környékén ezt még hárommal kellett volna megszoroznom, mert 20 százalék fölött volt, és utána sokáig 10-15-18 százalék környékén ragadt be. Tehát hogyne, persze, a nógrádiaknak is probléma ez a helyzet, és ismerjük a magyar munkaerő mobilitását, az közelít a nullához. A kérdés tehát mi?

A kérdés az, hogy hogyan tudunk olyan embereknek is munkát adni egyébként, akiknek a mobilitása olyan-amilyen. Hát, úgy tudunk, tisztelt képviselő urak, hogy oda visszük a munkahelyet, ahol a munkáskéz rendelkezésre áll. Ez ilyen egyszerű történet. Évek óta küzdünk ezzel, én emlékszem még a ’10-12 környékén, amikor tárgyalgattunk leendő befektetőkkel, hallani nem akartak a Dunán inneni részről  hallani nem! Bármilyen eszközt, bármilyen rendszert, nem! Nagyon örülök neki, hogy most nem ez a helyzet.

(17.10)

Oda kell vinni, ahol a munkáskéz rendelkezésre áll, és a vidék megtartóerejét pedig erősíteni kell, de mindenképpen stabilan tartani  ez megint egy újabb vitának lehet majd a témája.

Ugye, azt már említettem, hogy a lakásbérlést, a lakhatási támogatást, az utazásiköltség-térítést, egyebeket támogatjuk. Illetve itt a munkásszállásokkal kapcsolatban is elhangzott, hogy vendégmunkásokkal van tele. Szeretném jelezni, hogy így, ebben a formában ez azért nem igaz. Hál’ istennek, szoktam menni, vágok át szalagot, és azt látom, hogy igény van rá, és örülnek mind, azok is, akik a beruházást megvalósították, és azok is, akik egyébként a lakhatási problémájukat tudták kezelni.

Összességében azt gondolom, hogy ez egy jó törvényjavaslat, szükséges törvényjavaslat, mert nélküle olyan helyzetbe kormányoznánk magunkat munkaerőpiaci szempontból, amit később nem vagy alig tudnánk kezelni. Arra szeretném kérni a tisztelt képviselő hölgyeket, urakat, hogy támogassák teljes mellszélességgel ezt a tervezetet. Természetesen, ha olyan javaslat érkezik, ami megfontolandó, megszívlelendő, azt nyilván bármelyik frakciótól szívesen vesszük. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.