BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban futótűzként terjedt el az a hír, hogy mindössze 28 ember jelentkezett első helyen kémiatanárnak. Ez jól mutatja, hogy milyen súlyos összeomlás zajlik a színfalak mögött; néhány év múlva ott fogunk tartani, hogy egyszerűen nem lesz, aki tanítson. Ez már nem rémisztgetés, ez nem jövendölés, ez tény; márpedig minőségi oktatás nélkül nincs versenyképes ország, pont azért, ami most történik: ez nem felzárkózás, hanem drámai leszakadás, a másodrangú ország státuszának betonba öntése.

Ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, érdemes megérteni, hogy hogyan jutottunk idáig. Nem az történt ugyanis, hogy a világ megváltozott, és a mai fiatalokat már nem vonzza a pedagógusi pálya. A magyar fiatalok továbbra is racionális döntéseket hoznak: ez azt jelenti, hogy olyan képzést szeretnének kapni, ami garantálja a megélhetésüket.

Csakhogy az önök kormánya az elmúlt 13 évben mindennap azért dolgozott, hogy a tanári pálya ne legyen ilyen, sőt lehetőleg a közalkalmazotti státusz se legyen ilyen, mert most ugyan a pedagógusokról beszélünk, de akár a szociális vagy az egészségügyi dolgozókról is beszélhetnénk.

Ma 200 ezer forintot kap egy kezdő pedagógus, amikor ennek a duplájáért bárki elmehet árufeltöltőnek egy üzletlánchoz; és ez nem azt jelenti, hogy az árufeltöltő fizetésével van baj. De miért is kap ennyit egy pedagógus? Nem azért, mert Magyarország egy szegény ország, és nem is azért, mert egyszerűen nem folyik be elég adóbevétel a költségvetésbe. Azért keresnek ennyit, mert a kormány így döntött; azért keresnek ennyit, mert ez egy szélsőséges neoliberális kormány, aki számára a tőke érdeke mindig is előrébb való volt a saját alkalmazottjainál vagy úgy általában a magyar emberekénél.

Magyarországon azért nincs pénz a pedagógusok béremelésére, mert a kormány politikája egyetlen mondatban összefoglalható: minél jobban érzi itt magát a nagytőke, annál jobb lesz Magyarországon. És ezért írták át a nagyvállalatok igényeinek megfelelően a munka törvénykönyvét, ami most már nem a dolgozókat védi, hanem a nagyvállalatokat. Ezért számolták fel mind a munkavédelmi, mind a természetvédelmi intézményrendszert, ami mára nem megakadályozza a jogsértéseket, hanem asszisztál hozzájuk. És ezért ment bele a kormány egy lefelé tartó adóversenybe, aminek az az eredménye, hogy az OECD-államok közül ma itt kell ezeknek a nagyvállalatoknak a legkevesebb adót befizetniük.

De azt látjuk, hogy a tőkének még ez sem volt elég. Most éppen az akkumulátorgyarmatosítás keretében látjuk azt, hogy még nekünk kell százmilliárdokat fizetni azért, hogy idehozzák a szennyező üzemeiket, élhetetlenné tegyék a lakókörnyezetünket.

És ezért tartunk ott, hogy az elmúlt 13 évben évről évre le kellett építeni az állami szolgáltatások minőségét. Ezért nincs pénz a pedagógusok fizetésére: azért, mert a kormány a nagyvállalatokat finanszírozza a befizetett adókból. Csak egy hír az elmúlt napokból: a Mercedes Magyarországon 40 milliárd forintos profitra tett szert, amiből gyakorlatilag nem kell majd adót fizetnie. Mindeközben csak a tavalyi évben 15  milliárd forint állami támogatást kapott, aminek így pontosan az az eredménye, hogy nagyjából duplázni tudta a profitját. Az Audi immár több mint 2000 milliárd forint profitot vitt ki az országból. A CATL majdnem 400 milliárd forint állami támogatást kap, közben nekünk pedig az jut, hogy a mi generációnk gyerekeit már nem lesz, aki kémiára vagy fizikára tanítsa.

A Fidesz neoliberális politikája megbukott. Ha egy országban nincs tanár, de minden városában a földből nőnek ki a szennyező üzemek, az nem nagyhatalom, azt úgy hívják, hogy: gyarmat, méghozzá a globális nagytőke gyarmata. Az is egyértelmű, hogy a kormány soha nem fogja belátni, hogy az elmúlt tíz évben rossz úton járt. Hiába fogynak el a tanárok, az orvosok, a szociális dolgozók, hiába omlik össze a szociális rendszer, hiába nem lesz már sem mentő, sem tömegközlekedés, ez a tévedésük csapdája.

A zsákutcából csak a magyar emberek tudják kivezetni az országot. Ennek az első lépése, hogy kimondjuk: nem szeretnénk, hogy Magyarország akkumulátorgyarmattá váljon; nem szeretnénk, hogyha a nagytőke érdekében felélnék az erőforrásainkat; és kimondjuk végre, hogy a profit soha nem előzheti az embert. Köszönöm figyelmüket. (Taps az LMP és a Párbeszéd padsoraiból.)