KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem egy sokak számára talán meglepő állítással: Mészáros Lőrinc nem gázszerelő. Igaz, az volt valaha, és biztos ma is ki tudna cserélni egy strangot a pincétől a tetőtérig, de már hosszú ideje nem gázszerelő, hanem tehetős kormánypárti oligarcha. Olyan dúsgazdag ember, akinek egyetlen háborúval és válságokkal terhelt év alatt 180 milliárd forinttal, vagyis 38 százalékkal nőtt a vagyona.
Nem olyan szakember, akit mondjuk, egy konvektor cseréjére hívunk, és ez baj, nem pusztán azért, amit helyette csinált, hanem azért, mert egyre fogynak a magyar szakemberek. Nem tudom, tudtáke, de az összes magyar gázszerelő azonnal el tudna helyezkedni Európa valamelyik nyugati államában a hazai fizetése többszöröséért. És azt tudtáke, hogy a zömük nemcsak azért nem kezd kivándorlásba, mert nincs más jobb dolga, hanem azért, mert néhány év múlva nyugdíjba fog vonulni? Azt pedig senki nem tudja, hogy mit fogunk utána csinálni. Aki ma próbál kazánt vagy épp nyílászárót cseréltetni, burkolót vagy villanyszerelőt találni, az is bajban van. Hosszú hónapokra előre be van táblázva, aki még itthon és ilyen szakmában dolgozik. Félreértés ne essék, nem azt kérem számon a kormányon, hogy miért nincs háromszor annyi szakember az aranyoldalakban vagy a helyi kisokosban, hanem azt, hogy mit műveltek önök az elmúlt 13 évben a szakképzéssel.
Hogyan történhet meg az, hogy magyar szakmunkások építik és karbantartják Európa gazdagabb országait, itthon meg sorra zárnak be a műhelyek? Orbán Viktor pár hete a Szakma Sztár Fesztiválon igen rózsás képet festett a szakképzés általuk megújított rendszeréről. A valóság sokkal sötétebb: 16 évre leszállították a tankötelezettség korhatárát, a duális képzés keretében komplett szakmai tudás helyett gyakran gyerekmunka folyik a gyakorlati helyeken, és még mindig azzal csábítják Magyarországra a külföldi tőkét, hogy itt nem kell megfizetni a szakmunkást.
Önök kiszolgáltatott inasokat akarnak legyártani sokoldalú szakemberek kiképzése helyett. Nem csoda, hogy ez keveseknek vonzó, és bárhogy erőlködnek, nem tudnak tömegeket áttolni a gimnáziumi képzésből a szakképzés felé, holott nekem az előéletemmel talán elhiszik, a Szocialista Párt nevében is mondom az egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladat, hogy újra sikeres magyar szakképzés működjön itthon, olyan, ami nem minisztériumok között kódorogva, elhanyagoltan próbál túlélni.
Mi az MSZP-ben olyan szakképzést támogatunk, amelyben a diák érdeke nem tűnik el a rövid távú kapitalista megrendelői igények mögött. Egységes és ellenőrzött körülmények kellenek a külső gyakorlati helyeken, és szakmai továbbképzésre és felsőoktatási továbblépésre egyaránt esélyt adó elméleti oktatás az iskolában. Kell az érintett ágazati szakszervezetek aktív részvétele az oktatás kereteinek meghatározásában és már a középiskolások bevonása a munkavállalói érdekképviselet világába, munkajogi oktatással is. Kell stratégia a frissen végzett szakemberek itthon tartására, életpályák tervezésére.
Amikor erről a témáról beszélek, időről időre legyintés, ásítás a válasz politikusok és tanácsadóik részéről. Aztán ugyanezek az emberek kérdezgetnek sürgetve, hogy tudoke valakit, aki leszigetelné a házukat. Tudok: fél év múlva és Svájcban. Ez nagyon is hétköznapi, húsba vágó ügy.
Ha pedig azt kérdezik, hogy mi a teendő Mészáros Lőrinccel, erre is van javaslatom: luxusvagyonadó. Abban az országban, ahol 25 százalék körüli az infláció, romokban a forint, dolgozói szegénység pusztít, ott az ország leggazdagabb emberétől nem azt várjuk, hogy vízmelegítőt bütyköljön, hanem azt, hogy adózza le a mérhetetlen luxusát. Igen, fizessenek a gazdagok, fizessenek a Garancsik, a Tiborczok, a Rogánok és az egész meggazdagodott fideszes siserehad, pontosabban szólva: adjanak vissza valamennyit a pénzünkből, az adófizetők pénzéből, és azt költsük a jövő gázszerelőire. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)