BEDŐ DÁVID (Momentum): Köszönöm szépen. A mai nap önök benyújtották a 2024-es költségvetést. Még épp időben, alig van hátra pár hónap az évből, egyértelmű a gazdasági környezet, kiszámítható már most a jövő év és annak költségvetési számai. Tudom, hogy önök nem mindig értik az iróniát (Dömötör Csaba: Ó!  Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), ezért most hadd tegyem egyértelművé, hogy ez most az volt.

Amit maguk évek óta a költségvetés-tervezés kapcsán csinálnak, az egy vicc. Komolytalan fércmunka, amely kizárólag arra jó, hogy a laikusokat ámítsák a számaikkal. Nevezzük nevén a dolgokat! Ez a költségvetés is, ahogyan az előző, egy kamuköltségvetés: túlzóan optimista becslések, betarthatatlan számok, átláthatatlan folyamat. Eljátsszák ugyanazt, mint 2023-ban: benyújtják az év első felében, majd belátják, hogy tarthatatlan, amit kitaláltak, utána jön az újratervezés meg a rendeleti úton való módosítás.

A 2023-as költségvetést több mint 90-szer módosították. 4 százalékos növekedéssel számoltak idénre, amelyet aztán módosítani kellett 1,5 százalékra. 15 százalékos inflációval számol a 2023-as költségvetés, miközben az első négy hónapban rendre 24 százalék feletti az infláció. Az idei költségvetési hiánycél 80 százalékát elértük már áprilisban.

Persze, ezek a tavalyi baklövések nem állítják meg magukat abban, hogy idén ismét elkövessék. Ismét 4 százalékos növekedéssel számolnak, annak ellenére, hogy több mérvadó nemzetközi szervezet ennél jóval alacsonyabb növekedést számol. 6 százalékos inflációval számolnak 2024-re, de elnézve eddigi válság- és inflációkezelésüket, már az is csoda lesz, ha egy számjegyű lesz az infláció jövőre. Nehéz komolyan venni egy olyan kormányt, amelynek legfontosabb tervdokumentuma ekkora kamu.

Az már egyértelmű mindenki számára, hogy nem remekelnek költségvetés-tervezésben, és a válságkezelés sem az erősségük. De azzal nem vádolhatjuk önöket, hogy ne tudnák hatékonyan kommunikálni a hazugságaikat. A 2024-es költségvetés bemutatásánál sem halasztották el a lehetőséget, hogy elmondják, az Európa-rekorder magyar infláció nem a maguk hibája. Hibás az Európai Unió, hibás a brüsszeli szankciós politika, hibás a háború, mindenki hibás, csak a magyar kormány nem.

Ezzel szemben, aki látja a valóságot, az tudja, hogy a rekordmagas magyar áremelkedésnek nem külső, hanem főleg belső okai vannak: a választás előtti kampánycélú osztogatásból következő kereslet felpörgése, az ellátási zavarokhoz vezető, szocializmust idéző ársapkák, a forintgyengítő monetáris politika, majd az ezeket bármiféle átgondoltság nélkül megoldani hivatott adóemelések. Az Európa-bajnok infláció az egész magyar társadalmat és gazdaságot sújtja, amiben az Orbán-kormány felelőssége elsődleges.

A valódi költségvetési tervezés hiánya azért is fájó, mert olyan súlyos problémák sújtják az országot, mint az oktatási válság. Egy normális országban pedig az éves költségvetés-tervezésnek a legsúlyosabb válságban lévő területek finanszírozásáról, helyrehozásáról kellene szólnia. Arról, hogy legalább jövőre ne ázzanak be az iskolák országszerte, arról, hogy legalább jövőre legyen végre pénz krétára és szivacsra, arról, hogy legalább jövőre megkapják a méltó bérüket a pedagógusok (Rétvári Bence: Ti akadályozzátok!), s leginkább arról, hogy ne hagyja itt az országot a magyar diákság egyre nagyobb hányada. Ha hagyják elveszni a magyar oktatást, ha a diákság egyre nagyobb hányadát üldözik külföldre, ha a pedagógusok egyre nagyobb hányadát üldözik el a szakmájukból, akkor egy egész generációt fogunk elveszteni. Ezekről szól valójában egy állam költségvetése, nem papírra vetett számokról, hanem életekről, sorsokról, a nemzet jövőjéről.

Ezért lett volna szerencsés, ha a bosszútörvény és a diákok könnygázozása helyett olyan költségvetést dolgoznak ki, amely megakadályozza az oktatás összeomlását. Hiszen mind tudjuk, lenne pénz a pedagógusokra, lenne pénz az iskolák felújítására, ha igazán akarnák. Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, hogy maguk érdekeltek az oktatás szétverésében, és szándékosan üldözik el a diákságot külföldre. A diákok és a tanárok ezt nem fogják hagyni, ahogy mi sem.

Kamuköltségvetés és kormányzati fércmunka helyett tehát egyértelmű, hogy mire van szükség: kiszámíthatóságra, tervezhetőségre, átláthatóságra az oktatásban és úgy általában a költségvetésben. Köszönöm.