SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Alelnök Úr! Először is köszönöm elsősorban a katolikus hívek nevében, akik ott lehettek a zarándoklaton és ott lehettek Csíksomlyón, de köszönöm az összmagyarság ünnepét együtt töltők nevében is, hogy szólt és megemlékezett erről a csodálatos nagy ünnepről. Köszönöm természetesen az erdélyi gyulafehérvári főegyházmegyének, a ferences testvéreknek is azt a szervezést, amely ilyen csodássá és széppé tette ezt a néhány napot és ezt a néhány órás ünnepet fent, a nyeregben. Így fogalmazott valóban Urbán Erik ferences atya: a Kis- és Nagysomlyó közötti nyereg egy nagy templommá alakult.
Tisztelt Országgyűlés! Erik atya nemcsak feladatokat szabott meg beszédében, hanem eddig zavaros vagy kiforgatott gondolatokat, szavakat helyre tett, mondjuk így: a definíciókat pontosította. Ahogy ön is idézte, többek között a következőket mondta: tudnunk kell különbséget tenni a szükséglet és a szenvedély között, kívánság és sóvárság között -nevezzük ezt bölcsességnek; meg kell tanulnunk értékelni azokat, akik a köz és a közjó szolgálatában állnak és tesznek érte, embertársaikat szolgálják nevezzük ezt megbecsülésnek; meg kell tanulnunk odafigyelni az ajándékba kapott földre, tisztelni és védeni az életet, Istent helyezni a középpontba nevezzük ezt tudatosságnak. De ahogy ön is említette: van olyan, hogy fegyvertelen próféták bizonyságára is szükség van, és akik figyelmeztetnek a háború embertelenségére nevezzük ezt a békének, illetve a béke tudatosságának. Meg kell tanulnunk, hogy egy férfi és egy nő együttese, mely a legkisebb társadalmi sejt, az egyház, a nemzet és a társadalom élete szempontjából pedig alapvető intézmény, a szeretet és az élet közössége, ahogy ön is idézte, a gyermekek egyszerre remények és kihívások, ahol az együtt töltött idővel, gondoskodó szeretettel odafigyelnek egymásra, nevezzük ezt családnak. Bölcsesség, megbecsülés, türelem, tudatosság, emberség, testvériség, béke, család, nemzet és egyház ezek voltak a fő üzenetek.
Feltette a kérdést Erik atya, hogy mindezt hogyan. Kölcsey szavaival fogalmazva: „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.” Máshol pedig így folytatta az összefogás erejét és a személyes felelősség fontosságát, Martin Luther King szavaival élve: „Ha nem lehetsz fenyő a hegygerincen, légy bokor a völgyben, de légy a legjobb kis bokor a kis patak partján. Legyetek bokrok, ha nem lehettek fák. Ha nem lehettek főutak, legyetek ösvények. Ha nem lehettek Nap, legyetek csillagok!”
Tisztelt Országgyűlés! Én a köszönetemet szeretném kifejezni a sok százezer zarándoknak, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Partiumból, Székelyföldről, akár Csángóföldről érkezetteknek, de ugyanígy Délvidékről, Magyarországról és a diaszpóra magyarságából, akár Dél-Amerikából érkezett fiataloknak is. Köszönöm a keresztaljiaknak. Azt is köszönöm, hogy milyen rendezett volt a zarándoklat. Román újságok arról beszéltek, arról írtak, hogy tisztaság, rend és örömteli ünnep van.
Ne arra figyeljünk oda, miről háborogtak, hogyan forgatták ki Novák Katalin köztársasági elnök asszony szavait, és arra se figyeljünk, hogy adott esetben Gréczy képviselő úr hogy fintorgott az ön beszéde alatt! Sokkal inkább a megbecsülést nézzük (Gréczy Zsolt: Meg sem szólaltam!), a lehetőséget abban a tekintetben, hogy megköszönjük a román hatóságoknak, rendőröknek, csendőröknek és tűzoltóknak azt a segítő és támogató munkát, amivel megint csak emelték ennek az ünnepnek a fényét.
Köszönjük a sok százezer önkéntesnek és a segítségét a háttérben dolgozóknak. Keresztalja fogadása, csángó misék, mind-mind emelték az ünnepet. Ezt szeretném egész Erdély népének, Székelyföldnek, és természetesen most önnek is megköszönni. (Taps a kormánypárti oldalon.)