TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a kérdést ne csak politikailag vagy egy kicsit tudományosan, mint ahogy ön is tette, de számszakilag próbáljuk megvizsgálni, hogy be tudjam bizonyítani azt, hogy az ön állítása nem teljesen valós.

1. Hadd emlékeztessem képviselő urat, hogy ez a kormány volt az, aki az üzemanyagár-robbanás idején maximálta az üzemanyagárakat, és azt fenn is tartotta, amíg az ellátásbiztonság ezt lehetővé tette. Gondolom, hogyha luxusnak tekintené a kormány az autózást, akkor ezt a lépést nem tette volna meg.

2. A gépjárműadó tételes mértéke több mint egy évtizede, 13 éve nem változott.

3. 2012 óta szintén változatlan összegű a regisztrációs adó, amely egyébként még csökkent is a korábbi időszakhoz viszonyítva.

4. A forgalmi engedély vagy törzskönyv utáni eljárási illetéktételek 2005 óta, közel 20 éve változatlanok.

5. A gépjármű visszterhes vagyonátruházási illetéke  lánynevén az átírási illeték  mértékének tételes összegei 2012 óta változatlanok.

Gondolom, ön is belátja, hogy ha a kormány luxusként tekintene az autóhasználatra, akkor nem engedte volna, hogy ezek a tételek több mint 10 éve bizonyos esetekben ugyanazon összegben legyenek, hanem javasolta volna az Országgyűlésnek, hogy ezeket meg kell emelni.

Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon bízom benne, hogy ezekkel a számadatokkal sikerült önnek bizonyítani, hogy nem jól közelíti meg a kérdést. Ha nem politikusként, esetleg egyetemi adjunktusként kezeli a kérdést (Dr. Brenner Koloman: Docens!  Derültség a Jobbik soraiban.), akkor bizonyára elfogadja a válaszomat, legalábbis lélekben. (Taps a kormánypártok soraiban.)