DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Az elmúlt napokban, hetekben egy kevéssé magasröptű vita alakult ki a felsőoktatási jelentkezők számáról, amely vitát úgy lehetne összefoglalni, hogy az egyik fél azt mondta, hogy több, a másik meg azt mondta, hogy kevesebb. Azt javaslom, államtitkár úr, hogy próbálkozzunk meg a majdnem lehetetlennel, és értelmes vitát folytassunk a magyar felsőoktatásról itt az Országgyűlésben.

A kormány  nemcsak ebben a ciklusban, de már az elmúlt ciklusban, ciklusokban is  három olyan irányt jelölt ki a felsőoktatás területén, a felsőoktatási jelentkezéseket megcélozva, amelyeket több dokumentumban is rögzítettek. Ezeket gyorsan összefoglalva azt mondhatom, önök azt akarják, hogy több műszaki és természettudományos szakra jelentkezzenek magyar fiatalok, a vidéki felsőoktatás súlyát kívánják a budapesti központival szemben növelni, és 40 százalékos felsőfokú végzettséget kívánnak elérni a generációban.

Ehhez képest, tisztelt államtitkár úr, az a helyzet, hogy a Budapest-centrikusság az elmúlt évtizedben 43 százalékról 55 százalékra nőtt; pont az ellenkezője történik. Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy bölcsésznek 133 százalék jelentkezett a tavalyihoz képest, tehát egyharmaddal több; a jogászok vezetnek, mert ők 139 százalékon vannak; természettudományra azonban 93 százalék, magyarul csökkent; pedagógusképzésre az alapszakú osztatlan nappaliba 76 százalék, magyarul csökkent. A felsőfokú végzettség elért aránya 32,9 százalék, magyarul a 40 százalék alatt van.

Irányvesztésben vannak, államtitkár úr. Mivel magyarázza ön ezt?