NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kálmán Olga egy frakcióülésről szóló jelentéssel kezdte a felszólalását. 2006. május 26., Balatonőszöd, frakcióülés, ahol megtudhattuk utána a szélesebb közvéleményben is , hogy Gyurcsány Ferenc elmondta, hogy meghamisította a költségvetési adatokat, hogy átverte a magyar embereket, hogy hazudtak, hogy még Brüsszelbe is meghamisított adatokat küldtek ki, hogy trükkök százait vetették be annak érdekében, hogy az igazság ne derüljön ki, hogy hogyan lopták szét ezt az országot, tisztelt képviselő asszony. 2006. május 26., Balatonőszöd.
Tisztelt képviselő asszony most elmondta, hogy Dobrev Klára mit intézne el, a felszólalása nagy részét ezzel töltötte. Hát, Dobrev Klára eddig két dolgot intézett el, az édesanyján keresztül kedvezményes hitelt a férjének, hogy a timföldgyárat megvehesse, és egy lopott családi villát kedvezményes áron. Ezt a kettőt tudta Dobrev Klára eddig elintézni ebben az országban (Taps a kormánypártok soraiban.), és továbbra is ebbe az irányba halad, tisztelt képviselő asszony. (Kálmán Olga: Elég gyenge! Dömötör Csaba: De igaz!) Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindössze ennyit várhatunk Dobrev Klárától. Ennyit tudott eddig elintézni, és ez várható a jövőben is.
De nézzük Lukács László képviselő urat, aki a demagógiai versenyt talán ma megnyerte (Zaj a Jobbik soraiban.), hiszen Z. Kárpát Dániellel közösen elmondták, hogy a fiatalok elvándorlása micsoda tragédia, miközben azzal büszkélkedett, hogy orvosokat vitt külföldre, Írországba a jobb fizetésért. Azzal büszkélkedett, hogy ő 62 orvost is kiszervezett Írországba.
Majd elmondta, hogy mi lennénk azok, akik kilépnénk az Európai Unióból, miközben ott ül mögötte Gyöngyösi Márton, ott ül a Jobbik elnöke. Rendszeresen rendezvénysorozatot tartottak „Tagok legyünk, vagy szabadok?” címmel. Z. Kárpát Dániel és a mai nap vezérszónoka „Így nem EU-tanázia” címmel írt könyvet, tisztelt képviselőtársaim. Önök EU-s zászlót égettek a tüntetéseiken, és „Tagok legyünk, vagy szabadok?” címmel tartottak rendezvénysorozatot. (Zaj a Jobbik soraiban.) Gyöngyösi Márton volt az, aki a Krímben és a Donbászban nyugati közösség által el nem ismert népszavazásokon vett részt, tisztelt képviselő úr. Tehát ha valaki ahhoz a világhoz tartozik, akkor azok önök és a Jobbik, tisztelt képviselő úr. S külön humoros volt, hogy az orvosbérekről is beszélt orvosexportőrként.
Amikor önök áfa- meg pluszbevételekről beszélnek, költségvetési számokról, akkor azért legyen tiszta az a mérhetetlen demagógia, hogy ennek az országnak az elmúlt években számos válsággal meg kellett küzdenie. A magyar embereknek és a magyar vállalkozásoknak egy pandémia, egy Covid-járvány, egy energiaválság, egy inflációs válság, egy szankciós válság jutott az elmúlt években. Az, hogy van plusz áfabevétel, tisztelt képviselő úr, az igaz. És mennyi a pluszkiadás az energiaköltséggel, mennyire emelkedtek meg az energiaárak a szankciók hatásainak köszönhetően, mennyivel növekedtek meg a különböző kiadások azért, hogy az iskolákat, a kórházakat, a szociális intézményeket fűteni, világítani tudjuk, és így tovább? Az a mérhetetlen demagógia, amivel önök azt állítják, hogy mikre fordítanának forrásokat… hát láttuk!
Én azt kérem önöktől, mindannyiuktól, Komjáthi Imrétől, Gurmai Zitától, Kálmán Olgától, Lukács László Györgytől és mindannyiuktól itt a teremben, Dávid Ferenctől különösen, hogy akkor tudnak ebben a vitában őszintén fölszólalni, ha azt tudják magukba nézve elmondani, hogy az elmúlt években, amit mi a magyar munkavállalók bérének fejlesztése érdekében ide benyújtottunk, azt megszavazták. De nem így történt! Önök nem szavaztak meg nyolcvan alkalommal adócsökkentést. Nyolcvan alkalommal csökkentettük 2010 óta az adókat, és önök mindannyiszor nemet mondtak erre. Ha önökön múlt volna, nem csökkent volna az szja, nem csökkent volna a munkáltatói adó, nem csökkent volna a társasági adó, nem csökkent volna a szocho, és így tovább. Ha önökön múlt volna, nem csökkentek volna ezek az adók.
Amikor benyújtottuk a rendvédelmi dolgozók, a katonák, a tanárok, az orvosok, a szociális dolgozók, az ápolók béremelését, akkor önök erre nemet mondtak. Akkor önök erre nemet mondtak! Azt mondták, hogy nem. Ezek után kezdeményeznek egy vitát a magyar munkavállalók bérrendezéséről, ami szerintem egy fontos vita, amiről érdemes beszélgetni. Csak nézzük meg, hogy mi van az önök tettei mögött! Önök mindannyiszor megnyomták a „nem” gombot. Azt mondták, hogy nincs szükség adócsökkentésre, azt mondták, hogy nincs szükség béremelésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ott vannak a szavazási jegyzőkönyvek a parlament honlapján, bárki megnézheti. Ezek megtörténtek. És ott vannak a névsorok, hogy ki szavazott igennel és ki szavazott nemmel. Ez nem valami hókuszpókusz, hogy ki melyik oldalon áll, meg ki mit gondol, meg ki szociáldemokrata, meg ki kereszténydemokrata. Itt volt egy szavazás: akarjáke, hogy csökkenjen a személyi jövedelemadó, és Lukács László György azt mondta, hogy nem akarja, a DK-sok azt mondták, hogy nem akarják, és az MSZP-sek is azt mondták, nem akarják, hogy csökkenjen a személyi jövedelemadó.
Összehasonlításképpen: 2009-ben 36, és aztán 38 százalék volt az szja felső kulcsa. Hol volt akkor Kálmán Olga, hogy számonkérje az akkori Gyurcsány-Bajnai vezetést, hogy 38 százalék a személyi jövedelemadó felső kulcsa. Most 15 százalék. Akkor hol voltak a nagy felszólalásai Lukács László Györgynek meg Komjáthi Imrének. Komjáthi Imre miért nem kopogott be az MSZP-pártközpontba és mondta azt, hogy kedves fiúk, ez a 38 százalék nagyon sok, ezt nem bírják el az emberek. Ne emeljétek a személyi jövedelemadót, mert az már 38 százalék. Hol volt Dávid Ferenc az érdekképviseleti szervezet vezetőjeként, hogy bekopogjon, hogy a 38 százalék rendkívül sok? Ezt nem bírják el a magyar emberek!
(17.10)
Most a személyi jövedelemadó felső kulcsa 16 százalék; 15 százalék! (Kálmán Olga: Na!) 38-15, 38-15!
Önök 2009-ben, az utolsó évükben 12 milliárd forintot költöttek családi adókedvezményre. 2022-ben 980 milliárd forintot költöttünk családi adókedvezményre. 980 milliárd forint plusz az állami költségvetésből az adókedvezményen keresztül odakerült a családokhoz. Az önök idejében 12, tisztelt képviselő úr. Hol volt akkor Komjáthi Imre meg Dávid Ferenc meg Kálmán Olga, hogy bekopogjon? (Komjáthi Imre: Gyárban!)
Apropó, hogy hol vannak a képviselő urak és képviselő hölgyek! (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) Ezt a vitát olyanok kezdeményezték, tisztelt képviselőtársaim, olyanok is kezdeményezték, akik vastagon benne voltak az előző kormány vezetésében, és vastagon hozzájárultak ahhoz az embereket megnyomorító, korrupt politikához, amit Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon neve képviselt. Olyanok vannak az előterjesztők között, mint maga Gyurcsány Ferenc; Vadai Ágnes; Varju László, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium államtitkára; Arató Gergely, szintén államtitkár. Hol vannak erről a vitáról ők, akik vastagon Magyarország legkorruptabb kormányának vezetői és tagjai voltak, és asszisztáltak ahhoz az embereket kizsákmányoló és segélyre kényszerítő politikához, ami Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon vezetésével 2002 és 2010 között megtörtént?
Önök csak elvettek az emberektől. Ha az emberek béréről beszélünk, hát önök elhalasztották 2009-ben az adócsökkentést, elvették a 13. havi bért, elvették a 13. havi nyugdíjat, folyamatosan emelték az adókat, folyamatosan emelték a rezsit, miközben hazudtak a költségvetési számokról.
Tisztelt Képviselőtársaim! 2007-ben nem volt válság. Tudják, mennyi volt a magyar gazdaság növekedése? 0,2 százalék. (Dr. Selmeczi Gabriella: Ajjaj!) 2006-ban nem volt válság. Tudják, hányadik volt a világban a magyar államháztartási hiány? A második, csak a háború sújtotta Libanonban volt nagyobb az államháztartási hiány. Nem? A pénzbőség éveiről beszélünk, nem a válság éveiről, 2006-ról meg 2007-ről. (Kálmán Olga közbeszól.) Önök kilopták az emberek zsebéből a pénzt, elrakták, odaadták a külföldi barátaiknak, és nem adtak a magyar munkavállalóknak semmit. 2010 óta egymillióval többen dolgoznak, mert önök otthagyták az embereket a megalázó segélyekkel az út szélén. (Kálmán Olga közbeszól.)
Ha már családpolitika, 2010 előtt, tisztelt képviselőtársaim, egy három-négy-öt gyereket vállaló család egyet jelentett a szegénységgel. Önöknek a politikája az volt, hogy ha az emberek több gyermeket vállalnak, akkor éljenek rosszabbul. Elvették a lakhatási támogatást, a kamattámogatott forinthiteleket, a családi adókedvezményt, visszavágták a gyest, és egy családellenes, életellenes és munkavállaló-ellenes politikát folytattak. Ezek után a DK legszorosabb szövetségese, a JK, a Jobbik-Konzervatívok idejön, és azt mondja nekünk, hogy a magyar munkavállalók béréről kellene beszélni Gyurcsány Ferenc megnevezése nélkül. Hát micsoda álszentség ez? Hát 2002 és 2010 között 50 ezerről 73 500 forintra emelték, tisztelt Komjáthi úr, a minimálbért. 23 500 forinttal sikerült emelni. Most 232 ezer forint, tisztelt képviselő úr. Van különbség?
Csak ismerjük el az eredményeket, és beszélgessünk a tények talaján, mert sokkal könnyebb úgy, ha a valóságot, a számokat hozzuk ide, és nem a Kálmán Olga-féle propagandaszöveget mondjuk föl. Sokkal egyszerűbb a beszélgetésünk, ha így, a tények alapján beszélgetünk. Önök nem emelték a minimálbért, mert elfelejtkeztek a melósrétegről, elfelejtkeztek a munkavállalókról, mi pedig emeljük, és a béreket is emeltük. Sosem mondjuk azt, hogy az út végén vagyunk, sosem mondjuk azt, hogy eleget tettünk, tovább fogjuk folytatni, ahogy eddig is, a magyar munkavállalók bérének az emelését. Köszönöm szépen. (Dr. Selmeczi Gabriella: Jó volt! Taps a kormánypártok soraiban.)