KANÁSZ-NAGY MÁTÉ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy picit távolabbról közelítsek, de meg fogok érkezni a magyar munkavállalók helyzetéhez és a magyar munkaerőpiac helyzetéhez, ugyanis azt gondolom, ha ezt a kérdést akarjuk vizsgálni, érdemes abból kiindulni, hogy a magyar kormány hol képzeli el Magyarország helyét, hol képzeli el helyét a túlfokozott fogyasztói világunkban és a globális tőkeviszonyok hálózatában. Hát, kérem szépen, a félperiférián képzeli el, valahol a centrumországok és a perifériaországok között, a közepesen fejlett államok között, és ebből pontosan levezethető az is, hogy ma Magyarországon mi vár a munkaerőre és mi a helyzet a munkaerőpiaccal.

Ha ezt a helyzetet akarom jellemezni, akkor a következő fő pontokat kell kiemelni. Alapvetően fel kell vázolnunk Magyarország kiszolgáltatottságát ezeknek a globális tőkeviszonyoknak. Itt egyaránt függünk a nyugati tőkétől és a keleti tőkétől is, a magyar kormány egyfajta szövetséget kötött a multinacionális vállalatokkal, szövetséget kötött mind a nyugati, mind a keleti nagytőkével, és amikor mondjuk, arról beszélünk, hogy Magyarországot akkumulátorgyarmattá akarják tenni, akkor pontosan ezeknek a szövetségi viszonyoknak a leképződését láthatjuk.

Ezt az országot, ennek az országnak a gazdaságát és így a munkaerőpiacát is arra akarják továbbá alapozni, hogy olcsónak hiszik az energiahordozókat. Ezeket az energiahordozókat Keletről szerzik be, ez a keleti függésünket erősíti. Ez elsősorban az Oroszországtól való függést jelenti az energia esetén, ha beszélünk mind az atomenergiáról, mind a kőolajról, mind a földgázról, ezt a függőségi viszonyt látjuk. Ennek az országnak a munkaerőpiacát, illetve gazdaságát nagymértékben a feldolgozóiparra, illetve az autóiparra akarják alapozni. Ezek alapvetően összeszerelő tevékenységet jelentenek, már amit a különböző cégek itt, Magyarországon megvalósítanak, és rögtön ki kell emelnünk, hogy korántsem a hazai tőkebefektetéseket akarják fejleszteni, hanem ezek szinte kizárólag külföldi tőkebefektetések, ha akár a németekről, akár a kínaiakról, ezeknek a nagyvállalatairól beszélünk.

Nagyon fontos pont, hogy általában minden zöldmegoldást elutasítanak, bagatellizálják a klímaváltozás problémáját, bagatellizálják a tömeges fajkihalást, vagy éppen a vízválságot és a mezőgazdaság válságát is. Általában a természetet, a környezeti kincseket, a természeti erőforrásokat egy kizsákmányolható erőforrásnak gondolják, amelyek végtelenül rendelkezésre állnak és ezekkel akarják táplálni a gazdasági növekedést, ami főként ezeknek a nagyvállalatoknak a növekedése.

Hogy ebben a modellben mi vár ránk? Hát, a folyamatos másodrendűség, a felzárkózás hazug ígérete. Mindig azt halljuk, hogy most már néhány év és elérjük Ausztriát, de ebben a rendszerben tíz-húsz és ötven év múlva is „mindjárt” fogjuk elérni Ausztriát, vagyis soha. Jellemző a centrumországoktól való függés és tehát az örökös félperiférián maradás.

Természetesen ennek megvan a lenyomata a magyar munkaerőpiacon is, ugyanis ahhoz, hogy kényelmes, kellemes környezetet teremtsenek akár a nyugati, akár a keleti nagytőkének, olcsósítani kell ezt az országot. Egyrészt olcsósítják a környezetünket, ami azt jelenti, hogy az itteni természeti kincseket, a vízkincsünket, a termőföldünket, az energiahordozóinkat jóárasítják és felkínálják ezeknek a nagyvállalatoknak, másrészt pedig a magyar munkaerőt is olcsósítják. A magyar munkaerő olcsósítása azt jelenti, hogy itt jóval alacsonyabbak a bérek, ha megnézzük, mondjuk, a különböző autógyárakban, akkumulátorgyárakban a munkaköröket és ezeket összehasonlítjuk más, megfelelő nyugat-európai gyárak azonos munkaerő-pozícióival, láthatjuk, hogy itt jóval kevesebbet keresnek a munkavállalók és a különböző, rájuk vonatkozó munkavédelmi szabályok is jóval gyengébbek vagy egyszerűen hiányoznak. Ezzel kínálják fel a természet után a magyar munkaerőpiacot is és a magyar munkaerőt is ezeknek a cégeknek kizsákmányolásra.

Ha megnézzük részletesen, nagyon pontos képet kaphatunk erről a folyamatról és helyzetről. Ha például megnézzük, hogy mi történik az akkumulátorgyárakban, láthatjuk, hogy ezekben a munkaerő egyfajta elidegenedett munkát végez. Ez azt jelenti, hogy ezek nagyon egyszerű, alacsony hozzáadott értékű tevékenységek és nyilván a munkáltatók, ezek a nagy gyárak egyfajta lelketlen robotként kezelik a munkaerőt. Tehát ezek könnyen betanítható munkák, nem igényelnek magas szintű tudást, ami magával vonja az oktatási rendszerünk leépítését.

Szokott a kormány büszkélkedni a fizetésekkel, csakhogy az a helyzet, hogy az akkumulátorgyárakban nagyon alacsonyak az alapfizetések, a magyar átlagbért elérő vagy meghaladó fizetéseket jelentős túlmunkával, pótmunkával, éjszakai munkavégzéssel, többműszakos munkavégzéssel, hétvégi munkavégzéssel lehet elérni, vagyis önök arra büszkék, hogy lehet ezekben a gyárakban akár több százezer forintot keresni, csak akkor agyon kell dolgoznia magát az illetőnek, a munkavállalónak, hogy ezt a bért megkapja. Kérdés az, hogy ez hosszú távon milyen egészségügyi hatásokkal jár, hogyan lehet emellett normális családi életet szervezni és élni. Ha az egészségügyi helyzetről beszélünk, nyilván ezekben a gyárakban nagyon-nagyon kiszolgáltatott a munkaerő abból a szempontból is, hogy nagyon veszélyes körülmények között zajlik a termelés, különböző vegyi folyamatokról, veszélyes anyagokkal való munkavégzésről van szó. Tehát ez egy igen-igen kockázatos helyzet, ami az akkumulátorgyárakban van.

Beszélhetnénk arról is, hogy nemcsak hogy nem fizetik meg megfelelően ezt a munkaerőt, hanem nagyon bizalmatlan, akár a kínai vagy a dél-koreai tulajdonos velük szemben. Számos példát találunk arra, hogy milyen kontrollnak, milyen ellenőrzésnek vetik őket alá.

Van egy olyan, szintén kormányzati csúsztatás, hogy ezzel a magyar munkaerőnek teremtenek munkahelyet, azonban nem feltétlenül, hiszen akkor nem várnának több tízezer külföldi vendégmunkást. A magyar munkaerőt meg lehet találni például Londonban, Berlinben, Madridban, különböző nyugat-európai országokban, itt főleg a fiatal munkaerőről van szó, aki elvándorolt. Na, érdekes módon nem őket csábítják haza ezek a beruházások, ezek az akkumulátorgyárak, hanem ezekbe a gyárakba alapvetően Közép-Ázsiából, a csendes-óceáni térségből, Kínából jön majd az a munkaerő, amely most hiányzik.

(17.50)

Most a helyzet az, hogy ha nem lenne elég a természet és a munkaerő olcsósítása és kizsákmányolásra való felkínálása, akkor ott vannak még azok a száz- és ezermilliárd forintok, amiket ezeknek az akkumulátorgyáraknak vagy más, autógyáraknak a közvetlen és közvetett támogatására költenek el. Ugye, nekik építenek utakat, nekik építenek vasúti szárnyvonalakat, nekik építenek gázerőműveket, amikkel, ugye, áramot fejlesztünk nekik majd Debrecenben. Debrecenben nem jár gyakorlatilag a villamos  most éppen jár, emelték a bérletárakat,  arra nincsen villamos energia, de arra van villanyáram, hogy ezeket az akkumulátorgyárakat ellássák.

Azzal tehát, hogy száz- és ezermilliárd forintokat szánnak ezeknek a gyáraknak a támogatására, hát, pontosan itt kell keresni azokat az okokat, hogy miért nem jut forrás például a közalkalmazottak helyzetének érdemi javítására, a közalkalmazotti bértábla fejlesztésre, amely közalkalmazotti bértábla, ugye, hosszú idő óta be van fagyva, és gyakorlatilag a bruttó 200 ezer és 300 ezer forintot alig meghaladó sávban mozog. A magyar minimálbér és garantált bérminimum teljesen fölfalta ezt a közalkalmazotti bértáblát. Tehát az akkumulátorgyárak támogatására tudatosan jut pénz, de a magyar pedagógusok béremelésére nem jut vagy alig jut, a szociális dolgozók béremelésére nem jut, de hát, az egészségügyben is pontosan ezért hiányzott az érdemi béremelés gyakorlatilag egy évtizeden keresztül, és erre csak nemrég került sor.

És ha a magyar munkaerőnek egy másik szektorát nézzük, egy másik dimenzióját, a kkv-kat, hát, itt az elmúlt időszakban szintén megszorításokkal, megvonásokkal találkoztunk, például a kataadózás kivezetésével. Erre is ezért került sor, mert a forrásokat nem a kkv-k támogatására szánják, hanem az akkumulátorgyárak beruházásaira. Egy munkahely „megteremtésére” ezekben a gyárakban akár 60-80 millió forint is jut, de érdekes módon a sarki fűszeres, a hentesbolt vagy éppen a fodrász alig kap támogatást, vagy gyakorlatilag semmilyen támogatást nem kap. Tőlük, mondjuk, a katát vonták meg, amíg ezeket a nagytőkéseket támogatják.

Lenne ennek alternatívája, lenne ebből kiút, de ez a kkv-szektor támogatását jelentené, a közszféra érdemi bérrendezését és egy munkahelyteremtéssel is járó zöldfordulatot, amivel kapcsolatban a későbbiekben fejtem ki az álláspontomat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)