DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretnék pár elhangzott dologra reagálni, illetve pár új szempontot is behozni a vitába. Mivel van idő a mostani vitanapon, hogy hosszabb időtartamot tekintsünk át, ezért szerintem is érdemes onnan kezdeni, hogy honnan indultunk, amikor ez a kormány megkezdte a munkát. Onnan indultunk, hogy egy olyan gazdasági helyzetben voltunk, amikor sokkal jobban megérte segélyből élni munka helyett, és egyáltalán nem mondhattuk el, hogy ebben az országban mindenkinek van munkája, aki szeretne dolgozni. Ez egész egyszerűen azt jelentette, hogy a 12 százalékot közelítette alulról a munkanélküliség. Tehát nemcsak arról ment a vita, hogy mennyit keresnek a magyar emberek, hanem hogy miért nincs mindenkinek munkája, aki egyébként szeretne dolgozni. Komjáthi képviselő úr talán meg tudja ezt erősíteni gyakorlati tapasztalatai alapján is.

Úgyhogy ezek alapján szerintem az első fontos fegyvertény a mostani kormányzási időszakban az, hogy rekordszintre sikerült emelni a foglalkoztatottak számát (Kálmán Olga: Meg az inflációt.), 4 százalék alá csökkent a munkanélküliek száma 12 százalékról, és még most is elmondhatjuk, hogy rekordszinten van a foglalkoztatottság, ami azt jelenti, hogy aki szeretne dolgozni Magyarországon, az előbb-utóbb talál magának munkahelyet.

Azt is eredménynek tartom  még messze nem vagyunk az út végén , hogy a súlyos gazdasági nehézségek előtti időszakban, gondolok itt a járványra és a háborús időszakra, több mint 70 százalékkal növekedtek a reálbérek Magyarországon. Van összehasonlítási alapunk a korábbi időszakkal, amiben szintén volt válságkezelés, ott a reálbérek  szintén egy többciklusos kormányzati időszakról beszélünk  tizen-egynéhány százalékkal nőttek. Tehát tizen-egynéhány százalék áll szemben egyébként több mint 70 százalékkal. És azt is fontos eredménynek tartom, hogy ebben az időszakban a legalacsonyabb keresetűek, úgy is mondhatnám, hogy a legnehezebb helyzetben lévők bérét sikerült, ezt is sikerült jelentősen emelni.

Ha a minimálbérek kérdését nézem, akkor a minimálbér most 232, illetve 296 ezer forint, amit még jócskán van hova emelni, de egy biztos: ez sokkal magasabb annál a hetven-egynéhány ezer forintnál, ami akkor volt, amikor ez a kormány megkezdte a munkáját, és pár ezer forintot emeltek nyolcéves kormányzati ciklus alatt. Ezen évek alatt jó pár ágazati béremelési program is indult, elsőként a pedagógusok számára, rendvédelmi dolgozók számára, jelenleg is folyamatban van az orvosok és az ápolók béremelési programja, és ezt folytathatnám.

A beruházások, akármennyire is támadják önök, ebben kulcsfontosságú szerepet játszottak. Mert szerintünk annak van jelentősége, ha egy beruházás úgy jön Magyarországra, hogy közben magas technológiát hoz, és egyébként az ottani munkahelyek bére magasabb, akkor az hozzáadott értéket jelent az ország számára is. Ezért annak is van jelentősége, hogy a tavalyi évben rekordokat döntöttek a beruházások Magyarországon. Abból lesznek a munkahelyek, és abból is lehetnek majd magasabb bérek. És amikor ezeket a beruházásokat támadják, akkor legyenek szívesek, arra is adjanak választ, hogy mi az alternatíva. Tehát ha nincsen beruházás Magyarországon, akár külföldi, akár belföldről érkező, akkor mivel kellene helyettesíteni? Tehát mondjuk, amikor az Electrolux nevű cég elbocsátásokat jelent be, talán 900 főt jelentettek be az elmúlt hetekben, akkor mit javasolnának annak a 900 embernek, hogy hova menjenek dolgozni, ha nincsenek beruházások? Erre a kínzó kérdésre soha nem adnak választ akkor, amikor a beruházásokat támadják.

Ami az európai minimálbér kérdését illeti, Kálmán Olga képviselő asszony vetette föl, hát, van összehasonlítási alapunk abból az időszakból, amikor ön még független újságíró volt. Jól láttuk, hogy milyen minimálbér-emelésre képes az a kormány, az a politikai szövetség, amelyhez ön csatlakozott. Ekkorára (Mutatja.), miközben az a kormány emelte háromszorosára a minimálbért, és az egyáltalán nem pálya, hogy kiadjuk a minimálbér meghatározásának jogát brüsszeli bürokratáknak. Mert van róla tapasztalatunk, hogy amikor jogköröket átadunk, akkor annak mi a következménye. Vagy, mondjuk, mi a következménye annak, hogy az energiaárak meghatározásának jogát odaadjuk vagy odaadják azok az országok, amelyek úgy gondolták, hogy ez helyes. Ott sokkal jobban emelkedtek az energiaárak. Tehát ebben nem fogunk egyetérteni. Brüsszeli bürokratákra bízni a magyar nyugdíjakat, a magyar béreket vagy a magyar adózási rendszert, na, ezt ne csináljuk! Mert sok mindenre fognak gondolni, csak arra nem, hogy mi a magyar emberek érdeke.

Felvetődött itt az oktatás és az egészségügy kérdése. Talán még nem volt idejük arra, hogy megnézzék a költségvetés tervezetét, ezért önöknek is szeretném elmondani, hogy oktatásra 3434 milliárdot különít el a kormány a jövő évi költségvetésben, ami 629 milliárddal magasabb, mint az idei összeg, és 2000 milliárddal több, mint abban az időszakban, amikor Kálmán Olga még független újságíró volt. Ha az egészségügy kérdését nézzük, akkor ez az összeg 3225 milliárdos a következő évi költségvetésben, ami 424 milliárddal magasabb az idei évi előirányzatnál, és 2027 milliárd forinttal magasabb, mint a 2010-es összeg  tehát annál az időszaknál, amikor Kálmán Olga még független újságíróként tevékenykedett.

Most szintén önnek szeretném megmondani, mint aki az igazságosabb adórendszerről beszélt, hogy az nem igazságosabb adórendszer, ha a társasági adót egységesen felemeljük, mondjuk, 19 százalékra a mostani 9 százalékról. Az azt jelenti, hogy nem a nagyoknak, hanem nagyoknak, közepeseknek, kicsiknek egyaránt ennyivel többet kell majd kigazdálkodniuk. Ha 10 százalékponttal többet kell kigazdálkodniuk társasági adóra a magyar vállalkozásoknak  kicsiknek, közepeseknek, nagyoknak , akkor ennyivel kisebb mozgásterük lesz arra, hogy a béreket emeljék vagy a munkahelyeket megtartsák.

De mondok mást: ha a személyijövedelemadó-kulcsokat is emelnék, mint ami az önök választási programjában szinte állandóan szerepel, az nem magasabb bért jelentene, az kisebb bért jelentene. Az azt jelentené, hogy kevesebb a nettója jó pár száz vagy adott esetben több millió magyar embernek. Ez nem igazságosabb adórendszer, és örülök, hogy felírja a képviselő asszony, mert remélem, hogy erre a felvetésünkre majd kapunk választ. Nem tudok olyan ellenzéki baloldali pártot, aki osztaná a kormánynak azt az álláspontját, miszerint az adókulcsokat még ebben a rendkívüli helyzetben is alacsonyan kell tartani, akár a társaságiadó-kulcsot, akár a személyi jövedelemadók kulcsát.

Arra a felvetésre, hogy a kormánynak az a titkos meg nem is annyira titkos terve, hogy kivezessük az Unióból az országot, egyszerűen csak hadd mondjam azt, hogy csacsiság. Csacsiság, azzal kiegészítve, hogy egyetlenegy párt van ebben az Országgyűlésben, amelyik nyíltan kampányolt azért, hogy ne legyünk az Unió tagjai. Ezt könyvben megírták, szlogenesítették, zászlót is égettek, és ezt a pártot úgy hívják, hogy Jobbik. Nem úgy hívják, hogy Mi Hazánk, úgy hívják, hogy Jobbik. Vállalják ezért a felelősséget!

Most szeretnék még egy dologról szólni, ez pedig az, hogy mi is az a nemzetközi gazdasági környezet, amely meghatározza most a mozgásterünket. Abban talán mindannyian egyetértünk itt, hogy a magyar gazdaságnak szűkebb most a mozgástere, mint az előző években. Csak hát egyáltalán nem mindegy, hogy miért van ez így. Az ellenzéki pártok megpróbálják az egészet úgy beállítani, hogy az egész az Orbán-kormány miatt van, leginkább a miniszterelnök miatt. Látom, hogy itt el kell mondani az említett szókapcsolatot. És egyébként meg azt érzékeltetik, hogy minden más országban mintha kolbászból lenne a kerítés, még Romániában is, most is felhozták. Csak hát az európai gazdasági helyzetkép teljesen mást mutat. Egész Európa rég nem látott gazdasági problémahalmazzal szembesült, és ennek nemcsak a háború ténye az oka, hanem a rendkívül elhibázott, benézett, rosszul kiszámított brüsszeli döntések, hiába próbálják ezt letagadni. Bő egy éve tart a háború, és ez már elég idő arra, hogy lássuk, hogy hová vezetett a háború árnyékában vezetett brüsszeli gazdaságpolitika; röviden: a stagnálásba. És engedjék meg, hogy ezt számokkal is alátámasszam!

A nagy nemzetközi szervezetek időről időre közzéteszik a számításaikat azzal kapcsolatban, hogy hogyan is néznek ki a gazdasági kilátások a meghatározó gazdasági térségekben. Az OECD szerint az Egyesült Államokban 1,5 százalékos lesz a gazdasági növekedés ebben az évben, Kínában 5,3 százalékos, míg az euróövezetben 0,8 százalékos, tehát gazdasági értelemben is Európa húzza a rövidebbet. De van olyan nemzetközi szervezet, amely szerint Európában nem is lesz gazdasági növekedés.

(18.10)

És ennek elsősorban  kapaszkodjanak meg!  az energiaszankciók az okozói, amelyek drasztikus mértékben megnövelték Európa energiaszámláját, azért az Európáét, amely egyébként rendkívüli mértékben kiszolgáltatott az energiaimportnak. (Kálmán Olga: Az oroszoknak!) Az orosz energiabehozatal eddig viszonylag versenyképes árat jelentett jó pár ország számára, főleg ebben a térségben. Na, ennek vége, mert az orosz energiaimportot a szankciókon keresztül kiszorítják Európából. A következmények kemények és drasztikusak.

Az IMF számításai szerint Spanyolországban és Franciaországban 1 százalékkal, Németországban és Olaszországban 1,5 százalékkal, az euróövezet egészében pedig 1,4 százalékkal veti vissza a GDP-t az energiaárak emelkedése. Ennek következtében több országban recesszió várható, így például Németországban, Csehországban, Észtországban és az Egyesült Királyságban is. Magyarország esetében még növekedéssel számolnak. Nem olyan naggyal, mint az elmúlt években, de legalább még növekedéssel számolnak. S az említett energiaár-növekedés zárójelbe teszi vagy  elnézést a kifejezésért  kicsinálja Európa versenyképességét.

Az ipari termelés 1,3 százalékkal csökkent tavalyhoz képest Európában, amelyen belül 6 százalékos a vegyipar visszaesése. A tagállamok  figyeljenek!  kétharmadában, 18 országban csökkent az ipari termelés. Erről is Orbán Viktor tehet?

Az energiaár-növekedések miatt a termelőkapacitások kiáramlanak Európából. Ezt a velünk sok mindenben azért nem egyetértő Politico úgy fogalmazta meg, hogy vége lehet a „made in Europe” időszakának. Megdöbbentő adat: az Európai Unióban a zöldmezős beruházások tavaly 15 százalékkal estek vissza, miközben önök a beruházásokat támadják. Egész Európában ezek visszaesnek, miközben az Egyesült Államokban 18 százalékkal nőttek. Tehát, amivel szembesülünk, az nem egy, az egész világgazdaságot érintő jelenség, hanem Európát sújtja.

Ezek a folyamatok Európa legerősebb gazdaságát sem kímélik. A Bloomberg május 26-ai elemzésében arról ír, hogy Németországot a lassú, hosszan tartó gazdasági visszaesés fenyegeti. Azt pedig mindenki meg fogja érezni nemcsak ebben a térségben, hanem egész Európában. A német gazdaság október óta csökken, és csak kétszer tudott bővülni az elmúlt öt negyedévben.

Európa helyzetét az is nehezíti, hogy most már nem Ázsia, hanem Európa fizet többet az energiáért. A szankcióknak hála, a korábbi ázsiai prémiumnak nevezett felárat már nem az ázsiai országok, hanem az európai országok fizetik meg.

Amiről most beszélek, az nem valamiféle elvont gazdasági, közgazdasági molyolás, azért nem, mert mindenki megfizeti az árát Európában. A Bruegel elemzőintézet szerint idén januárig az európai országok 800 milliárd eurót költöttek az energiaválság kezelésére. Tehát nem mindenféle dolgokra, hanem az energiaválság kezelésére. Ezt érdemes összevetni azzal az állítással, miszerint, ha erre hivatkozunk, akkor az tücsök és bogár. Magyarország esetében 4 ezer milliárd forinttal nőtt az energiaszámla. Ennyivel kell többet fizetniük a vállalkozásoknak, a családoknak és leginkább a magyar államnak. Nem mi akartuk, hogy így legyen, de nekünk kell fizetni a terheket. Ilyen az, amikor Európának kell fizetni gazdasági értelemben a háború árát.

Mindezeket összefoglalva, ha valamit tényleg szeretnének tenni a bérekért, akkor három dolgot javaslok ellenzéki képviselőtársaimnak. Még egy ilyen időszakban se gondolkozzanak, ha javasolhatom, adóemelésen, ne akarjanak magasabb társasági adót és magasabb személyijövedelemadó-kulcsokat. Csatlakozzanak a kormány erőfeszítéséhez abban, hogy legyen végre változás a szankciós politikában, ne mi fizessük meg a háború árát, és hagyjanak fel azzal a kampányukkal, hogy ne kapjuk meg az uniós pénzeket. Ha csak ebben a három ügyben sikerül egyetértést elérnünk, akkor már megérte, hogy ez a mai vitanap megrendezésre került. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)