DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom szerint a jelenlegi, kétharmados felhatalmazással rendelkező kormánypártoknak jóval több mozgástere van a munkáltatók és a munkavállalók helyzetének javítására, mint amennyivel egyébként élni szeretne. A teljesség igénye nélkül hadd mondjak önöknek néhányat!
Az egyik ilyen lehet a Mi Hazánk Mozgalom szerint a munkáltatók és a munkavállalók közterheinek csökkentése. A másik ilyen lehet a végletekig leegyszerűsített és rendkívül kedvezményes mértékű adóformák bevezetése. Ennek kapcsán önök pont az ellenkezőjét, homlokegyenest az ellenkezőjét követték el tavaly júliusban, mint ami észszerű lett volna: ahelyett, hogy szélesre tárták volna a kata igénybevételi lehetőségét, azt gyakorlatilag leszűkítették vagy majdnem teljesen megszüntették; azóta azt látjuk, hogy akik korábban a kata lehetőségét igénybe tudták venni, kétszeres vagy háromszoros mértékű közterhet fizetnek. Ahelyett, hogy ezt leszűkítették, ki kellett volna tágítani.
És van egy alapvető világnézeti és értékrendbeli, szemléletbeli különbség a kormánypártok és a Mi Hazánk Mozgalom között, ez pedig az, hogy önök szerint a technológiai, technikai és gazdasági szempontból is evolúciós zsákutcát jelentő kínai akkumulátorgyárak helyett a Mi Hazánk Mozgalom szerint hazai tulajdonú, többségében vagy százszázalékos mértékben hazai tulajdonú élelmiszeripari feldolgozóüzemeket kellene létesíteni. Feldolgozóiparra tehát szükség lenne, csak nem vegyi üzemekre, kínai tulajdonú vegyi üzemekre, hanem élelmiszeripari feldolgozásra lenne szükség azon túl, hogy segíthetnénk az embereket az energia- és az élelmiszerárak letörésével is, hiszen a legfontosabb mégis a reálbérek kérdése, ez nem derül ki egyértelműen a vitanap megnevezéséből vagy címéből, de mégis az a fontos, hogy a magyar munkavállalók vagy a magyar vállalkozások mit tudnak, mennyit tudnak vásárolni az adózás, a közterhek befizetése után megmaradt havi pénzükből. Ezt jelentős mértékben felzabálja egyrészt az élelmiszer-infláció, másrészt pedig a megemelkedett energiaárak.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A Mi Hazánk meglátása szerint önök rendkívüli módon alulszámolták az átlagfogyasztás mértékét mind a villamos energia, mind a gáz tekintetében, tehát jóval magasabb szintig kellene köbméterben vagy kilowattórában kifejezve alacsonyabb támogatott árat biztosítani. A kvóta feletti horrorisztikus 747 forint köbméterárú gázárat is nyugodtan lehetne csökkenteni, hiszen a gáz világpiaci ára is lehetővé teszi, illetőleg ha önök valóban ötödáron veszik az oroszoktól, mint ahogy azt tavaly februárban a miniszterelnök úr is mondta, akkor végképp nem lehet érteni, hogy miért kerül 747 forintba egy köbméter gáz.
Arról már nem is beszélve egyébként, hogy ha akarnák, akkor segíthetnék az embereket az élelmiszer-önellátás tekintetében kisebb összegű, célzott támogatásokkal, hiszen ez nemcsak az élelmiszer-biztonságot, az élelmiszer-ellátás függetlenségét biztosítaná, ami nemcsak az egyes háztartások szintjén lenne fontos, hanem nemzetbiztonsági kulcskérdés is.
És az energiapolitikában, ha tetszik, ha nem, a gázellátás egy neuralgikus pont marad hosszú ideig, és lehet, hogy az olcsó orosz gázról hosszú távon vagy akár végleg le kell mondanunk, de az olcsó magyar gázról talán mégsem kellene lemondani, ezért egy méltatlanul elfeledett témakörre hadd hívjam fel a tisztelt kormánypárti képviselők figyelmét: érdemes lenne szent háborút, szabadságharcot indítani a Makói-árokban található, 60 évre elegendő magyar gáz visszaszerzéséért, még akkor is, ha valószínűleg nagyon kemény amerikai érdekcsoportokkal kellene ütközni emiatt, hiszen ez a nemzet megmaradása és a teljes, totális hiperinfláció elkerülése érdekében egy alapvető, kulcskérdés, csak ezt valahogy önök elhallgatják, még csak beszélni sem mernek arról, hogy olcsó magyar gázra is lenne lehetőség. Köszönöm szépen.