RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a figyelmeztetést, elnök úr.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A baloldal felvetette és érdemes ebből a szempontból megközelíteni: nyilván a fizetés összege az egyik szempont, de a másik a fizetés értéke, tehát ha a boltokba elmegyünk és vásárolunk, akkor mit jelent az a fizetés, amely bár számszerűen növekszik, de vajon többet vagy kevesebbet ér a boltokban.

2010-ben egyértelműen az volt az emberek érzése, hogy egyre kevesebbet tudnak a havi jövedelmükből a boltokban vásárolni, és e tekintetben 2013 volt a fordulat éve: 2013-ban indult el, hogy végre nőtt a kereskedelmi forgalom, elkezdtek nőni a bérek. Az embereknek láthatóan több pénzük volt, és ezért több pénzt is tudtak ott hagyni a boltokban, egyre többet tudtak vásárolni. Ez szépen emelkedett is évről évre, folyamatosan; olvastuk a számokat, hogy 12 hónapja, 24 hónapja, mióta emelkedik konstansan a kereskedelmi forgalom, és nem volt olyan hónap, amikor visszaesett volna, hanem szinte mindig emelkedett, mert az embereknek egyre több és több pénzük volt a boltokban vásárolni. Mellette pedig, emlékeznek, az infláció akkor szinte nulla volt; akkor éppen azzal támadtak minket, hogy direkt azt terveztük, hogy lesz infláció, aztán végül nem lett, és ez költségvetési trükközés. Most ennek az ellenkezőjével vádolnak minket, tehát mindennel és mindennek az ellenkezőjével is. Nos, tehát emelkedő pályán volt az országunk.

Nyilván a koronavírus-járvány egy kilengés volt ebből, a világ minden országában, de szépen végre, közel egy évtizede masszívan emelkedett az, hogy az emberek egyre többet tudtak vásárolni, egyre több mindenre jutott. Ha megnéztük a különböző Eurostat-kimutatásokat, látszott, hogy a rezsi- meg az alapvető kiadások mellett, mint élelmiszer, ruházat, egyre többet tudunk kultúrára, szórakozásra is fordítani. Látszott, hogy az emberek, hála istennek, többet engedhetnek meg maguknak. És egy dolog volt az, ami ezt keresztbe vágta: az pedig a háború kirobbanása és a szankciók bevezetése (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Az orbáni infláció!), hiszen a háború előtt egy nappal már szankciókat vezetett be az Európai Unió. És itt kettőnk között láthatóan vita van, mert önök versenyt hirdetnek abban, hogy egy perc alatt ki tudja önök közül többször elmondani azt, hogy „orbáni infláció, orbáni infláció, orbáni infláció” (Kálmán Olga: Mert az van!), és ezt próbálják sulykolni. Csak, tisztelt képviselőtársaim, ameddig nem voltak szankciók, ameddig nem volt háború, ameddig nem volt energiaválság (Varga Zoltán: Már akkor is volt orbáni infláció!), addig hónapról hónapra, évről évre többet ért az emberek fizetése.

Megpróbálhatják önök bemagyarázni azt, hogy ez egy Magyarország-specifikus helyzet, hogy valóban mindenki arról beszél, hogy mi mennyivel kerül többe, pünkösdkor is, húsvétkor is, karácsonykor is, az előző karácsonyhoz képest az akkori bevásárlás mennyi volt, most mennyi, és ebben tényleg jelentős emelkedések vannak, amit mindenki tapasztal. Az ársapkás termékeken nem, és bízunk benne, hogy a kötelező akciózás körébe tartozóknál pedig egy ellentétes folyamat indul el; láthatóan itt már nem 10, hanem 20-30 százalékos árcsökkentéseket jelentettek be a nagyobb hálózatok. (Dr. Lukács László György: Kommunizmus…) Ez nagyon biztatóan hangzik, hogy a kormánynak ez az intézkedése letörheti az árnövekedéseket. (Közbeszólás az ellenzéki sorokból: Tiszta kommunista tempó.) De az a lényeg, hogy ameddig nem volt háború, ameddig nem voltak szankciók, addig, hála istennek, itt emelkedést lehetett tapasztalni. Ezért, aki ezt objektíven nézi, lehet, hogy önöket hallgatja, és elmondják, tényleg lassan már három másodperc alatt háromszor, hogy „orbáni infláció”, de ettől még a valóság az, hogy amíg mi, magyarok jobban tudtuk a saját dolgainkat intézni, mert nem volt egy ekkora külső behatás, mint a szankciók, addig a bérek többet értek a boltokban. Mióta az Európai Unió szankciókat vezetett be, és ezzel minden megdrágult, mert minden energiaköltségekkel jár, azóta valóban érezhetően emelkednek az árak a boltokban. Tehát mondogathatják, és nyilván a DK törzsbázisa ezt önöknek visszhangozza is, de azért az objektivitáshoz ezt tegyük hozzá.

A másik, amikor önök arról beszéltek, hogy a Fidesz-KDNP politikájának a szegénységi bizonyítványa, hogy mennyi magyar van külföldön; ugye, 4,4 százalék az Eurostat szerint. Tudják, hogy Bukarestben hány százalékról beszélnek? 18,6. Nálunk 4,4 százalék, náluk 18,6 százalék; önök szoktak „bezzegromániázni”. Horvátországban 17,6; Portugáliában 10,6; Bulgáriában 10,3; Szlovákiában 5,3 százalék. Jóval magasabb  jóval magasabb!  a környező országokban azoknak az aránya, többszörösen, nemhogy 10 meg 20 százalékkal magasabb, többszöröse azoknak az aránya, akik külföldön dolgoznak, külföldön élnek! És ahogy önök is tudják, 2019-től kezdve pedig pozitív ez a szaldó, tehát huszonezerrel többen jöttek vissza, 21 250-nel többen jöttek vissza, mondjuk, 2021-ben, mint ahányan elmentek, és 2019 óta ez a folyamat már, hál’ istennek, pozitív, visszafordult. Soha ilyen nem volt, képviselőtársaim, amióta Magyarország az Európai Unió tagja, azóta mindig többen mentek ki, mint amennyien visszajöttek, kivéve 2019 óta, mert ott volt egy fordulat. Önök szerint mélyponton volt Magyarország, a magyar gazdaság, mert önök szerint csak mélyponton van, de mégis, ugye, 2004-ben lettünk az Unió tagja, 2004. május 1-jén, attól kezdve mindig többen mentek ki, aztán ’19 óta meg többen jönnek ide.

Vagy ha megnézzük, egy év alatt 2500 német telepedett le itt. Ha megnézik 2017-18-19-et, több német telepedett le Magyarországon, mint például kínai, pedig Kína mégiscsak egy népesebb ország, és úgy érezzük, ha az utcán járunk-kelünk, a különböző boltokban meg kínai éttermekben, mintha kínaiakból lenne több, pedig németek többen telepedtek ide. Hogy lehetne valós önöknek az az alapállítása, hogy innen mindenki menekül, amikor látjuk, hogy sok kínai él itt, de még németekből is többen telepednek ide, mint kínaiakból!?

Mi úgy gondoljuk, hogy ez azért Európának egy nagyon jó része, ráadásul nekünk a hazánk, mi ezt szeretjük, éppen ezért nem korholni szeretjük, hanem az erényt keressük benne. Önök persze mindenben csak a brüsszeli narratívát igyekeznek itthon is követni. De azért lássuk meg ezeket a számokat!

Nyilván nehéz helyzetben van minden ország a szankciók miatt. Reméljük, minél hamarabb elérjük azt, hogy végre fegyverszünet, béke legyen, visszatérjen az a világ, ami ’13-tól a járványig, vagy inkább azt mondom, hogy a háború kirobbanásáig, egy évvel ezelőttig volt, amikor, hála istennek, a magyarok, ha többet dolgoztak, akkor jobban éltek. Önöknél hiába dolgoztak többet, rosszabbul éltek, mert fizetést csökkentettek és áfát emeltek. (Kálmán Olga: Te is tudod, hogy ez nem igaz!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)