DR. PANYI MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Hallgathattuk a baloldali képviselők nagyon vehemens hozzászólásait és felháborodott nyilatkozatait, de azért mégiscsak arcpirító és hiteltelen, hogy önök most úgy beszélnek itt béremelésről és az emberek, a magyar munkavállalók támogatásáról, hogy 2002 és 2010 között rendelkeztek kormányzati felelősséggel, és ezzel a felelősséggel nem éltek, az országot csődbe vitték, a magyar embereket és magyar munkavállalókat pedig magukra hagyták.
Azért kell a 2010 előtti viszonyokról beszélni (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Mert nem tudtok másról!), mert (Barkóczi Balázs: Nem tudsz másról!) az mégiscsak kiállít egy bizonyítványt az önök teljesítményéről. Mondhatnánk azt, hogy azóta a baloldal megújult, tabula rasa történt, tele vannak új arcokkal és politikusokkal, de mégiscsak az a helyzet, hogy ugyanaz az ember vezeti a magyar baloldalt, aki 2010 előtt vezette az országot, és aki csődbe vitte az országot: Gyurcsány Ferenc. (Zaj az ellenzéki padsorokból. Varga Zoltán: És ugyanaz a Fidesz vezetője is! Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Az is világos, hogy számos probléma gyökere, amellyel ma a magyar munkaerőpiacnak szembe kell néznie, a 2010 előtti rossz kormányzásból fakad.
De hogyan éltek önök a kormányzati felelősséggel 2010 előtt? Rekordszintű, majdnem 10 százalékos költségvetési hiány 2006-ban, nem volt válság, felfutó eladósodás a GDP 84 százalékáig 2010-ben. Nem volt olyan év az önök kormányzása alatt, amikor ne nőtt volna a munkanélküliség, 12 százalékra rúgott ez 2010-ben. 2007-re a növekedés leállt, devizahitel-válság, több százezer magyar család eladósodása, megszorítások, adóemelések, az „el lehet menni Magyarországról” politikája. Sereghajtók lettünk a régióban, roncsot hagytak hátra. Sokat hivatkoznak a régiós mutatókra és a régiós viszonyokra. Ha megnézzük, hogy 2002 és 2010 között milyen teljesítményt mutatott fel a magyar gazdaság GDP-növekedésben, azt látjuk, hogy ebben a nyolc évben a magyar gazdaság 14 százalékkal nőtt. Mennyit nőtt a lengyel gazdaság önök szerint? 40 százalékot; a román gazdaság 36 százalékot, Szlovákia több mint 50 százalékot.
Nem csoda, hogy összesen 23 500 forintot sikerült emelni a minimálbéren. Mennyire más lenne ennek a vitának is a dinamikája, ha nem 73 500 forintról kellett volna megindítani a magyar minimálbér növelését, hanem mondjuk, 100, 120 vagy akár 150 ezer forintról?! De nem tehettük meg azért, mert önök itt egy roncsot hagytak maguk után. (Kálmán Olga: Jaj, istenem!) Világos, a tények makacs dolgok, képviselő asszony, ezek nemzetközi mutatók, meg lehet nézni. (Kálmán Olga: Szerintem meg kormányozni kéne!) 2010 és ’22 között ezek is tények a magyar GDP változása 40 százalékos volt, a reálbérek pedig, ahogy ez szintén a vitában elhangzott, 70 százalékot nőttek. A GDP változását tekintve Magyarország a harmadik legjobb régiós eredményt érte el, 2010 előtt az utolsók voltunk.
Elhangzott többször a vitában a félmillió új munkavállaló kérdése a következő évekre. Ebben kialakult egy vita. Itt is kénytelenek vagyunk visszamutatni a 2010 előtti időszakra. Miért vagyunk kénytelenek visszamutatni? (Kálmán Olga: Mert nincs jobb!) Nem, hanem a családpolitika miatt, az az ámokfutás, amit önök a családpolitikában végeztek, Selmeczi képviselő asszony erre többször utalt, odavezetett, hogy radikálisan bezuhant a magyar fertilitási ráta. Ez 1,2 és 1,35 közötti sávban mozgott, és 300 ezerrel több szülőképes korú nő volt, így született évente 93-98 ezer fő közötti gyermek. (Varga Zoltán közbeszól.) 300 ezerrel csökkent a szülőképes korú nők száma. Ez nagyon egyszerű matematika (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), kedves képviselő úr. Ha 15-18 százalékkal kevesebb a szülőképes korú nő, akkor bizony nehéz jobb fertilitási mutatók mellett is magasabb gyerekszámot elérni. Ezen felesleges vitatkoznunk. Ebben a nyolc évben, ha nem zuhant volna be így a fertilitási ráta, évente 15-20 ezerrel több gyermek születhetett volna. Ez az a 200 ezer gyermek, aki nem született meg. Ha van bűne ennek a 2002 és 2010 közötti kormányzásnak, akkor ez a bűne: 200 ezerrel kevesebben vagyunk Magyarországon. (Varga Zoltán: A legkevesebb gyerek most születik!) Ez a 200 ezer fő a magyar munkaerőpiacról hiányzik. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból. Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Javaslom a statisztikai adatokat, szívesen átküldöm, meg lehet nézni ezeket a korfadiagramokat. (Barkóczi Balázs: Nem kell, tudjuk használni a KSH-adatokat!) Egészen mások a számok, mint amiről önök beszélnek.
Szintén szóba került az elvándorlás kérdése, erre Rétvári államtitkár úr már részben reagált. Régiós összevetésben valóban Magyarországé a legalacsonyabb adat, amely arra vonatkozik, hogy hányan hagyták el az országot. A lengyel, a cseh és az osztrák adat is magasabb, mint a magyar. Csak jelezném, hogy nagymértékű elvándorlás volt szintén 2006 és 2010-11 között, valószínű, hogy ezek az emberek nem Orbán Viktor elől mentek el, hanem a Gyurcsány-féle „el lehet menni Magyarországról” korszak miatt próbáltak elmenni, valamint az itt hagyott devizahitel-válság, a gazdasági ellehetetlenülés, a növekvő munkanélküliség, a növekvő energiaárak és rezsiköltségek miatt.
Lehet persze, hogy Dobrev Klára árnyékkormánya meg fogja oldani a következő évek foglalkoztatáspolitikai kihívásait, mert ha önök kerülnek kormányra, akkor újra olyan állapotba kerül a magyar gazdaság, hogy újra munkanélküliségről és több százezer munkavállaló problémáiról kell beszélnünk, nem pedig munkaerőhiányról. Tehát lehet, hogy az árnyékkormánynak ez valóban egy megoldási receptje. Ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor már közelítünk ahhoz a számhoz, ami a magyar munkaerőpiacról a következő években vélhetően hiányozni fog.
De a tényeket ne vitassuk el! Az is többször elhangzott a vitában, hogy 2010 óta mi történt, talán ezeket önök sem vitatják el: egymillió új munkahely jött létre, a minimálbér háromszorosára emelkedett, a munkát terhelő adók lefeleződtek, az szja lefeleződött, a családtámogatások mértéke háromszorosára emelkedett, rezsivédelmi rendszert hoztunk létre, minden magyar család részesül ebben, ezáltal az egy családra jutó rezsi miatti kiadások 14-ről 10 százalék alá csökkentek, és nagyon sokat léptünk előre, mint az itt is elhangzott, a különböző ágazati bérprogramok területén.
Ami a jövőt illeti: itt is elhangzott a vitában több olyan terület, amelyen a kormányzat dolgozik. Tovább kell haladni a bérfelzárkóztatás programján, erre vonatkozóan is több konkrétum elhangzott például Rétvári államtitkár úrtól. A családokat és a családtámogatási rendszereket meg kell erősíteni, és a rezsivédelmet is, hiszen egy erős családtámogatási rendszerrel garantálható az, hogy születnek gyerekek és minél nagyobb számban születnek gyerekek Magyarországon. (Varga Zoltán: Csak nem születnek!) A fiatalokat valóban itthon kell tartani, ezen dolgozunk. A 25 év alattiak szja-mentessége például egy ilyen eszköz, amely erre alkalmas. Szintén számukra széles körben elérhetők a családtámogatási eszközök, mint a CSOK vagy a babaváró hitel, vagy éppen az újonnan bevezetett szja-mentesség a 30 év alatti édesanyák számára. Szintén dolgozni kell a hazatérést támogató kormányzati programon, az adminisztrációs területen való segítésen.
A termelékenységnövelés a gazdaságban elhangzott. A képviselő úr a vidékfejlesztés kérdéséről és a vidék felzárkóztatásáról beszélt. Lehet látni, hogy hány olyan beruházás valósult meg az elmúlt időszakban, amely különösen olyan régiókat célzott, ahol nagy munkaerőtöbblet volt még, és kelet-magyarországi, északkelet-magyarországi területeket célzott meg. Ezen a vidékfelzárkóztatási beruházáspolitikán tovább kell menni.
Az inaktív munkaerő bevonásáról a munkaerőpiacra szintén szó volt, valamint a regionális munkaerőpiac bevonásáról és fejlesztéséről. Zárásképpen, mindezekre tekintettel, a foglalkoztatáspolitikai, válságkezelési tanácsok tekintetében kellő önkritikát és kellő szerénységet kérek a képviselő hölgyektől és uraktól, és kérem szintén, hogy támogassák a kormánynak a munkahelyeket és családokat védő politikáját. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(20.00)