VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót napirend előtt, mert ezen a héten kezd foglalkozni a parlament egy különösen fontos javaslattal. Legalábbis különösen fontosnak kellene lennie, de nem is lehet távolabb attól, sőt ma már inkább ócska és gagyi. És sajnos ez a két jelző is elég ahhoz, hogy mindenki be tudja azonosítani: igen, a költségvetésről van szó. Mert ezeknek a papíroknak (Felmutatja.) ugyanis ezt a nevet adták, hogy költségvetés; de ezen kívül semmi köze hozzá. Ez nem egy költségvetés, ez egy tákolmány! Értem már, miért nem akarnak diplomás embereket egy ilyen összeállításához, nincs is rá szükségük. Hogyan lehetne ezt komolyan venni, amikor a valósághoz nincsen semmi köze?! Mondjuk, az oldalszámozás talán stimmel.

Tisztelt Ház! Nehéz máshogy minősíteni ezt, főleg, ha figyelembe vesszük az elmúlt év költségvetését. Miről is van szó? Emlékeztetem önöket, milyen terveket adtak itt nekünk elő: több mint 4 százalékos GDP-növekedést vártak, a valóság az, hogy Magyarország lassan egy éve technikai recesszióban van; 5 százalékos inflációra számítottak, ismétlem, 5 százalékosra számítottak. Ez mindösszesen háromszorosan teljesült túl, amit statisztikai hibahatárnak talán már nem csúfolhatunk, messze abszolút európai uniós rekordernek annál inkább.

Ilyen használhatatlan büdzsét fogadtattak el az állítólag tisztelt Házzal. Mi lett a vége? Tavaly decemberben rendeleti úton módosították, az Országgyűlésnek idén februárban benyújtották, és március végén szavazhattunk róla. Ennél nagyobbat egy büdzsé nem bukhat. És milyen tanulságot vontak le? Semmit! Kezdték megint elölről májusban.

Tisztelt Ház! Én alig egy éve vagyok a Költségvetési Bizottság elnöke, ezalatt már a harmadik költségvetésüket fogyaszthatom. Engem nyugodtan dolgoztathatnak, nincs ezzel nekem semmi bajom, de ez a költségvetésük olyan gyenge lett megint, hogy jobban járna az ország, ha ezt visszavonnák. Higgyék már el, nem jó úgy költségvetést tervezni, mintha lottóznának, vagyis hogy mondjunk számokat, és hátha bejön majd a tippünk. Tényleg ettől várják, hogy a piac megnyugodjon, és lássa az állítólag kiszámítható gazdaságpolitikájukat? Komolyan ettől várják, amikor rendeleti úton önök éjjel vezetnek be új különadókat és más adóemeléseket egyik pillanatról a másikra? Vagy amikor majd’ százszor módosítják az egyes előirányzatokat, és így a végeredménynek köze nincs a parlament által elfogadott verziókhoz? Kedves fideszesek, azért gondolják át ezt az utóbbit, hát, hogy fognak lombkoronasétányokat építeni Magyarországon, ugye?

Tisztelt Ház! A valóság az, hogy a kormányuk jelentette gazdasági kockázatot a magyar embereknek egyre drágább finanszírozni. Minden magyar ember évente körülbelül 150 ezer forinttal többet kénytelen fizetni a magyar államadósság finanszírozására az Orbán-kockázat miatt. Ismétlem: minden magyar emberre körülbelül 150 ezer forintnyi pluszteher jut. Ez a valóság!

Ahogyan az is a valóság, hogy maguk, a kormány az akadálya annak, hogy az uniós források végre megérkezzenek a magyar gazdaságba. Tisztelt Ház! Az Európai Unió a költségvetéssel kapcsolatban miket kért a magyar kabinettől? Egyrészt azt, hogy vezessék ki a különadókat ez év végén. Ezeket úgyis a magyar emberek fizetik végül, hiszen az árakon keresztül a cégek úgyis beszedik a családoktól. Az Unió azt javasolta, hogy felejtsék már el ezt a nyári költségvetést, mert azt senki nem tudja komolyan venni, lottótippeket nehéz lehet szakmailag értékelni.

A két kérdésre mi volt a válaszuk? Egyrészt meghosszabbították a különadókat, sőt volt, aminek a szintjét meg is emelték, hadd növekedjenek tovább az árak és az infláció. A másik kérdésre pedig épp nyilvánvaló a válaszuk: amikor a héten megtárgyaljuk ezt a költségvetésnek csúfolt tákolmányt. És ha ehhez még hozzávesszük Nagy Márton szavait, miszerint a magyar gazdaságnak nem is kell az uniós forrás, jobb, ha el is felejtjük azokat, mindez abba az irányba mutat, hogy a kormány minden mozdulata azért van, hogy ne érkezzenek meg az uniós források.

Igazam van, mert nem a különadók kivezetéséről, hanem az emelésükről tárgyal a parlament. Igazam van, mert júniusban és nem majd novemberben, egy elfogadott zárszámadás alapján tárgyaljuk a ’24-es költségvetést. Igazam van, mert Lázár ahelyett, hogy 270 beinduló uniós projektről beszélne, 270 törölt fejlesztéssel listát hozott nyilvánosságra. Igazam van, mert Nagy Márton nem arról beszél, hogy szuper jó a működő tőke, de nem mondhatunk le az uniós pénzekről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tegyenek meg mindent, hogy megérkezzenek az uniós pénzek, ez lenne a maguk feladata! Ha nem ezt teszik, egyre súlyosbodó válságot kell kezelni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(14.00)