DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnos, nem először kell komoly kritikát megfogalmaznunk a brüsszeli döntéshozók irányába. Sajnos, megint az az érzésünk, hogy a brüsszeli politika most már sok ügyben a legrosszabb arcát mutatja.

A legnagyobb probléma, azt hiszem, hogy a demokratikus hozzáállással van. Fajsúlyos, egész Európát, mindenki jövőjét valahogyan érintő kérdésekben úgy hoznak rendkívül gyorsan döntéseket, hogy egyáltalán nem kérik ki az európaiak véleményét, mert ha megtennék, akkor kiderülne, hogy nagyon-nagyon rossz úton járnak.

Nem tudom, hogy milyen helyzetben született meg a „demokratikus deficit” kifejezés, de most kimaxolják. Két nyomós ügyünk van arra, hogy ezt mondjuk. Először is, elképesztően súlyosak az elmúlt év gazdasági döntéseinek, brüsszeli döntéseinek a következményei. Az európai gazdaság lassult le a legjobban. 18 országban csökken az ipari termelés, 15 százalékkal csökkentek a zöldmezős beruházások. Eközben Kína 5 százalék körüli gazdasági növekedésre számíthat, és az amerikai bővülés is nagyobb lesz, mint az európai, és ha ez nem enne elég, akkor az európai infláció réme árnyékot vet az európai gazdasági kilátásokra is, és nincs olyan család Európában, amely ne érezné ennek a hatásait. Nem kellett volna, hogy így legyen. S hogy akarnake ezen változtatni? Egyáltalán nem akarnak, mert irányváltás helyett egy 11. szankciós csomagon törik a fejüket.

A másik ok egy nyolc éve  nyolc éve!  velünk lévő témával kapcsolatos. Önök is nagyon jól tudják itt a Házban, hogy milyen sokszor beszéltünk a migráció témaköréről. Sokan talán már unhatták is, csak a helyzet az, hogy nem az a kérdés, hogy unjuke, hogy mennyiszer beszéltünk erről, hanem az a kérdés, hogy mi lenne a következménye annak, ha megváltoztatnánk a politikánkat, és kinyitnánk az ország kapuit, határait. Szóval, a kérdés az, hogy mit tehetünk egy szerintünk elhibázott politika ellen.

A viták kicsúcsosodási pontja a betelepítési kvóták ügye volt. Ezt a magyarok  nem győzzük elégszer hangsúlyozni  egy népszavazáson 98 százalékos többséggel utasították el. Mi voltunk az egyetlen ország Európában, ahol megkérdezték az állampolgárokat arról, hogy erről mit gondolnak. S mit tesz erre Brüsszel? Az igazat megvallva, vártak egy kicsit, de pár év elteltével mégis elfogadták ezeket a kvótákat, mégis keresztülverték ezeket a betelepítési kvótákat. Ez történt a múlt héten, és olyan jogi megoldást választottak, hogy ne legyen szükség egyhangúságra, többségi szavazással fogadták el, így figyelmen kívül lehetett hagyni a tiltakozó Magyarország és Lengyelország hangját.

Valóban emlékszünk arra, hogy az ellenzéki képviselők hogyan beszéltek álproblémáról, majd hogyan próbálták az egész kvótaügyet letagadni. De egy dolgot elfelejtettünk említeni itt az elmúlt percekben: minekutána letagadták ezeknek a kvótáknak a létezését, amikor állásfoglaláshoz kellett adni a nevüket, akkor nagyon is megtámogatták, tehát így teljes a kép.

Ami az elfogadott javaslatot illeti, most olyan kvótarendszert fogadtak el, amelyben, ha valaki nem akar részt venni, akkor nagyon súlyos büntetést kell fizetnie. Ez be nem fogadott bevándorlónként 8 millió forintos összeg lehet. Arra külön szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben az elfogadott javaslatban van egy kvóta, de az Európai Bizottság már most jelezte, hogy ezt nyílt végűnek képzeli el, tehát valójában sokkal nagyobb lesz majd ez a létszám a későbbiekben.

Van még egy súlyos körülmény, ami minden előbbi tervezetnél súlyosabbá teszi a mostanit. Ez a tervezet előír bevándorlási eljárásokra vonatkozó kötelező kapacitást az egyes tagországok számára. Ennek alapján nem máshol, mint Magyarországon írnák elő a legnagyobb menekültkérelmi kapacitást, az összes kapacitás közel 30 százalékát Magyarországon kellene kialakítani; nem Olaszországban, nem Görögországban, hanem Magyarországon.

Szóval, úgy állunk, hogy akár a háború, akár a migráció ügyét nézzük, nagy mozgásban van a brüsszeli gőzhenger, és nagyon nem érdekli, hogy mit gondolnak erről a magyarok. Nem érdekli őket, hogy mi nem akarunk bevándorlóországot, nem akarunk fegyverküldést, nem akarunk háborút, és a gyermekeinket is meg szeretnénk emellé védeni. Még egy sokadik ok ez arra, hogy a jövő évi választáson egy messziről és mindenki számára jól látható irányváltást akarjunk elérni a brüsszeli politikában. Teljes jogú tagok vagyunk, és élni is fogunk a jogainkkal, hallatni fogjuk a hangunkat, ebben mindenki biztos lehet. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)