DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nos, tehát itt nem látunk garanciát arra, hogy a környezetvédelmi szempontokat kompetens módon képviselni képes ember ezekben a testületekben érdemi módon részt tudna venni, és ezeket a szempontokat érvényesítené. Ezt azért is tartottam az ülésen is aggályosnak, mert láthatjuk, hogy most is egy olyan beruházáspolitika valósul meg, vagy olyan döntéshozatali mechanizmus, csak példaként említem, amely révén múlt évben például kétszer adtak építési engedélyt a kormányhivatal révén olyan beruházásra, amely a balatoni magaspartot, az aligai magaspartot lepusztította volna. Ezt példaként hozom, már korábban is erről beszéltem, mert azt gondolom, ha egy rendszerben megvalósulhat ez, hogy egy több millió éves geológiai képződményre, egy páratlan természeti képződményre, amely egy nemzeti jelkép, hogy így mondjam, ki lehet adni egy olyan építési engedélyt, amely annak a ledózerolásáról szól azért, hogy vállalkozók nagyobb beépítési százalékkal gazdálkodhassanak egy telken, az azt jelenti, hogy nagyon távol áll ez a kormányzat vagy ez a rendszer attól, hogy ilyen módon egyrészt patrióta, másrészt a fenntarthatósági szempontokat érvényesítő és azokat elismerő beruházáspolitika valósuljon meg.

Ezért is lenne nagyon fontos, hogy érdemi garanciák legyenek ebben a rendszerben. Vannak különböző konzultációs testületek, de úgy látjuk, hogy a döntő szó akkor is a miniszteré lesz, tehát a miniszter egyetértésével valósulhatnak meg ezekben a konzultációs testületekben döntések. Az sem világos, hogy ha szerepet kapnak a különböző önkormányzati szövetségek, nekik milyen jogosultságaik lesznek.

A legsúlyosabb probléma és legfontosabb kritikánk ezzel a törvénnyel kapcsolatban konkrétan az, hogy leegyszerűsítve a miniszter gyakorlatilag mentesítheti az adott beruházást e törvény érvényesítése alól. Azt gondoljuk, hogy ellentétes a törvény szellemiségével is, hogy gyakorlatilag egy miniszteri döntéssel el lehet dönteni, hogy egy adott beruházásra ezt a törvényt ne kelljen alkalmazni. Ez mindenképpen aggályos.

Engedje meg, tisztelt miniszter úr, ha már az iménti felvezetésében beszélt arról, hogy bizonyos beruházásokat le kell állítani, át kell gondolni, mire van szükség, hogy feltegyek önnek egy kérdést, kihasználva, hogy itt van. Néhány nappal ezelőtt megismerhettük, hogy igen nagy számban önök töröltek vagy leállítottak beruházásokat. Engedje meg, hogy szűkebb pátriám néhány fontos beruházásával kapcsolatban kérdezzem! Például a mohácsi Duna-híd helyzete, sorsa az, ami nagyon érdekelne, azt gondolom, mindenkit Baranyában, de nem csak Baranyában. Konkrétan mi lesz a sorsa ennek a Duna-hídnak? Azt nem kell cizellálnom, hogy hány és hány kormányzati ígéret hangzott el, hogy ez meg fog valósulni. Pontosan mit jelent most ez a döntés, amit önök meghoztak, mikor lesz lehetőség itt átkelni a Dunán a közúti forgalomnak?

Szintén bekerült ebbe az M60-as autópálya meghosszabbítása Szigetvárig. Itt megint nem akarok olyan olcsó lózungokat elsütni, hogy mikorra ígérte meg miniszterelnök úr már többszörösen is, hogy meg fog valósulni. Azt gondolom, hogy mind Baranya megyének, mind Somogy megyében rendkívül fontos lenne, hogy abba az irányba elkészüljön a gyorsforgalmiút-kapcsolat, és hogy ez megtörténhessen. Tehát nagyon-nagyon fontos lenne, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a fontos beruházásoknak.

Még egy utolsó kérdést engedjen meg, ha még van egy kis időm! A vita során a Fenntartható Fejlődés Bizottságában is felmerült a patrióta szemlélet, a patrióta beruházáspolitika. Akkor Csepreghy miniszterhelyettes úrnak felvetettem, hogy ahhoz, hogy patrióta beruházáspolitikát lehessen megvalósítani, alapvetően egy patrióta kormányzásnak, patrióta gazdaságpolitikának is meg kellene valósulni. Ez a törvényjavaslat például lehetőséget ad arra, hogy egy ilyen óriási beruházás, mint például a Budapest-Belgrád vasútvonal-fejlesztés, ne kerüljön a törvény hatálya alá, tehát ez ettől függetlenül valósuljon meg. Azt gondolom, hogy ez a legerőteljesebb példa arra, hogy bemutassuk, bizony nem feltétlenül valósul meg az a fajta patrióta gazdaságpolitika, amelynek az ellenpárja vagy fontos eleme lehet egy patrióta beruházáspolitika. Itt ugyanis alapvetően a távol-keleti tömegtermékek beszállításának szándékával a magyar kormány gyakorlatilag az adófizetők pénzéből megvalósít egy olyan infrastrukturális fejlesztést, amelynek erőteljesen vitatható a műszaki tartalma, bár ez titkosított, csak az összegeket, illetve a költségeket látjuk, ugyanakkor még az sem derült ki, hogy egyáltalán itt egy értelmezhető útvonal ki fog alakulni a fejlesztés után a pireuszi kikötő felé. Ennek a szakaszolt beruházásnak nagyon sok olyan eleme van, amelynek a megépülésére nincs garancia, nincs kihasználási garancia sem a kínai féltől, és azt is láthatjuk, hogy Kína is egyre inkább a pireuszi kikötőnek konkurenciát jelentő trieszti kikötőt tekinti egyfajta fejlesztési célpontnak.

Tehát milyen módon valósulhat meg egyfajta hosszú távú, tízéves tervezés, amiről beszélt ön is, illetve a miniszterhelyettes úr akkor, amikor ilyen alapvető jelentőségű, Magyarország és a nemzet jövőjét sok-sok évre, évtizedre meghatározó beruházási döntésnél a legjobb indulattal sem olvasható ki az a fajta patrióta szemlélet, és nem olvasható ki az a fajta patrióta nemzeti gazdaságpolitikai irány, hogy arra törekedjünk, hogy a legfontosabb szükségletek kielégítését minél inkább hazai termelésből vagy a nemzetközi együttműködésre alapozva és ne távolról ideszállított tömegtermékek behozatalával elégítsük ki? Arról már nem is beszélve, hogy nem igazán látjuk a garanciáját, hogy például mi lesz a V0-nak a sorsa, és ha meg is valósul az a Budapest-Belgrád vasútvonali fejlesztés, ha egyszer megvalósul egy jelentősebb, teherszállítási feladatellátás, akkor milyen módon lehet átszállítani úgymond a Dunán majd ezt a hatalmas mennyiségű árut.

Köszönöm szépen, ha néhány kérdésemre választ tudok kapni a fennmaradó néhány percben. Köszönöm, elnök úr.