LÁZÁR JÁNOS építési és közlekedési miniszter: Elég nagy időkerete van a Fidesznek a választók jóvoltából. Tisztelt elnök úr, nem szeretnék visszaélni sem a Ház, sem képviselőtársaim türelmével, csak azt gondolom, hogy azon képviselőtársaimnak az ellenzéki padsorokból, akik megtiszteltek azzal, hogy részt vesznek a vitában a hiányzókkal szemben, szeretnék rögvest válaszolni.

Kezdem azzal, hogy az egy nagyon fontos elvi vita lehetne, hogy vajon a beruházásokra, amelyeket a törvény hatálya alá soroltunk, azokra a beruházásokra, amelyek több mint 50 százalékban állami költségvetési forrásból valósulnak meg, tehát az állami költségvetés részei, azokra az állam alkalmazhate szabályokat, függetlenül attól, hogy kik a kedvezményezettek. Nekem az az álláspontom még az egyházak, az alapítványok és mindenféle entitás esetén, hogy alkalmazhat. Tehát én ahhoz ragaszkodom a kormányon belül, ha határon túli szervezeteket támogatunk, ha egyházaknak biztosítunk építési támogatást egy beruházáshoz vagy egy programhoz, vagy alapítványnak adhat majd az állam támogatást, akkor érvényesítse ezeket a szempontokat, például azt a közbeszerzési szempontot, hogy egy ajánlat nem ajánlat, és egy egyajánlatos eredménnyel végződő közbeszerzési eljárást nem lehet kihirdetni.

Tehát az én felfogásomban a pénz eredete, mármint az állami költségvetésből való eredete meghatározza azt, hogy hogyan lehet fölhasználni, és az államnak erről joga van intézkedni, rendelkezni. Vannak, akik ezt vitatják, alapvetően más alkotmányos elvekből vezetik le az ezzel kapcsolatos döntést. De ez a javaslat tartalmaz olyan regulákat, amelyek a törvény hatálya alá nem esők számára is vagy szerződést  tehát, ha szerződéssel ad az állam támogatást, akkor a szerződésben kell ezeket a feltételeket érvényesíteni , vagy egy saját jogszabályrendszert kell például a honvédségi beruházásokra kialakítani, amelyek nyilván kritikus infrastruktúra-fejlesztés vonatkozásában nem tartozhatnak egyetlenegy átlagos törvény hatálya alá sem.

Az önkormányzatokkal kapcsolatban a következőt tudom mondani: készül egy anyag a minisztériumomban, hogy az elmúlt 12 év fejlesztésénél mi volt a tanulság. Én voltam a botnak mind a két végén, voltam polgármester, ahogy az előbb említettem, és voltam beruházást felügyelő miniszter is, illetve vagyok. Azt tudom mondani, hogy a tapasztalatok vegyesek. Van, ahol az állam nem úgy járt el, ahogy el kellett volna, vagy el lehetett volna  erről a szekszárdiak reményeim szerint meggyőződnek, mármint arról, hogy az önkormányzat és az állam hogyan tud eljárni, mi a különbség , és van, ahol meg az önkormányzat nem úgy járt el, ahogy adott esetben kellett vagy lehetett volna.

Összességében azt gondolom, hogy nem lehet egy átlagos szabályt mondani, kivéve a pénz forrását illetően. Azt lehet elmondani, azt lehet kockázatmentesen és korrektül elmondani, hogy jó néhány olyan magyar önkormányzat volt, amely tisztességesen valósította meg a beruházást, határidőre, az állam és a közösség céljainak megfelelő módon vagy az Európai Bizottság céljainak megfelelő módon. Ezért került bele egy olyan passzus a legutolsó verziójába a törvénynek, amely szavazásra lesz bocsátva  egyébként nem titkolom, Karácsony főpolgármester kérése és javaslata alapján , hogy a tárca megegyezhet az európai uniós forrásokból megvalósuló beruházások tekintetében az önkormányzattal, hogy az kivitelezi vagy nem kivitelezi.

Nekem nem célom az összes önkormányzati beruházási képesség leépítése és állami érdekkörbe vonása. Eszem ágában nincs ilyesmit megvalósítani. Egyrészről javasoltam a kormánynak pont az ellenkezőjét, de ezt ne összegszerűséghez kössük, mint ahogy Szabó képviselőtársam javaslata volt, tehát ne az önkormányzat méretétől tegyük függővé, vagy ne összegszerűséghez kössük, hanem alkalmassághoz kössük. Vannak kis önkormányzatok, amelyek nem vállalják, vannak kis önkormányzatok, amelyek méret alapján adott esetben nem alkalmasak, és vannak kiválóan megvalósító kis önkormányzatok, mint ahogy vannak nagy önkormányzatok, amelyek nem tudták megvalósítani a beruházást annak ellenére, hogy megyei jogú városi státusszal bírnak, és rendelkeznek megvalósítási képességgel. Tehát én azt gondolom, igenis vizsgálni kell az egyedi megvalósítási képességeket, és ez alapján kell döntést hozni.

Azt azért mégiscsak szeretném elmondani, hogy az államot ugyanúgy köti az engedélyezési eljárás  Keresztes képviselő úrnak mondom , tehát az építési engedély bíróságon támadható. Óriási felperesi legitimáció van ma Magyarországon, és az állami beruházások rendre és folyamatosan akadnak meg a bíróságok döntése alapján. A Balaton ilyen típusú beruházásai, mindegyik olyan környezetvédelmi engedélyezési eljáráson esik keresztül, ahol a bíróság fölfüggesztette az engedélyt, vagy nem végrehajtható, vagy új engedélyezési eljárásra kötelezte a kormányhivatalt.

Tehát bármilyen kiemelés, bármilyen kivételtétel, ha egyáltalán ez létezik, ennek a szűkítése a törvény célja, és szűkítjük is ebben a törvényben, majd az építési joganyagban is jelentősen szűkítjük a kivételek körét. Bármilyen kivétel nem mentesülhet attól, hogy az engedélyt a bíróság fölülvizsgálja Magyarországon a szigorú európai uniós környezetvédelmi és egyéb szabályoknak megfelelően. Tehát én ebben nem látok olyan óriási kockázatot, mint azt sokan gondolják, mert ha meg is kapja egy beruházás a kormányhivataltól az építési engedélyt, azt ma már rendszeresen és rendre megtámadják a bíróságok előtt, és a bíróságok ítéleteit, ha valaki földolgozza tíz évre visszamenőleg, akkor ezek a bírósági ítéletek részben méltányosak, az esetek nagy részében igazságosak, és úgy gondolom, hogy kiállják az idők próbáját.

Tehát én azt gondolom, hogy a bíróságok által biztosított jogvédelem vagy jogszolgáltatás kellő garanciát jelenthet. Ez nem azt jelenti, hogy a végrehajtási szabályokat, vagy a kormány végrehajtási képességét vagy engedélyezési képességét, előkészítési képességét ne lehetne erősíteni. Erről szól a mi javaslatunk, a törvényjavaslat, hogy pont ez kerüljön jobban megszervezésre.

Ami a magyar patrióta gazdaságpolitikát illeti. Az építőipar azon kevés ágazatok egyike, ahol még van patrióta érdekérvényesítésre vagy szempont-érvényesítésre lehetőség. A magyar gazdaság számos szegmensében ez már csak kisebb mértékben valósulhat meg. Amikor autóipar települ Magyarországra, az autóipar-telepítésnek nem lesznek patrióta gazdasági következményei, mert az autóipari vállalkozások esetében mi nem lehetünk autógyártók, csak beszállítói láncban vehetünk részt. De az építőiparban a 350 ezer magyar munkavállalóval Magyarországon épült 28 ezer milliárdnyi állami beruházás négyötödét magyarok építették az elmúlt 12 évben; a magasépítésben teljesen, a mélyépítésben nagyrészt sikerült a külföldieket kiszorítani Magyarországról.

Azt tudjuk elmondani 12 év kormányzás után, hogy az építőipar jó példa arra, hogy ma magyar vállalkozások készek és képesek mindent megvalósítani. Nincs olyan építkezés Magyarországon  a legbonyolultabb vasútépítés, hídépítés, útépítés, magasépítés, a világbajnokság rendezésére alkalmas atlétikai stadion vagy Puskás Aréna , amit magyar vállalkozás ne tudna megvalósítani. Ezért kell az érdekeiket védeni pont a betörő kínai építőipari vállalkozásokkal vagy a belépő török építőipari vállalkozásokkal szemben. Az építőanyag egy más kérdés, mert Magyarországon 80 százalékban külföldi építőanyagot használunk föl, ami számos vitára alkalmas. Ezért mondjuk azt, hogy magyarok munkájából elsősorban magyarok haszna legyen.

Ha kiragadunk egy-egy példát a beruházások előkészítésére, amit általánosságban semmiféleképpen nem tennék, de ha szóba hozta, ha kínai pénzből valósul meg Magyarországon beruházás, más országokkal ellentétben mi magyar vállalkozók számára ebben a beruházásban is tudtunk lehetőséget biztosítani, míg a beruházás másik szakaszán, Szerbiában a szerb vállalkozások sokkal kisebb arányban és sokkal kisebb mértékben kaptak lehetőséget. Tehát pont Magyarország volt az az ország, amely a kínai finanszírozási modell keretein belül is magyar gazdasági érdeket volt képes és kész érvényesíteni.

(19.20)

Én azt gondolom, ez az állami beruházások rendjéről szóló törvényjavaslat például az én tárcámnál, amely a közlekedési beruházásokat fogja tíz évre megtervezni, alaposabb előkészítést, végiggondoltabb tervezést, nagyobb precizitást, fenntarthatósági szempontok érvényesítését fogja jelenteni. Most meg tudjuk indítani a V0-s vasúti elkerülő építését, annak az előkészítését, ami legalább tíz esztendőt vesz igénybe; csak a tervezés öt évet fog igénybe venni, a kivitelezés is hosszú éveket vesz igénybe Győr, Székesfehérvár, Dunaújváros és Kecskemét vasúti összeköttetésére. Egy ilyen projektnek az előkészítése egy tízéves feladat, és lehet, hogy több mint tíz év, mondjuk, 12-14 év ennek a megvalósítása. Csak akkor lehet nagyberuházásokat tervezni, egy Budapest-Debrecen-Kolozsvár gyorsvasút megépítése egy évtizedes munka, azt csak nyugodt körülmények között, normális tervezési mandátummal lehet megvalósítani. Ha a kormány kapkod, ha a beruházáspolitikában nincs konzekvencia, nincs következetesség, kapkodás van, akkor ezeket a beruházásokat nem lehet jól, precízen, hatékonyan, természetesen megfelelő áron, megtérülési számítások mellett megvalósítani. Azt tudom tehát mondani, hogy ez a törvény nagyobb biztonságot ad majd arra a minőségre, amit ön számonkér, a célok megvalósulása, megtérülés  társadalmi megtérülés, gazdasági megtérülés  szempontjából is.

Nem tudom, ebben a házban ez még számíte  volt, amikor még számított, amikor én ide bekerültem , azt tudom mondani, hogy miniszterként, a ’48-as áprilisi törvényekből a miniszteri felelősség intézményét komolyan véve, azt a szempontot fogom érvényesíteni, hogy az önkormányzatok, amelyek kiváló munkát végeztek, jól dolgoztak, kapják meg a beruházásra most is és a jövőben is a lehetőséget. Ezt tudom ígérni a parlament előtt, a jegyzőkönyvben és a teljes nyilvánosságban is, és próbálok erre intézményi garanciákat is teremteni, megállapodásokkal az önkormányzatokkal, és az Érdekegyeztető Tanácsban is, ahol négyötödös többséggel születik meg a döntés a résztvevők közreműködésével.

Köszönöm elnök úrnak, hogy elnöki jogkörben szót adott, és nem kívánok már a vitában többször fölszólalni. (Taps a kormánypárti padsorokból.)