DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Gyurcsány Ferenc képviselő úr egyébként szenvedélyesen szólt, mint mindig; nem adott nekünk okot arra, hogy mi megzavarjuk az ő mondandóját.

(14.10)

Próbálja meg kibírni, hogy ön is végighallgat engem, tisztelt Arató képviselő úr! Tudom, hogy árnyékminiszterként nehéz egy költségvetési vitát végigülni, de azért ezt kísérelje meg!

Tehát visszatérve a fő gondolatomra: nem várjuk természetesen azt, hogy megszavazza ezt a költségvetést, majd a mondandóm további részében viszont lesz egy olyan pont, ahol az itteni parlamenti erőtlenségük ellenére önöknek jelentős befolyásuk van a költségvetésre, ott viszont valami segítséget én kormánypárti képviselőként remélnék öntől, és ez majd az európai uniós forrásokkal összefüggő kérdéskör taglalása. Ezt ön nagyvonalúan átlépte, mert ez egy érzékeny téma önöknek, erről nem beszélt.

Figyeltem egyébként, amikor Varga miniszter úr az expozéját mondta, és az európai uniós források tervezéséről, költségvetésben való megjelenéséről beszélt, ez jelentette a legnagyobb derűt a Demokratikus Koalícióban, utána ki is vonultak, a két szakember álláspontja, az Állami Számvevőszék vagy a Költségvetési Tanács véleménye már nem érdekelte önöket. Azt gondolom, nagyon érdekes, érzékeny megállapításokat tettek a költségvetés kapcsán. Ezekkel érdemben szeretnék foglalkozni, a Költségvetési Tanács véleményét ugyanis előbb megismerjük mi, képviselők, mint a kormány beterjesztett javaslatát, hisz a Költségvetési Tanács már a kormánynak mondja el a formálódó törvénytervezet kapcsán a véleményét (Gréczy Zsolt: Sok köszönet nem volt benne!), és ez kellő időben fel is kerül a Költségvetési Tanács honlapjára. Tehát volt időnk ezt tanulmányozni eddig is.

Mindkét ellenőrző szerv egyébként egy irányba fogalmaz. Ezt az Állami Számvevőszék elnöke ki is fejtette. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmaz, hogy a 2024. évi költségvetésről szóló törvény megalapozott, bevételi előirányzatai teljesíthetők. (Kálmán Olga közbeszól.) Nem biztos, hogy mi egyetértünk egymással, de azoknak, akik ezt megítélik szakemberként, az álláspontjuk ez. A Költségvetési Tanács pedig azt mondja, hogy a 2024-es költségvetésitörvény-javaslat az Alaptörvényben előírt államadósság-szabálynak megfelel, és a stabilitási törvény 4. § (2a) bekezdésének is. Ezek azok a tények, amelyeket szakemberek rögzítenek. (Vajda Zoltán közbeszól.)

Nézzük meg, hogy milyen költségvetési helyzetben, világgazdasági helyzetben kellett a ’24. évi költségvetést megalkotnunk, ami nyilvánvalóan befolyásolja a mozgáslehetőségünket! Az első, amit meg kell említenem, az a háború. Amikor kitört a háború, úgy vélem, itt a Házban mindannyian azt gondoltuk, hogy ez egy viszonylag rövid háború lesz, a háborús felek észhez térnek (Dr. Vadai Ágnes: Az oroszok inkább!), és visszaáll rövid idő alatt a világ a normál mozgásába. Ma már látjuk, hogy ebből semmi nem lesz, a háború folytatódni fog, biztosra veszem, hogy ’24-ben is háborús környezetben fogunk élni.

Azt látjuk, hogy az Európai Unió hozzáállása a háborúhoz egy jottányit sem fog változni ahhoz képest, mint amit eddig képviselt a háború kapcsán, mert az az én álláspontom szerint röviden úgy írható le, hogy önálló akarata nincs az Európai Uniónak, a háború kapcsán az Egyesült Államok gondolkodásának kiszolgálója, az a szankciós politika (Dr. Vadai Ágnes: Amit Orbán Viktor megszavazott!  Nacsa Lőrinc: Itt sem voltál!  Dr. Vadai Ágnes: De hallgattam! Létezik a digitális világ!  Nacsa Lőrinc: Figyelj inkább!  Dr. Vadai Ágnes: Digitális világ!), amelynek élharcosai vagyunk az Európai Unióban (Derültség az ellenzéki padsorokban.), azt gondolom, Vadai képviselő asszony, hogy folytatódni fog. Az Európai Unió egyben leleményes: hogy újabb és újabb szankciókkal terhelje azt a helyzetet, ami az Európai Unió költségvetési pozícióit is egyébként nagymértékben rontja.

Tehát ez a negatív környezet, amit a háború létrehozott, semmilyen módon nem fog változni a ’24. év kapcsán. Ennek a konfliktusnak pedig az egyik szomorú kísérőjelensége a migráció, és ez a migráció nemcsak a szomszédos háború okán (Dr. Vadai Ágnes: Félmillió vendégmunkás!) ér minket, hanem a háború mindenfajta hatása kapcsán az egész világban lévő migráció tovább fog erősödni. Ennek ez a negatív következménye, előbb-utóbb költségvetési hatása is lehet majd a magyar költségvetésre. Ezt talán még a ’24. évi költségvetés kapcsán nem éljük meg, de valamilyen módon kalkulálnunk kell.

Itt most utalok az Európai Unió belügyminiszteri döntésére, amiben újra visszatért az a mi részünkről eredendően sem helyeselt gondolat, hogy a migrációt szétosztanák az Európai Unió tagállamaiban, aki pedig ennek ellentmond, az költségvetési eszközökkel segíti azoknak a tagállamoknak a nehézségeit, ahol a migráció elsősorban jelentkezik. Biztos vagyok benne, tisztelt miniszterelnök úr, hogy amikor ez az Európai Parlamentben terítékre kerül, az ön ott lévő képviselői helyeselni fogják ezt a gondolatot, mi azonban ezzel sosem fogunk egyetérteni, és mindent meg fogunk tenni azért, hogy ennek a negatív következményeit valamilyen módon kivédjük.

Változike valami ’24-ben az önök politikája kapcsán ott, az Európai Parlamentben? (Dr. Vadai Ágnes: A költségvetésről beszélgessünk!) Azt gondolom, hogy semmi nem fog változni, talán már nem is lenne logikus, hisz önök arra tették fel a politikai jövőjüket, hogy bemutassák a világnak, ez a kormány rosszul teljesít (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell!  Kálmán Olga: Látja a világ!), mert az önöket esetleg (Dr. Vadai Ágnes: A világ látja!) hatalomra segíti. Ennek megfelelően mindent meg fognak tenni önök a jövőben ott, az Európai Parlamentben, ahogy tették eddig is, hogy mi ne jussunk hozzá azokhoz a forrásokhoz (Kálmán Olga: Nem kéne lopni ennyit!), amikkel mi a ’24. évi költségvetésben kalkulálunk. (Gréczy Zsolt: Nem kellene lopni!) Nem számítok fordulatra (Kálmán Olga: Pedig jó lenne!), de ez az a hely, ahol kormánypárti képviselőként is azt kell mondanom önöknek, hogy ez az egyetlen dolog, ahol önök befolyással vannak a ’24. évi költségvetésre. (Dr. Vadai Ágnes: Mi?)

Önök befolyással vannak a ’24. évi költségvetési helyzetünkre. (Dr. Vadai Ágnes: Négy képviselője van a DK-nak!) Ha önök legalább nem ártanának mindennap ott, Brüsszelben, talán hallgatnának (Gréczy Zsolt: Segítsünk lopni?), egy lépéssel közelebb kerülhetnénk ahhoz (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni, képviselő úr!), hogy a minket megillető európai uniós forrásokat megszerezhessük. (Vajda Zoltán közbeszól.) Ehhez nem kell költségvetést megszavazni (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni!), a költségvetést lehet tagadni, de a hazát, a közös hazát ne tagadják (Moraj az ellenzéki padsorokból.  Dr. Vadai Ágnes: Jaj ne! Gördül a könnycsepp! Hagyjuk már ezt!), és ne ártsanak akkor sem, ha ezt Brüsszelben egyébként a többségükkel megtehetik!

Ha kormánypárti képviselőként pesszimista vagyok a tekintetben, hogy az önök hozzáállása az európai forrásszerzés akadályozása kapcsán nem fog változni, ezzel azt is mondom, logikailag következik ebből, hogy az a betervezett forrás, amely a ’24. évi költségvetésben van, esetleg nem teljesül. Ezzel nekünk szembe kell néznünk. Ha az uniós költségvetési tételt nézzük a ’24. évi költségvetésben, akkor azzal kalkulálunk, hogy 2479,8 milliárd lesz a bevételi oldalon, ennyi befolyik, és a kiadási szinten, ha minden optimálisan teljesülne, 3605 milliárd kiadást teljesítünk. Én óriási eredménynek tekintem azt, hogy ebben a nagyon nehéz költségvetési helyzetben, amit alapvetően a háború keretez, a magyar kormány most is arra törekszik és most is képesnek látszik arra, hogy az európai forrásokon túl is generál fejlesztéseket. Nyilvánvalóan részben az önerő biztosításával, ez magától értetődik ott, ahol erre szüksége van, de a kormány arra is törekszik, hogy bizonyos beruházások forrásigényét meghitelezze.

Az igazi baj nyilvánvalóan akkor következhet be, ha a 2479 milliárd a bevételi oldalon nem vagy csak szerény mértékben teljesül, a kiadási oldalon meg teljesíteni akarnánk azt a 3605 milliárd forintot. Nyilvánvalóan, ha arra számítunk önöktől, amivel számolnunk kell, akkor ez egy olyan tétel a költségvetésen belül, ami a kormánytól éberséget kíván (Dr. Vadai Ágnes: Éberség, elvtársak, ott, a másik oldalon!), mert ez önmagában fel tudja borítani a hazai költségvetés helyzetét. Biztos vagyok abban, hogy nem számíthatunk önöktől érdemi támogatásra, de majd az európai parlamenti választásokon, később az országgyűlési választásokon a hazai választópolgárok majd bölcsen megmérik ezt a helyzetet és eldöntik, hogy önök jól politizáltak-e. Azt gondolom, ha nem is szavaznak költségvetést, de abban szövetkezhetnénk, hogy ne ártsanak Magyarországnak. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Az a szöveg, ami ilyenkor elhangzik, hogy önök csak a kormánnyal szemben politizálnak, az édeskevés.

(14.20)

A kormánynak úgy nem lehet ártani Brüsszelben, hogy az egyben ne ártson a magyar költségvetési pozícióknak (Varju László: Magatoknak ártotok!), és ilyen szempontból ne ártson a magyar jövedelemtulajdonosoknak, a családoknak, a cégeknek, és még folytathatnám a sort.

Az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács egy-egy mondatát már idéztem, hogy mit gondolnak erről a költségvetésről. Azt is szeretném szóba hozni, hogy az ő vizsgálódásuknak mi a lényege, s ebből az is következik, hogy mit ne várjunk ezektől a jelentésektől.

Lényeges kérdés az ő nézőpontjukból az, hogy a törvényjavaslat előirányzatai a számok alapján megalapozottake, azok teljesíthetők-e. Erre alapvetően bizonyos kockázatokat kiemelve  amire kitérek  mindkét intézmény azért egy igenlő választ adott. A másik, amit ők vizsgálnak, az, hogy megpróbálnak kockázatokat beazonosítani, és a következtetéseikben eljutnak odáig, hogy ezek a kockázatok vannake olyan nagyok, hogy veszélyeztetik az államadósság-szabályt vagy a hiányszabály teljesülését.

Sok kockázatot hoznak ezek az intézmények  ezek közül két lényegesre majd ki is térek, illetve az egyikről az uniós források kapcsán már beszéltem , de a végkövetkeztetésük végül is az, hogy az államadósság-szabálynak minden kockázat ellenére teljesülnie kell, és az teljesülni is fog.

Beszélhettem volna egy gondolatot a megszólalásom elején  de most hozom szóba, látva a jegyzeteimet  arról, hogy vane értelme most, ebben az időben költségvetéssel foglalkoznunk. (Dr. Vadai Ágnes: Na végre! Ez egy nagyon lényeges kérdés.) Ezzel egyrészt Varga miniszter úr is foglalkozott, aztán foglalkozott vele az Állami Számvevőszék elnöke és a Költségvetési Tanács elnöke is. Mi a Költségvetési Bizottságban is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Nekem, kormánypárti képviselőnek is egy korábbi stádiumban volt olyan álláspontom, hogy meg kell fontolnunk ebben a nagyon instabil világban, hogy követjüke az eddigi gyakorlatunkat és költségvetést alkotunk már az év közepén, tehát jóval a költségvetési év kezdete előtt, vagy szakítunk ezzel a gyakorlattal. A kormányban is ott volt a dilemma. Jól tudom, hogy az itt jelen lévő államtitkár úr ezt a dilemmát a Költségvetési Bizottság ülésén kifejtette.

A kormány arra az álláspontra helyezkedett  ezt egyébként az ellenőrző intézmények el is fogadták , hogy nem lennénk érdemben okosabbak, annyira bizonytalan a költségvetést körbeölelő világgazdasági helyzet, ha elhúztuk volna a költségvetés megalkotásának az időszakát. Az önök kormányzásának idejéből számtalan példával szolgáltak arra, hogy az utolsó pillanatban elfogadott költségvetést teljesíteni semmilyen módon nem tudták. Önök általában olyan költségvetést produkáltak  megint csak idézem azt, amit Varga miniszter úr elmondott , hogy az önök idejében a hiány általában 6 százalékra teljesült, volt, amikor sokkal magasabb volt, de átlagban 6 százalékra teljesült, mi meg minden nehézség ellenére átlagban  2010-től nézve ezt a világot  2,9 százalékos hiánnyal kalkulálhattunk, és teljesítettük a költségvetéseinket.

Azt is tudjuk, tisztelt volt miniszterelnök úr, hogy az önök idejében, a világgazdaság pénzbősége idején a magyar államadósság 57 százalékról 80 százalék fölé ment, és 2010 után mi korrigáltuk ezt vissza 65 százalékra. Azt is tudom persze, hogy a Covid-járvány és a háború átmenetileg megnövelte az államadósságot, de még ebben a beteg időszakban is képes arra a kormány, egyébként alkotmányos elvárásokat is teljesítve  az adósságprés szabályaira utalok , hogy ezt visszafelé korrigáljuk a későbbiek során. Erre számokkal is visszatérhetnénk.

De beszéljünk néhány gondolatot olyan kérdésekről is, amelyeket szintén érintett Gyurcsány Ferenc frakcióvezető úr (Nacsa Lőrinc: Összevissza hazudott!), de nyilvánvalóan más szövegösszefüggésekkel tálalt néhány fontos kérdést. Én azt gondolom, önmagában az nagy dolog, hogy az eddig elért eredményeinkről beszélhetünk, amit ön persze kétségbe von, mert nem tekinti eredménynek. De mi eredménynek tekintjük azt, amit ez a kormány, ez az ország 2010 óta teljesíteni tudott ennek a kormánynak az irányítása alatt. S ebben a nagyon nehéz háborús költségvetési szituációban is azt a célt tűzzük magunk elé, hogy mindenáron megpróbáljuk őrizni azt, amit elértünk, és meggyőződésem, hogy ezt a választók értik is.

Mindenki tudja, hogy nem egy ideális költségvetési szituációban vagyunk, nem olyan költségvetést alkotunk, amilyet szeretnénk, hanem olyat alkotunk, amilyet muszáj alkotnunk a háborúra való reagálás kapcsán. S itt beszélhetnék hosszan a Rezsivédelmi Alapról meg a Honvédelmi Alapról, de nem teszem, mert a tavalyi év költségvetésében is itt voltak. Hál’ istennek, látjuk azokat a számokat, hogy a rezsivédelmi kiadásainkat már csökkenteni tudjuk, mert a világpiac energiaárai azért valamelyest visszakorrigáltak. Ugyanakkor a honvédelmi kiadásainkat növelnünk kell, mert reagálnunk kell arra a fizikai veszélyre, amiben Magyarország és Európa minden országa van, és ez kiadási tételekkel jár. Ezt azért hozom szóba, mert nem arra költünk, amire szeretnénk, hanem amire muszáj. Ebben a helyzetben a honvédelmi kiadásokra muszáj az eddigieknél sokkal több forrást áldoznunk.

Én azt eredménynek gondolom, hogy a költségvetés őrzi a családtámogatás minden rendszerét, és ennek minden áldásos hatása Vadai képviselő asszony családját is érinti, és ez így helyes (Dr. Vadai Ágnes: Az én családomat hagyja ki, képviselő úr! Én sem emlegettem a maga családját!), még ha bele is beszél rendszeresen a mondandómba. A családvédelmi kiadások minden magyar családot pozitívan érintenek. (Dr. Vadai Ágnes: Ne védjék az én családomat, azt én majd megvédem!)

Én teljesítménynek tekintem azt, hogy lehetőségünk van az elért foglalkoztatási szint megőrzésére. Itt megint szívesen idézek önnek, Gyurcsány miniszterelnök úr, néhány mondatot. A világgazdaság bősége idején, amikor önök kormányoztak, akkor Magyarországon 2,8 millió foglalkoztatott volt, akik egy része nem volt adófizető. Foglalkoztatottak voltak, de nem voltak adófizetők. Irigykedve néztünk Csehország számaira, ahol már akkor 4,5 millió foglalkoztatott volt. Bánki Erik mindig felidézi a miniszterelnöknek azt a mondatát, amikor először közölte velünk, hogy el kell érnünk, hogy egymillióval több foglalkoztatottunk legyen. (Varju László: Csak papíron lehetett elérni!) Önök lehet, hogy mosolyogtak, én kormánypárti képviselőként nem mosolyogtam, de én is úgy álltam hozzá, bennem is megfogalmazódott, hogy amit a miniszterelnök megfogalmaz, azt szinte lehetetlen lesz teljesíteni. És lám, teljesíteni tudtuk. Ma 4,5 millió foglalkoztatott van, és ez a kormány eddig is, a jövőben is, ebben a költségvetésben is megtesz mindent azért, hogy ezt a 4,5 millió foglalkoztatottat a jövőben is meg lehessen tartani. Ez egyébként kulcskérdés volt az önök elrontott gazdaságpolitikája kapcsán az egész magyar gazdasági helyzet és költségvetési helyzet megerősítésére. (Folyamatos moraj.)

Büszke vagyok arra is  s ez megint a kormány gazdaságpolitikájának teljesítménye , hogy el tudtuk érni, hogy a Covid utáni világban európai elsők vagy az élenjárók egyike vagyunk a beruházási ráta kapcsán. (Dr. Vadai Ágnes: Az inflációban vagyunk az elsők!  Varju László: Meg az emberhalál tekintetében!) Ezeket a számokat úgy teljesítettük, hogy ebben az önök munkája is benne volt, mert önök megnehezítették a dolgunkat a tekintetben, hogy ne jussunk hozzá az európai uniós forrásokhoz. (Dr. Vadai Ágnes: Azért nincs EU-s forrás, mert loptok!) Így is teljesített ez a kormány, és most is azon leszünk, hogy ha ezek a számok valamelyest csökkennek is, de a beruházások tekintetében ott maradjunk az élbolyban.

A nyugdíjak kapcsán is egész más álláspontot képviselünk. Én eredménynek tekintem azt, hogy az inflációkövető nyugdíjat most is garantálni tudjuk a nyugdíjasoknak, hogy képesek voltunk arra, hogy a 13. havi nyugdíjat, amit önök az elhibázott gazdaságpolitikájuk és az államcsőd okán elvettek a nyugdíjasoktól (Varju László: Mi hétszer fizettünk 13. havi nyugdíjat, ti meg csak kétszer!), azt mi vissza tudtuk építeni.