DÚRÓ DÓRA, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom szerint stratégiailag hibás a kormány gazdaságpolitikája, ugyanis a vendégmunkások tudatos betelepítésével gyakorlatilag bebetonozza az alacsony béreket. Ez nem alkalmas az életszínvonal és az életminőség javítására. A multik pénzszivattyúja tovább folytatódik, sőt erősödhet, és azt is ki kell mondanunk 13 év kétharmados fideszes kormányzás után, hogy az önök családpolitikája, gazdaságpolitikája sajnos nem volt alkalmas arra, hogy a demográfiai fordulat megtörténjen Magyarországon.
Ha megélhetésről beszélünk, akkor talán a legfontosabb kérdés a bérek alakulása Magyarországon és az, hogy ilyen alacsonyak a bérek hazánkban. Ez a kormány gazdaságpolitikájának következménye, egy tudatos politika az önök részéről.
(15.50)
Ennek következtében mára odáig jutottunk, hogy a minimálbér hazánkban a második legalacsonyabb az Európai Unióban. Csak Bulgária az, amely mögöttünk van ebben a mutatóban az Eurostat adatai szerint.
2008-ban tehát a szocialisták kevéssé dicsőséges kormányzása idején még nyolc ország volt mögöttünk a tekintetben, hogy olcsóbb a munkavállaló egy munkaadó számára. Most már csak hárman vannak mögöttünk ebben a mutatóban, tehát ez is mutatja, hogy kizárólag az Orbán-kormányok felelőssége és gazdaságpolitikájának a következménye, hogy ebben ennyire visszacsúsztunk nemzetközi összehasonlításban is.
Hogyha az oktatási ágazatot nézzük, akkor még rosszabb a helyzet, mert az oktatási ágazatban dolgozó munkavállalóknál a második legalacsonyabb értéket mutatja e tekintetben Magyarország, tehát a pedagógusok bére és általában az oktatásban dolgozók bére rendkívül alacsony, még a teljes magyar munkaerőpiachoz képest is alacsony Magyarországon a többi tagállamhoz képest.
De nemcsak a bérek nagyságáról kell beszélnünk, hanem a vásárlóértékéről is, és a KSH legfrissebb adatait szeretném e tekintetben a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, ugyanis a KSH jelentése alapján a munkabér vásárlóértéke az elmúlt hét hónap alatt 48 százalékkal csökkent, és nem látjuk annak a jeleit a 2024. évi költségvetésben sem, hogy ezt a csökkenést valamilyen módon kompenzálnák, vagy még akár ennek a vásárlóértéknek az erősödésére kerülne sor. Ezzel párhuzamosan pedig sajnálatosan azt is látjuk, hogy az egyenlőtlenségek növekednek a társadalomban. Ez az elhibázott Covid-politikából is adódik, illetve a kormány társadalompolitikájának is következménye.
Remélhetnénk azt, hogy a bérfelzárkózás vagy -felzárkóztatás megindul, ugyanakkor éppen néhány órával ezelőtt fogadta el a kormánytöbbség azt a migránsimporttörvényt, amely lehetővé teszi, hogy a vendégmunkások, amelyekre önök a következő években a magyar munkaerőpiacot alapozzák, könnyítetten érkezhessenek Magyarországra, ami ellen a Mi Hazánk Mozgalom a leghatározottabban tiltakozik, és semmilyen módon nem tartja azt elfogadhatónak.
Felháborító, hogy a következő években akár 500 ezer ötszázezer! vendégmunkás érkezhet Ázsiából Magyarországra, hiszen ez gyakorlatilag bebetonozza az alacsony munkabéreket, és a magyar munkavállalók béralku-pozícióját rendkívüli mértékben gyengíti. Az ő igénytelenségük a záloga annak, hogy nem várható a következő években sem az, hogy a bérek felzárkózzanak a nyugat-európai színvonalhoz, és ez további kivándorláshoz vezethet.
Ezzel párhuzamosan, hogy betelepítik ezeket a legális migránsokat, az illegális migrációban részt vevő embercsempészeket is finanszírozási problémákra hivatkozva engedik szabadon, pedig a határvédelem, az ő munkájuk idézőjelbe téve persze a munkájukat elleni védekezés eddig is 650 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek. A határvédelemről beszélek, és az egy hiú ábránd a kormány részéről természetesen, hogy az Európai Unió valamikor is meg fogja ezeket a költségeket téríteni.
A minap olvashattuk azt a hírt is, hogy egy multicég indiai nőket képez Magyarországra kamionsofőrnek. Indiai nőket képeznek Magyarországra kamionsofőrnek, akik hogyha ezt a munkát elvállalják, ezt követően rövid idő elteltével a családjaikat is idehozhatják Magyarországra, és csak ennek a programnak a keretében kilátásba helyezték azt, hogy 800 ilyen indiai család érkezhet Magyarországra. Na, ez az, amiből a Mi Hazánk Mozgalom nem kér, mert ennek nemcsak gazdaságpolitikai, hanem nagyon súlyos kulturális következményei is lesznek, amit Nyugat-Európában már láthatunk és tapasztalhatunk.
Stratégiai különbség van tehát a kormány gazdaságpolitikai elképzelései és a Mi Hazánk Mozgalom gazdaságpolitikai jövőképe között. Mi nem akkugyárakra, nem alacsony hozzáadott értéket előállító gyárakra szeretnénk Magyarország jövőjét alapozni, hanem a helyben megtermelt élelmiszer helyben történő feldolgozására és az önellátás irányába történő elmozdulásra.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az önellátás nem azt jelenti, hogy semmit nem hozunk be külföldről, nyilvánvalóan, ugyanakkor stratégiai fontosságú és ezt talán az aszály és a háború is megmutatta , hogy Magyarország kitettségét a stratégiai területeken minél inkább csökkenteni tudjuk.
Ezek tehát azok a stratégiai irányok, amelyekről a következőkben részletesebben is beszélni szeretnék: az önellátás, a biztonság, a fenntarthatóság és a termelékenység. Hiszen a gazdaságunk e tekintetben van talán a leginkább elmaradva.
13 év kétharmados kormányzása sem volt elég önöknek ahhoz, hogy például a vízgazdálkodás területén érdemi előrelépések történjenek Magyarországon. Ezt maga a miniszterelnök is elismerte, hogy az az aszálykár, amely a tavalyi évben bekövetkezett és nagyjából ezermilliárdos nagyságrendre tehető, elkerülhető lett volna, vagy részben elkerülhető lett volna, hogyha a vízgazdálkodási infrastruktúra-fejlesztés megtörtént volna ezt megelőzően, de mivel ezt nem tették meg, ezért volt ilyen óriási kár. Azóta sem történt érdemi előrelépés, ami részben egyébként helyes, hiszen elkapkodni sem jó egy ilyen infrastruktúra-fejlesztést, ugyanakkor elkerülhető lett volna, hogy a mezőgazdaság és az abban dolgozók ekkora hátrányt szenvedjenek el.
Az energiaellátás tekintetében ugyanez mondható el. Magyarország energiafüggetlenségéhez vagy az ebbe az irányba történő elmozduláshoz ki kellett törnie az orosz-ukrán háborúnak, meg kellett annak történnie, hogy a gáz ára ilyen mértékben elszálljon, és a magyar kormány csak ezt követően kezdett el gondolkodni azon, hogy a kitettségünket hogyan tudja csökkenteni akár Oroszország, akár az Egyesült Államok irányába, és hazai erőforrások termelésével, kitermelésével tudjon e tekintetben gazdálkodni.
Sajnos, a termelékenységi szintünk is az Európai Unióban a harmadik legalacsonyabb. 2011-ig e tekintetben hatan voltak mögöttünk, tehát ez a visszaesés is, ez a mutató is olyan, amelyben önöknek még a szocialista kormányokat is sikerült alulmúlni, ami nem kis teljesítmény, de egyértelmű, hogy ennek a kormánynak a felelőssége.
Az összeszerelő tevékenységet végző üzemek nem fogják biztosítani azt, hogy a magyar életszínvonal és életminőség felzárkózzon a nyugat-európaihoz és a külföldi multinacionális cégek támogatása helyett a magyar munkavállalók kétharmadának egyébként munkát adó magyar kis- és középvállalkozói szektor megerősítésére lenne szükség.
Maga Orbán Viktor is elismerte, hogy a multinacionális cégek évente több pénzt visznek ki Magyarországról, mint amennyit Magyarország az Európai Unióból úgynevezett támogatásként persze nagyon idézőjelbe kell tenni itt a „támogatás” szót visszakap, és a visszakap szón is hangsúly van, mert önök a jövő évben is 700 milliárd forintot terveznek befizetni az Unió költségvetésébe úgy, hogy még mindig bizonytalan, hogy mi megkapjuke a nekünk jogosan járó forrásokat. Ez elképesztő!
Tehát legalább azt el kellene érni a magyar kormánynak, hogy ameddig mi nem kapjuk meg az Európai Uniótól a nekünk jogosan járó forrásokat, addig nehogy már mi befizessük ezt a 700 milliárd forintot, ami szintén a magyar embereknek, a magyar adófizetőknek a pénze. Ha tehát mi nem kapjuk meg a nekünk jogosan járó forrásokat, akkor mi se fizessük be ezt a pénzt az Európai Unió kasszájába!
Az Ukrajnának kifizetett 70 milliárd forint is rendkívüli mértékben felháborító, mert azt persze óriási csinnadrattával tudta bejelenteni Szijjártó Péter, hogy Magyarország nem járul közös európai uniós fizetéshez, majd egy nap alatt rendeletben erről is döntöttek, és már oda is adták Ukrajnának a háború finanszírozására ezt a 70 milliárd forintot.
(16.00)
Az Európai Unióval kapcsolatban tehát az, hogy a multicégekhez kerülnek ezek a támogatások legnagyobb részben, mutatja azt, hogy ha Magyarország nem is nettó befizető, de nettó ráfizető. Nem véletlenül szokták mondani, hogy Magyarország európai uniós tagsága Németországnak éri meg a legjobban. Tehát amíg önök 70 milliárdot fizetnek Ukrajnának, 700 milliárdot fizetnek az Európai Uniónak, cserébe megkapjuk az ukrán államtól a magyargyalázásokat, a magyar közösség vezetőinek az üldözését, az Európai Unió pedig igyekszik bevándorlókat a nyakunkra ültetni és az LMBTQ-ideológiát érvényre juttatni Magyarországon is.
A nyugat-ázsiai munkavállalók helyett önöknek sokkal inkább kellene stratégiát kidolgozni arra, hogy a Nyugatra vándorolt magyarokat hogyan tudjuk hazahozni, mert ők valóban a mi országunk gyermekei. Az is mutatja, hogy ennyi magyar van külföldön, hogy a devizakérdést sem sikerült megnyugtatóan rendezni, és a két ciklussal ezelőtt a Nyugatra vándorolt magyarokra kidolgozott „Gyere haza, fiatal” program egyértelműen befuccsolt, nemhogy hazahozni nem tudták ezeket az embereket, hanem még többen mentek ki azóta is.
A Mi Hazánk Mozgalom abban látja a stratégiai kitörési pontot, hogy a helyben megtermelt élelmiszereket helyben feldolgozzuk, és erre tudunk egy perspektívát felhúzni. De önök még az élelmiszeripar tekintetében sem azokat a vállalkozásokat, gazdákat támogatják, akiket kellene. Ezt egy konkrét példával is szeretném érzékeltetni. A Belügyminisztérium államtitkára, Rétvári Bence bejelentette, hogy az energiaital-fogyasztás visszaszorítása érdekében a kormány egy kampányt kezd, hogy ennek a veszélyeire felhívja a magyar fiatalok figyelmét, és államtitkár úr konkrét példákat, eseteket is felsorolt, amikor ezeknek az italoknak a túlfogyasztása miatt akár mentőt is kellett hívni fiatalokhoz. Csakhogy miközben ezt a kampányt folytatja a kormányzat, aközben az energiaitalt gyártó céget az elmúlt években kormányzati pénzből 18 milliárd forinttal támogatták. Tehát önök úgy akarják megvédeni a fiatalokat az energiaital-fogyasztástól, hogy közben a szüleik által befizetett adókból 18 milliárd forinttal támogatják az ezt gyártó céget. Ez nem más, mint álszentség! Például ezt a 18 milliárd forintot is odaadhatták volna olyan gazdálkodóknak, akik bioélelmiszert állítanak elő, akik egészséges élelmiszert termesztenek, és akkor ez az ágazat lábra tudott volna kapni. De ez egy álszent politika az önök részéről.
S ha már a gyermekeknél tartunk, akkor elérkeztem ahhoz a részhez, amely Magyarország szempontjából a legfontosabb, a demográfia és a családpolitika kérdéséhez. Engedjék meg, hogy most egy kicsit távolabbi perspektíváról beszéljek és ne csak a jövő évi költségvetésről, hiszen nincs is értelme a családpolitika tekintetében egyetlen évről beszélni, évtizedek tendenciáira kell rápillantanunk.
Ki kell mondanunk és látnunk kell, hogy egy olyan társadalomban élünk, amely kétszer annyi forrást költ nyugdíjra, mint amennyit családtámogatásra. Ennek az oka nyilván Magyarország korfája is, illetve az a tendencia, ami már több mint negyven éve tart hazánkban és Európa többi országában is: évről évre kevesebb gyermek születik. Ugyanakkor a 2024-es költségvetés már nem tekinthető családbarát költségvetésnek, és erre konkrét példákat is fogok mondani, hogy miért nem.
Varga Mihály miniszter úr az expozéjában egyik stratégiai célként jelölte meg, hogy megőrizzék a családtámogatásokat, ugyanakkor ez az idei évben sem sikerült reálértéken, és a következő évben sem fog sikerülni. A családtámogatások döntő többségét 2011-ben vezették be, például az adókedvezményeket, de ezek azóta gyakorlatilag változatlanok, a kétgyermekesek adókedvezményét kivéve. Például ha a háromgyermekesek adókedvezménye arányosan növekedett volna az átlagbérrel, akkor ez ma nagyjából a két és félszeresét kellene hogy érje, de továbbra is csak 99 ezer forint. és ez nem fog változni a következő évben sem.
Való igaz, hogy a 2010-es évek első részében az adórendszer nagyon nagy mértékben és kiemelten támogatta a családokat ezt el kell ismerni , és ennek meg is mutatkoztak a jelei a termékenység számait illetően is, de most már az is elmondható, hogy egy 25 év alatti gyermektelen pár nagyobb adóalap-kedvezményt kap, mint egy ötgyermekes család. Nem szeretnék a fiatalok adókedvezménye ellen beszélni, ennek is megvannak a maga stratégiai céljai, ez is indokolt, ugyanakkor látni kell, hogy a családok kiemelt támogatása a többi társadalmi csoporthoz képest elég erőteljesen visszaszorult azzal, hogy a családtámogatások elinflálódtak, illetve nem követték a bérek növekedését. Ezért ahhoz, hogy valóban demográfiai trendfordulóról beszéljünk, teljesen új típusú családtámogatások bevezetésére is szükség van, és arra is szükség van, hogy ezek a meglévő családtámogatások arányaiban legalább megközelítsék azokat az értékeket, amelyek a 2010-es évek első felében jellemzőek voltak.
2023 egy olyan év is volt, amire nagyon rég nem volt példa, hogy családtámogatásokat megszüntettek, tehát nem bővültek a családtámogatások típusai, hanem három családtámogatási forma is megszűnt 2022. december 31-ével, és ezek 2024-ben sem lesznek újra elérhetők. Tehát sajnos nem beszélhetünk bővülésről a 2024-es évben sem. Ráadásul ez most már megmutatkozik a termékenységi adatokban is, ami a legnagyobb probléma.
Senkiben nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy úgy gondolom, hogy kizárólag a pénzbeli juttatások fogják eredményezni azt, hogy több gyermek születik, ugyanakkor az anyagi biztonság a fiatalok által is megjelölt egyik legfőbb elvárás a gyermekvállalással kapcsolatban. Egyébként a mutatók sem támasztják alá azt, hogy minél gazdagabb egy társadalom, annál több gyermek születik, hiszen Európa nyugati felén sem jobbak a termékenységi adatok, mint nálunk, szemben, mondjuk, Afrikával, ahol sokkal alacsonyabb az életszínvonal, mégis több gyermek születik. De a Magyarországon belüli eloszlás tekintetében is azt látjuk, hogy arányaiban a legszegényebb régióban, az északkelet-magyarországi régióban születik a legtöbb gyermek, és Budapesten a legkevesebb. Tehát nem feltétlenül fekete-fehér ez a kérdés, hogy kizárólag pénzbeli juttatásokkal lehet növelni a termékenységet. Ugyanakkor az elmúlt 13 év azt mutatta, hogy a kormány által valóban megnövelt családtámogatások elindították a termékenységet egy pozitív irányba, javult a mutató a 2011-es mélypont után, de a tavalyi évben ez a javulás megállt, sőt visszaesett.
Nagyon szeretnénk, ha a döntéshozók érzékelnék, hogy ez mekkora probléma. Nincs ennél nagyobb probléma! Nincs ennél nagyobb kihívás, amivel Magyarországnak szembe kell néznie a XXI. században. Mert attól a céltól, amit a miniszterelnök úr megfogalmazott, amikor 2018-ban a miniszterelnöki beszédét elmondta itt, hogy 2030-ban 2,1 legyen a termékenység, azaz lélekszámában gyarapodó nemzet legyünk, attól most távolabb kerültünk. Ha a bejelentésétől kezdve időarányosan növekedne a termékenység, akkor már az 1,7-et kellene közelítenünk, de az 1,6-ot sem érjük el. Már épphogy majdnem elértük, 1,59 volt a termékenységi arányszám, és ez esett vissza 1,54-1,55 környékére. Tehát a baj óriási. A költségvetésnek az a legnagyobb hiányossága, hogy nem szembesül eléggé azzal, hogy nem állhat meg Magyarországon a termékenység növekedése, nem eshet vissza.
Nemhogy nem inflációkövető a rendszer, de nincs olyan eleme, amely ne veszítene a reálértékéből ismételten. Nincs egyetlen olyan családtámogatási forma sem, amely bővülne; mindegyik csökken, és ez nem megengedhető.
(16.10)
S a gazdaság szempontjából még egy területről szeretnék beszélni, amelyről egyébként szintén beszélt a miniszter úr is az expozéjában, a beruházások, innovációk folyamatos fenntartását jelölte meg célként, illetve ezt kiegészítem az oktatás finanszírozásának a kérdésével. 2017-től kezdve Magyarországon az oktatási ágazatra a GDP-arányos ráfordítás folyamatosan csökkent, sőt 2001-ben tehát szintén az Orbán-kormány időszaka alatt 5,4 százalék volt a GDP-arányos ráfordítás, 2024-ben 4,9 százalék lesz, tehát még azt a szintet sem éri el, amit egyébként 2001-ben, szintén Orbán Viktor kormányzása alatt önök biztosítottak ennek az ágazatnak. Ha csak erre a szintre felemelnék GDP-arányosan az oktatás támogatását, akkor nem függene az európai uniós pénzektől a pedagógusok béremelése, ami egyébként filozófiáját tekintve is elfogadhatatlan a Mi Hazánk Mozgalom szerint, de arra szeretnék rávilágítani, hogy volt olyan időszak Orbán Viktor kormányzása idején, amikor megtalálták azt a kellő forrást állami pénzből, amely biztosította, hogy az oktatás finanszírozása egyébként akkor még európai uniós összehasonlításban is, GDP-arányos tekintetben az átlag fölötti volt, hiszen az Európai Unió 5 százalékot várt el akkor is, de most ez nincs így, és ezért megint kizárólag a kormányzat a felelős. És ez, ez a csökkenés továbbra is megmutatkozik sajnos az eredményekben is.
A felsőfokú végzettségűek tekintetében a 25-34 éves korosztályban, tehát a fiatalok körében nem is mondhatnánk azt, hogy egy szocialista örökségről beszélünk az Európai Unióban a 25. helyet foglaljuk el. A 25. helyet! És ez önmagában szintén nem lenne probléma, ha lenne emellett egy olyan erős szakképzésünk, amely jó szakembereket biztosít, biztos megélhetést biztosít de közben a szakképzést is szétverték, gyakorlatilag nem is az oktatási minisztériumhoz tartozik.
És amiről a miniszter úr beszélt, hogy az innovációk folyamatos fenntartása cél a költségvetésben, az szintén nem teljesül. Az egy lakosra jutó innovációs ráfordítás a felsőoktatásban ugyanis a V4-ek között Magyarországon a legalacsonyabb. És itt nem is a nyugat-európai vagy a skandináv országokkal hasonlítom össze hazánkat, hanem igyekszem korrekten csak a V4-eket felsorolni. Az utolsó helyen vagyunk! Holott tíz évvel ezelőtt még e tekintetben sem voltunk utolsók, sőt a csehek után a másodikok voltunk. De most már lehagytak minket a lengyelek is és a szlovákok is. És ez mutatja összekapcsolva azzal, amit az elején mondtam , hogy a kormány gazdaságpolitikájának stratégiai része, hogy nem fektet be az oktatásba, nem egy tudásalapú társadalmat akar létrehozni, és ez predesztinálja arra Magyarországot, hogy alacsony bérekért fognak dolgozni összeszerelő üzemekben a magyar emberek, kiegészülve azzal az 500 ezer vendégmunkással, akiket a következő években önök ide fognak telepíteni.
Ez nem az a jövőkép, amit a Mi Hazánk Mozgalom Magyarországnak elképzel. Mi azt szeretnénk, ha arra alkotnának stratégiát, hogy a Nyugat-Európában dolgozó magyarokat hozzák haza, és a termékenység növekedése ne álljon meg, ne essen vissza, hanem ismételten cél legyen, valós, reális cél, a lélekszámában gyarapodó nemzet.
És a munkavállalóknak az úgynevezett humán fenntarthatósági mutatóiról is szeretnék néhány szót beszélni, mert Magyarország számára ez költségvetési szempontból is szintén kitörési pont lehet. Az életmód ugyanis kétszer jobban meghatározza azt, hogy milyen az emberek egészségi állapota, mint maga az egészségügyi ellátórendszer. Magyarországon a három vezető halálok mégis olyan, amely az életmóddal függ össze, és az elkerülhető halálesetek, tehát az életmódváltással megelőzhető halálesetek tekintetében Magyarország az Európai Unióban visszafelé a második helyet foglalja el.
Európa legelhízottabb nemzete vagyunk, még sincs arra kormányzati stratégia, hogy ezen változtassunk. A magyar embereknek az 59 százaléka saját bevallása szerint soha nem sportol. Ha hozzávesszük azokat is, akik azt mondják, hogy nagyon ritkán sportolnak, akkor máris a lakosság háromnegyedét kapjuk meg. Katasztrofálisak a mutatóink e tekintetben, holott az életmódváltással a termelékenység is növekedne, hiszen egy egészségesebb munkavállaló jobban tud teljesíteni a munkahelyén is, ráadásul az egészségügyi kiadásokat is nagymértékben tudnánk csökkenteni, hogyha erre sort tudnánk keríteni.
Tudom, hogy van a kormányzatban, aki ezzel foglalkozik, ugyanakkor átfogó stratégia arra, hogy a táplálkozás, a mozgás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a drogfogyasztás területeit áttekintsék, és hosszú távú stratégiát alakítsanak ki e tekintetben, ilyen munka nem folyik jelen pillanatban a kormányban, pedig szükség lenne rá, és a fenntarthatósági mutatók, illetve a KSH adatai alapján közép- és hosszú távon is távolodunk azoktól a céloktól, amelyek azt eredményezhetnék, hogy javuljon a magyar lakosság állapota e tekintetben.
Összefoglalásként Csath Magdolna professzor asszonyt szeretném idézni, aki rendkívül lényeglátóan foglalta össze azt, hogy mi is a baj a magyar gazdaságpolitikával, és mi az, ami kitörést tudna jelenteni. Így fogalmaz a professzor asszony az egyik tanulmányában:
Le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az extenzív, mennyiségi beruházások erőltetése a további összeszerelő üzemek, közöttük is a különösen nagy energiaigényű ágazatok betelepülésének állami támogatása mellett Magyarország nem tud feljebb lépni a fejlettségi létrán. Ha továbbra is olcsósággal, külföldi befektetésekre támaszkodva és nem tudással, innovációval, nagy hozzáadott értéket előállító, fenntarthatóan működő gazdasági szerkezettel akarunk versenyezni, akkor a tudás- és innovációalapú versenyben lemaradva az életminőségben és életszínvonalban nem tudjuk behozni a fejlettebb országokat.
A Mi Hazánk Mozgalom számára az előbbiekben elmondottak miatt a költségvetés tervezete nem támogatható. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)