CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetés tervezetének értékelésekor először is értékelnünk kell az ország, a társadalom, a gazdaság és környezetünk helyzetét. Szeretném röviden összefoglalni, hogyan látja ezt az LMP, és mit javasol kiútként.

Mi úgy látjuk, hogy a Fidesz-kormány zsákutcába vezette az országot, feléltük és feléljük a jövőt, a jelenlegi gazdasági, társadalmi és környezeti nehézségek, az infláció, a megélhetési gondok, a széteső oktatás, egészségügy és a szociális gondoskodási válság, a tornyosuló klíma- és ökológiai válság, a vízhiány megoldhatatlanok az eddigi eszközökkel.

(16.50)

Az elhibázott fideszes gazdaságpolitika sarokköve a multi működő tőke korlátlan, kritikátlan kiszolgálása. Ez jelenti egyrészt a gazdaságkiszolgálást direkt és közvetett támogatásokon keresztül, hogy az egész adópolitika, ahogy az egész gazdaságpolitika, az orbáni gazdaságpolitika a multik profitját szolgálja, másrészt jelenti természeti erőforrásaink, a vizünk, a termőföldünk, a levegőnk, az energiánk kiszolgáltatását a multik profitjának. Harmadrészt pedig jelenti a közszolgáltatások leépítését az oktatástól az egészségügyön át a környezetvédelemig, a katasztrófavédelemig és a munkavédelemig. A közszolgáltatások leépítése nem egy anomália, hanem a terv szerves része, szintén a multik profitját szolgálja.

Ez az elhibázott gazdasági és energiapolitikában csúcsosodik ki, abban az őrült tervben, ami akkumulátorgyarmattá változtatná hazánkat. Körülbelül semmink sincs, ami alkalmassá tenné az országot ilyesmire, de az ’50-es években a Rákosi-korban sem zavarta a politikai vezetést, hogy a vas és acél országához nincsenek meg a feltételek. „Kiadtuk a jelszót, legyen magyar narancs, és lett magyar narancs”  hangzik el A tanú című filmben, és ami a legszomorúbb ebben: a mai vezetés voluntarizmusát ugyanúgy jellemzi ez, mint a kommunista időkét.

Az akkumulátorgyarmattá válás még kiszolgáltatottabbá teszi az országot, csak nagyon kevesen járnak jól ebből, és sajnos ezen kevesek kezében van ma a politikai hatalom. De az elhibázott, zsákutcás fideszes politikának van alternatívája, és ez a zöldfordulat, ami gyökeres átalakítást jelent az energiapolitikában, a vízgazdálkodásban, az élelemtermelésben, az oktatásban, az egészségügyben és általában a mindenki javát szolgáló közszolgáltatásokban, gazdasági szinten pedig a multik és a multimilliárdosok helyett a hazai kisvállalkozók és az egyszerű dolgozó emberek preferálásában. A zöldfordulathoz, az ország fenntartható útra tereléséhez több ezer milliárdos átrendezést kellene végrehajtani a költségvetésben, de ehhez az LMP segítséget nyújt, csak el kell majd fogadni a módosítóinkat, és az ország egy zöldebb pályára áll, ami valamicske esélyt kínál a katasztrófa elkerülésére, ami az egész világot, Európát és benne  különösen a Fidesz hibájából kiszolgáltatott, sérülékeny és függő  hazánkat fenyegeti. Azt még hozzátenném, hogy ha a költségvetést tartalmilag nézzük, az olyan nyilvánvaló  a költségvetés jelentőségét és hitelességét egyébként drasztikusan csökkentő szakmai szempontokra most ki sem térek , mint az, hogy túl korán lett benyújtva…  és az emiatti bizonytalanság, a megadott makroadatok, előrejelzések bizonytalansága vagy szándékos félretervezése, a rendeleti kormányzással amúgy is bármikor átírható számok és folyamatok, és még hosszasan sorolhatnám.

Csak szeretném az emlékezetükbe vésni, és biztosan többen emlékeznek, amikor egy évvel ezelőtt a 2023. évi költségvetésről beszéltünk, milyen inflációval tervezték a 2023. évi költségvetést a nulladik pillanatban, tehát amikor tavaly ilyenkor a vezérszónoki felszólalásomat mondtam. Látom, hogy nagy a csönd: 5,2 százalékos inflációval tervezték az ez évi költségvetést, és a helyzet az, hogy ha megnézzük a költségvetési adatokat, akkor ezzel tökéletesen be lehet bizonyítani, hogy akár az akkori költségvetés, akár a mostani, mennyire a levegőben lóg, mennyire hasraütésszerű számoknak az összevissza halmaza.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az elmúlt évek válsága húsbavágó módon mutatott rá, hogy Magyarország zsákutcába jutott. Ha bárhová nézünk, valójában az elmúlt tíz év gazdaságpolitikájának válságjeleit látjuk: elszabaduló infláció, szétszakadó társadalom, milliókat érintő megélhetési válság, széteső egészségügy, oktatás és szociális rendszer, növekvő kiszolgáltatottság és függőség, egyre gyorsabb ütemben felélt jövő. Közben pedig egyre inkább széteső költségvetés, egyre kétségbeesettebben betömött lukak, egyre inkább elszabaduló adóterhek az emberek szintjén. Az adósságszolgálat az elmúlt évtizedben már lecsökkent évi 1000 milliárd forint alá is, 2024-ben 2747 milliárd forint lesz az adósságszolgálat, ez 1700 milliárd forinttal több. Ez a következménye a fideszes rövidlátó politikának, a pillanat uralásának. Az energiaszámla fedezésére 1300 milliárd forintot terveznek állami szinten  úgynevezett rezsivédelem , de ki tudja, mennyi lesz a vége, és ez a 3000 milliárdos lyuk csak egy, ami a költségvetésen tátong.

A jövőfelélés jele az is, hogy az ország több Marshall-segélynyi forrást kapott az elmúlt két uniós ciklusban, 2010 óta évente a GDP 4-6 százaléka áramlott be, összesen mintegy 20 milliárd (sic!) forint értékben, és ez iszonyatos pénz. Ám ennek szinte semmi hatása nem látszik sem a gazdaságban, sem a társadalomban, a felzárkózást segíteni akaró támogatásoknak nem lett eredménye, felzárkózás szinte semmilyen mutató szerint, sőt. Persze azt tudjuk, hogy miért: a források jelentős része magánzsebekbe folyt, közcélok helyett másik nagy szelete a felesleges beruházásokat táplálta. Gondoljunk csak a lomb nélküli lombkoronasétányra, a 10 vagy akár 20 centiméter magas kilátókra, a magánszállásként működő, uniós forrásból épített vadászházakra, de a sort még hosszan folytathatnám.

Mindeközben megváltozott a világ is körülöttünk, a világgazdaság kegyelmi évtizedeinek vége, a válságok korába léptünk, nemcsak a Covid-járvány és a szomszédos háború, hanem az ezeknél sokkal hosszabb távon ható és egyre súlyosabb klíma- és ökológiai válság határozza meg a jövőnket. A józan ész azt diktálná, hogy ebben a helyzetben változtatni kell, ha minden jel arra utal, hogy az utca, amiben járunk, zsákutca, akkor arra normális esetben nem reagálunk úgy, hogy még gyorsabban megyünk az eddig követett úton. A Fidesz-kormány azonban ezt másképp gondolja, a Fideszt valójában nem érdekli az ország sorsa, nem érdekli, hogy milliók szenvedik meg azt, hogy a kormány képtelen elismerni a tévedését. A jövő évi költségvetés arról tanúskodik, hogy a Fidesz inkább tövig nyomja a gázt, és tovább gyorsít a zsákutcában. Ha kiderül, hogy végül rossz felé megy a vonat, meghosszabbítják majd Bicskéig csak azért is; mert a helyzet az, hogy mára mindenki láthatja, hogy a kormány az elmúlt bő évtizedben nem válságállóvá tette Magyarországot, hanem durván kiszolgáltatottá. Nem véletlen, hogy az egész Európai Unióban a válság messze Magyarországot sújtja a legjobban. A legnagyobb az infláció, a legnagyobbak között vannak a megszorítások.

De nézzük, hogy milyen hibák is vezettek oda, hogy a Matolcsy György által elképzelt sereghajtóból az éllovas pályát az ország régiós szinten bár valóban bejárta az elmúlt tíz évben, csak a legnagyobb bánatunkra rossz irányba. Először is, a Fidesz az elmúlt 12 évben nem csökkentette, hanem növelte a fosszilisenergia-függőségünket. Sőt, mindvégig energiapazarlásra biztatta az embereket, azt hazudva, hogy az olcsó fosszilis energia örök. Pedig egyértelmű volt, hogy az egyre súlyosabb függőségért egyszer majd fizetni fogunk. Ma ott tartunk, hogy a kormány képviselői is elismerik, hogy a rekordmagas, 25 százalék fölé jutó infláció elsősorban a magas energiakitettségünknek köszönhető. Most mégis azért küzdenek mindennap, hogy megmaradjon ez a függőségünk, sőt mélyüljön is ahelyett, hogy végre szakítanánk vele. Ez az elhibázott energiapolitika csak tavaly 4000 milliárd forinttal növelte az energiaszámlánkat, amiből egyébként a fél országot le lehetett volna szigetelni, ha a Fidesz korábban megfogadja a zöldek javaslatait. Az energiaimportunk már a GDP egynyolcadát, 12 százalékát emészti fel, ez egész egyszerűen fenntarthatatlan.

Másodsorban a 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem egy dologban biztosan nem hozott változást a korábbiakhoz képest: a gazdaságpolitika egyetlen célja az maradt, hogy minél több külföldi nagyvállalatot csábítson az országba, és így próbálja meg erősíteni a magyar gazdaságot. De a terv több szempontból sem működött. Nemhogy Nyugat-Európához nem sikerült felzárkózni, de még a régióban is leszakadtunk, maradtunk a félperiférián, és közben pedig odajutottunk, hogy ma már nem a kormány, hanem az idetelepülő tőke diktál Magyarországon. Ők ugyanis bármikor áttelepíthetik gyáraikat néhány száz kilométerrel odébb, de abban a pillanatban a Fidesz gazdasági lufija azonnal kipukkad. Ezért a kormány alázatos végrehajtóként kénytelen teljesíteni a nagyvállalatok minden kívánságát. Elveszik a munkavállalói jogokat, bevezetik a rabszolgatörvényt, energiafüggőségbe taszítják az országot, feláldozzák a vizünket, az energiánkat, a termőföldünket, és asszisztálnak ahhoz, hogy ezek a cégek sok száz milliárdos nyereségük ellenére gyakorlatilag egyáltalán ne vegyenek részt a közteherviselésben.

(17.00)

Sőt, még most is, ebben a válsághelyzetben is a száz- és ezermilliárdos nagyvállalatok még mindig csak névleges, 9 százalékos társasági adót fizetnek, a legalacsonyabbat az összes OECD-ország közül  vagyis fizetnének, mert a rengeteg adókedvezmény miatt igazándiból még 6 százalékot sem sikerül tőlük beszedni. Ez a pálya így fenntarthatatlan. A tárgyalt költségvetés egyetlen célja, hogy ezt a tényt elfedje; ez azonban nehéz lesz.

A multikat végletesen kiszolgáló gazdaságpolitika csak úgy működtethető, hogy a kormány évről évre építette le az állami szolgáltatások minőségét. A közalkalmazottak fizetése a pedagógustól az ápolón keresztül a szociális dolgozóig megalázóan alacsony, a várólisták hossza egy magát működőnek tekintő országban elfogadhatatlan, az iskolákban se fűtésre, se krétára nincs pénz. Itt jegyezném meg, hogy a 2024. évi költségvetésben a közétkeztetésre plusz 4,2 százalékot fordítanak, egy olyan év után, amikor az élelmiszer-infláció hivatalos adatok szerint 26 százalékos volt, és jól kiszámítható módon az ez évi sem lesz ennél lényegesen alacsonyabb.

A kormány gőgösen a családokra hárítja a gondoskodási munkát olyan emberek esetében, akik évtizedeken keresztül azért fizettek adót, hogy az állam segítsen, amikor nem képesek gondoskodni magukról. Ez maga a zsákutca, hiszen így egyre rosszabb tudást kapunk az oktatási rendszerben, egyre rosszabb az egészségügyi állapotunk, egyre többen szorulnak ki a munkaerőpiacról, azaz egyre rosszabb az ország versenyképessége. Nem felzárkózunk, hanem napról napra egyre jobban betonozzuk be a saját leszakadásunkat.

Sajnos azt látjuk, hogy a kormány tényleg fejjel készül nekimenni a falnak. A mondás úgy tartja, hogy az okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján  a Fidesz viszont sajnos még a saját kárán sem. Ha valami nyilvánvalóan káros és rossz, hát, meghosszabbítják Bicskéig; most is arra készülnek, hogy akkumulátorgyarmattá alakítsák az országot, ezzel újra elkövetve minden hibát, ami a jelenlegi válsághoz vezetett.

Az akkumulátorgyárak tovább erősítik Magyarország függőségét, hiszen az egész gyártási folyamat rendkívül energia- és vízigényes. A kormány már be is jelentette, hogy a gázválság kellős közepén újabb gázerőműveket kíván építeni az új gyárak igényeinek kiszolgálása érdekében, tovább növelve az ország energiaimportját és erősítve a kiszolgáltatottságát.

Az akkumulátorgyárak ezermilliárd forintos nagyságrendben kaptak támogatást, és még ezen felül is kapnak kedvező adórendszert, adókedvezményeket, gyakorlati felmentést a környezetvédelmi, biztonsági és munkaügyi szabályok alól. A magyar állam több mint 80 millió forintot fizet nekik egyetlenegy darab munkahely létrehozása után, miközben ott többségében egyébként vendégmunkások fognak dolgozni. Márpedig pont ezek a pénzek hiányoznak a költségvetésből, amikor a közalkalmazottak fizetésének a növelésére lenne szükség, a minőségi oktatáshoz lenne szükség a pénzre, vagy a működő egészségügyhöz kellene pénz.

A kormány nagyhatalmiságról beszél az akkumulátorok kapcsán, de ha nekünk kell fizetni azért, hogy egy nagyvállalat idejöjjön, elvegye a vizünket, a földünket, az energiánkat, majd hazavigye a profitot, az nem nagyhatalmiság, hanem az gyarmatosítás, ráadásul önként. Önként hajtjuk bele a fejünket ebbe az igába. Akármennyi akkumulátorgyár települ is ide, a nagyhatalmak, a tulajdonosok és országaik Kína és Dél-Korea maradnak, minden önfényezés ellenére. A kizárólag az autóiparra alapozott magyar gazdaság már eddig is rendkívül sérülékennyé tette az országot, most ez a helyzet tovább romlik. Ez nem válságkezelés, hanem kapkodás, amellyel csak visszafordíthatatlan károkat okoznak az országnak.

A jelenlegi zsákutcába a Fidesz vezette Magyarországot. Ebből két dolog következik; egyrészt van kiút a válságból, hiszen csak a rossz döntéseken kell változtatni, de azt nem a jelenlegi kormány politikája fogja elhozni. A jelenlegi válságot a fenntarthatatlan, rövid távon gondolkodó politika okozza, azaz a zöldgondolkodás hiánya, ebből következik, hogy a megoldást csak a zöldfordulat jelentheti.

Nézzük meg, hogy nézne ki egy zöldköltségvetés! Az első lépés a zöldfordulat az energiapolitikában. A mostani válság mindenki számára bebizonyította, hogy egy ország annál kevésbé kiszolgáltatott, annál inkább válságálló, minél inkább képes saját maga megtermelni a felhasznált energiát a megújuló forrásaiból. Ez egy 8000 milliárd forintos tanulság, amit a Fidesz hibájából az ország fizet meg. Ennyit fizetünk rá a külső fosszilisenergia-függésre ’22-ben, ’23-ban, amit nem kellett volna megfizetnünk, ha a kormány korábban az LMP által is javasolt utat választotta volna, az energiahatékonyság és a hazai megújulók útját.

A Fidesznek azonban láthatóan csak a szavak szintjén van problémája a függőséggel, hiszen még a jelenlegi helyzetben is azért küzd, hogy tovább növelhesse az ország energiaimport-szükségletét. Ennek véget kell vetni, mert a függőségért már most is súlyos gazdasági és diplomáciai árat fizetünk. Magyarország alig rendelkezik fosszilis nyersanyagokkal, ezért nekünk egyetlen utunk van az energiafüggetlenséghez: a radikális zöldfordulat, az energiahatékonysági programok és a megújulókapacitások jelentős erősítése. Ez nemcsak a függetlenségünket erősíti, de élhetőbbé is teszi a környezetünket, csökkenti a légszennyezést és munkahelyeket teremt.

Ezért mi nem gázerőműveket építenénk az orosz gáznak és nem atomerőműveket építenénk az oroszokkal közösen az orosz fűtőanyagnak. Mi már jövőre jelentős összegeket költenénk a megújulókapacitások növelésére, a szükséges hálózatfejlesztések végrehajtására, legalább 200 milliárd forintot, illetve elindítanánk az épületenergetikai mélyfelújítási programot 600 milliárd forintos kerettel, megvalósítva ezzel a valódi rezsicsökkentést, mert ez egyszerre csökkenti a családok terheit, növeli az ország függetlenségét, ad megrendelést a hazai építőiparnak, és teremt hosszú távon kiszámítható munkát, szemben a kampányszerű állami építkezésekkel.

Legalább ilyen fontos, hogy már jövőre véget vessünk annak a gazdaságpolitikának, amely szélsőséges módon kiszolgáltatta az országot a tőkének, a külföldi nagyvállalatoknak. Magyarországon a külföldi tőke aránya a vállalati szektor termelésén belül 50 százalék fölött van, és ebben az összehasonlításban csak Írország van előttünk, de nem sokáig. Ezek a multik adót szinte egyáltalán nem fizetnek, a profitot ezermilliárdos nagyságrendben lapátolják ki az országból, mégis ők diktálnak. Ennek kell véget vetni!

Valódi közteherviselésre kell kényszeríteni a nagyvállalatokat is, és olyan törvényeket kell alkotni, amelyek nem a vállalati érdekeket védik az emberek érdekeivel szemben, hanem pont fordítva. Igazságos adórendszerre van szükség, ahol nem képzelhető el olyan, hogy a pedagógusok nem jönnek ki a fizetésükből, az ápolási díj nevetségesen alacsony, de a cégek sorra jelentik be a több száz milliárd forintos nyereségüket. A társasági adó felső kulcsát ezért 25 százalékra emelnénk, és be is vezetnénk.

A vízgazdálkodásban, a tájhasználatban, a mezőgazdaságban is radikális fordulatra van szükség, ha nem akarjuk néhány év alatt elveszíteni a vizünket, a jó minőségű talajunkat, az élelmiszerünket. A tavalyi aszálykár meghaladta az ezermilliárd forintot, és az ilyen veszteségek rendszeresek lesznek. A folyókat szabályozottan ki kell engedni a gátak közül, így visszatartva a koncentráltan lezúduló esőket, tájhasználatváltással a vízjárásnak megfelelő termeléseket szabad csak finanszírozni, nem pedig mindenhol a nagytáblás alapanyag-termelést. Meg kell erősíteni a bio- és ökogazdálkodást, ami már csak azért is logikus lépés, mert sokkal kevesebb üzemanyagot, energiát és műtrágyát igényelnek, így nemcsak a költséghatékonyságunk javulna mostanában, de a függetlenségünket is erősítenék.

Az is fontos kérdés, hogy kitől szedjük be az adót, de legalább ilyen fontos, hogy hogyan osztjuk el a közös pénzt. Márpedig a Fidesz által működtetett állam ma valójában önmaga paródiájaként működik: azokat támogatja, akik maguktól is boldogulnak, és azokat gáncsolja, akik valóban segítségre szorulnának. Mi a tehetősebbektől nagyobb hozzájárulást várnánk el, míg a rászorulóknak nagyobb támogatást adnánk.

Ennek keretében végre rendeznénk a közalkalmazottak helyzetét, mert sajnos tíz év alatt odajutottunk, hogy a közszolgáltatást végzők ma már a legrosszabbul keresők között vannak. A Fidesz az ország legrosszabb munkáltatója, amely megalázóan alacsony fizetést ad a saját alkalmazottainak, fenyegeti őket, és láthatóan egyetlen vágya van, hogy minél többen távozzanak a közszférából. Mi olyan országot szeretnénk, ahol újra megbecsülik és megfizetik a közszférában dolgozó emberek munkáját, mert tisztában vagyunk vele, hogy az ő munkájuk nélkül nincs sikeres ország.

(17.10)

Ezért általános béremelési programot indítanánk a közszférában, hogy a közalkalmazottak ne keressenek kevesebbet, mint a piaci szektorban dolgozók. Az oktatásban dolgozók számára legalább 50 százalékos azonnali béremelést kell adni. Ez plusz 300 milliárd forintból megoldható. Az egészségügyben  kiemelten a mentősök között is  szükséges a források bővítése legalább 500 milliárd forinttal. És a szociális szféra és az önkormányzati dolgozók sem maradhatnak ki. Fontosabb ez, mint hogy csak egyetlenegy akkumulátorgyár úgynevezett idecsábítására elégessünk 320 milliárd forint közpénzt.

És végül, de nem utolsósorban mi a tőke helyett inkább a jövő generációinak az érdekeit képviselnénk. Ennek pedig nincs jobb módja, mint az oktatás. Amely kormány nem fektet az oktatásba, az valójában a saját honfitársaiban nem hisz. Márpedig Magyarországon pont az a helyzet, bár a Fidesz sokat beszél nemzeti büszkeségről, valójában az egész politikája arra alapul, hogy másodrangú országnak tekinti hazánkat, amelyiknek nem lehetnek nagyobb ambíciói, mint a fejlett országok összeszerelő üzemének lenni. Ezért költünk az elmúlt 12 év arányaiban egyre kevesebbet oktatásra és egyre többet a külföldi nagyvállalatok támogatására. Források biztosítása helyett a Fidesz úgy gondolja, hogy botozással teremt majd européer nívót.

Mi a Fidesszel szemben azonban hiszünk abban, hogy a magyar emberek elég tehetségesek és szorgalmasak ahhoz, hogy bárkivel felvegyék a versenyt. Ha a régió legsikeresebb országa szeretnénk lenni, ahhoz nem kell sokat beszélni arról, hogy nagyhatalom lettünk, hanem a régió legjobb oktatását kell megteremteni. Ehhez jelentősen növelni kell az oktatásra fordított összegeket, és olyan oktatási rendszert kell kiépíteni, ami nem újrateremti, hanem felszámolja a társadalmi különbségeket.

Azt gondolom, ha ezeket meghallaná, jobb esetben megvalósítaná a magyar kormány, akkor fényévekkel előrébb járnánk, és valóban elindulhatna Magyarország egy olyan úton, amelyre úgy gondolhatnának vissza a következő generációk, hogy büszkék vagyunk. Sajnos a jelen valósága az, hogy a következő generációknak nem lesz okuk büszkeségre. Köszönöm, hogy meghallgattak.