DR. DÁVID FERENC (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló korlátozott idő miatt én nem átfogó költségvetési elemzésbe kezdenék, hanem néhány olyan (Nacsa Lőrinc: 86 perc van!) tényre hívnám fel a figyelmet, ami nyilvánvalóan befolyásolja a Demokratikus Koalíció véleményét a költségvetésitörvény-tervezettel kapcsolatban. Az egyik az a jelzős szerkezet, amivel ezt a költségvetést tudom jellemezni: korai, időszerűtlen és megalapozatlan. Ezt az állítást nyilvánvalón igazolni illik, igazolni kell.

Ha visszaemlékeznek a tavalyi évre, a tavalyi év nyarán fogadtuk el a ’23. évre érvényes költségvetést, ha visszaemlékeznek, a gazdasági növekedés 4,1 százalékra volt kalibrálva, az infláció 5,2-re. Ez köszönő viszonyban sincsen a később meghatározott 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel és a 15 százalékos inflációval. És ha továbbmegyünk és nézzük a mostani időszakot, már a 1,5 százalék sem igaz, mértékadó gazdasági előrejelzések szerint ebben az évben, ha szerencsénk van, pozitív, nulla, de inkább 0,6-0,7 százalékos növekedés lesz, és az infláció biztos, hogy nem áll meg a 15 százalékon. Félreértés ne essék, semmi probléma nincs azzal, hogy a pénzügyi kormányzat tervez, különböző alternatívákat állít, de azzal igenis probléma van, hogy ezt a nyár közepén törvénybe iktatja, és aztán kiderül, hogy egy szó sem igaz az egészből. Nincsen ’22. évi zárszámadás sem, ismeretlenek a ’23. évi folyamatok, erre a homokra építenek önök egy ’24. évi költségvetést.

Az ember elgondolkodik, hogy miért erőlteti kilenc éve a Fidesz a nyár közepén való költségvetés-elfogadást. Én arra a következtetésre jutottam, hogy egyrészt ezzel a stabilitás illúzióját kívánják kelteni  ez nem biztos, hogy így van, már senki nem hiszi el ezeknek a szavaknak a valóságtartalmát , a másik az lehet, hogy elfogadnak egy költségvetést, a parlamenttel beszenteltetik, majd ezek után a veszélyhelyzetre hivatkozva kormányrendeletek garmadájával elkezdenek benne kotorászni, barkácsolni úgy, hogy nem válik átláthatóvá.

Ez a költségvetés azért is tűnik instabilnak, mert önök nem beszélnek arról, hogy az év első 5-6 hónapjában mi történik Magyarországon. Bármennyire  hogy mondjam  attraktívan fejezi ki miniszterelnök úr magát, amikor azt mondja, hogy az inflációt le kell törni, mint a kukoricát, ez jól hangzik egyébként, csak az a helyzet, hogy még mindig 20 százalék feletti az év/év, tehát a május/május infláció. Jól tudjuk azt, hogy a bolti kiskereskedelem volumene 12 százalékkal csökkent, az ipari termelés 8 százalékkal csökkent, a reálkeresetek 7 százalékkal zuhantak meg. Erre a gazdasági depresszióra, erre a recesszióra válaszol a kormány egy védelmi költségvetéssel. Nos, az a helyzet, hogy ebben a költségvetésben egy olyanfajta megközelítés kellene, egy olyanfajta szemlélet kellene, ami kirántja ezt az országot ebből a gazdasági depressziós helyzetből. Ezért mondjuk azt, hogy ez egy bátortalan, szűkkeblű és perspektívát nem adó költségvetési előirányzat.

A másik kérdéskör a költségvetés bevételi oldala. Szeretném hangsúlyozni, önök nagyon sokszor, nagyon sok helyen mondják, hogy nem az adókivetések, nem az adómegszorítások országát szeretnék vezetni. Nekem a drága kollégáim kigyűjtötték azoknak az adóknak a sorát, amelyeket 2022 áprilisa óta önök visszacsempésztek a magyar adórendszerbe. Ezt mi egyébként vállalkozói körben úgy szoktuk hívni, hogy a sunyi adók visszahozása, hogy szépen lassan mindent visszacsempészünk, hogy az adóterhelés megemelkedjen.

De hogy ne az legyen, hogy megint bemondtam azt, hogy adó-visszacsempészések vannak, mondom, számomra kigyűjtötték a kollégáim. Én is meglepődtem, hogy a bankszektor, a biztosítási szektor, az energiaszektor, a kiskereskedelem, a telekommunikáció, a légitársaság, a gyógyszerforgalmazó cégek, a reklámadó reaktiválása, az idénymunka adójának felemelése, cégautóadó-emelés, a gyógyszergyárak extraprofitadója, a kőolajtermelők adóztatása; nem sorolom, 19 van belőle, ezeket önök egyrészt visszahozták ágazati különadóként, ezzel felrúgva a normativitás összes szabályát, de ezt még el lehetne fogadni ideiglenesen. De önök azt is megtették, hogy ezt a ’24. évi költségvetésben most már sztenderdizálták. Hosszú távon együtt kell élni ezekkel az adókkal.

Na most, ezekkel az adókkal, értem én, hogy a vállalkozásokra akarják tolni a költségvetés összes éhességét, csak az a helyzet, hogy  bármennyire esetleg cinikusan is hangzik a számból, de nem cinikusan mondom  ezek a vállalkozások, amelyeket felsoroltam, ezek nem szociális intézmények, ezek a terheiket, az adóterheiket be fogják árazni. Eddig még nem mindegyik tette meg, eddig még azt mondták, hogy ideiglenesen ki lehet húzni. De miután látják, hogy ezek az adók állandóvá válnak, innentől kezdve ezek az adótételek be fognak épülni, és innentől kezdve hamis az inflációs jóslás is. Nem fog tudni megállni 6 százalékon az infláció, holott hozzáteszem, őszintén mondom, én is nagyon örülnék neki, ha az infláció valóban 6 százalék lehetne. De ezek az intézkedések sajnos, azt kell mondanom, és megint szigorúan fogalmazok, ez a költségvetési éhség most abba a hibás utcába esett, hogy ami nincs lebetonozva, azt mindent behoz a költségvetésbe, és nem veszi figyelembe, hogy ezeket az ágazatokat, ezeket persze be kell vonni a közös teherviselésbe, ebben, gondolom, nincs köztünk vita, de nem kell őket letérdeltetni. Nem kell őket olyan helyzetbe hozni, hogy gyakorlatilag az inflációgerjesztés gazdái legyenek.

Folytatnám azzal is, amit én rendkívül furcsának tartok, és nagyon hajt az idő, ezért egy kicsit kinyitom olyan tekintetben… (Nacsa Lőrinc: 79 perc!) Nekünk nem jut annyi idő, mint a Fidesz-KDNP-nek, az a helyzet, képviselő úr, ezért kell ilyen gyorsan mondanom (Az elnök csenget.), majd meghallgatom, ígérem. Hallgattuk tegnap Varga Mihály miniszter urat, hogy a költségvetésben kalkulálnak az európai uniós bevételekkel. Ez szerintem egy korrekt, tisztességes bejelentés volt. Hát, ha nem olvastam volna Nagy Mártonnak a nyilatkozatát a Világgazdaságban június 6-án, amikor azt mondja, hogy Magyarországnak nincs szüksége, nem dominánsak ezek a pénzek, a magyar gazdaság finanszírozásában nem számítanak, Magyarország lassan már olyan helyzetben lesz, hogy majd nettó befizető lesz. (Nacsa Lőrinc: Már az!) Na most szeretném cinikusan mondani, direkt cinikusan: most vagyunk nettó befizetők, mert a kötelezettséget teljesíteni kell, a pénz meg nem érkezik. Azt gondolom, hogy Magyarországon ebben a helyzetben kimondani  egyébként az ellentmondás, hogy míg a pénzügyminiszter arról beszél, hogy nagyon nagy szükség van az európai uniós pénzekre, a gazdaságfejlesztési miniszter meg azt mondja, hogy igazából e nélkül is elvagyunk, a magyar gazdaság kinövi magát.

(8.50)

Én úgy gondolom, úgy hiszem, hogy természetesen Varga miniszter úr mondásával értek egyet, és abban fejezem ki értetlenségemet, hogy hogy a bánatba lehet az, hogy míg a gazdaságfejlesztési miniszter lemond ezekről a kérdésekről, addig Varga Judit és Navracsics Tibor végigkuncsorogja Európát, és tördeli a miniszter úr a kezét a televízióban, hogy hol vannak az uniós pénzek.

Befejezésül az egyik legnagyobb problémára szeretném fölhívni a figyelmet, ami itt nem került szóba nagyon miniszter úr és államtitkár úr szavaiban sem. Azért a Magyar Nemzeti Bank hiányáról emlékezzünk meg: az 402 milliárd forint. Ez nyilvánvalóan a költségvetést fogja terhelni, ezt a költségvetésben valahol meg kell oldani. Varga miniszter úr mondott valamennyit erről, hogy el fogják maszatolni, de úgy nyújtották be a költségvetést, hogy ezt a 400 milliárd forintot elfelejtették beleírni.

A másik, amit nagyon fontosnak tartok, hogy mindannyian megemlékeztek arról, hogy ez az adósságszolgálat, ami Magyarországot terheli, mekkora  ehhez persze tegyék hozzá az MNB veszteségét is , de azt azért nem mondták ki, hogy míg ’23-ban ez az összeg 2600 milliárd forint volt, ez ’24-ben még 500 milliárd forinttal emelkedik. Óriási finanszírozási problémái lesznek Magyarország ’24. évi költségvetésének, és ebből következően sem egészében, sem részleteiben a Demokratikus Koalíció ezt a költségvetési előirányzatot nem támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Varju László és Hajnal Miklós tapsol.)