DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mondhatjuk, hogy minden évben a költségvetési vita a legfontosabb vita itt, az Országház falai között, hiszen ez ad lehetőséget arra, hogy megkülönböztessük a valós cselekvést vagy valós terveket és szándékokat attól, amit, mondjuk, a különböző propagandacsatornákon mondanak. Hallhatunk különböző kormányzati kommunikációs elemeket, kommunikációs paneleket, ugyanakkor, ha megnézzük a számokat, amiket önök belefogalmaznak ebbe a költségvetésbe, akkor láthatjuk, hogy mi megalapozott ebből és mi nem.

Nagyon fontos, hogy azon túl, hogy igyekeznünk kell, törekednünk kell arra, hogy konkrétumokról beszéljünk, adott esetben konkrét kérdéseket tegyünk fel  amire én készülök államtitkár úr felé , a másik oldalról arról is beszéljünk, hogy amit kiolvasunk a költségvetésből a számok szintjén, az mit vetít előre, tehát a jelen helyzetből, a jelenlegi állapotokból kiindulva az milyen jövőképet fog a magyar nemzet elé, Magyarország felé vetíteni.

Meghallgattam  ugye, ma reggel 8 órakor kezdődött a vita , meghallgattam talán egy-két kivétellel, minden felszólalást, és elég elkeserítő volt az a tendencia, ami kirajzolódik. Alapvetően a kormánypárti vezető szónokok felszólalásai megdöbbentő módon 80-90 százalékban a 2010 előtti kormányzati teljesítményről szóltak, és rögtön tegyük is hozzá, hogy az ellenzéki felszólalók jelentős része is, aki már 2010 előtt viselt kormányzati felelősséget, ők pedig a saját, egyébként borzalmas minőségű kormányzásukat próbálták fényezni. Ebből levezethető, hogy mind a kormányoldali, mind jó néhány ellenzéki felszólalás alapvetően egy ilyen pártpolitikai sárdobálásként volt leírható, és kevéssé esett szó a jelenlegi helyzetről, és nem esett szó arról, hogy itt gyakorlatilag milyen jövőképet vázol fel a kormány költségvetési tervezete.

Amit mi gondolunk, amit mi fontosnak tartunk, amit az LMP-Magyarország Zöld Pártja szeretne elérni, és ennek megfelelően szeretnénk hozzájárulni a költségvetési vitához is, azok a legfontosabb célok, meggyőződésünk szerint, a magyarság számára, hogy a szülőföldön való megmaradást biztosítani lehessen, hogy ne kelljen a magyaroknak elvándorolni, hogy a magyar fiatalok tudjanak családot alapítani, itt tudjanak minél több gyermeket vállalni. Fontos, hogy egy olyan patrióta gazdaságpolitika valósuljon meg, ami nem a Távol-Keletről vagy bárhonnét ideszállított olcsó tömegtermékekre, hanem a lehető legnagyobb mértékben a különböző igényeknek az itt, helyben történő kielégítésére alapul. Olyan gazdaságpolitikát szeretnénk látni, ami nem kiszolgálja az idegen profitérdeket, és ami maximálisan figyelembe veszi azt, hogy a nemzet megmaradásának egyik fontos pillére az, hogy a természeti erőforrásainkat meg tudjuk őrizni és meg tudjuk védeni.

Nagyon fontos, hogy a vidék számára végre valódi fejlődési pályát lehessen felmutatni. Nagyon fontos, hogy az egyre rosszabb állapotban lévő infrastruktúrát végre fejleszteni lehessen, és a most sok tekintetben összeomlás előtt álló, vagy az összeomlás állapotában lévő közszolgáltatásokat stabilan biztosítani lehessen minden magyar ember számára az ország minden pontján. Erről egy kicsit részletesebben is beszélni fogok.

Ugyanakkor, amit most látunk, és ami kiolvasható nemcsak a kormányzati döntésekből, hanem a jövő évi költségvetésből is, hogy folytatódni fog, sőt még nagyobb lendületet vesz az idegen profitérdekek kiszolgálása, mondhatjuk, hogy a nagyhatalmi érdekek kiszolgálása. Elképesztő az a fajta kormányzati politika, kormányzati törekvés, hogy azok után, hogy százezrével voltak kénytelenek elvándorolni megélhetési problémák, az alacsony bérek miatt a magyarok, most százezrével idegen vendégmunkásokat akarnak az országba hívni. Elképesztő az, hogy továbbra is idegen érdekeket kiszolgáló infrastruktúra-fejlesztésre fordítanak elképesztő mennyiségű összeget, miközben nagyon sok helyen, főleg egyébként a vidéki térségekben borzalmas állapotban van az infrastruktúra, és az is látható mind a költségvetésből, mind a kormányzati tervekből és a kormány meghatározó politikusainak a nyilatkozataiból, hogy önök továbbra is semmibe veszik a természeti kincseinket, az ivóvízkincsünket, a termőföldet.

Nézzük egész pontosan, hogy mi történik, ha ezt a költségvetést ilyen módon fogják elfogadni, és milyen hatásai lesznek ennek az országunkra! Itt engedjenek meg egy konkrét példát. Itt a felvezetőben is többször elhangzott, illetve az elmúlt napok vitáiban, hogy önök patrióta költségvetést szeretnének. Hallhattuk itt az elmúlt napok vitáiban Lázár miniszter úrtól, hogy patrióta beruházáspolitikát szeretnének. De ez nem tud megvalósulni, ha ez a szemlélet, a nemzeti szemlélet, a nemzeti elköteleződés alapvetően hiányzik az ország gazdaságpolitikai döntéshozatalából, pontosabban a kormány gazdaságpolitikai döntéshozatalából.

Egy példát engedjenek meg, szerintem Nacsa Lőrinc képviselő úr el is várja tőlem, hogy ezt a példát említsem meg. A jövő évi költségvetésben 103 milliárd forinttal szerepel a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése. Az idei költségvetésben 192 milliárd szerepel. Tudjuk, hogy ez egy olyan projekt, ami, mondhatjuk, hogy teljes mértékben kínai érdekeket szolgál, ez összességében megközelíti majd az 1000 milliárdot, ami a magyar adófizetők 1000 milliárdjába fog kerülni.

Ez a projekt arról szól, hogy kiszolgálják a kínai érdekeket, lehetővé tegyék azt, hogy tömegével szállítsák Magyarországra és Magyarországon keresztül Európába az olcsó távol-keleti tömegtermékeket, mondjuk így. Kínai hitelből felépítenek  egyébként utána magyar adófizetői forrásokból ezeket a hiteleket törlesztve  egy olyan infrastruktúrát, amivel kapcsolatban semmiféle gazdasági kihasználási garancia nincs. Most a műszaki tartalomra nem is térek ki az idő hiányában, de ami egyértelműen nem a patrióta gazdaságpolitikát szolgálja. És erre, mint már említettem, 103 milliárd forintot költenek a jövő évi költségvetésben, miközben ez az összeg többszöröse annak az összegnek például, amit a magyar emberek ivóvízellátását biztosító közműrendszer fejlesztésére fordítanak.

Tehát elmondhatjuk azt, hogy számtalan olyan gigantikus beruházásra költik önök a magyar adófizetők pénzét, ami konkrétan hiányzik azokhoz a közszolgáltatásokhoz és azokhoz a fejlesztésekhez, amelyek a magyar emberek mindennapjait kell hogy kiszolgálják.

És látható az az iparstratégia is, aminek már most érezzük a hatásait, hogy ez az iparstratégia mit jelent majd a magyarság szempontjából.

(12.00)

Döbbenetes mértékű, igazából még pontosan nem is állapítható meg, hogy mennyi pénzt kívánnak arra fordítani, hogy az idegen, főleg távol-keleti akkumulátorgyártó cégeket idehozzák. Csak a debreceni beruházások esetében láthatjuk, hogy több mint 300 milliárdot fordítanak ezen gyárak infrastrukturális igényeinek a kielégítésére, sokszorosát annak az összegnek, mint ami a magyar lakosság hasonló feladatellátásának, illetve szolgáltatásokhoz való juttatásának a finanszírozására szerepel a költségvetésben.

Ezeket a cégeket hatalmas állami támogatásokkal idecsalogatják, kiszolgálják őket nagyon sok szempontból, százezerszámra idegen vendégmunkásokat hívnak az országba, hogy ezekben a gyárakban dolgozzanak, tehát nem a magyaroknak teremtik ezeket a munkahelyeket. Ezeknek a cégeknek különböző kedvezményeket adnak, hogy ők a profitot kivihessék, és gyakorlatilag önök feltették a kezüket, olyan körülmények között a szabályokat is áthágva felhasználhatják a természeti kincseinket, felhasználhatják a vízkincsünket. Ez minden, csak nem patrióta gazdaságpolitika, minden, csak nem a magyar nemzeti érdekek képviselete.

Ennek egészen elképesztő hatásai lesznek. Önök csak e miatt az iparpolitika miatt 2030-ig 55 százalékkal akarják megnövelni Magyarország villamosenergia-ellátását, tehát még az energiatermelő kapacitásukat is a magyar emberekkel akarják megfizettetni akkor, amikor már most is behozatalra szorulunk a villamos energia terén, és egy energiaválságot élünk meg. De látható, hogy ez az iparpolitika döbbenetes hatással lesz a vízkincsünk védelmére, a magyar vízkészletekre.

És akkor át is térek erre a talán legfontosabb kérdésre. Teljesen egyértelmű, és ezt a szavak szintjén még önök sem tagadják, hogy a víz maga az élet, és a magyar nemzet jövője szempontjából alapvető fontosságú, hogy az egészséges ivóvizet biztosítani lehessen, hogy a felszín alatti vizeinket meg tudjuk védeni, a felszíni vizeinket meg tudjuk védeni, az ivóvízellátás mindig garantált legyen, és egy olyan vízgazdálkodást tudjunk megvalósítani, amely végre az ország kiszárítása helyett egy fenntartható, ökológiai szemléletű vízgazdálkodást jelentene, egy táji vízvisszatartást.

No de nézzük ennek a fontos célrendszernek az egyik kiemelkedő elemét, a víziközművek rendszerét! Évről évre felhívom a figyelmet a költségvetési vitában is és egyébként a két költségvetési vita közötti időszakban is, hogy az összeomlás szélére került az ivóvízellátást biztosító víziközműrendszer. Most már odáig eljutottunk, hogy legalábbis a szavak szintjén ennek a fontosságát elismeri már a miniszterelnök úr is. Én erről a kérdésről jó két és fél éven belül háromszor tettem fel azonnali kérdést a miniszterelnök úrnak, erről az ügyről. Először egy kicsit tagadta a problémákat, a második alkalommal már elismerte, hogy ezermilliárdos nagyságrendű a forráshiány, legutóbb pedig, talán két hónappal ezelőtt már elismerte, hogy valóban 3000 milliárd vagy afölötti az az összeg, amely középtávon hiányzik ahhoz, hogy Magyarországon a legfontosabb közszolgáltatást biztosítani lehessen.

Nos, elindult egy olyan kormányzati törekvés, hogy gyakorlatilag megzsarolták a városokat, megzsarolták az önkormányzatokat, hogy ha átadják térítés nélkül a városi víziközművagyonokat a kormánynak, akkor kaphatnak támogatást, akkor kaphatnak érdemben segítséget az elmaradó rekonstrukciós munkákhoz.

Nos, látható, hogy még azokat a városokat is becsapják, amelyek úgy döntöttek, hogy átadják a vízközművagyont, mert nincsenek benne a költségvetésben azok a források, amelyek szükségesek lennének. Hogy milyen a helyzet, milyen helyzetben van most ez a nagyon-nagyon fontos szektor: 2010 előtt egyértelmű, hogy botrányos volt az a politikai és az a kormányzati hozzáállás a víziközművekhez, amelyeket egyébként most próbálnak főleg a DK politikusai valamilyen módon kicsit szebb színben feltüntetni, de egyértelmű, hogy 2010-ben is rendkívül nehéz helyzetben volt már az ágazat, tehát nagyon nehéz volt az örökség.

De, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, 2010 után megduplázódott a meghibásodások száma a víziközműrendszert érintően. Ma már 20 százalék alatt van a megfelelő minősítésű vízrendszerek aránya. A hálózati veszteség a 25 százalékot közelíti országosan azzal együtt, hogy helyi szinten ennél sokkal nagyobb példákat és sokkal döbbenetesebb számokat is látunk, de összességében a 25 százalékot közelíti. Tehát a megtermelt ivóvíz 25 százaléka felhasználás nélkül elfolyik. Sajnos azt kell mondanunk, hogy a forráskivonás miatt egyre kevesebb pénz jut a karbantartásokra, a megelőző karbantartásokra, ezért mondhatjuk, hogy hatványozottan növekszik az az összeg, amely szükséges ahhoz, hogy ezt a rendszert javítani lehessen, a megfelelő helyeken pótolni lehessen, és ezt a forrást önök egyszerűen nem teremtik meg.

Tehát ahhoz, hogy ezt a rendszert, ennek a rendszernek csak a további lepusztulását meg lehessen állítani az idei költségvetésben is, a jelenlegi számokhoz képest körülbelül 300 milliárddal többet kellett volna betervezni, és a jövő évi költségvetésben is körülbelül 300 milliárd forint hiányzik. De hozzáteszem, hogy ez csak egy tűzoltási feladat ellátásához lenne elegendő. Tehát óriási segítségre van szüksége nemcsak az állami, hanem az önkormányzati cégeknek is az elszabadult rezsiárak miatt, hogy működni tudjanak, a gazdasági működésük alapját megteremtsék, a rekonstrukciós munkákhoz pedig százmilliárdos nagyságrendű forrásokra lenne szükség.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha kiolvassuk a költségvetés számait, akkor látható, hogy ennek a töredékét sem biztosítja a kormány. Tehát miközben néhány milliárdot fordítanak arra, hogy a víziközműrendszerben a karbantartási munkák támogatását biztosítsák, ennek a többszörösét költik el akár csak egy-egy akkumulátorgyártó beruházás vízellátásához. Gondolunk itt a gödi példára, itt is több mint 30 milliárdot költenek, a gödi akkumulátorgyár fejlesztéséhez, bővítéséhez 30 milliárdot költenek, a víziközművek építésére hasonlóképpen Iváncsa esetében is több mint 30 milliárdot költenek el, míg a teljes magyar lakosság ivóvízellátását biztosító közműrendszer karbantartási munkáinak a támogatására csak néhány milliárd forintot költenek. Ez egészen elképesztő! Hosszan lehetne sorolni egyébként, hogy az idekapcsolódó költségvetési tételek több esetben egyébként még az idei évhez képest is csökkenést mutatnak, tehát mondhatjuk, hogy rosszabb helyzetbe kerül a szektor, miközben pontosan tudja mindenki, hogy ez a legfontosabb közszolgáltatás is kritikus helyzetben van már most.

Miniszterelnök úr arról beszélt, amikor legutóbb kérdést tettem fel neki, hogy elismeri a problémák súlyát, de talán 2024-ben lesz lehetőség érdemben forrásokat bevonni. Hát, nem látjuk ezeket a forrásokat, és azt is el kell mondanunk, hogy téved miniszterelnök úr, ha azt gondolja, hogy a felszínen tud maradni ez a közszolgáltatás. Hozzáteszem, az egyáltalán nem megoldás, hogy egy döntéssel elveszik vagy elkérik ezt a közművagyont az önkormányzatoktól, állami kézbe veszik, hiszen nincs forrás, nem tervezték be, hogy állami döntésekkel ezeket a fontos munkákat elvégezzék.

Azt hozzáteszem egyébként, hogy alapvető nemzeti érdeknek tartjuk, hogy az a fontos infrastruktúra, a víziközművagyon mindig nemzeti kézben legyen, ugye, alapvetően önkormányzati, de minimum állami kézben. Tehát azt egy rendkívül elhibázott politikának tartjuk, amit 2010 előtt sok helyen láthattunk, hogy ezeket a fontos forrásokat magánosították. Láthatjuk, hogy az államosítási tervek kapcsán Budapest, Pécs, Debrecen, Nagykanizsa, Szombathely, Szeged és még nagyon sok város mondta azt, hogy nem adja át a víziközművagyont. De ezeknek az önkormányzatoknak, ezeknek a városoknak segíteni kell a központi költségvetésből, hogy a megfelelő karbantartási munkák elindulhassanak. Egyébként éppen Debrecen fideszes polgármestere volt az, aki nagyon világosan elmondta, hogy ez egy olyan kritikus fontosságú infrastruktúra, amit nem adhat ki a kezéből az önkormányzat. Még azt is elmondta Debrecen kormánypárti polgármestere, illetve a közgyűlési határozat indítványában szerepelt, hogy nem látják a garanciát, hogy a kormány ezt a feladatot meg tudja oldani. Hát, én azt gondolom, hogy minden város, amely úgy döntött, hogy nem adja át ezt a fontos infrastruktúrát a kormánynak, és nem adja ki a kezéből ezt a fontos közszolgáltatást, az bölcs döntést hozott, tisztelt államtitkár úr, mert önök egyszerűen hagyják összeomlani a jelenlegi költségvetési terv alapján ezt a közszolgáltatást. Mi egyébként, az LMP frakciója, költségvetési módosító javaslatot terjesztünk be a határidőig annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg.

Még egy fontos kérdésről a vízügyek terén szeretnék nagyon röviden beszélni az idő szűkében. Pontosan tudjuk mindannyian, csak sokan nem beszélnek róla, hogy mennyire elhibázott vízgazdálkodási koncepció érvényesül most. Alapvetően a vizek minél gyorsabb elvezetése valósul meg a vízvisszatartás helyett.

Itt egy alapvető lényegi változásra lenne szükség, a vizeket meg kell tartani, de alapvetően nem kibetonozott medrekben kell megtartani a vizet, hanem a tájban, a tájban kell biztosítani a víz helyét. Ez egy nagyon-nagyon komoly együttműködést feltételez egyébként az agrárium, az agrárszektor, a vízügyi illetékesek, a vízügyi szakemberek és a politikusok, a politikai döntéshozók között.

Ugyanakkor, ha nem is elképesztően jelentős, de azért meghatározható mennyiségű forrást is igényel ez a fajta szemléletváltás, hogy a víznek legyen helye a tájban, és ez másfajta tájhasználatot is feltételez. Nos, ennek sem látjuk a költségvetési forrásait biztosítva. Tehát ha csak a vízügyi igazgatóságok, a vízügyi szervek költségvetési forrásait nézzük, ott is látjuk, hogy több ponton még csökken az idei évhez képest. Egyébként az öntözés, amit egyáltalán nem tartunk ilyen szempontból elegendő vagy kielégítő megoldásnak, még ennek a forrásai is csökkennek.

Nagyon sokszor hivatkozik az öntözés fejlesztésére az agrártárca itt, a parlamenti vitákban, holott tudjuk, hogy most 1-2 százalékát öntözik a területeknek, és a tervek is csak 6 százalékról szólnak. Tehát az világos kell hogy legyen mindenkinek, hogy öntézéssel nem lehet a táji szintű kiszáradást kezelni, tehát alapvetően a vizet a tájba kell tudni bejuttatni. Ennek egyrészt döntéshozatali korlátai vannak.

(12.10)

Elismerik már egyre több fórumon, hogy ez szükséges, de nem látjuk a döntéseket a jövő évi költségvetésben vagy a jövő évre vonatkozóan sem megalapozva, és a jövő évi költségvetésben pedig nem látjuk ennek a számait.

És erről még nagyon hosszan lehetne beszélni, de szeretnénk még néhány témát mindenképpen megemlíteni. A közösségi közlekedés ügye a mai vita során is felmerült. Én alapvetően a vidéki térségek közlekedésfejlesztésének, közlekedési ágazatának helyzetéről szeretnék beszélni, kiemelten a vidéki városok helyi közösségi közlekedésének támogatásáról. Ez szintén nagyon fontos közszolgáltatás, amivel kapcsolatban elmondhatjuk azt, hogy aligha elvárható egyetlen vidéki várostól is, hogy ezt teljes mértékben önerővel oldja meg. Ugye, még Palkovics miniszter úr idején volt egy olyan kormányzati döntés, ami feladatként határozta meg miniszter úrnak, hogy készítse elő a helyi közösségi közlekedés állami támogatásának modelljét.

Majd én rákérdeztem erre  kiderült, hogy nem végezte el a feladatát miniszter úr , majd nem sokkal később úgy döntött a kormány javaslatára az Országgyűlés, hogy el is veszi a vidéki városoktól a helyi közlekedés fenntartásának támogatását, és azt mondja, hogy a helyi adóbevételekből először ezt kell megoldani. Tehát gyakorlatilag az összes vidéki várost magára hagyták a helyi tömegközlekedés egyébként rendkívül költséges, ugyanakkor nagyon fontos feladatának ellátásában. És azt látjuk, hogy ezen nem kívánnak változtatni, tisztelt államtitkár úr, nem kívánják megnövelni azokat a tételeket, amelyekből ezeket a feladatokat lehetne ellátni, tehát nem kívánják visszaadni a támogatást a vidéki városok helyi közösségi közlekedésének, tömegközlekedésének támogatására, ami megdöbbentő. És hozzáteszem, hogy ez megint csak egy olyan döntés, vagy olyan cselekvés elmaradásának következménye, hogy ez minden városra, minden érintett polgárra rendkívül rossz hatással lesz. Tehát ezzel gyakorlatilag minden várost, minden vidéki várost megbüntetnek, tisztelt államtitkár úr.

Még egy fontos mutatót szeretnék elmondani, hogy a konkrétumokról beszéljünk: a vidéki közlekedési infrastruktúra fejlesztése, az alsóbbrendű utak fejlesztése. Az látható, hogy önök nagyon sokat beszélnek arról, hogy mennyire fontosnak tartják ezt és mennyi lépést tesznek meg, de ha megint csak megnézzük a számokat, akkor látható, hogy ez nem jelenik meg a költségvetésben. Jelenleg az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy a teljes közúthálózatra vonatkoztatva 15 ezer kilométernyi a nem megfelelő és a rossz minőségű utak hossza, tehát 15 ezer kilométernyi közút várja az azonnali felújítást, a mellékutak ezen belül 5600 kilométer hosszban számítanak a két legrosszabb kategóriába tartozónak. Ehhez képest még csökken is az a költségvetési tétel az idei évi költségvetéshez viszonyítva, amiből ezeknek az utaknak a karbantartását el lehetne végezni. Tehát egyre több olyan útszakasz lesz, amit már nem is lehet felújítani, hanem gyakorlatilag újjá kéne építeni, és ez döbbenetes mértékben megnöveli megint csak a hiányzó források mennyiségét.

Ismétlem, alapvetően a vidéki térségek alsóbbrendű útjainak a helyzetéről szól, amit most mondok. És azt kell mondani, hogy itt is nehéz volt a 2010-es örökség, az örökség az egyértelmű, de évről évre, ha ezt a statisztikát nézzük, sajnos az önök kormányzásának 13. évében is egyre nagyobb azoknak az utaknak, mellékutaknak az aránya, amelyek rossz minőségűek.

Nos, röviden ennyit szerettem volna elmondani a rendelkezésemre álló időkeretben. Az LMP a most felsorolt problémák orvoslására természetesen benyújtja a szükséges költségvetési módosítókat. Köszönöm szépen, elnök úr.