HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van, aki pillantást vet a költségvetésre, és ebben csupán a számok üres halmazát látja  kétségtelen ilyenkor ez a világ legunalmasabb olvasmánya. De ha úgy nézi a költségvetést, hogy ez a számokkal megírt kormányterv, kormányprogram, akkor egészen másképp, izgalmas olvasmánynak látja. Ez mindenképpen egy kormányzatnak a szempontjait, eszmei és gyakorlati terveit tükrözi.

Ha megengedik, én három példával szeretném érzékeltetni azt, hogy hogyan gondolkodik a kormányzat a közösségekről  hiszen az ember közösségi lény , először természetesen a családpolitikáról.

Meglepő állítás talán, hogy a kormánynak van családpolitikája (Varju László: Hol?!), azoknak meglepő, akik látják a világban működő különböző kormányoknak a tevékenységét. Ma Magyarországon van családpolitika. Ennek két része van: az egyik maga a támogatás, a másik pedig az a törekvés, hogy a családnak mint intézménynek a megerősítését és tekintélyének a helyreállítását szolgálja, és ez társadalompolitikai cél is. A családban a kormányzat a társadalom legkisebb természetes közösségét látja, a nemzet jövőjének a biztosítását. Ezért stratégiai kérdés a családtámogatás.

Tiszteletre méltó eredmény az, hogy a kormányzat nehéz gazdasági helyzetben is igyekszik kiemelt célnak tekinteni a családtámogatást.

(13.10)

Ennek a támogatásnak van egy általános és egy sajátos rendszere. Az általános, amikor mindenki kap a családtámogatásból. Ezek közül én kiemelném az adókedvezményt, ami tulajdonképpen olyan társadalompolitikai célt is szolgál, amely a munkaalapú társadalom kiépítésére törekszik, hiszen munkajövedelemhez köti ezt a támogatást.

Van azonban egy olyan eleme a családtámogatásnak, amit sajátosnak kell neveznünk, hiszen különböző típusú családoknak ad támogatást, és most, ebben az időszakban ennek a kiművelése, a finomhangolásnak az időszaka van. Azt látjuk még emellett, hogy különböző ágazatokkal van kölcsönhatásban a családpolitika, gondoljunk csak arra, hogy a rezsicsökkentés minden családnak fontos, vagy az utazási kedvezmények, s a többi. Ha azt nézzük  és egy számot azért engedjenek meg , hogy a 2010-es támogatási összeg mennyi volt, ahhoz képest ennek három és félszerese a mai támogatás. 3300 milliárd forint jut erre a területre.

A családok után érdemes mint közösségről a nemzetről beszélni. A nagyívű nemzetegyesítésnek az eddigi eredményeit most is sikerül megtartani, és azt a rendszerszintű programot vagy programokat folytatni, amik elkezdődtek. Természetes, hogy ezek elsősorban a határon túli nemzetrészeknek a kulturális és társadalmi-gazdasági támogatását jelentik.

Néhányat említek: a Határtalanul! program az anyaországi fiataloknak ad lehetőséget, hogy találkozzanak a határon túli fiatalokkal, a Kőrösi Csoma-program vagy a Petőfi Sándor-program a szórványban élőknek a kulturális identitását erősíti, a gazdaságfejlesztési programok pedig a Kárpát-medencei magyarságnak a szülőföldön maradását segítik elő. Ha megnézzük a Bethlen Gábor Alapon keresztül történő támogatásokat, ’23-ban 32 milliárd forint volt az előirányzat, ’24-ben 64 milliárdra emelkedett.

Itt egy egészen különleges témáról is szeretnék két-három mondatot szólni. Úgy gondolom, és talán ezzel egyet is értenek, hogy a nemzetpolitikának egy nagyon fontos része az emlékezetpolitika. Ez egy olyan területe a politikai életnek, amely akár a különböző pártok képviselői között is megteremtheti a nemzeti egységet. Hiszen igaz, hogy minden politikai csoportosulásnak megvannak a maga emlékezetpolitikai elképzelései, de mégis nagyon sok olyan személy, történés vagy helyszín van az emlékezetpolitikában, amiket közösen ünnepelünk, hiszen az irodalomnak, a történelmünknek a képviselői, azok a nagy személyiségek közösen tisztelt emberek.

De ugyanígy, és most egy konkrét példát mondanék, gondoljunk csak a mohácsi csatára mint történelmünk egy szomorú, de mégiscsak nagy eseményére, ami kettévágta ezeréves történelmünket. Közeledik az 500 éves évforduló, 2026, aminek most folyik az előkészítése, és említsük meg, hogy a kormányzat máris megadta a jelentős támogatást ennek az előkészületnek a finanszírozására.

Itt hadd tegyek egy megjegyzést zárójelben: mi szomorúan nézünk Mohácsra, de azért ne felejtsük el, hogy ott, Mohács közvetlen közelében, Nagyharsányban volt egy másik ütközet 1687-ben, ahol közép-európai összefogás eredményeképpen magyar, cseh, lengyel, horvát, szerb katonák némi nyugati segítséggel győzelmet arattak a muszlim behatolással szemben, tehát a török uralomnak a megszüntetéséért.

Térjünk vissza a jelenbe! Harmadikként említeném a civil szervezeteket mint közösséget. Itt 54 535 szervezetről, alapítványról, egyesületről van szó. Ezek természetesen valódi civil szervezetek, nem direkt politikai célokat szolgálnak, és az ő támogatásuk emelkedő, hiszen amíg 2010-ben 144 milliárd forint volt, ’24-ben 503 milliárd lesz.

És akkor említsük meg azokat a támogatási formákat, amikre itt sor kerül! A Nemzeti Együttműködési Alap ad erre lehetőséget, de itt is vannak, ugyanúgy, mint a családtámogatásnál, sajátos igényű támogatások, gondolok a Falusi Civil Alapra, a Városi Civil Alapra, és természetesen érvényesül a határon túli civil szervezetek támogatása is. Ez a civil közösségi szolgáltatóközpontok segítségével történik, az ingyenes szolgáltatások és a számukra szervezett programok a már említett nemzetegyesítési célt is szolgálják.

Egészében véve azt kell mondanunk a költségvetésről, hogy valóban igyekszik  és sikeresen  biztonságot teremteni az egész nemzet számára, természetesen azoknak az elért eredményeknek a biztosítására, amit az elmúlt években tettünk, hogy azoknak a társadalmi csoportoknak és rétegeknek, amelyeknek az életformája az elmúlt években megváltozott, javult, ezt a költségvetés segítségével tartani tudjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)