DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Előttünk fekszik a kormány által benyújtott 2024-es költségvetés, de mielőtt erre rátérnék, az eddig elhangzottak között is volt néhány gondolatébresztő, ezért ha megengedik, akkor néhányra reagálnék.
Államtitkár úr azt mondta az előbb bár most éppen Banai Péter államtitkár úr kiment , hogy milyen ütemben növekedtek a bérek, és hogy ez mennyire jó a magyar embereknek, és mennyire jó a magyar gazdaságnak. Ez nyilvánvaló, és beszélhetünk arról, hogy 15-16 százalékos béremelések történtek. Ugyanakkor viszont azt kell néznünk, hogy mindezt az emberek hogyan értékelik, és hogyan érzékelik ezeket a béremelkedéseket. Ezeket úgy érzékelik mint ami egyébként a Nemzeti Banktól kezdve a Pénzügyminisztériumon keresztül és még számos más intézet kimutatásában is szerepel , hogy a reálbérek tekintetében viszont folyamatos csökkenés van nagyjából tavaly szeptember óta, de valószínűleg államtitkár úr jobban tudja ezt, nagyjából tavaly szeptember óta folyamatos reálbércsökkenések vannak, olyannyira, hogy mondjuk idén februárban közel 20 százalékos reálbércsökkenés volt. Tehát beszélhetünk arról, hogy 15-16 és 17 százalékos fizetésemelkedések történtek, ugyanakkor viszont olyan drágulás van mindezek mögött, hogy ezek a fizetések nemhogy megtartották volna a fizetőképességüket; nagyban romlottak ezek.
Ez nyilván sok mindennek köszönhető. Az előző felszólalásokban Hiller képviselőtársam rendkívül részletesen és rendkívül korrekten kifejtett számos területet, és megmondom őszintén, az oktatás kapcsán én ahhoz nem is szeretnék hozzáfűzni. Az őáltala elmondottak látva egyébként a kormánypárti padsorokban ülőket is és azt a csendet, amivel hallgatták , azt gondolom, hogy minimum mindenki számára elgondolkodtatók. Mindazok a tények, hogy egyébként a saját vállalásaikat be nem tartva mondott le egy államtitkár, aki mondjuk, 5-6 évvel később elmondta azokat, hogy mit is vállaltak, és amennyiben betartották volna az ígéretüket mert azt nem tartották be , akkor ma nem feltétlenül kellene pedagógusbér-rendezésről beszélni, mert annak köszönhetően eleve 80-90 százalékkal magasabbak lennének a pedagógusbérek.
Harrach képviselőtársam emlékeztetett egy 1687-es ütközetre, egy csatára. Ennek kapcsán ütött szöget a fejembe az a gondolat, hogy ugye, ő azt mondta, hogy egy közép-európai összefogás volt 1687-ben. Ez fontos lenne most is, a mai nap is, egy közép-európai, akár európai, de egy közép-európai összefogás. Itt vagyunk Európa közepén, Európa szívében, bár egy pici, kicsi, de annál gyönyörűbb, egy meseszép országként, csak éppen egyedül. Egyedül maradtunk az önök gazdaságpolitikájának és az önök külpolitikájának köszönhetően. Egyedül maradtunk. A V4-ek, amely összefogta és megtestesítette a közép-európai érdekképviseletet, politikai és gazdasági érdekképviseletet, a magyar kormány politikájának köszönhetően nem működik, vagy ha működik, akkor nélkülünk működik. És nyugodtan beszélhetek az Európai Unióval kapcsolatos helyzetünkről. Önök mindig háborút emlegetnek, ami egyébként egy sajnálatos tény, hogy a keleti szomszédunkban háború zajlik, de önök is folyamatosan háborút vívnak egyébként a nemzetközi közösségekkel.
És akkor még egyszer mondom: itt vagyunk Európa közepén, egy gyönyörű szép, kis, de egyébként a nemzeti közösségek segítségére utalt ország, amelyekkel mi folyamatosan háborúzunk, majd egyébként természetesen megy a másra mutogatás, mert az talán az egyik legbevettebb gyakorlat az önök kommunikációjában, politikájában is és kommunikációjában.
A mai nap is számos esetben hallottuk már, hogy 2010-hez képest. Szeretném emlékeztetni önöket, mindenekelőtt szeretném azt kijelenteni, hogy nem megvédeni akarom még véletlenül sem a 2010 előtti kormányt, már csak azért sem, mert nagyjából a 2010-es Fidesz-kétharmad a 2010 előtti rossz kormányzásnak volt köszönhető, ugyanakkor viszont, ha szorzókat mondanak bizonyos területek támogatása tekintetében, hogy kétszer annyit adnak, vagy háromszor annyit adnak, hát könyörgöm, eltelt 13 év, az óriási probléma lenne, ha egyébként ezek a számok megmaradtak volna a költségvetési sorokban, ugyanazok a számok maradtak volna. És akkor itt kell megjegyeznem, hogy vannak olyan számok, amelyek ugyanazok maradtak, nem 2010-hez képest, hanem mondjuk 2008-hoz képest.
Miért nem emelték 2008 óta a köztisztviselői alapilletményt? Miért nem emelték? És a jövő évi költségvetésben sincs benne, csak hogy kapcsolódjak a tárgyhoz. Nincs benne sem a tavalyiban, sem az ideiben, sem a jövő éviben a köztisztviselői alapilletmények emelése. Nincs benne a rendvédelmi dolgozók alapilletményének az emelése. 2008 óta érintetlen. Nincs benne a minimálnyugdíj emelése, annak a minimálnyugdíjnak az emelése, ami 2008-ban is 28 500 forint volt, és 2023-ban és nagy valószínűség szerint 2024-ben is 28 500 forint lesz.
Most mondhatnám azt, hogy gondoljanak bele, hogy mennyi is ez a 28 500 forint, hogyan lehet, nem elkölteni, hanem hogyan lehetne ezt a 28 500 forintot beosztani egy hónapra. Biztos vagyok benne, hogy önök között is számos olyan képviselő van, vagy a kormánynak is számos olyan tagja van, aki ha azt az utasítást kapná, hogy naponta keresne 28 500 forintot, akkor is elkezdene gondolkodni, hogy úristen, és akkor most mi lesz velem. Ezeknek az embereknek 28 500 forintot egy hónapra kell beosztani! Egyébként nem kell azon gondolkodni, hogy ezt hogyan lehet beosztani. Sehogy! Fűtésre. Valószínűleg, mivel minimálnyugdíjasokról beszélünk, idősekről beszélünk, nagy valószínűség szerint gyógyszerkiadásaik is vannak, illetve lennének, ha meg tudnák venni, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy enni is kellene valamit. Ezek az emberek több ezren vannak, még ha nem is ők jelentik a legnagyobb tömeget, hála a jóistennek, a nyugdíjasok körében, de több ezren vannak, 28 500 forintból kell hogy megéljenek.
Családi pótlék. Rengetegszer említik és hangoztatják, hogy milyen családvédelmi akcióterveket és programokat hirdettek meg.
(14.20)
Ez mind-mind üdvözlendő, és mindig-mindig támogattuk őket, hiszen ez nagyon fontos. Kit támogassunk, hogyha nem a családokat? Kit támogassunk, hogyha nem a családon keresztül a gyerekeket, a gyerekeken keresztül pedig a magyar jövőt? Ez, azt gondolom, teljes mértékben független attól, hogy az ember milyen ideológiát vall, a parlamenti patkó mely oldalán ül, a családokat, a gyermekeket támogatni kell.
2008 óta a családi pótlék összege érintetlen. Annak a családi pótléknak az összege egy másodperc türelmet kérek , ami egyébként 307,5 milliárd forintos összeget tesz ki a költségvetési sorokban, 1,7 millió embert érint. Ha van olyan támogatás, ami biztosan el fog jutni egyébként a családokhoz, a gyermekekhez, akkor azt gondolom, hogy ez az egyik ilyen jellegű támogatás, amit kötelessége, kutya kötelessége lenne biztosítani a kormányzatnak. Értem én természetesen, hogy nem támogatásalapú, hanem munkaalapú társadalom.
Maximálisan egyetértek azzal… félreértés ne essék, és nehogy kiforgassák a szavaimat, hogy munka nélkül akar az ember pénzt adni, de itt nem erről van szó. (Bánki Erik: De!) Nem, Bánki Erik képviselőtársam, nem, nem erről van szó! Nagyon sajnálom, hogyha önöknek ez fájó pont, hogy támogatni kellene ilyenformán a családokat. 15 éve nem nyúltak hozzá a gyermekek után járó családi pótlékhoz.
De akkor, ha megengedi, néhány számadattal is alátámasztanám ezt, hogy miért is lenne ez többek között fontos. Azért lenne fontos, mert 2022-ben tehát egy évvel ezelőtti adatot mondok , 2022 első negyedévében rekordalacsony számú gyermek született Magyarországon. Talán először fordult elő, hogy negyed év alatt 20 ezer alá csökkent, 19 688-ra. Soha nem született még ilyen kevés gyermek. Ez a 2019-es negatív rekordtól is eltér, és 2022-ben 5 százalékkal kevesebb gyermek jött a világra, mint az azt megelőző évben. Nem mondom, hogy ez a családi pótlékkal orvosolható, és ezzel korrigálható; ugyanakkor viszont ezek intő jelek, hogy az egész családtámogatási rendszert át kéne gondolni. És nem azért, hogy bármi is megszűnjön közülük, sokkal inkább a hatékonyságukat megvizsgálni annak érdekében, hogy bár a jogalkotó részéről tételezzük fel, hogy egy pozitív gondolat volt, a cél is pozitív, csak az eredmény is pozitív legyen, hogy tényleg elérje a célját.
Adunk, ad a kormány ingatlanvásárlásokra bizonyos összegeket, csak, ugye, azt is nézzük meg, hogy ezeknek a támogatásoknak a bevezetése óta mennyivel nőttek az ingatlanok árai! Valós segítséget jelente ez mind vidéken, mind pedig Budapesten?
Kiemelt figyelmet kell fordítani számos területre, azt gondolom, az Országgyűlésnek és magának a kormánynak, a gyermekekre és a családokra ez kiváltképp igaz. Csak néhány gondolatot említettem eddig, de én azt gondolom, ez kijelenthető, hogy bár Magyarország költségvetéseként nyújtotta be a kormány a magyar Országgyűlés elé, ugyanakkor viszont ez nem feltétlen, sőt abszolút nem a magyar embereket képviseli; nem az ő érdeküket szolgálja.
Sokszor hallottuk már önöktől, hogy a megszorítás az önök szótárában benne sincs. (Font Sándor közbeszól.) Parancsolsz? (Font Sándor: Fejtsd ezt ki, hogy ha nem a magyar embereket képviseljük, akkor kit?! Az elnök csenget.) Értem. (Bánki Erik: Kit képviselünk?) Köszönöm, elnök úr, új műfajt teremtettünk. De én örömmel veszem, hogyha kérdeznek. (Zaj.) Nem a magyar embereket támogatja, és ez a költségvetés nem az ő érdekükben született. Nagyon bízom benne, hogy ez így képviselőtársaim számára is érthető, de akkor elmondok egypár dolgot.
Az elmúlt 13 évben önök kétharmaddal, teljhatalommal, rendeleti kormányzással és még majd ki tudja, mit vezetnek be , így kormányozták az országot. Több mint negyven adót vezettek be. Azt mondják, hogy a megszorítás az önök szótárában benne sincs. Lehet, hogy nem mondják ki, de attól ezt még így hívják. Meg ha növekednek a terhek, akkor azt adóemelésnek, újabb adók behozatalának hívják.
Több mint másfél évvel ezelőtt kértem személyesen a miniszterelnök urat, hogy a megemelkedő üzemanyagárak tekintetében tegyen lépéseket a magyar kormány. Első lépésként, ugye, legyenek befagyasztva az üzemanyagárak; én javasoltam miniszterelnök úrnak.
Elsőre még azt mondta, hogy bár a gondolat nem rossz, de egyébként nem kivitelezhető; röviddel később ezt a magyar kormány megtette. De nem ez volt a valós megoldás, hanem az, hogy tárgyalásokat kellene kezdeményezni az Európai Bizottsággal annak érdekében, hogy az üzemanyag átkerülhessen a kedvezményes áfakörbe, abba a kategóriába, ahol lehet alkalmazni egy nemzeti parlamentnek is, egy nemzeti kormánynak is a kedvezményes áfát. Azóta sem történt meg. (Font Sándor: A zöldekkel is beszéljétek meg ezt a kérdést! Az elnök csenget.)