DUDÁS RÓBERT (Jobbik): Köszönöm szépen. Nagyon kedvesek, hogy megengedik, hogy folytassam. Folytatom is. Azon túl, hogy nem tették meg, hogy csökkentették volna az üzemanyagok adóját, a következő évi költségvetésben  és akkor erre reagáljon kérem, képviselőtársam  emelik az üzemanyagok jövedéki adóját. Azt a jövedéki adót, annak az üzemanyagnak a jövedéki adóját… (Font Sándor és több kormánypárti képviselő közbeszól.) Szerintem ön előtt is van gomb, kérem, nyomjon gombot!

Annak az üzemanyagnak a jövedéki adóját emelik, ami egyébként a környező országok tekintetében Magyarországon a legmagasabb. Úgy a legmagasabb, hogy ha a béreket nézzük, az a legalacsonyabb, az élelmiszer-infláció az egekben van. Elhiszem, hogy szomorú ilyeneket hallani, csak az a baj, hogy ez a szomorú valóság, képviselőtársam. Nem adót csökkentenek, hanem adót emelnek.

Kértük azt is, hogy az alapvető élelmiszerek tekintetében engedjék el az áfát. Engedjék el azt az adót, amivel egyébként tudnánk segíteni a magyar társadalmat, a magyar társadalomnak azon részét, akik egyébként a legkisebb jövedelemmel rendelkeznek. És itt hozzá szeretném tenni, hogy  bizonyára önök is megkapták a KSH évkönyvét , a társadalom 30 százaléka a létminimum alatt él. Sajnos ezek nagyon szomorú, de száraz tények.

Kértük, hogy engedjék el az alapvető élelmiszerek áfáját, azt az áfát, amit a szomszédos országokban, számos országban elengedtek. Volt olyan ország, ahol eleve minimalizálták ezt. A válság hatására  mert ezt nem lehet elvitatni  azt mondták, hogy így segítjük a társadalmat. Mi teljes mértékben nullára redukáljuk ezeknek a termékeknek az áfáját. A magyar kormány azt mondta, hogy nem, mi 8-10 terméknek befagyasztjuk az árát, nem törődve azzal, hogy egyébként inflációt generál, de egyébként azt is tegyük hozzá, amikor számonkérjük önökön azt, hogy miért nem adnak bizonyos területekre, a magas árak, a magas üzemanyagár, a magas élelmiszerár és a gyermeknevelési cikkek magas ára… Kértük, hogy a gyermeknevelési cikkek áfáját töröljék el a családtámogatáson belül; az előbb említettem. Azt gondolom, ez is alapvető lenne. Ezekből viszont extra bevétele van a kormánynak.

1500 milliárdnál nagyobb összeg folyt be a magyar költségvetésbe a tervezettnél a tavalyi évben. Azt gondolná az ember, hogy majd a pluszbevételekből valószínűleg adócsökkentések fognak következni. Nem, nem adócsökkentések, hanem adónemeket találnak ki, és ha már említettem, hogy a társadalom nagyjából 30 százaléka él a létminimum alatt, sajnos felélték a tartalékaikat, felélték a megtakarításaikat, már akinek volt ilyen, már aki rendelkezett ilyennel; aki viszont még mindig rendelkezik, annak most a betétjét fogják megadóztatni.

Matolcsy György másfél-két évvel ezelőtt  de lehet, hogy csak egy éve  mind a Gazdasági Bizottság ülésén, mind itt, a parlament plenáris ülésén elmondta a beszédét, elmondta a kormánykritikáját. Azt is elmondta, hogy nagyjából 20 000 milliárd forintra tehető  ha az emlékezetem nem csal , ami lakossági betétekben fellelhető összeg, és valahogy ezt jó lenne a gazdasági vérkeringésbe bekapcsolni. Én nagyon bíztam abban, hogy majd nem fogják ezt az intelmét ilyenformán megfogadni; úgy látszik, megfogadták: a lakossági betétek a következő célpont.

(14.30)

Nem ezt kellett volna megfogadni, hanem azt két évvel ezelőtt, amikor azt mondta a kormánynak, azt javasolta a kormánynak és a magyar kormányfőnek, a miniszterelnök úrnak, hogy nem a gázra kell lépni, tudja, hogy választás jön, de nem a gázra kell lépni, hanem a fékre kell lépni. A magyar kormány nem a fékre lépett, hanem a gázra, most ennek isszuk a levét, és ennek látja minden egyes magyar ember a kárát.

Ha már élelmiszereket említettem és azok árának csökkentését: több millió ember az is, aki SZÉP-kártyát használ. Számos esetben, 4-5-6 alkalommal voltam már a Gazdasági Bizottság vagy éppen a Vállalkozásfejlesztési Bizottság előtt azzal az előterjesztéssel, amit azért nyújtottunk be, hogy a SZÉP-kártyán lévő összeget az arra jogosultak a lehető legszélesebb körben és legrugalmasabban tudják felhasználni. Első körben azt kértem, és az szerepelt a határozati javaslatban, hogy töröljék el a SZÉP-kártya zsebeit. Teljesen mindegy, de talán egy keddi vagy szerdai délelőtt történt, amikor azt a választ kaptam, hogy ezt nem lehet, hiszen volt egy időszak, amikor ez így működött és ennek az időszaknak vége, majd délután bejelentette a kormány, hogy egyébként eltörli a SZÉP-kártya zsebeit. Ebből nem csinálunk presztízskérdést, örülünk neki, teljesen mindegy, hogy ki hirdeti ki és ki hozza be ezt az adott javaslatot, a lényeg, hogy ez megvalósuljon.

Viszont nem valósult meg, bár többször javasoltuk és még azóta sem valósult meg, ez pedig nem más, mint hogy hideg élelmiszert is lehessen vásárolni. Ezek nem légből kapott ötletek, amikor gondol az ember egyet, hanem ezekre van példa. Van példa, hiszen a Covid időszakában egy fél éven keresztül a kormány lehetővé tette, hogy hidegélelmiszer-vásárlásra is jogosult legyen egy SZÉP-kártya-tulajdonos. Pontos számot nem tudok, de abban a fél évben ezres nagyságrendben csatlakoztak élelmiszerüzletek, közöttük nagy élelmiszerláncok is a SZÉP-kártya-elfogadóhelyekhez azért, mert profitot reméltek abból, hogy majd náluk költik el. Az embereknek jó volt, mert hideg élelmiszert is tudtak vásárolni, a boltoknak is jó volt, mert profitot termeltek, az államnak is jó volt, mert egyébként adóforintokat generált ez az egész, tehát egy ilyen intézkedésről beszélünk.

Én azt gondolom, minden ilyen intézkedésnél azt kellene megnézni, hogy az kinek jó, jóe mindenkinek. Amennyiben jó az embereknek, és talán ez kellene hogy legyen az elsődleges szempont, hogy jóe az embereknek, akkor az jó lenne, a ’24-es költségvetésben mégsem szerepel. Nem fogunk megharagudni, ha a rendeleti kormányzási idejük alatt egy rendeletben ezt kihirdetik, de azt gondolom, hogy ilyen jellegű dolgokat rögzíteni kellene egy központi költségvetésben. Jó az embereknek, jó az államnak, jó a vállalkozásoknak, tehát azt gondolom, hogy ennek a dolognak nem lennének vesztesei, ennek csak nyertesei lennének.

Van egy olyan terület, és talán nyugodtan mondhatom, hogy a Jobbik-Konzervatívok képviseletében én voltam egyedül, aki foglalkozott ezzel a dologgal, és bár már volt bent költségvetési módosítóm, amit elutasítottak, most újra benyújtottam ezt a költségvetési módosítót, ez a magyar posták kapcsán történt. Először azt mondták, ugye, hogy ideiglenesen zárnak be, de még azt megelőzően is voltak már hírek, amelyek kiszivárogtak, hogy önök postabezárásokra készülnek, de azt mondták, hogy á, nem, ez álhírgyártás és pusztán álhír az egész. Majd azt mondták, hogy 366 postát bezárnak. Mikor ez ellen felemeltem a szavamat, akkor azt mondták, hogy csak ideiglenesen. Már akkor elmondtam: ha egy hivatal bezár, annak az újranyitása mindig kétséges. Két és fél-három hónap múlva be is jelentették, hogy nem fognak kinyitni. Azok nyitottak ki újra, amelyeknek a működtetését az önkormányzatok átvállalták. De a működtetés alatt azt kell érteni, hogy az intézmény működtetését, a dolgozói béreket, mindent át kellett hogy vállaljanak az önkormányzatok mindennemű anyagi tekintetben.

Nyugodtan lehet erre azt mondani, hogy hát, persze még akár egyébként szívesen is átvállalnák az önkormányzatok, nem erről van szó, és hogy legyen az ő kezükben, legyen az ő kezelésükben, még ebbe az irányba is elmehetnénk, csak az a baj, hogy ki lettek véreztetve az önkormányzatok. Nem tudják a postákat átvállalni, pedig mind a 366 postára igényt tartott volna az önkormányzat, ebben százezer százalékig biztos vagyok. Abból viszont 62-t sikerült újranyittatni, mert sajnos 62 olyan önkormányzat volt, aki ezt meg tudta tenni.

Tömeges létszámleépítést jelentettek be, majd egyébként tömeges felmondási hullám is elindult annak köszönhetően, hogy nemcsak az intézményeket zárják be, hanem olyan szintű átalakítások történnek, olyan szintű központosítások történnek ezen a területen, amire azt mondják az emberek, hogy nem vállalják. Nem vállalják, mert veszélyes, nem vállalják azt, hogy plusz 40 és mínusz 20 fokban, mondjuk, térdig érő hóban egy kis elektromos mopeddel, több tíz millió forinttal a hátukon a koromsötétben, két település, két kis falu között kell ingázniuk. Azt nem tudom, hogy ki volt az, aki egyáltalán kitalálta. Elhiszem, hogy a gondolat elméleti síkon jó volt, csak az a baj, hogy a gyakorlattal abszolút nem találkozik.

Le kellene menni, el kellene menni az ilyen településekre, megnézni vidéken, hogy ez hogyan is működik, mi az emberek véleménye, a postásoknak mi a véleménye erről, és akkor, azt gondolom, megváltozna a vélemény. Kaptak is néhány százalékos béremelést, mindezt úgy, hogy a KSH adatai által kimutatott átlagkeresethez képest is rendkívül alacsony az ő bérük. Ezért kértem a költségvetési módosítóm kapcsán azt, hogy biztosítsunk megfelelő forrást a hivatalok újranyitására, és biztosítsunk megfelelő forrást a dolgozók, a még megmaradt dolgozók béremelésére.

Számos költségvetési módosítót nyújtottam be, amelyeket most nem fogok időszűke miatt felsorolni, viszont amit meg kell még mindenképp említenem, az a közutak állapota, legfőképp a vidéki úthálózat állapota. Ha azt mondom, hogy helyenként kritikus, vagy ha azt mondom, hogy helyenként nyomokban még aszfaltot tartalmaz, kérem, higgyék el, hogy vannak ilyen utak! Nem mondom, hogy minden út ilyen, és még azt sem mondom, hogy ne történtek volna útfejlesztések, de azt, kérem, önök se mondják, mert nemcsak hogy a végére nem értek ennek az útnak, hanem még csak nem is megfelelő ez az intenzitás, ami történt.

Pár hónappal ezelőtt kérdeztem, akkor még Fürjes Balázs államtitkár urat, hogy egyébként kihez kell fordulni, amikor egy út felújításával kapcsolatban felmerülnek igények. Merüljön föl igény az önkormányzat részéről, merüljön föl igény a lakosság részéről, kinek kell ezt jelezni: a szakmának vagy a politikának? Erre azt a meglepő választ kaptam, hogy hát, a politikának. Azt mondta Fürjes Balázs, hogy a politikának kell jelezni, majd a politika eldönti. Hát, kérem, elég szomorú! Mondjuk, látunk az én körzetemben is, képviselő úr is itt van, az én körzetemben is látunk olyan útfejlesztéseket, ami, mondjuk, nem a széles utazóközönség érdekét szolgálja, és akkor nagyon finoman fogalmazok. Tehát amikor egy földútfelújításra adunk több mint százmillió forintot, egy naponta tízezer ember által használt útra pedig több mint tíz éve nem, akkor, én azt gondolom, hogy el kellene gondolkodni azon, hogy mi az irány, és melyik irányba menjünk, és mi az, amit fel kellene tényleg újítani.

Rengeteg ilyen út van, és tényleg kérem, erre fordítsanak kiemelt figyelmet  sajnos ebben a költségvetésben sem lehet látni, hogy erre külön figyeltek volna  már csak azért is, mert nemcsak a vidék megmaradásának a záloga, de én azt gondolom, akár úgy is fogalmazhatok, hogy Magyarország megmaradásának a záloga, hogy egy élhető, virágzó vidék legyen. Egy élhető, virágzó vidékhez pedig elkerülhetetlen a megfelelő úthálózat, elkerülhetetlen, alapfeltétel az, hogy egy megfelelő úthálózaton keresztül bekapcsoljuk a gazdasági vérkeringésbe. Amennyiben ezt megtesszük, akkor bekapcsoltuk a gazdasági vérkeringésbe, elkerüljük az onnan való elvándorlást, elősegítjük a családalapítást, a helyben való családalapítást és nem a távolban való családalapítást.

Amennyiben ezeket az alapvető infrastrukturális fejlesztéseket elmulasztja a kormány, akkor viszont véglegesen lemarad a gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódásról a vidék. Ennek pedig nemcsak a vidék fogja a levét meginni, hanem  ezt kijelenthetem, úgy gondolom  egész Magyarország.

(14.40)

Utolsó gondolatként…  nagyon sokat tudnék, de csak tényleg egy utolsó gondolatot mondok még önöknek, hogy egy költségvetés tervezésénél ki kellene kérni a szakszervezetek  bizonyára számos csoporttal beszéltek, de ki kellene kérni a szakszervezetek , az egészségügyi, az oktatási, a kulturális és minden szféra dolgozóinak a véleményét, és amennyiben egy költségvetés úgy születik meg, hogy minden szféra által, minden érdekvédelmi kör által is elfogadott és támogatott, akkor azt gondolom, hogy az az egész Magyarország és a lakosság számára is egy megfelelő költségvetés tud lenni  ez sajnos nem.

És akkor még egy gondolat, ha már így ránéztem a papíromra, ezt még elmondom önöknek csak a bérek tekintetében. Már említettem azt, hogy milyen alacsonyak a bérek, milyen alacsonyak európai összehasonlításban, és milyen mértékben csökkentek a reálbérek. Lehet mondani persze, bruttó, nettó, csak éppen az infláció elvitte az egészet  óriási reálbércsökkenések vannak. Higgyék el, ez rendkívül nagy terhet ró az emberekre! Azt én nagyon jól tudom, mai hír egyébként, hogy a kormány tekintetében mindez a kérdés nem releváns, hát, ha azt nézzük  hírekre hivatkozva, de azt gondolom, némi valóságtartalommal valószínűleg találkozik ez az egész , hogy bár van, aki csak negyven-egynéhány milliót, de átlagban 50-80 millió forintot keresett a tavalyi évben, kerestek a kormánytagok, volt olyan is, aki majdnem 4 milliárdot, viszont az átlagember nem ennyit keres.

Ennek a költségvetésnek nem a kormány igényeivel, nem is a parlament igényeivel, hanem az átlagember igényeivel kellene találkoznia, ez pedig azzal nem találkozik. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)