BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Jó egy éve vagyok képviselő, hallgatom itt az ígéreteket, a csodákat, most is végighallgattam a hozzászólásokat főleg kormánypárti részről. Vidéki emberként a vidékre és az agráriumra koncentráltam, igyekeztem megtudni, hogy mi történik és mi fog történni.
Haza is telefonáltam a felszólalás előtt, mert ami nekem itt visszaköszönt, az az, hogy vidékre megérkezett a jó tündér, csoda történt, minden rendben van, sőt ez még fejlődni is fog. Hát, otthonról nem ezek a hírek jöttek, gazdatársak, ismerősök azt mondták a telefonba, hogy a jó tündér továbbra sem érkezett meg, még fideszes ruhában sem, tehát narancsszínű jó tündér sincs, viszont vannak helyette vidéken narancsszínű strómanjaink, számlagyárosaink és egyebek, mondhatjuk úgy, a nemzet élősködői, ők ugyanúgy ott vannak, nem tűntek el.
Miért fontos ez? Egy év alatt végighallgattam, hogy ki a hibás azért, hogy Magyarország nem fejlődik, ki a hibás azért, hogy nem jön a brüsszeli pénz. Ezen sokszor meg is lepődtem, hiszen arra a brüsszeli pénzre várunk attól a Brüsszeltől, aki ellen a miniszterelnök úr véres csatákat vívott. Most végre legyőzte, Brüsszel halott és nem küld pénzt, most meg meg vagyunk lepődve. Kérem szépen, Brüsszel miért nem küld pénzt, mi hiányzik a költségvetésünkből, mit szeretnénk mi, vidékiek, hogyan szeretnénk ezt jobbá tenni? Ezek a kívánságok azoktól az emberektől jönnek, akik valójában a mezőgazdaságból élnek, valójában a vidéken élnek, és a bőrükön tapasztalják 33 éve, hogy a rendszerváltó politikai elit hogy vágta haza Magyarországot, hogy vágta haza a magyar vidéket, hogy nyomorította meg az életünket, vette el a szüleink jelenét, most a mi jelenünket és egyben gyermekeink jövőjét.
Én nagyon szerettem volna egy olyan költségvetést látni, amelynek a párhuzama talán a kúttörvény lett volna, ahol meg tudunk egyezni, ahol a józan paraszti ész diktál és azok a szükségek, amelyek kielégítése az országot előreviszik. Kezdjük a legfontosabbal! Egy önálló, szuverén államnak, amit számtalanszor hallottam itt, miért van szüksége Brüsszelre? Miért? Miért nem állunk a saját lábunkra? Miért nem próbáljuk meg, hogy ami adottságunk van, az szerepeljen a költségvetésben, azt fejlesszük? Mihez van adottságunk? Bárki tekint Magyarországra az űrből, itt nem egy narancsszínű győzelmet lát, hanem a Kárpát-medencét, amely egy agrárterület. Egy mezőgazdasági ország vagyunk. Mit hallunk a kormány részéről? Akkumulátorgyár kell mindenhova, mindenhova is, nem egy, több, amennyit kibírnak. Én most jártam Iváncsán, de az akkumulátorgyár sok minden, csak nem jó. Gyerekkori barátaim dolgoznak ott. Nem lesz jó, higgyék el! Mást szeretnénk, mást kér a vidéki ember. Mi mezőgazdaságra épülő feldolgozóipart szeretnénk, olyan feldolgozóipart, amely 30 kilométerenként kis iparterületekkel behálózza az országot. Önök közül is ezt elmondták, de valamiért még sincs itt a költségvetésben. Mi ezt szeretnénk, mert erre van adottságunk.
Mi a mezőgazdasági feldolgozóipar? Az egy olyan dolog, amely feldolgozza a magyar mezőgazdasági terményt, nem a külföldről behozottat majd kitérek arra, hogy miért mondtam ezt el , hanem olyat, ami a sajátunk, a saját termésünk, a saját gazdálkodóink termelték meg. Miért lenne ez fontos? Itt is elmondták, hogy történt ilyen beruházás. Mi körbejártunk nagyon sok beruházást, és azért nem ad Brüsszel pénzt, amit most elmondok. Jártam olyan gyümölcsfeldolgozónak kamuzott hétvégi háznál, ahol úszómedence van tűzivíztározó néven. Ez nettó lopás, ez nem gyümölcsfeldolgozó! Lejárt az öt év, élvezik a hasznát, nyaralónak használják. Tudunk olyan tehéntelepről, ahol tehén sincs, de van hozzá kutatóintézet. Ez nem vidékfejlesztés, ez nettó lopás. Ezért nem küld Brüsszel pénzt, ők sem hülyék most már.
Végigjárva a magyar vidéket, nyúl nélküli nyúltelepek vannak, és érdekes módon mind kormánypárti emberekhez köthetők. Őket hívjuk strómanoknak. Ezért nem küld Brüsszel pénzt, mert azt látják, hogy önök ezt a pénzt nagyon jól leszámlázták, eltüntették. Nem mondom, hogy ellopták, mert az csúnya szó, valami lett belőle, csak nem az, ami termelne nekünk. Minden falut fejlesztettek, ezt én önöknek aláírom, csak nem azzal, amit az emberek kértek. Én most sem látom ebben a költségvetésben, hogy tényleges, valódi olyan fejlesztés történne, ami pénzt termel az országnak. Tehát végigjárva a magyar vidéket, látom, hogy olyan piactereket rittyentettek térkővel, hogy csak na, bármelyik európai nagyvárosnak büszkeségére válna. De nem ezt kérték az emberek. Utakat, járdákat kértek, ivóvízhálózatot kértek. Olyan piacok vannak, ahol nincs őstermelő. Aki nem hiszi, eljöhet velem Tolna megyébe, megmutatom, végigvezetem önöket a falun, és istenigazából a mélyszegénységbe süllyedt Fidesz-szavazókon kívül szinte már nem lakik ott senki, de olyan piacterük van, hogy még a régi víztornyot is téglával leburkolták. Árus azonban nincs benne, nincs rajta. Tudom mondani végig a településeket, Fürgedtől Magyarkesziig ez mind igaz.
Mit szeretnénk látni? Valós beruházásokat. És miért fontos, amit kiemeltem? Sokan tudják a parlamentben, hogy én méhész vagyok, méhészként kerültem be. Miért fontos, hogy hazai termékeket dolgozzanak fel a feldolgozóüzemek? Hogy csak az kapjon támogatást, aki Európán belül termelt nyersanyagot dolgoz fel, főleg a Kárpát-medencén belül termeltet. Mi pórul jártunk a mézzel. Önök másfél év alatt tönkretették a komplett magyar méhészetet, kistafíroztak egy olyan palackozóüzemet közel egymilliárd forinttal, amely delegáltan importmézet dolgoz fel, és az önök államtitkára, de minisztere is elismerte, hogy az Európába importált mézek nagy része hamisítvány. Tehát önök kistafírozták azt, aki hamisítványt dolgoz fel, és csődbe vittek egy olyan ágazatot, amelynek a terméke évszázadok óta exportképes volt. Önök ezt hívják a mezőgazdaság fejlődésének, ez a csodálatos pálya, amit ígértek nekünk? És ez még csak a méhészet volt. Most nem tudják, hogy hogy csinálják vissza, mi sem tudjuk, de ezt valahogy meg kell oldani, mert 15 ezer családról van szó a méhészetben, aki vagy hobbi szinten, vagy nagy termelő állományokkal most már mondhatom nyugodtan múlt időben ebből élt.
Jön a következő, szintén agrárium: a magyar gazdálkodóknak, a szántóföldi földművelőknek önök csodát ígértek. Ez lesz a legfontosabb, a legnagyobb támogatások jönnek, olyan mennyiségű támogatásdömping érkezik a mezőgazdaságba, hogy mindenki belesárgul az irigységbe. Köszönöm, megérkezett ukrán gabona formájában. Elmondtam itt a teremben. Az önökhöz köthető kereskedők telerakták a raktárakat, a silókat gabonafélékkel úgy, hogy a magyar gazda nem tudta eladni a terményét. Itt vagyunk az aratás előtt, árpaaratás előtt két héttel, és a gazdálkodók, ha elmennek hozzájuk, megkérdezik, azt sem tudják, hogy hova rakják a terményt, nem azt, hogy hogy értékesítsék.
A tavalyi évben az önök gazdasági fejlesztésével elérték azt, hogy úgy megugrott az inputanyagok ára, hogy azt a műtrágyát, amely az előző évben 12 ezer forint volt, 40 ezer forintért tudták megvenni a gazdák. Ezt nevezzük akár Bige-programnak, hogy beugrattak mindenkit. Sikerült úgy eladósítani a gazdatársadalmat, hogy a csőd szélén tántorognak. Számukra most valódi támogatásokra lenne szükség a költségvetésből, hogy túl tudjanak élni, hogy magyar gazdálkodók gazdálkodjanak a magyar földön. Mert kik lesznek helyettük és kik vannak helyettük? Földspekulánsok. Nem elég, hogy a magyar gazdát húzza a gazdasági helyzet, a legtöbb tisztességes gazdálkodó úgy bérli a földet. Kitől bérli a földet? Strómanoktól, spekulánsoktól, akik meg tudták venni a nagy földosztásokkor, legyen az a balos éra vagy az önök érája, amikor elindult az állami földek árverezése úgymond az újrabérletesítés után.
Ide nagyon nagy szükség lenne egy állami földprogramra, amelynek a nyomát sem látom a költségvetésben, hogy a fiatal gazdálkodók, ahogy önök ígérték, nem mi ígértük, de mi ebben partnerek vagyunk, úgy jussanak kedvezményes bérletű földhöz, hogy meg tudjanak élni. Ugyanis a 3 millió forint/hektáros földet nem tudja megvenni egy fiatal sem, vidéken már senkinek sincs annyi pénze. Ugye, ez csak egy apró szelet. De mire van még szükségünk a mezőgazdaságban?
(17.20)
Itt az államtitkár úr megígérte körülbelül egy éve, hogy leporolják a régi terveket, és öntözőrendszerek épülnek, belevágnak abba, hogy az Alföld ne sivatagosodjon el. Javaslom önöknek, javaslom bárkinek, kormánypártinak, ellenzékinek, menjenek el Bács-Kiskunba, s menjenek el a Jászságba is. Hiába esik akármennyi eső, szárazak a csatornák. Hatalmas gondban van a magyar mezőgazdaság, s az idei költségvetésben, ebben a tervezetben nyomát sem látom egy kiemelt vízügyi fejlesztésnek, mert óriási pénzek kellenek, és ez száz évre szabná meg a Kárpát-medence és a magyarság jövőjét. Ha ez nem lesz, nem egy sivatagunk lesz, kettő: lesz a Bács-Kiskun megyei sivatag, meg lesz hozzá a jászsági sivatag; de lehet, hogy ezért jönnek a migráns vendégmunkások közép-ázsiai államokból, mert hozzá vannak szokva.
Mit kérnek itt konkrétan a gazdák önöktől? Leírták azt, hogy mit szeretnének, és ezek nem álmok, ezek az önök ígéretei. Tehát például a Jászságból kérik a hanyi, tiszasülyi, tiszaroffi árvízapasztó tározók ideiglenes megtöltését, hogy tudjanak öntözni. A tározók területén, tudjuk, hogy gazdálkodnak, önök erre irányoztak elő célösszeget, ők ezeket a pénzeket kérnék, hogy működjön a magyar mezőgazdaság, s itt 6 milliárd forintról van szó. Ezek pitiáner pénzek ahhoz képest, amik kormánypropagandára mennek el, vagy amit a strómanok nyelnek be. Nekik erre szükségük lenne, mert ha ott nem lesz termelés, akkor vége van annak a résznek.
A Zagyva felduzzasztása. Ezek teljesen logikus, földhözragadt gondolatok. Ezek olyan gondolatok, amik a magyar valós, termelő mezőgazdaságot szolgálnák. Nyomát sem látjuk. Ide sem hatalmas összeget írtak, ez 4 milliárd forint. A vízügyi szakemberekkel egyeztettek. Nem kívánnak nagyokat, nem akarnak óriási gátakat, nem akarnak felcsúti mintára mű víztározót hattyú alakú híddal, ők csak fenékgátakat vagy duzzasztókat akarnak, hogy öntözni tudjanak, hogy meg tudjanak élni, és meg tudják termelni azt a terményt, amit fel tudna dolgozni a magyar feldolgozóipar. Mert nekik van jövőképük. A földből élő embernek mindig is volt jövőképe.
Itt több ilyen van. Nagyon egyszerű javaslataik vannak. Jász-Nagykun-Szolnok megye szintén. Beszéltünk itt a fakivágásról, beszéltünk sok mindenről tavasszal, mindenki rettegett tőle a télen, de vannak olyan területek, ahol a természetes fapusztulás olyan méreteket öltött, hogy újrafásításra van szükség. Jász-Nagykun-Szolnok megye ma Magyarország legfátlanabb megyéje. Vannak árokpartjaik, csatornapartjaik, és azt javasolják a helyben élő gazdálkodók, hogy igenis újra kell fásítani, és erre ők azt mondták, hogy a méhészekkel karöltve, hogy egy kicsit mentsünk az ágazaton. Ha 15 millió mézelő fát el tudnánk ültetni ehhez kéne 4,5 milliárd forint , megmentenénk egyszer Jász-Nagykun-Szolnok megyét a famentességtől, és a méhészeken is segítenénk. Ez nem egy óriási kérés, és szerintem bőven beleférne ebbe az egészbe.
De van egy szívügyem Tolna megyeiként. Én megyei közgyűlési képviselőként a kormánypárti képviselőkkel együtt részt vettem az úgynevezett Sió-projektben. Nekünk volt egy álmunk Tolna megyében, hogy a Siót példaértékű módon a Balatontól Gemencig úgy átépíteni, úgy megépíteni, hogy a parton kerékpárúton lehessen közlekedni, vízi turizmus legyen és duzzasztóművek az öntözéshez. Ahogy tippelem, egyedülálló terv volt az országban, mégis sikerült elkaszálni az elmúlt hat évben.
Erre most nem mondanék összegszerűséget, mert ez több tíz milliárd forint, látom is a realitását, hogy nem sok minden lehet belőle, de például nagyon fontos lenne adni. Meg lehetne mutatni, hogy működik, amit közösen elképzeltek emberek, hogy egy megyének a hasznára válik, a turizmusnak a hasznára válik, és hasznára válik a gazdálkodóknak is. Ennek lenne valós alapja. Nem stadionok kellenek, mi vidéken nem azt kértünk. Mi normális életet kértünk, és a normális életünkhöz mi ezt kértük.
Vannak sokkal egyszerűbb kérések. Tőlem nem messze, Fejér megyében vagy egy Dunaújváros nevű város, ahol nagy harc dúlt úgymond a választásokon, és dr. Mészáros Lajos nyerte a választásokat. Gratuláltunk is hozzá tisztességes ellenfél módjára, csak szeretnénk, hogy betartsa az ígéretét. Ő ígért egy MRI-gépet Dunaújvárosnak. Azt ígérte, hogy a dunaújvárosi kórházban normális lesz az ellátás, és ehhez szükség van egy MRI-gépre, az 370 millió forintba kerül.
Én úgy gondolom, ha ezt egy kormánypárti képviselő megígérte, egy ellenzéki feláll, és elmondja, innentől semmiféle akadálya nem lehet. Mondjuk azt, hogy nemzeti konszenzus van benne! Nagyon-nagyon szépen kérik a dunaújvárosiak, hogy ez az MRI-gép valósuljon meg, és tőlem Mészáros Lajos fölállhat, és megköszönheti a kormánynak, mert ez nem a kormányon fog segíteni, ez a dunaújvárosi embereken, a Dunaújváros környéki embereken, és az ő orvosi ellátásukat teszi sokkal minőségibbé.
Számtalan javaslat érkezett be, de szinte mind az agráriumból és a vidékről. Mit kérnek még? Említettem, a méhészet óriási bajban van. A méhészek két dolgot kérnek. Ha már önöknek sikerült őket csődbe vinni a kedvenc hamisméz-strómanjuk kistafírozásával, akkor segítsenek azon a 15 ezer családon, mert nem akarnak az akkumulátorgyárakban dolgozni! Ők szabad, mezőgazdaságból élő emberek, 30-40 évet húztak le ebben az ágazatban, nem lehet őket gyárba zárni. Segítsenek azzal, hogy legyen megporzási támogatás! Beadtuk a költségvetési módosítót, kérem, támogassák ezt! Megmentik a családokat, megmentik a magyar méhészetet.
Emellé még nagyon jó lenne, ha már méhészetből és mezőgazdaságból nem lehet megélni, segítsék a másfajta jövedelemszerzést. Kismillió program van rá. Óriási szorgalom van vidéken. Ne a haverok, ne Balaton-felvidéken vagy ne csak a Balaton-felvidéken kapjanak turisztikai támogatásokat vendégházépítésre, szüksége lenne erre Tolna megyének, Jász-Nagykun-Szolnoknak, Bács megyének, de Baranyának is. Ezek a szorgalmas vidéki emberek azt a kis jövedelmet, ami megmarad, beinvesztálnák máshova, és rásegítenének, élhetővé válna a magyar vidék.
Én semmi mást nem mondok el, mint amit önök ígértek. Önök ezt ígérik a magyar vidéknek 13 éve, hogy igen, ezt megkapjuk, ez meglesz. Én is éltem ebben az álomban, és ahogy megérkeztem ide, látom, hogy ebből az álomból nem lesz semmi. Itt hiába állunk ki érte, hiába mondjuk el, valaki majd ott fönn eldönti, hogy kinek mire jut.
S mi történik Magyarországon a magyar mezőgazdasággal? Kik fognak megint gazdagodni? Múltkor is elmondtam: Tokaj-Hegyalján Orbán Ráhel és Tiborcz István 600 millió forintért vásárol birtokot. Ez nem mezőgazdasági fejlesztés, ez egy szűk családnak a megélhetése, ez nem családok megélhetése.
A Jobbik-Konzervatívok azt szeretné, hogy a magyar vidéken minden magyar családnak, minden oda született embernek joga legyen ahhoz, hogy ahova született, választhassa azt, hogy ott él. Ha azt választja, hogy elmegy egy ipari központba, egy akkumulátorgyárba dolgozni, legyen az az ő választása. De ha helyben akar megélni az ősei nyomán, helyben akar feldolgozóüzemet csinálni, helyben akar az agráriumból megélni, ami nagyon kemény munka, de mégis ezt választja, akkor kérjük erre a lehetőséget, hogy alkossunk közösen olyan költségvetést, ahol ezek az emberek megtalálják a számításaikat, hiszen a magyar vidék sokkal többet érdemel, mint amit az elmúlt 33 évben kapott. Mert amit az elején is elmondtam, 33 éve pusztul a magyar vidék, amióta a privatizáció során totálisan kifosztották.
Arra kérem önöket, hogy segítsenek abban, és csináljanak olyan költségvetést, csináljunk közösen, amivel ezeket a hibákat helyre tudjuk hozni, hiszen azt látjuk, hogy az ipari fejlesztések a Balaton vonala alá nem értek le. Somogyba, Tolnába, Baranyába, Zalába egy árva komoly ipari fejlesztés nem érkezett. És ismét elmondom, nem akkumulátorgyárat akarunk, köszönjük, kínai akkumulátorgyárat mi nem kérünk, mi példaértékűen szeretnénk egy olyan dolgot, hogy legyen mezőgazdasági feldolgozóiparunk. Megvan rá mindenünk: 30 aranykorona feletti földek, szorgalom, ha kell, akkor a Sión vízi szállítási útvonal, vasúthálózatunk, közutunk, megvan az M6-os autópálya. Lenne mire építenünk, valamiért még sincs.
Úgyhogy egy dologgal zárnám, hogy a magyar vidék többet érdemel, és egy olyan költségvetést szeretnék látni, én egy olyan költségvetést szeretnék megszavazni a végszavazáson, ahol ezek a feltételek legalább felében teljesülnek. Köszönöm. (Tordai Bence tapsol.)