BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tordai Bence képviselő úr hozzászólásának az első gondolatával maximálisan egyetértettem. Az az első gondolat az Országgyűlés tekintélyének a megőrzésére és a költségvetési vita komolyságára vonatkozott.
Épp ezért volt számomra rendkívül furcsa az, amit Tordai Bence képviselő úr ezt követően mondott. Ugyanis ha ő maga komolyan veszi a költségvetési vitát, akkor engedjenek meg egy személyes véleményt nem minősíti a jelenlévőket öregedő autokraták bűnszövetségének, nem minősíti a jelen lévő országgyűlési képviselőket, tartalmában pedig megnézi azt a törvényjavaslatot, amiről a vita folyik, vagy megnézi a vitában már elhangzottakat.
Nekem az volt a benyomásom, hogy a képviselő úr ezt nem tette meg, egyébként nem állított volna olyanokat, mely szerint az elmúlt 13 évben a kormány elrontotta a gazdaságpolitikát, ezért van jelenleg nehéz helyzet; nem állított volna olyat, hogy életszínvonal-zuhanás jellemzi Magyarországot; vagy nem állított volna olyat, hogy az oktatás és az egészségügy a vesztese a költségvetési politikának.
Ha megnézte volna a számokat, akkor az derült volna ki ezekből és ha nemcsak a magyar Statisztikai Hivatal számait vagy az Eurostat számait nézte volna meg, hanem más, egyéb szervezetek adatait is , akkor azt láthatta volna, hogy a 2010-es államháztartási konszolidációt követően 2013-tól a magyar gazdaság fejlődése minden évben meghaladta az Európai Unió átlagos szintjét, ez igaz a Covid alatti időszakra is. És láthatta volna, hogy azért azok a kihívások, amelyekkel szembenézünk, akár az idei csekély gazdasági teljesítmény szerte Európában, akár az inflációnak a felfutása, döntő részben külső tényezőkhöz köthetők.
Ami a béreket illeti és engedjék meg, hogy reagáljak az életszínvonal-zuhanásra , 2017 óta, a hatéves bérmegállapodás óta végig jelentős, volt, amikor két számjegyű béremelkedési dinamikát láthattunk. Ez gyakorlatilag minden fizetési kategóriára igaz volt.
De ha a képviselő úr a társadalmi egyenlőtlenségről, a társadalmi igazságosságról és az alacsonyabb jövedelműek felzárkózásáról beszél, akkor engedjék meg, hogy egyetlenegy számot ragadjak ki, nevezetesen a minimálbéren foglalkoztatottak bérének az alakulását. Itt nemcsak a 2017-től élő hatéves bérmegállapodásra gondolok, amikor is a minimálbér és a garantált bérminimum 25, illetőleg 15 százalékkal emelkedett első ütemben, és az alacsonyabb keresetűeknek a nettó reáljövedelme nagyobb mértékben nőtt, mint az átlagos jövedelem, hanem visszanyúlnék azért 2010-re. 2010 után a minimálbéren foglalkoztatottaknak a bére 60 236 forintról 154 280 forintra növekedett 2023-ra, 2010 és 2023 között ez nettó 156,1 százalékos növekedést jelent. Azok a minimálbéren foglalkoztatottak, akiknek gyermeke is volt, és a családi adókedvezményt igénybe tudták venni, értelemszerűen még nagyobb mértékben tudták növelni a jövedelmüket.
Tehát én azt gondolom, hogy az elmúlt éveknek a gazdaságpolitikája előrelépési, felzárkózási lehetőséget jelentett mindenkinek; és vitatkozom a romákra vonatkozó megállapításaival: igenis, a romáknak is. Tehát tudjuk, hogy a legtöbb helyen, aki dolgozni szeretne Magyarországon, az dolgozni tud, és segély helyett munkából tud élni. És továbbra is vitatkozom azokkal az észrevételekkel, Varga Ferenc képviselő úr észrevételeivel, amelyek szerint a romák tekintetében, a roma közösségek tekintetében ne lett volna lehetőség felzárkózásra.
A tények makacs dolgok, ezzel zárom a gondolatot, egyetértek Varga Ferenc képviselő úr megállapításával. A tények pedig azt mutatják, hogy a foglalkoztatottak száma Magyarországon 2010-től egymillió fővel nőtt (Varga Zoltán: Kint dolgoznak Angliában!), a tények azt mutatják, hogy a roma közösség számos tagja is ma munkából él a segélyek helyett (Varga Zoltán: Segély meg nincs!), és mindazok, akik dolgoznak, azok több pénzt tudnak hazavinni, minthogyha segélyből élnének. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)