VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nos, hát az ön előtt fekvő papírhalmazt sokféleképpen minősítették, minősítettük itt már. Önök ezt általában költségvetésnek nevezik, de hát valójában tegye szívére a kezét, ön is tisztában van azzal, nyilván bevallani nem nagyon fogja merni, de hát ez nem egy költségvetés, hanem ez egy önkéntes beismerő vallomás, hogy az Orbán-kurzus nem tud kormányozni, se jól, se rosszul. Lopni, azt ragyogóan tud, olyannyira, hogy annyira túllopták magukat, hogy kilopták a fundamentumot ebből az egész sztoriból, és most kezd az egész összeborulni. És hát valószínűleg önnek és az ön kollégáinak volt a feladata, hogy valahogy próbálják meg ezt aládúcolni, hátha sikerül. Hát jelezném, hogy recseg-ropog ez az egész szerkezet, nem tudom, hogy meddig fog ez tartani.
És egy másik dologban is meg tudunk egyezni szerintem, mégpediglen abban és ezzel szintén úgy lesz, mint az előzővel, hogy titkon egyetért velem, nyilván nem fogja ezt beismerni , hogy embertelen és aljas az a kurzus, amely nem veszi észre a nyomorgó emberek millióit, de hát embertelen és aljas az a politikus is vagy azok a politikusok is, akik dölyfösen és fennhéjázva hoznak olyan törvényeket, amelyek még inkább rúgnak egyet azokon, akik születésüknél, lehetőségeiknél, koruknál vagy élethelyzetüknél fogva képtelenek arra, hogy valós állami, kormányzati segítség nélkül meg tudjanak kapaszkodni az életben, és így belezuhannak a kilátástalanságba, a nincstelenségbe, sok esetben a semmibe. Márpediglen az Orbán-kurzus az pont ilyen. Embertelen és aljas, akik dölyfösen és fennhéjázva tapossák egyre mélyebbre a demokrácia mellett az időseket, a szegényeket, azokat, akiknek talán soha nem adatott meg az, hogy az élet napos oldalán járhassanak, és hát valójában akiknek a jelenlegi élethelyzete, mondjuk azt, a kínja, valójában az önök bűne.
A kormányfő, no meg a rendszerét kiszolgáló NER-vazallusok, hát, egyfajta mélyállamot, alternatív szittyauralmat létrehozva milliárdokat raknak zsebre 10-13 éve úgy, hogy mára már a legkevésbé sem érdekli őket az, hogy magyar családok tízezrei kerülnek egyre lehetetlenebb helyzetbe, hogy a sokat emlegetett szociális védőháló az elmúlt 13 év alatt egyszerűen szétrohadt, és hogy annak hiányában már nemcsak a legszegényebbek, hanem lassan a középosztály, az alsó középosztály tagjai is a semmibe hullanak vagy hullhatnak. Nem számít már maguknak senki és semmi, egyedül csak a zsebük a fontos.
Emlékeznek még? Valamikor nagyon régen volt az az önök szlogenje, hogy merjünk nagyot álmodni. Nos, hát ez sikerült. Valljuk be, ez önöknek sikerült. És most ott tartunk az a baj, nemcsak önök, hanem tízmillió magyar ember is , hogy Európában egyedülálló módon alig 13 év alatt megépült az egykori fiatal demokrata Orbán Viktor nagy álma, a magyarok leggazdagabb 1 százaléka birtokolja a hazai összvagyon 33,5 százalékát. Azt a leggazdagabb 1 százalékot pedig darabra ismerjük, név szerint, arcról. (Cseresnyés Péter: Gyurcsány!) Néhány család az, amelyik szinte kizárólag a 13 éves múlttal rendelkező és bíró NER-arisztokráciához és azon belül is a kormányhoz kapcsolódik. Hát mondjuk már ki, hogy nagyobbrészt ismert, magamutogató, önjelölt politikai celebekről beszélünk most! Ők azok, igen, tudjuk.
És hát beszéljünk egy picit arról, amit annyiszor hallottunk már ebben a Házban, az orbáni munkaalapú vízióról! De hát ez nem más, mint egy fasizálódott, embertelen politikai termék, ahol valójában mindenki annyit ér maguk szerint, amennyije van. A NER illiberális rendszere nem más, mint a Taigetosz világa, ahol ha valaki nem a NER belső körének a kedvezményezettje, vagy ráadásul még szegény, ápolásra, segítségre szorul, aki életkora, egészségi állapota miatt kiszorult a munka világából, vagy igazán soha nem is tudott dolgozni, az a NER-államgépezet számára, az önök számára, az önök szemében nem létezik, valójában nem is ember.
Emlékeznek egy másik visszaemlékezés , az őszi ülésszakban az aljas és embertelen szociálistörvény-módosítás vitájában önök próbálták elbagatellizálni az egyik legszörnyűbb intézkedésüket, ami mára már rég maga a törvény. Azt bizonygatták akkor, hogy az önök mélyállama nem akar kivonulni a szociális ellátásból, és a kormány nem akarja magáról lerázni a szociális gondoskodás terhét. De hát mi történt? Az elmúlt hónapokban kiderült, hogy márpediglen de, önök ezt tették, ezt teszik. Önök minden ellenkező érvelésük ellenére is levették a kezüket a segítségre, ápolásra szorultakról. A Taigetosz-törvény az önök világa, tisztelt kormánypárti képviselők. És a most előttünk fekvő 2024-es költségvetés mindezt ékesen bizonyítja is: miközben az orbáni infláció még egyszer mondom: az orbáni infláció, hisz Európában ez egyedülálló az egekben, és megjegyezném, államtitkár úr, hogy márpediglen a román inflációnál kétszer nagyobb az orbáni infláció, az alapélelmiszerek megfizethetetlenek, sőt a friss gyümölcs luxusnak számít már a magyar melósok asztalán is, önök aljas módon több mint 18 százalékkal csökkentik a szociális ellátások összegét nominálisan. Teszik mindezt úgy, hogy az orbáni infláció mértéke most, az év közepén még bőven meghaladja a 20 százalékot, és ha ezt az inflációs mértéket is, az orbáni inflációt is hozzászámoljuk és hát miért is ne tennénk, hiszen a magyarok ezzel kelnek, ezzel fekszenek Európában egyedülálló módon , akkor 39,7 százalékkal adnak kevesebbet azoknak, akiknek a jachtozás, az ingyen kastélyok helyett maguk miatt a keserűség az osztályrészük. Maguk miatt! És én azt mondanám, hogy itt és ebben nincs pardon.
Miközben az önök mélyen tisztelt gázszerelője, Mészáros nagyságos úr percenként keresi meg a tavalyi nettó havi átlagkeresetet, azaz 340 ezer forintot percenként! -; miközben Orbán vejéhez ömlenek a közpénzmilliárdok, persze tapintatosan, vissza nem térítendő támogatások mögé bújtatva; miközben az Orbán család, tudják, azok az emberek, akik saját bevallásuk szerint soha nem voltak gazdagok, és akiket nem is érdekelt igazán a pénz, tehát az Orbán család vagyona most már hivatalosan is meghaladja a 100 milliárdos összeget, és ki tudja, mi és mennyi lapul még különben a Lőrinc-féle strómanok párnacihájában, ami valószínűleg szintén az ő számlájukra kerül majd előbb-utóbb, ehhez képest még a tavalyi, amúgy felháborítóan alacsony szociális támogatások összegét az orbáni infláció mértékét is figyelembe véve 38 százalékos mértékben vágja meg a ’24-es orbáni költségvetés. Itt tartunk.
(19.50)
Ez egy embertelen és aljas világ embertelen és aljas költségvetése. Ez az önök, ez a NER valósága, ez a magyar rögvalóság, ez a magyar szegények kínja. Miközben a kormány, a haverok, a szent család kínjukban már azt sem tudják, hogy mire szórják el az összesíbolt vagyont, addig azok a milliók, akiknek életét, jövőjét tönkretették, felélték, eldorbézolták, már az alapvető szociális ellátáshoz sem tudnak hozzájutni a jövő évben, még annyihoz sem, mint ebben az évben, pedig ebben az évben is pokoli kevés pénzt kaptak.
Szó sincs már itt arról, hogy például a támogatott lakhatással kapcsolatos kormányzati ígéreteiket betartják vagy nem, vagy nem beszélünk már arról, mert nem is beszélhetünk, hiszen minden statisztikából kivették az egyre súlyosabb gyermekszegénységet, vagy hogy a kormányzat ez ellen bármilyen módon küzdene. Nincs már ilyen. A 2023. évhez képest például a szociális és jóléti intézményi szolgáltatásokat nagyjából egymilliárddal, de még az egyéb szociális támogatásokat is 751 millió forinttal vágják meg a jövő évi, 2024-es költségvetésben. Ezek maguk! Ez a maguk világa!
Az önök költségvetése nem más, mint az aljasság, az embertelenség költségvetése, egy olyan beismerő vallomás, melyből kiderül, hogy önök nem látnak távolabb a zsebüknél vagy Orbán Viktor faránál, önöknek nem létezik más, mint önmaguk, és ez a legszörnyűbb dolog.
Sok mindenről tudnék itt beszélni. Felírtam itt magamnak Debrecent. Sajnos Pósán képviselő úr elment, sok mindent beszélt Debrecenről, vagy Tasó képviselő úr is. De azt nem mondták meg, hogy mi mindent vett el a debreceniektől az Orbán-kormány, csak az elmúlt egy hétben, hiszen abban a 270 elvett nagyberuházásban Debrecen mélyen érintett. De hát itt tartunk most.
És, gondolom, érzik önök is, még akkor is, ha kimondani nem merik, hogy az előttünk fekvő 2024-es költségvetés nemcsak az embertelenség költségvetése, de az elmúlásé is. Valójában nem is költségvetés ez, ahogy az előbb is fogalmaztam, hanem a NER és az orbáni, lábszagú urambátyám-diktatúra exitusa. Ezt látjuk most, és ez lesz az önök veszte is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)