DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Hallhattunk itt az előző felszólalóktól sok mindent. Én megpróbálok nem érzelmekből politizálni és felszólalni, ahogy tették ezt sokan, hanem pusztán a tényekre és a valóságra próbálok meg koncentrálni, amely valóság a hozzánk eljutott információk leképződése, ezt próbáljuk mi megfogalmazni itt a beszédeinkben.

Államtitkár úr említette, hogy a gazdaságpolitikának és a költségvetésnek is hitelesnek kell lennie. Azt gondolom, hogy mindkettő az, csak az a baj, hogy ez egy hiteles szegénységi bizonyítvány, ha sokat böngésszük a sorokat.

Engedjék meg nekem, hogy egy kis kitérővel kezdjem, hiszen kezdő képviselőként mégiscsak a második költségvetés, amelynek tárgyalásánál és vitájánál itt tudok lenni, ámbátor egy nagyon kis településről érkeztem, ahol polgármester voltam, és a költségvetésnek tudjuk a szabályait, polgármesterként is volt szerencsém belelátni. Nálunk, az önkormányzatoknál ez úgy működik, hogy a kiadási és a bevételi mérlegnek ugyanakkorának kell lennie, tehát egy önkormányzatnál lehetetlen mínuszos költségvetést tervezni, mert egyszerűen nincsen rá lehetőség.

Azt tudjuk, hogy önök azt mondják, hogy nincsenek kivéreztetve az önkormányzatok, én erre azt tudom mondani, hogy hét év tapasztalatát tudnám önöknek elmondani. Nem teszem, nem untatom ezzel önöket, viszont azt el tudom mondani, hogy még egy olyan Covid-kamus időszakban is, amikor az önkormányzatok kiadási oldala növekedett, a bevételi pedig csökkent  hiszen a Fidesz-kormányzat adókat vont el az önkormányzatoktól, a védekezésben pedig elvárta, hogy részt vállaljanak, bár ehhez forrásokat nem kaptunk , akkor is sikerült egy nullás költségvetést kihoznom év végére, és a zárszámadásban, úgy gondolom, hogy az önkormányzatunk akkor helytállt, úgy, hogy nem a legkedvezőbb volt talán, mondjuk úgy, a politikai szél, ami fújdogálta esetleg a mi kis önkormányzatunkat, és ugyanígy a többit sem, mégis azt gondolom, hogy sikerült ezt nullásra kihozni, ami azt jelenti, hogy amikor azt mondjuk, hogy egy költségvetés jó vagy nem, ha az plusszal van tervezve, az szerintem a jó kategória. Ha eleve óriási hiánnyal van tervezve, s ha a tavalyi évből indulok ki, ez a hiány menet közben, év közben még, mondjuk, jelentős százalékban meg is emelkedik, 20-30 százalékkal, az nem jó költségvetés, hiszen az tudvalevő volt, hogy már a tervezése időpontja alkalmával is egy rossz költségvetés lesz, nem lehet tartani még azt a hiányt sem, ami eleve be lett tervezve.

Ebből kiindulva, és hogy a költségvetést egy kicsit definiáljuk…  hiszen általában még sokunknak, akik foglalkozunk is vele, mondhatjuk, hogy kínai abból sok minden, hát, akkor gondoljunk az átlag állampolgárokra. Ők nem igazán értik, hogy ilyenkor mi történik. Én úgy tudnám talán konyhanyelven a költségvetést definiálni, hogy az elkövetkezendő év gazdasági mérlege. Ha erről a mérlegről beszélünk, akkor nagyon sok mindent lehet látni, és átnézve a 2024-es költségvetést, azt láthatjuk, hogy ez nem azt tükrözi, amit önök, kormánypárti képviselőtársaim állítanak, ez nem egy erős és nem egy stabil gazdaságpolitikára enged következtetni, és ezután nem is egy erős és stabil államra enged következtetni, inkább az elmúlt 13 év elhibázott gazdaságpolitikájának a tükre, amit önök értek el a kormányzásuk alatt.

Fideszes képviselőtársam említette felszólalásában, hogy ez nem egy tejjel-mézzel folyó Kánaán. Hát, tényleg nem, pedig az lehetne. Az lehetne akkor, ha a rendszerváltásnak hazudott módszerváltás óta nagyon sok politikai szereplő nem elkufárkodta volna a szebb jövőt, hanem bizony azt beteljesítette volna. Hiszen a rendszerváltás környékén  egyelőre nevezzük így  az volt ígérve, hogy majd jobb lesz, majd kikerülve a nagy testvér felügyelete alól, nyugati életszínvonalon élhetünk. Aztán ez nem teljesedett be, de sebaj, újratervezés következett, hiszen az uniós csatlakozással azt remélhette az átlag halandó, hogy majd most jön el akkor az igazi nyugati életszínvonal, és majd most lehet akkor nekünk ugyanúgy élni, ahogy, mondjuk, sógoréknál vagy Németországban. Jelentem, hogy a 2024-es költségvetést tárgyaljuk és arról vitázunk, jövőre 2024 lesz, ez azt jelenti, hogy 20 éve csatlakoztunk ehhez az Európai Unióhoz, és nemhogy azt nem értük el, ami ígérve volt, amivel kecsegtettek, hanem erősen visszafelé menetelünk.

Ez kinek a hibája? Hiszen hibást mindig kell keresni, bár ez az ország sajnos nem erős benne, mert itt valamiért a hibások sosincsenek felelősségre vonva, éppen ezért lehetséges az, hogy most már az a 34 év, ami eltelt a rendszerváltás óta, fele-fele arányban gyakorlatilag a két nagy politikai tömbnek és az ő hibás politikájuknak és vezetésüknek köszönhető, hiszen 17 évet kormányzott a Fidesz, és ugyanennyit kormányzott a baloldal is. Ők gyakorlatilag szeretik mindig az ilyen társas vállalkozásokat, az egy másik kérdés, de a felelősség, úgy gondolom, hogy ennek a két nagy politikai tömbnek a vállára terhelhető.

Maradjunk egyelőre, azt gondolom, a jelenlegi kormányzatnál, hiszen annál a kormányzatnál kell maradnunk, ahol a gazdaság dübörög, s Magyarország előre megy, nem hátra. Csak éppen az a baj, hogy a szakadék felé megyünk előre, s a szakadék irányába.

Saját nemzetgazdaságunk hiányát mutatja, hogy az infláció már nemcsak hogy két számjegyű, hanem már kettessel is kezdődik, és alapfokú élelmiszereknél vagy alapfokú használati tárgyaknál ez lényegesen több is lehet, ami azt jelenti, hogy ezt nem követték le a fizetések értelemszerűen és sajnálatos módon, ami a híradásokból, bár nem minden esetben derül ki, de a hétköznapokból igen, hogy az emberek nagy része most már nélkülözik sajnos Magyarországon, és nagyon-nagyon meg kell gondolnia, hogy a boltok polcairól milyen árut vesz le. Most nem arra gondolok, hogy magyar vagy külföldi, mert magyar terméket már csak alig-alig és elvétve találnak a boltokban  majd erre is ki fogok térni , hanem arra gondolok, hogy az árakat bizony górcső alá kell venni.

Ha azt nézzük, hogy költségvetést a nemzeti kormány készítette el, akkor az a baj ezzel, hogy ez a nemzeti kormány nagyon úgy néz ki, hogy a gazdaságpolitikáját csak és kifejezetten szinte külföldi multinacionális cégekre alapozza, aminek köszönhető, hogy jelenleg olyan slamasztikában vagyunk, mint amilyenben, hiszen ezt egy erős nemzetgazdasággal el lehetett volna kerülni. Erre önöknek volt 13 évük. Amikor én kezdő képviselőként a Mezőgazdasági Bizottságban meghallgathattam agrárminiszter urat, hogy most már nekünk az élelmiszer-önellátás felé kell majd elfordulni, azt kell erősíteni, a vidéket kell fejleszteni, akkor én nagyon szomorú voltam, hiszen ezek alapvetések. Én is úgy gondolom, hogy nekünk ebbe az irányba kellett volna elmenni.

(10.40)

Csak akkor megkérdeztem, hogy miért kellett ehhez eltelni 12 év, közel végig kétharmados nemzeti, keresztény, konzervatív kormányzásnak, és miért kellett egy háborúnak kitörnie a keleti szomszédunkban. Miért nem volt ez alapvetés 2010-től, miért nem egy olyan irányt vett a gazdaságpolitikánk, ami most egy teljesen más költségvetést eredményezett volna?

Nézzük meg, hogy ez a költségvetés egészen pontosan mit is tartalmaz! Sok mindenről beszéltünk, de azt azért fontos leszögezni, hogy amíg az államadósság, a költségvetési hiány vagy a multinacionális cégek támogatása növekszik ebben a költségvetésben, addig azt is nézzük meg, hogy mi csökken. Csökken a közegészségügyi tevékenységek, a házi- és gyermekorvosi szolgálat, az alapfokú oktatás támogatása és a szociális támogatások is. A családtámogatások és a családtámogatási kedvezmények, a nyugdíjak pedig még annyira sem lettek megemelve, hogy az infláció mértékét követni tudják.

Én azt gondolom, hogy ez egy erős kórkép, amit most ezzel a költségvetéssel láthatunk, hiszen ez azt festi elénk, hogy egy olyan országnak vagyunk itt a lakói, a vezetői és a döntéshozói  egyelőre sajnos mi még nem kormányzati szinten, de reméljük, hogy ez is el fog jönni , amely külföldi transzferekből él. Azt lehet mondani, hogy ez nem egy önálló ország, ez nem egy önálló gazdaságpolitika, és hosszú távon ez a modell nem tartható fenn. És ezt nem én mondom, hanem ezt jelenleg a Felvidék  mai divatos nevén nevezzük Szlovákiának  magyar származású vagy magyar nemzetiségű pénzügyminisztere mondja. Ő ezt a kórképet Szlovákiával kapcsolatban vázolta fel, de azt gondolom, hogy meríthetünk ebből, megnézhetjük a saját gazdaságunkat, ami autóipari összeszerelő üzemekre és külföldi akkumulátorgyárakra van alapozva, hogy erre a jövőben mennyire lehet alapozni. Én azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen maga a gyarmati gazdaságszerkezet.

Azért egypár példát is nézzünk, hiszen azt elmondtam a napokban, hogy ha akkumulátorgyártásból a jelenlegi beruházások megvalósulnak, akkor világviszonylatban a második legnagyobb exportőrök leszünk, ez hova vezethető vissza. Ez oda vezethető vissza, hogy ebben a vadkapitalista gazdaságpolitikában a Fidesz gyakorlatilag már nem is második, hanem világelső helyre törekszik. Orbán Viktor már 2017-ben arról beszélt a gödi Samsung-gyár átadóünnepségén, hogy a magyar gazdaság jövőjét az akkumulátorgyártás területére szeretné alapozni.

Szeretnék egy párhuzamot vonni önöknek, hiszen 2017 az a dátum, ahonnan kezdve a mezőgazdaság GDP-ben betöltött szerepe folyamatosan csökken, a Ház Információs Szolgálatától lehetett beszerezni ezt a kis összeállítást, tehát lehet látni, hogy a stratégiai irány 2017-ben dőlt el. Az dőlt el 2017-ben, hogy nem azokra alapozzuk az országunk gazdaságpolitikáját, amiből erősek vagyunk, hanem egészen egyszerűen megpróbáljuk külföldi multikra alapozni, amelyektől természetesen nem erősebbek leszünk, csak egy függőségi viszony alakul ki.

Én azt gondolom, hogy fel lehetne hozni egy példát, mert látom, hogy az idő sajnos vészesen fogy, méghozzá Szlovénia példáját hozzuk fel. Amíg Szlovénia Európa zöld szíve, addig Magyarország, ha így folytatjuk, akkor Európa hulladéklerakója lesz. Nézzük meg a szlovén gazdaságot! Az egy főre jutó GDP a duplája a magyar egy főre jutó GDP-nek. Nézzük meg a gazdaságszerkezetüket! Nem külföldi multinacionális cégekre alapozzák, nem az iparra alapozzák elsődlegesen, hanem szolgáltatásokra, a turizmusra és a mezőgazdaságra. Ez a különbség a két ország között.

Ha valaki szeretne esetleg egy olyan életszínvonalat látni, ami minden embert meg kellene hogy illessen, ehhez át kell menni Szlovéniába sajnos, ott megvalósítják, pedig azt gondolom, hogy lényegesen kevesebb időintervallumra tudnak visszatekinteni a történelmük folyamán, mint mi, magyarok, de valahogy úgy látszik, ahogy elmondtam önöknek, hogy az elmúlt évtizedekben sem előrébb léptünk, hanem hátra. Éppen ezért a Mi Hazánk Mozgalom ezt a költségvetést nem tudja támogatni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)