DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akkor én szeretném ismertetni, hogy a Mi Hazánk Mozgalom miért nem tartja elfogadhatónak ezt a költségvetésitörvény-javaslatot. Hosszan sorolhatnám ezeket az indokokat, jóval az időkeretemen túl is, de menjünk vissza egy kicsit mélyebben az okok feltárásához és a jelenlegi gazdasági helyzet feltárásához.

Egyrészt a Mi Hazánk meglehetősen felelőtlennek tartja azt a hozzáállást, hogy az október 15-ei határidő előtt ennyivel korábban nyújtják be ezt a javaslatot. Önmagában normál üzemmódban, békeidőben, normális gazdasági viszonyok közepette sem biztos, hogy előremutató, mondjuk, május végén vagy június közepén a következő évi költségvetést tárgyalni, de jelen helyzetben, amikor csak a bizonytalansági tényezők száma növekszik szinte napról napra, egyenesen felelőtlenségnek tartjuk. Következésképpen: kódolva van ebben a javaslatban, hogy többször kell majd módosítani akár egyébként a hiánycéllal kapcsolatos meghatározásokat, a tervezett infláció mértékét és egyéb fontosabb paramétereket vagy sarokszámokat is.

Hallottam itt a délelőtt folyamán Banai államtitkár úrtól, hogy milyen jó az, hogy a hitelminősítőknél  talán kivétel nélkül  Magyarországot a befektetésre ajánlott kategóriába sorolják, befektetésre ajánlják. Nagyon érdekes a hozzáállásuk, hiszen jól emlékszem arra, hogy a 2010-14 közötti időszakban, amikor sorozatban leminősítéseket kapott az ország, akkor önök pontosan arra hivatkoztak, hogy nehogy már külföldön mondják meg ezt is, hogy a magyar gazdaság milyen állapotban van, milyen mutatókkal rendelkezik, majd önök, ugyanúgy mint mindent, ezt is sokkal jobban tudják, és teljesen mindegy, abszolút nem számít, hogy a hitelminősítők mit mondanak.

Amikor negatív véleményt fogalmaztak meg, akkor önök így minősítették a hitelminősítőket. Amikor pedig a hitelminősítők az önök számára kedvező, az önök szívének-fülének kedves szavakat mondanak, akkor rögtön erős hivatkozási alapként jönnek be ezzel az idei költségvetési vitába is. Ez meglehetősen furcsa és ellentmondásos hozzáállás, tisztelt kormánypárti képviselők.

Vannak azonban ettől jóval nagyobb gondjaink. Az egyik, azt hiszem, kimondhatjuk itt a sok handabandázás, mellébeszélés meg mézesmázos felszólalás után, hogy minimum még egy évig nem lesznek uniós költségvetési pénzek. Nem fogja az ország sajnos megkapni a Fidesz és a baloldal vagy balliberális oldal harca vagy háborúja miatt a fejlesztési pénzeket. Adja a Jóisten, hogy tévedjek  nem vagyok ellendrukker, és a Mi Hazánk sem tartozik az ellendrukker pártok körébe , de egyszerű politikai logikából kiindulva ez könnyen megindokolható.

Körülbelül egy év múlva kerül sor az EP- és az önkormányzati választásokra. A balliberális oldal  akár a nemzetközi, akár a hazai  valószínűleg úgy gondolkodik, hogy megpróbálja kiéheztetni a várban lévőket, és minél több bástyát, főleg vidéki nagyvárost vagy akár kisebb várost, 10 ezer fölötti várost elvenni a Fidesztől; minél több polgármestert delegálni oda, hogyha az elégedetlenség nagy lesz  akár egyébként a nagyobbrészt önöknek köszönhető infláció miatt, akár az uniós fejlesztési lehetőségek elmaradása miatt , ha bejön még egy kemény tél, nem sikerül megfékezni az élelmiszer-inflációt, és még a villany- és gázárak is növekednek, akkor bizony önök, az uniós költségvetési források visszatartásával együtt, ezek kumulált hatásaként több helyen akár nehéz helyzetbe is kerülhetnek  véleményem szerint a baloldal valahogy így gondolkodik , hiszen pontosan emlékszik arra a hazai baloldal, hogy az önök kétharmada a 2006. őszi önkormányzati választásokkal kezdődött. Amikor az őszödi beszéd két héttel a választások előtt nyilvánosságra került, nagyon sok, nemcsak nagy-, hanem kisvárosban is ez megfordította a közhangulatot. És ezt próbálja most a baloldal  valahogy önök ellen fordítva  a 2024-es önkormányzati választásokra a maga javára megismételni, gondolván, hogy esetleg a 2026-os parlamenti választásoknak jóval nagyobb esélyekkel fut neki, mint a megelőző négy országgyűlési választáson bármikor.

Éppen ezért nagy összegben mernék rá fogadni, hogy legalább még egy évig fejlesztési forrásokat nem fog kapni az ország. Egyébként nem más, mint Nagy Márton miniszter úr meg is erősítette ezt a feltételezésemet vagy feltételezésünket. Ő azt mondta, hogy: az országnak fel kell készülni az uniós források nélküli létre.

Ez meglehetősen szomorú, és a Mi Hazánk szerint innentől kezdve azért megfontolást érdemel, hogy akkor vajon azt a 700-800 milliárd forint közötti befizetést nem önöknek, a magyar embereknek kötelességee teljesíteni, kötelességee vállalni. Persze, rögtön továbbvezetve a gondolatot: akkor annak milyen következményei lesznek, hogyha azok a befizetések nem történnek meg. Mert ha nem kapja meg az ország a forrásokat, akkor vajon magunkra nézve kötelezőnek kelle elismerni azt a 700-800 milliárd forintot, amelyet akár pedagógusbér-emelésre, vagy esetleg különböző fejlesztésekre is el lehetne költeni.

Jelen állás szerint, hogy mondjak némi jó hírt is, az agrárforrások, az agráriumot érintő források még érkeznek. Én nagyon remélem, hogy ez így is marad, hiszen amennyiben az Unió az agrárium különböző jogcímeihez tartozó pénzeket sem fizeti ki, akkor alapjaiban kérdőjelezhető meg, hogy mennyi értelme van még Magyarország uniós tagságának. Bár egyébként, hogyha önök a kínai hitelek feltételeként és az uniós források helyett a kínai, sajnos jórészt hitelalapú források feltételeként szereplő akkumulátorgyárak helyett élelmiszerfeldolgozó-ipart erőltetnének, és olyan felvásárlási környezetet teremtenének meg, hogy a magyar parasztemberek, különösen a kis- és közepes családi gazdaságok verejtékes munkájának gyümölcsét nem a kereskedőmaffia fölözné le, egyszóval normális felvásárlási árak lennének ebben az országban, akkor egyébként jóval kisebb lenne a kitettségünk és a függésünk az uniós források irányába.

Hiszen valljuk be őszintén, tisztelt képviselőtársaim, bármennyire is ügyesek, leleményesek, komoly szellemi és fizikai munkát végeznek a magyar parasztgazdák, az esetek jelentős részében, ha nem lennének az uniós források, a legfinomabban szólva is napi finanszírozási, megélhetési, gazdasági gondjaik lennének. És ez nem az ő hibájuk, hiszen ők a szívüket-lelküket kiteszik, termelnek, gazdálkodnak tisztességgel, becsülettel, hanem egész egyszerűen azokból a felvásárlási árakból ilyen rezsiköltségek mellett, ilyen inputanyagárak mellett, amelyek, mondjuk, a lengyel gazdákéhoz képest háromszorosába vagy négyszeresébe kerülnek, nem lehet versenyképesen termelni, sőt túlélni sem. Ez is stratégiai hiba; a költségvetésben sajnos semmilyen fordulatot nem látunk.

A Mi Hazánk Mozgalom szerint élelmiszerfeldolgozó-ipart kellene építeni; önök szerint meg az akkumulátorgyárakat, meg a német autóipart erősíteni. Gyakorlatilag az ország költségvetési egyensúlya nagyrészt ki van téve Brüsszelnek, Németországnak és Pekingnek. Úgy gondolom, hogy ez nagyon távol áll az igazi nemzeti keresztény-konzervatív, függetlenségre és önállóságra törekvő gondolkodástól vagy értékrendtől, de jelen pillanatban ilyen koordináta-rendszerben, ilyen nehézségek között kell megtervezni ezt a költségvetést.

Szeretném jelezni, hogy várnék már beismerő vallomást, vagy várnék már olyan mondatokat önöktől, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy valamiben felelősséget éreznek, felelősséget viselnek, felelősséget vállalnak, hiszen minden nehézség és politikai aknamunka ellenére azért mégsem lehet mindig a külső körülményekre hivatkozni.

(13.10)

Hiszen önöknek mégiscsak volt a 2024-es költségvetésitörvény-javaslat beterjesztése előtt több mint egy évtizedük arra, hogy egyrészt élelmiszer-feldolgozó ipart teremtsenek meg, hogy önálló magyar nemzetgazdaságot hozzanak létre, hogy ne csak egy szűk, kivételezetti vállalkozói kört erősítsenek meg, hanem a mikro- és kisvállalkozói kört is jelentősen feltőkésítsék  legális módon gondolom ezt , és akkor tényleg válságálló lenne, mondjuk, a magyar gazdaság. De így, hogy néhány  nagyjából két kezünkön meg tudjuk számolni  kiemelt vállalkozó vagy vállalkozás kapott csak jelentős segítséget az elmúlt 12 évben, értelemszerűen nagyon gyengék a mutatóink és nagyon gyengék a lehetőségeink.

Önök szerint ez a védelem költségvetése, szerintünk pedig a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság költségvetése ez, amelyet, borítékolom, több alkalommal kell majd a következő időszakban, bizonyára még ebben a naptári évben is módosítani.

Azzal, hogy önök milyen inflációval számoltak tavaly a 2023-as költségvetési javaslatban, jól tudjuk, hogy mennyire mellélőttek. Önök azt gondolták, hogy majd 3-4 százalékos infláció lesz. Nézzék meg! Januárban 25,7 volt; februárban 25,4; márciusban 25,2; áprilisban 24,7 és májusban 21,5. (Nacsa Lőrinc: Nem csökkent?!) Hát, ez nagyon messze van attól a 3 százaléktól, nagyon messze van, Nacsa képviselő úr! Az én matematikai ismereteim szerint még a 21 is a hétszerese a 3 százaléknak, tehát mondjuk, ez a nem talált, nem süllyedt kategória, és nagyon komoly alultervezést mutat. Az élelmiszer-infláció januárban még 44 százalék volt, de májusban is 33,5 százalékot látunk, úgyhogy rendkívül aggasztóak ezek a mutatók.

Én azt javasolnám önöknek nagy tisztelettel, hogy hassa át önöket az a bölcsesség, ami Lázár miniszter urat az építési beruházások rendjéről szóló törvényjavaslat kapcsán, és halasszuk el ennek a vitáját, és térjünk erre vissza majd a kora ősz vagy az ősz közepe tájékán, bőven ráérünk akkor is elfogadni a költségvetésitörvény-javaslatot, ugyanis ez így, ebben a formában a nagyon gyenge szakmai minőséget is épphogy csak megüti. Köszönöm szépen.