GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa Lőrincnek csak annyit szeretnék mondani, hogy nem akkor akarták a lengyelek kirúgni a magyarokat a NATO-ból, hanem most. Magyarország akkor a NATO megbecsült tagja volt, most pedig a lengyel szárazföldi erők parancsnoka ki akarja rúgni Magyarországot a NATO-ból, merthogy orosz-, Putyin-barátok lettek önök. Ennyit erről! (Nacsa Lőrinc: Totó kutya!) Tehát mi valóban képviseltük a magyar honvédelmet (Nacsa Lőrinc: Totó kutya!  Az elnök csenget.), önökkel ellentétben, és a magyar nemzeti érdeket önökkel ellentétben.

A következő néhány percben azért inkább elsősorban a médiáról és a kultúráról szeretnék beszélni. A magyar sajtó annyiban nyertese ennek a költségvetésnek, hogy a Fidesz természetesen megint számolatlanul önti bele a pénzt a hazugsággyáraiba, a magyar állami médiába, amelyről egyébként éppen a napokban derült ki egy videóban, hogy hogyan hamisítják meg azokat a beszélgetéseket, amelyeket ők maguk rögzítenek az emberekkel az utcán, hogy bemutassák körülbelül a közvélemény állapotát. Ezek a hazugsággyárak segítik fenntartani azt a propagandával alátámasztott hatalmat, azt a diktatúrát, amelyet az Orbán-kormány jelenleg is gyakorol. Magyarországon jelenleg emiatt nincs is sajtószabadság, és hogyha az Európai Uniónak számos oka van arra, hogy Magyarországnak, illetve az Orbán-kormánynak nem adja oda az uniós pénzeket, akkor többek között az is az oka lehet ennek, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság.

Ami pedig a kultúrát illeti; hát, ott a kultúrharc nyomja rá a bélyegét a mindennapjainkra. Az utóbbi napokban is egészen elképesztő történetek borzolták a kedélyeket: a Libri felvásárlása például az Orbán-kormány janicsárképzője által, amitől a népnyelv rögtön el is nevezte „illibri”-nek. Ennek nyomán írók és az irodalom más közszereplői rögtön jelezték, hogy ezt a helyzetet nem kívánják elfogadni, és megpróbálják megtenni az egyébként őket is sújtó ellenlépéseket.

De mondhatnám azt a botrányt is, amely az Operaház körül alakult ki, ahol például kiderült, hogy az a bizottság, amely arra volt felkérve, hogy döntsön arról, hogy ki alkalmas főigazgatónak, Kesselyák Gergelyt, az egyébként a Fidesz politikai nézeteitől olyan nagyon nem távol álló karmestert javasolta, de valamiért mégis úgy tűnt, hogy Ókovács Szilveszter lett a főigazgató, aminek nyomán például Rost Andrea rögtön közölte, hogy ő a jövőben nem kíván fellépni a Magyar Állami Operaházban, ami egy rendkívül komoly presztízsveszteség az Operaháznak is és a magyar kultúra szereplőinek is; Rost Andrea például egy világhírű opera-énekesnő, akinek a nyilatkozatait a nemzetközi kultúra is továbbviszi.

(13.20)

De nyilván már Miklósa Erika is érti, milyen az, ha valaki nagyon közel megy a Fideszhez, hiszen egy konkurens televízióban megjelent az ő személye, s ezek után a Magyar Televízió rögtön kirúgta, pedig ha valaki, akkor Miklósa Erika többször is hitet tett a Fidesz mellett. Én ezt ugyan nem nagyon értettem soha, de nyilván már ő is látja, hogy ez hiba volt.

Azt is ide tudom sorolni, amikor a cannes-i filmfesztiválon egy magyar film díjat nyer, és a mostani hivatalos magyar filmmecenatúra gyorsan kiad egy közleményt, hogy gratulálnak, és ez micsoda fantasztikus magyar filmsiker. Csak kiderül, hogy akik ezt a filmet legyártották, hiába pályáztak ehhez a kormányhoz támogatásért, és gyakorlatilag francia pénzből készítették el ezt a filmet, és hoztak Magyarországnak, a magyar kultúrának sikert.

De az Andy Vajna-féle rendszer is megbukott már. Ha Andy Vajna látná azt, hogy jelenleg mi történik a magyar filmgyártásban, akkor, azt gondolom, hogy rettenetesen boldogtalan lenne.

Ami a kultúra finanszírozását illeti, de mondhatnám azt is, hogy ami a független színházakkal történik, ott egészen elképesztő módon arra vetemedik a kormány, hogy komplett műhelyeket lehetetlenít el és tesz tönkre. Ugyanakkor például olyan produkciókat hoznak létre, amelyek, hogy úgy mondjam, nem vívják ki a filmes közönség elismerését. Ezek rendkívül komoly problémát jelentenek. S ez azt is jelzi, hogy ezt a kultúrharcot vagy kultúrháborút az Orbán-kormány rendkívül komolyan gondolja.

Visszatért a három T, eldönti az Orbán-kormány néhány embere, hogy kit tilt, kit tűr és ki az, akit támogat. Azt gondoltuk, hogy ez a rendszer már a múlté, de sajnos ez nem így történt. A magyar kultúra és a magyar média, a szabad média vesztese a jövő évi költségvetésnek is. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)