VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. A felvezetőben itt hallhattuk államtitkár úr expozéjában, hogy 55 törvény kisebb-nagyobb módosításáról van szó, ezért érdemes sorra venni ezeket a törvényeket, és a figyelmet felhívni arra, hogy mi is történik tulajdonképpen akkor, amikor a belső visszaélés bejelentési rendszere működtetésére vonatkozóan tesznek javaslatot, a szolgálati idő beszámításával foglalkoznak vagy az állami vagyon értékesítésével, és az államháztartás belső szerkezetére vonatkozóan is tesznek javaslatokat.

Nos tehát, kezdjük, vegyünk ebből többet górcső alá, hogy igazából mi történik. A nemzeti vagyonról szóló törvény módosításával az állami vagyonért felelős miniszter  tehát akkor jelenleg Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter  hatásköre kiterjed most már nemcsak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő portfóliójában lévő vagyonra, hanem lényegében minden minisztériumnál meglévő vagyonra, így gyakorlatilag bármit, bárhol értékesíteni tud, ha én ezt jól értem. Ennek egyik látványos eleme például már ma is megjelent, illetve egész pontosan én ma szembesültem ezzel a helyzettel, hogy miközben helyben az önkormányzatnak, az újpesti embereknek törekvése van arra, hogy kórházmegújítással lehetőséget teremtsenek több mint 200 ezer ember egészségügyi ellátására, ehhez képest a volt újpesti kórházat meghirdették értékesítésre, és Nagy Márton úr máris lépett. Miközben önök válasszal tartoznak a kórház indítására vonatkozóan, jelenleg is a költségvetésben módosítóként szerepel, a minisztériummal az önkormányzat egyeztetett, az önkormányzat az ezzel kapcsolatos terveket előkészítette, most pedig a miniszter úr úgy döntött, hogy tulajdonképpen, amit meglát, azt szépen kiárusít. Ennek a sajátossága  az újpesti sajátosságán túl  ott van az is, hogy amit lát, azt el kell adni? Ekkora bajban van, tisztelt államtitkár úr, az államháztartás? Már nemcsak a KRÉTA-ban kell akkor hirdetni az államkötvény vásárlásának a reklámját, hanem mindent, amit lehet, egyben el is kell adni.

Na most, ezért is érdekes maga ez a törekvés és ez a pénzgyűjtési akcióra vonatkozó történet, amiben újabb bővítési lehetőséget adnak maguknak. Ilyen, amikor az államháztartásról szóló törvényben  jelentősen kiszélesítve  a kormány irányítása alá tartozó fejezetek körében a fejezetet irányító szervek lehetőséget kapnak arra, hogy az általuk irányított fejezetben vagy a fejezetekbe sorolt kiadási előirányzatok terhére átcsoportosításokat hajthassanak végre. Na most, ez az, ami végképp zárójelbe teszi a parlamenti költségvetési vitát, hiszen az a nézetkülönbség, ami közöttünk megvan, fennáll, hogy önök azt mondják, hogy nem volt költségvetés-módosítás, én pedig azt mondom, hogy 95 alkalommal módosították a költségvetést. Erre államtitkár úrnak az a válasza, hogy az nem költségvetési módosítás, hanem olyan átcsoportosítás, amelyre korábban a törvényben felhatalmazást kaptak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mivel a végösszegekben olyan nagyságrendi különbségek is vannak, ami, azt gondolom, érdemben befolyásolja a dolgot; ráadásul pontosan tudjuk azt, hogy önmagában az állami költségvetés elfogadása nemcsak arról szól, hogy valamilyen területre pénzt költünk, hanem értékválasztás is, hogy arra a területre azt el kell költeni. Lásd, ilyen például a javaslatainkban szereplő családi pótlék növelése, lenne, ha egyébként ezzel önök foglalkoznának, nem pedig csak a kiváltságos, a felső lehetőségeket birtoklók számára biztosítanának külön támogatást, hanem minden gyermek fontos lenne, mint ahogy mi ezt mondjuk. Tehát a parlamenti ellenőrzés kiiktatása ilyen szempontból nagyon hatékony lesz és tovább folytatódik, és ilyen módon a minisztériumoknak további lehetőségeket biztosítanak.

Az önkormányzatok hitelkérelmének benyújtására vonatkozó módosítást lehet úgy is értelmezni, ahogy az államtitkár úr mondja, és lehet olyan olvasatot is teremteni neki, hogy az adminisztráció csökkentése tulajdonképpen azt a célját szolgálja, hogy egyszerűbb és gyorsabb legyen az elutasítás  mondom ezt  az önök számára nem szimpatikus önkormányzatok számára, hiszen az elmúlt időszakban sajnos ezt kell látni.

(14.40)

Újabb területet találtak arra, hogy az önkormányzati működésnek vagy az önkormányzati lehetőségeknek további szűkítését találják meg, és ilyen értelemben gyorsabban és egyszerűbben akarják megoldani.

A törvényjavaslat nagy része valójában nem a költségvetést alapozza meg, ugyanakkor a salátatörvényben elrejtve megjelenik néhány olyan javaslat, amelynek révén próbálnak további forrásokat beépíteni a várható költségvetési lyukak betömésére, és itt tovább szűkítik az önkormányzatok mozgásterét, mint ahogy mondtam. Éppen ezért ezekkel nem is értünk egyet; az önkormányzati szuverenitás újabb rejtett korlátozására ad lehetőséget.

A kötelező egészségbiztosítás ellátására vonatkozóan a javaslat szerint 2023. július 1-jével a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság látja el a fővárosi egészségügyi intézmények egyes ingatlanüzemeltetési feladatait. Ha jól értettem, államtitkár úr is hivatkozott erre a részre, amivel kapcsolatban megint csak arra kell felhívnom a figyelmet, hogy egy újabb központosítás a tekintetben, hogy egy minisztérium, mondhatnám azt tippelve, hogy Rogán Antal átveszi az irányítást, és ezeknek az ingatlanoknak ő lesz az üzemeltetője, az ingatlanok üzemeltetéséhez ő lesz az, aki a beszerzéseket intézi. Egy újabb üzleti megoldást találtak arra, hogy hol és milyen módon lehet maguknak olyan helyzetet teremteni, hogy a forrásokat központilag szabályozva, illetve azokat felhasználva döntéseket magukhoz vonnak. Államtitkár úr olvasatában értem azt, hogy egyébként a szakmai igazgatás pedig ott marad, de önmagában én pedig úgy gondolom, hogy erre ad lehetőséget. Nos tehát, ezt a részét is mindenképpen szerettem volna megemlíteni.

Részletekbe menően is lehetne foglalkozni még azzal, ami az önkormányzatokra vonatkozik, mert az állami költségvetésnél végig vitattuk azt, hogy ezt milyen módon követik el. De még egy dolgot szeretnék még egyszer hangsúlyozni, ami szerint a törvényjavaslat egyértelműsíti, hogy az egyszeri előirányzat-átcsoportosítással szemben a tartós előirányzat-átcsoportosítás azt jelenti, hogy a költségvetés éven túl beépül az előirányzatokba is.

Nézzük azt, hogy mi az, ami még ezek közül kiemelendő! Azt gondolom, hogy azok a lehetőségek, amelyek a Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítványról szólnak. A törvényjavaslat a Dél-pesti Centrumkórház  Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Merényi telephelyének traumatológiai járó- és fekvőbeteg szakellátási feladataira, valamint kapcsolódó ingatlanra és ingóságokra vonatkozóan az átadásról a Semmelweis Egyetemnek ezt megteszi. Ez lehet, hogy helyes, de ez a törvény ugyanúgy tartalmazza, hogy újabb ingatlanokat adnak át, például a VIII. kerületben parkolót, a volt Rádió épületét, ha jól értem, ezeket ismét olyan egyházi adományba adják, amellyel majd a püspöki karnak kell gondolkodni, hogy hogyan lehet azokat a legjobban hasznosítani. Sőt, ha jól értem, akkor a felújításhoz szükséges forrásokat is biztosítja a költségvetés, és a parkolás díját ezután közvetlenül a püspöki karnak utalhatjuk át.

Mindezeket figyelembe véve, ami az önkormányzati jogok szűkítéséről szól, amiben benne van az, hogy a parlament hatáskörének, működésének és ellenőrzési jogának újabb elvonására vonatkozik akkor, amikor a költségvetési lehetőséget, az átcsoportosíthatóságot ilyen módon kezelik, ezzel ezt a törvényt nem tudjuk támogatni, hiszen ez a törvény inkább azt támogatja, hogy egyes elemeiben, amikor tékozló módon jár el, az inflációt még növelni fogja, újabb terheket jelent a vállalkozóknak, és ez ellen pedig az árnyékkormány mindenképpen fellép. Ennek szerettem volna hangot adni, és a törvény elfogadását ilyen értelemben elutasítani. Köszönöm szépen.