SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok mind az 55 törvényhez hozzászólni a költségvetést megalapozó törvény nyilvánvalóan valóban szorosan összefügg a költségvetéssel , sokkal inkább a szociális, nyugdíjjellegű törvényekhez kívánok néhány gondolatot megfogalmazni.
A költségvetést megalapozó salátatörvény valóban több, a szociális területen lévő intézkedést érint, de igazából kevésbé lehet azt mondani, hogy ezek olyan érdemi beavatkozások lennének; sok esetben inkább az látszik ezeken a módosításokon, hogy valahogy, valamilyen módon az ügyek elkenése látszódik. Hát, itt van például a szociális törvény módosítása, amiben, ugye, megadják a felhatalmazó rendelkezést a kormánynak arra, hogy rendeletben határozza meg, hogy mekkora legyen a szociális vetítési alap összege. Ez a szociális vetítési alap, ugye, az a fogalom, amit a nyugdíjminimum helyett találtak ki, és amikor a szociális juttatások megállapításának alapját figyelembe vesszük, akkor ez alapján vesszük figyelembe január óta.
Persze felmerül ilyenkor a kérdés, hogy miért nevezték át akkor a nyugdíjminimumot, ha se ezt, se azt, illetve egyiknek az összegét sem emelik, hiszen látjuk és tudjuk, hogy a nyugdíjminimum 2008 óta 28 500 forint. Az eltelt 15 év alatt ez, ugye, értelemszerűen rengeteget veszített az értékéből, pedig hát azért most is elmondhatjuk, még mindig 20 százalék feletti az infláció. Másrészt tavaly év végén azért nem jutott eszükbe ezt a felhatalmazást beletenni a törvénybe, aztán mégis rendeletben határozta meg a kormány az idei évi összeget, ami egyébként mint ahogy mondtam ugyanakkora, mint a tavalyi évben volt.
Láthatóan, ha éppen úgy tartja a kedvük, akkor rendeletileg kormányoznak, ha úgy tartja a kedvük, akkor nyilvánvalóan idehoznak bizonyos ügyeket a parlamentbe, de jobbára azért mégiscsak az tűnik ki vagy úgy tűnik, hogy elsősorban azért azt a rendeleti kormányzást szeretik. És szomorú az, hogy továbbra sem tudjuk, hogy ez a szociális vetítési alap jövőre mekkora lesz. Mi csak következtetni tudjuk, hogy 16 év után feltehetően nem fog változni, tehát 28 500 forint marad.
Aztán itt a nyugdíjtörvény módosítása, amiben a hozzátartozói nyugellátásokon változtatnak, hogy pontosan mikortól lehet megállapítani azokat, és akkor milyen év eleji, illetve évközi emelést kell majd figyelembe venni. Ebben egyrészt nem világos például, hogy hogyan lehet jogszerző halála utáni későbbi időpontot az özvegyi nyugdíj alapjaként meghatározni, másrészt nemrég mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy rendben van az, ha valaki a nyugdíjazás évében kimarad az év közbeni emelésekből, akármekkora is lesz az infláció, sőt kérdésünkre válaszolva a kormány sem tiltakozott e szabály ellen, most viszont a hozzátartozói ellátásoknál kinyitják ezt a lehetőséget vagy kérdezem én, hogy hogyan lehet akkor ezt az egészet értelmezni.
Szintén a nyugdíjakat érinti, hogy a törvényjavaslat felhatalmazást ad a kormánynak, hogy rendeletben határozza meg azokat a kivételeket, amikor mégsem tilos a közszférában dolgozni a nyugdíj igénybevétele mellett. Itt is egy érdekes helyzet alakul ki: egyfelől eredetileg ezt már eddig is szabályozták korábban, másfelől érthetetlen, hogy akkor miért ragaszkodik ehhez a szabályhoz a kormány, amit egyébként 2013-ban már bevezetett.
Állandóan arról beszélnek, hogy a nyugdíjasok járulékfizetés nélkül is dolgozhatnak, se nekik, se a munkaadónak nem kell fizetnie a közterheket, de azt mégsem engedik meg általános érvénnyel a közszférában ahol egyébként azért érzékelhető, hogy munkaerőhiány van , hogy a nyugdíjasok egyszerre kaphassák meg a nyugdíjukat, amiért egyébként ugyanúgy megdolgoztak ők is, mint egyébként a versenyszférában dolgozó társaik, és a munkabérüket egyaránt megkaphassák. Valójában a kormány is tudja, hogy ez egy felesleges tiltás a törvényben, nem véletlenül fogalmaznak úgy az indoklásban, hogy minderre a közfeladat-ellátás biztosítása, különösen a jogszabályban előírt vagy a közfeladat biztosításához egyébként szükséges létszámfeltételek könnyebb teljesíthetősége érdekében van szükség. Mégis ahelyett, hogy egyébként teljesen eltörölnék, inkább rendeletileg szabályozzák a kivételek sorát, ami azért egyre hosszabb lesz az évek során.
Végül itt van az egész törvényjavaslatban a leginkább abszurd ügy a szociális területhez kapcsolódóan, a szociális temetés végleges eltörlése, még a nyomát is kiradírozzák a jogszabályból. Félre ne értsék, természetesen mindenképp üdvözlendő, hogy a kormány végre belátta, hogy ez az intézkedés értelmetlen, és végleg letett erről az ötletéről, de azért ne felejtsük el, hogy ezt az elképzelést önök hosszú időn át törvénybe iktatták, és több mint tíz éven keresztül halogatták vagy legalábbis lebegtették ennek a bevezetését; ugyanakkor döbbenetes, hogy mennyire nem képesek beismerni, ha egyébként hibáztak. Valójában le sem írják a „szociális temetés”-t mint fogalmat, az indoklásban ugyanis a következő megfogalmazást írják: „A jogalkalmazás elősegítése érdekében kimondásra kerül a hatályba nem lépés azon rendelkezések esetében, ahol a hatálybalépés többször is elhalasztásra került. Továbbá hatályát veszti a hatályba nem lépő rendelkezések hatálybalépéséről szóló rendelkezés.” Na, kacifántosan derüljön ki ebből az, hogy egyébként a szociális temetésre gondolnak! Ezzel egyébként le is tudják hát, hogy is mondjam? ennek az értelmetlen törvénynek, amit korábban hoztak, a szociális temetésnek a törlését.
Amit egyébként egy ilyen horderejű törvényben várnánk, az az, hogy a költségvetést megalapozó salátatörvényben végre leírják, hogy mennyi lesz a szociális vetítési alap, mint ahogy egyébként fogalmaztam; mennyi lesz a nyugdíjminimum összege; vagy hogy érdemben hogyan fognak segíteni a gyermekes családokon, a rászorulókon vagy épp a rokkantakon, a kisnyugdíjasokon; az évek óta elinflálódott ellátások emelésével, indexálásával hogyan képesek vagy hogyan akarják segíteni az előbb említett társadalmi csoportokat. Vagy éppen azt várnánk, hogy akár módosítanak a szolgáltatásokhoz való hozzáférésen, hogy még többen még könnyebben kapjanak szociális jellegű támogatásokat, legyen szó akár házi gondoskodásról, idősellátásról, és még sorolhatnám. Ehelyett egyébként nagyon sok felhatalmazó rendelkezést látunk, nyakatekert mondatokat indoklással, ami egyébként csak és kizárólag még egyszer mondom elsősorban a szociális területre, a nyugdíjkérdésekre korlátozódik.
Nem kívánok teljes egészében a törvény további pontjaival foglalkozni, de az azért világosan látszik miután a költségvetéssel nyilván szorosan összefügg ez a törvényjavaslat , hogy a kormány kincsesládája kiürült, és hát, bizony az az irány, hogy ahol csak lehet, minél több pénzt próbáljunk beszedni a vállalkozásoktól, a magánszemélyektől, az emberektől, legyen szó egyébként a megtakarítások megadóztatásáról vagy éppen egyébként valóban, szülőként én is éppen a tegnapi napon láttam a KRÉTA-rendszerben, hogy tulajdonképpen most már én is segíthetem a gyermekemet azzal, hogy állampapírt vásárolok neki.
Én azt gondolom, hogy nem ez a jó irány. Meg kellene állapodni az Európai Unióval, hogy minél hamarabb jöjjenek a források, és egy olyan gazdasági pályára kellene állítani az országot, amely elsősorban nem az elhibázott intézkedésekre, hanem a jövőre, a fejlődésre koncentrál. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)