Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekeztem így a telepatikus hullámaimmal kinyúlni Nacsa képviselőtársam felé, mert volt egy előre elkészített felszólalásvázlatom ugye, mindig készülök , viszont az általa elmondottak megihlettek, és ez nagyon sokszor fordul elő ebben a vitában.
Először is szeretném az államtitkár úr felé kifejezni az elismerésemet, hogy a költségvetési maraton után itt van, és végighallgatja azt, amit mondunk, mert nagyon remélem, hogy megtermékenyítőleg hat önökre.
Itt, ugye, a családtámogatások rendszere tekintetében hogy erről az egyébként nem annyira megszavazható csomagról jót is mondjunk szerintem a babavárót illető mindenfajta pluszelmozdulás vagy kedvezményezés jó dolog, tehát ezt a részét én minden esetben támogatom, tehát ha a babaváró támogatás több emberhez, könnyebben, adott esetben az állami kezesség könnyebbé tételével és kiterjesztésével tud eljutni, akkor én ezt minden esetben csak üdvözölni fogom.
(15.00)
Van itt ugyanakkor két probléma. Kezdem az elsővel, amit Nacsa képviselőtársam is emlegetett, és ez a családtámogatások vélt sikeressége. Az a helyzet, hogy ha megvizsgáljuk a demográfiai mutatókat, ez sajnos bárcsak ne így lenne szinte sehol nem köszön vissza. Államtitkár úr is emlegette, bocsásson meg, de szerintem helytelenül és némiképp inkorrekt módon a 2010 utáni demográfiai adatokban látható, egyébként pozitív elmozdulást. Nem önmagában a pozitív elmozdulást vitatjuk, csak én erről igyekeztem elmondani több alkalommal a parlamentben, hogy ez a szakma által visszapótlódásnak nevezett folyamat minden régióbeli országban lezajlott. Ennek az a lényege, hogy a posztszocialista, volt kommunista országokban egy nagyon negatív demográfiai örökséget hagyott itt az a rendszer, amely nálunk a Bokros-csomag képében egy gyomorforgatóan negatív demográfiai hullámmal járt.
Magyarországon extrém módon volt rossz a helyzet még a régió országaihoz képest is ezen a téren, a többi országban kicsit hamarabb visszapótlódott a termékenységi arányszám olyan 1,5 környékére. Ez nálunk egy kicsivel később következett be, ez a visszapótlódás a 2010-es év első felére volt tehető. Tehát kétségkívül pozitív az elmozdulás, mert 1,5-ig, 1,55-ig fölmentünk, ez nagyon jó dolog, csak szerintem szakmai hiba ezt betudni a Fidesz családtámogatási rendszerének, amelynek egyébként voltak jó elemei. Csak azt kellene és lehetne megértenünk itt közösen, hogy GDP-arányosan bármekkora összeget csorgathatunk családtámogatásokra minél többet, annál jobb, ebben egyetértünk , de vannak más tényezői is a történetnek. Például egy lakhatási program, például a normális béreket célzó program, amelyek együttesen képesek kiváltani olyan hatást, hogy többen maradnak Magyarországon, és csökken az olló a vágyott gyermekek és a valóban világra jött gyermekek száma között. Ez lehet a közös célunk.
Éppen azért szeretnék Nacsa képviselőtársamra reagálni a családi pótlék, családi adókedvezmény vita tekintetében, mert van, amiben egyetértünk, viszont van, amiben nagyon nem. Az ellenzéki oldalon már megszokták tőlem a kollégák, hogy vitatkozunk a családi pótlék kérdéskörében. Nagyon sokszor jellemzően balliberális pártok azt mondják, hogy feltétel nélkül meg kell emelni a duplájára a családi pótlékot, én meg azt mondom, hogy meg kell emelni duplájára a családi pótlékot, no de nem feltétel nélkül. Lehet, hogy erre egy-két DK-s képviselőtárs azt mondaná, hogy én túl paternalista vagyok, és mit akarok én beleszólni a családok életébe, hogy mire költsék el ezeket a megemelt összegeket. Én vállalom ezt a vitát, mert ez egy szakmai vita. Igen, én szeretném behatárolni, hogy ez a megemelt összeg csak a gyermek érdekkörében hasznosuló módon legyen elköltve.
S valószínűleg, amikor a családi pótlék több mint évtizede befagyott összegét teljes joggal emlegetik ellenzékiek, akkor jön a fideszes képviselők gondolatvilága, hogy de bezzeg a családi adókedvezmény. A helyzet az, hogy bár a családi pótlék összege befagyott, és értékének nagyjából a felét elvitte az infláció az utóbbi években, ha megvizsgáljuk a családi adókedvezmények összegét, az a költségvetési soron egy másfajta kedvezménnyel együtt nagyjából 320 milliárd forint. Ugye, államtitkár úr, ennyi volt? A családi pótlék 307 milliárd forint. Tehát 300 környéki mind a kettő, vagy háromszáz-valamennyi. Ezzel szemben, ha az államadósságnak csak a várható kamatterhét vizsgálom, akkor 3100 milliárd forintot találok ott. Azért érdemes ezeket az adatokat összehasonlítani, hogy láthassuk, miközben a családok megkapnak kétszer háromszázvalahány milliárd forintot kedvezmény formájában, az egyik tétel tízszeresét kifizetjük csak az államadósság kamatterheire. Tehát a másik oldalon egy brutális kiadás szerepel.
Azt mondja biztosan a Fidesz, hogy a családi adókedvezmények rendszerére költ pénzt, azt a pénzt költi, amiből nem emelt családi pótlékot, feltételezem én. Az a probléma ezzel, államtitkár úr, hogy Nacsa képviselőtársam elmondta a dolgozó magyar emberek kilencvenvalahány százaléka jogosult és tudja elérni a családi adókedvezményt, de nem mondta el, hogy milyen összegben. Egy relatíve magas fizetést kell realizálni ahhoz, hogy a családi adókedvezmény összegét, csúnya szóval élve, ki tudja maxolni az ember. Önök akkor lennének korrektek egyébként még nyitva van az ajtó , ha behoznák ide azt a módosítást, hogy ha egy negatív adó formájában valaki nem tudja maximálisan igénybe venni az egy, két vagy három gyermeke után járó családi adókedvezményt, akkor a maximumig terjedő különbözetet kapja meg akár adójóváírás formájában, akár közvetlen kiutalással. Én abszolút nyitott vagyok erre, és látom a költségvetési forrását is. Kérem, hogy gondoljanak végig egy negatív adó jellegű abszolút reformot, ami arról szól, hogy ha valaki csak azért nem tudja a családi adókedvezményt igénybe venni, mert kevés ehhez a fizetése, akkor a magyar költségvetés pótolja ki ezt számára.
S van még egy probléma, államtitkár úr a költségvetési vita során erre nem kaptam választ, kérem, hogy most egy kicsit szűkebb körben néhány gondolatot szánjon erre , ez pedig a babaváró, a családi adókedvezmény és a különböző adó-visszatérítések maximális összege. Az a helyzet, hogy a bevezetés óta bizonyos támogatási formák, ugyanúgy, mint a családi pótlék, az értékük felét elvesztették. Ha megvizsgálja ön, hogy mire elég a babaváró támogatás hitelösszege, akkor azt látja, hogy a mostani piaci körülmények között talán a felét éri, mint a bevezetéskor. De ugyanez a problémám a családi adókedvezménnyel is. Volt, amikor volt emelés bizonyos sávokban, de talán megerősítheti, hogy voltak olyan évek, amikor nem. Az egész rendszer demográfiai célokat akkor szolgálhat jobban, ha évekre előre kiszámítható, a kiszámíthatóság egyik alappillére pedig az inflációkövetés lenne. Ha a nyugdíjrendszernél nagyon figyelnek arra, legalábbis szavakban és igaz, hogy utólag, de próbálnak megfelelni annak a vágynak, hogy inflációkövető legyen a rendszer, akkor nem értem, hogy a családtámogatási elemek egyike-másika esetében miért nem. Sokba kerülne? Igen. Megéri a magyar jövőbe fektetni? Szerintem ennél jobb befektetés nincs. Tehát érdekelne a válasz arra, hogy a babaváró, a családi adókedvezmény tekintetében és idesorolhatnék még pár tényezőt miért nem emelkednek inflációval súlyozva a maximális összegek.
Mondok még egy példát. A gyereknevelési cikkek áfája uniós rekorder, 27 százalék. De egészségpénztári kártyával lehet többféle gyermeknevelési cikket vásárolni. Itt 10 vagy 20 százalékos adókedvezménnyel ki lehet kerülni a magasabb áfa egy részét, teljesen legálisan. De, államtitkár úr, ennek az adókedvezménynek az évente realizálható maximális összege a bevezetés óta ugyanannyi. Miért nem emelkedik évente? Miért nem duplázzuk most meg egy mozdulattal, hogy legalább azok az aktív dolgozó, gyermeket nevelő családosok, akik ilyen konstrukciót használnak, egy magasabb kedvezményt tudjanak realizálni, ami kompenzálná őket az áfajellegű befizetési többletük alól, vagy annak legalább egy része alól. Szerintem ennek lenne helye, és lenne költségvetési forrása is.
A költségvetést megalapozó csomagban pedig még egy tényezőről szeretnék beszélni, ez a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi törvény módosítása. Itt tulajdonképpen egy eljárásjogi könnyítést próbálnak keresztülvezetni, ha jól értem, viszont megint csak arról kell beszélnem, ami nincs benne ebben a csomagban. Emlékszem, hogy a devizahiteles pénzügyi árulást követően, annak folyamatában a családi csődvédelem intézményének egyébként helyes kidolgozásakor a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Felügyelet és más szervek azt ígérték, hogy a családi csődvédelem konstrukciója tízezrével tudja majd megmenteni a magyar károsultakat, adósokat. Emlékszem bár ennek utána kell néznem egy olyan számításra, amely 20-40 ezer megsegítendő magyar állampolgárt emlegetett, és ismerjük, hogy a családi csődvédelem évekkel elkésett bevezetett konstrukciója talán néhány száz honfitársunkon tudott segíteni, mert egy olyan szigorú feltételrendszerrel jár együtt, ami nem lelkesítette az érintetteket, hogy részt vegyenek ebben a rendszerben. Ha önök itt tudnak adósságrendezésről és természetes személyeket érintő módon erről intézkedni, beszélni, akkor nagyon érdekelne az álláspontjuk arról, hogy a családi csődvédelem feltételrendszerét emberbarátabbá kívánjáke tenni valamikor. Mert elképzelhető, hogy ez még a forintra váltott volt devizahitelesek, hitelkárosultak helyzetén is segíthetne.
Összességében, nagyon sok módosító javaslatot tettünk az utóbbi években, de az biztos, hogy a családi csődvédelemre mindig szükség lesz valamilyen formában. Piaci viszonyok között vagyunk, mindig lesznek olyan piaci szereplők, akik elképesztő fogyasztóvédelmi túlkapásokra ragadtatják magukat. A devizás botrány, a Quaestor-botrány és egyebek gyakorlatilag futószalagon érkeznek néhány évenként. A mi felelősségünk, hogy parlamenti szinten avatkozzunk be, jól körülbástyázott törvényekkel védjük a magyar polgárokat, a fogyasztókat, az ő pénztárcájukat. Ehhez ugyanakkor nem elég kozmetikázni ezeket a szabályokat.
Olyan családi csődvédelmet kell hozni, amely végre lehetővé teszi az elsétálás jogát Magyarországon. Tehát egy öt év, amúgy is meglehetősen szigorú feltételrendszerben eltöltött létet követően a polgárnak ne maradjon 4-5-8-20-30 milliós tartozása, hanem legalább megpróbálhassa nulláról újjáépíteni az amúgy is pénzintézetek által szétvert életét. Tudom, hogy ez egy nagyon leegyszerűsített modell, de járna ezeknek az embereknek. Nem véletlen, hogy ezek a „walk away” típusú megoldások más országokban azért viszonylag sikeres tényezői a piacnak, és ezek működnek is régóta.
(15.10)
Elképedve állok az előtt, hogy Magyarországon ennyi ember intézményesített devizahiteles kifosztása után nemhogy ez nem merült fel, de még a családi csődvédelem feltételrendszerének könnyítése sem.
Összességében tehát ezeket a jobbító módosító javaslatokat tudnánk tenni ehhez a csomaghoz. Megint csak egy ígéretet teszek: ha ezek vállalható módon bekerülnek ebbe a csomagba, vagy akár még itt az utolsó pillanatban a parlament elé kerülnek valamilyen formában, akkor sokkal nyitottabbak tudunk lenni. Amíg viszont ezek nem kerülnek elénk, addig nagyon nehéz ezt a megalapozó csomagot támogatni. A konkrét felvetéseinkre viszont konkrét és érdemi reakciót szeretnék kérni államtitkár úrtól, mert nem csak számomra fontosak ezek a témák, de károsultak tízezrei számára is. Köszönöm a lehetőséget.