DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatom, itt a költségvetést megalapozó törvények vitájánál, ahol a költségvetési vitánál abbahagytam, mivel az időkeretem lejárt.

Nagyon érdekes, hogy évről évre a költségvetést megalapozó törvénycsomag megnevezést kapja ez a javaslat, holott, ahogy elmondtam a költségvetési vitában, itt igazából megalapozatlanságról lehetne beszélni minden oldalról megalapozottság helyett, tisztelt államtitkár úr.

És hát, hogyan lehet komolyan venni  ha már megalapozásnál, alapvetéseknél, alappilléreknél tartunk  egy olyan költségvetést, ahol 6 százalékos inflációt prognosztizálnak, 6 százalékos inflációval terveznek 2024-re, amikor ugye  pont itt hagytam abba , 21,5 százalék volt még statisztikailag, statisztikai bűvésztrükközéssel idén májusban is, ami azt jelenti, hogy a gyakorlatban az ettől jóval magasabb élelmiszer-infláció miatt ezt az emberek még nem érzékelik, nem veszik észre. Tehát azon termékek és szolgáltatások iránt, különös tekintettel az alapvető élelmiszerekre, amelyekből a legtöbbet vásárolják az emberek, amik a mindennapi megélhetéshez, a mindennapi életvitelhez a leginkább kellenek és a legnagyobb mennyiségben fogynak, az árcsökkenés, pontosabban az infláció csökkenése még egyáltalán nem vagy csak rendkívül csekély mértékben érzékelhető.

Hogy a helyzet súlyát még jobban be tudjuk mutatni, elegendő olyan súlyos, de megalapozott  mert ez megalapozott  kijelentéseket tennünk, hogy az egész Európai Unióban nálunk a legmagasabb az infláció, méghozzá nem célfotóval vagy majdnem holtversenyben egy vagy több országgal. Észtország következik utánunk 13,2 százalékkal, államtitkár úr. Tehát azért a 21,5 és a 13,2 között infláció tekintetében is hatalmas a különbség  sajnos, nem a mi javunkra.

Aztán, ha ízlelgetjük, hogy a világon a tizedik legmagasabb inflációval küzd Magyarország, az utánunk következő Egyiptom 30,6 százalékkal, akkor megint csak úgy érezhetjük teljes joggal, hogy bizony itt komoly gondok vannak az állami gazdaságpolitikával. Sorolhatnánk a Covid nevű világprojekthez kapcsolódó válság helytelen kezelését, idehozhatnánk a 2022-es választási költségvetést, azt a rengeteg pénzt, amit kinyomtak a rendszerbe. Persze ennek egy része valóban szolgálta vagy szolgálhatta a magyar emberek, a magyar családok érdekeit, mert több pénz jelentkezett náluk, de mivel ugye átestek a ló túloldalára, hogy be tudják biztosítani a választási győzelmüket, vagy inkább túlbiztosítani, ennek a levét isszuk 2023-ban, ’24-ben és szerintem még ebben a ciklusban majd végig. Úgyhogy nem igazán látszik, hogy önök főleg az élelmiszer-inflációt hogyan akarják letörni.

És ha már itt tartunk, ugye, ez legerősebben a mezőgazdaság tárgyköréhez kapcsolódik. Elmondtam a költségvetési vitában, hogy vélhetően  el ne kiabáljuk, reméljük, így marad  az agrárjogcímekre érkeznek az uniós pénzek, és a következő sokéves tervezési időszakban akár 5000 milliárd forintnyi forrás is érkezhet. Azonban az önök által kialakított teljesen torz mezőgazdasági szerkezet miatt is ennek jó része nem az őstermelőkhöz, nem az őstermelő családi gazdaságokhoz fog vándorolni, hanem vélhetően azokhoz az oligarchákhoz, akiknek a legkevésbé van szüksége újabb és újabb, akár normatív, akár pályázati úton történő pályázatok elnyerésére.

Amíg itt a mezőgazdaságnak egy egészséges szerkezete nem áll össze, államtitkár úr, és nem értik meg, hogy tarthatatlan az, hogy a kiváló minőségű magyar élelmiszeripari alapanyagot, nyersanyagot kiviszik külföldre, ott feldolgozzák és méregdrágán adják el a magyarnak sokkal silányabb minőségben, addig itt nem lesz változás. Ahelyett, hogy azt csinálnák, arra alapoznának egy feldolgozóipart az önök kétharmados lehetőségeit maximálisan a magyar emberek javára kihasználva, hogy amit itt megtermelünk alapanyagot, nyersanyagot, azt itt dolgozzuk fel és itt kerüljön piacra, és megfordítva a menetirányt, illetőleg a termék vagy az áru útját, mi vinnénk ki külföldre minél többet, nem a sajátunkat etetnénk meg a legsilányabb minőségű kategóriában velük.

Ugyanis nemcsak az a felháborító, ha már itt költségvetési megalapozásnál tartunk, amely elvileg a magyar emberek 2024-es mindennapjait is hivatott lenne megalapozni, legalábbis részben, nemcsak az a felháborító, hogy az egész EU-ban nálunk a legmagasabb az infláció, nemcsak az felháborító, hogy egy hagyományosan kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országban a legmagasabb az élelmiszer-infláció, mégpedig toronymagasan a legmagasabb, hanem az, hogy emellett azt látjuk, hogy ahelyett, hogy azokat a gazdaságokat támogatnák, amelyek a multikkal ellentétben nem fognak minket itt hagyni, nem vándorolnak el, nem telepítik át a kapacitásaikat más országba, ha rosszabb idők érkeznek, hiszen ők a gazdálkodás okán  mivel itt születtek, sok helyen még a dédszüleik, ükszüleik is az adott település temetőiben vannak eltemetve  kötődnek ezer szállal Magyarországhoz, önök nem ezeket támogatják, nem ezeket a családi gazdaságokat megfelelő mértékben, tisztelt államtitkár úr, hanem önök, ha azt nézzük  mondjuk, a balliberális kormányokkal együtt 2004 júniusa és 2023 januárja között , mondhatjuk azt, hogy 8171 milliárd forintnyi külföldi beruházás érkezett, de ehhez jóval több, mint 1000 milliárd forintos támogatást adtak.

Bár szerintem az 1050 vagy 1070 milliárdos támogatás alul van számolva, hiszen ha azt nézzük, hogy csak a debreceni akkumulátorgyár esetében 157 milliárdról beszéltünk eddig, és az akkumulátorgyár teljes kapacitásának kialakításakor ez 300 milliárdra növekszik, és ez a sok aksigyár közül csak a debreceni, ebben semmi más nincs benne, akkor egészen biztos, hogy ez az 1000 milliárdos összeg lehet, hogy a többszöröse. Tehát ezermilliárdos nagyságrendű, csak nem egyessel kezdődő szám. Tehát ott korlátlanul vannak források, ott korlátlanul megtalálják az ehhez szükséges pénzeket, viszont a létkérdést jelentő élelmiszer-termelésre aligha.

És mindezen felül a legvérlázítóbb  beszélgetve az emberekkel, a fogyasztókkal, az élelmiszerek vásárlóival , tudja, mi, államtitkár úr? Az, hogy aranyáron silány minőséget adnak el az embereknek. Tehát nem arról van szó, hogy az egekben vannak az élelmiszerárak, de legalább kiváló minőséget kapnak a magyar emberek, hanem a legrosszabb kombináció valósul meg: aranyáron vagy már az aranyártól is magasabb áron silány minőségű, sokszor ehetetlen, ízetlen vagy éppen egyízű. Ha megnézünk egy nagy multiáruházláncban vásárolt különböző zöldségféléket, mindennek egyforma az íze: az uborkának, a paprikának, talán még a hagymának van egy kicsit markánsabb, hagymára részben emlékeztető íze. És ezt önök a különböző hatóságokkal együtt, mint a rossz focista, közelről nézik a meccset. Legalább nem kell megvenni a jegyet, ez igaz, tehát ez egy kétségtelen előny, de azért ez mégiscsak felháborító; bár igaz, ez részben túlmutat ennek a vitának a keretein.

A költségvetési vitában is elhangzott az állampapírokkal kapcsolatos helyzet. Nos, a balliberális pártok többségétől eltérően a Mi Hazánk úgy gondolja, hogy önmagában az egy helyes irány, hogyha az adott állam, jelen esetben a magyar állam inkább a saját állampolgárainak tartozik, inkább a saját állampolgáraitól vesz fel hitelt, mondjuk, állampapírok formájában, mintsem hogy külföldi bankoknak, pénzintézeteknek tartozzon. Ha úgy tetszik, ez nemzetbiztonsági kérdés is, hiszen a magyar állampolgárok, kivéve egy esetleges pánikreakciót vagy pánikhullámot, kisebb eséllyel döntik be a magyar államot, mint ahogy bedöntené adott esetben egy nagy nemzetközi tőkés társaság vagy egy vagy több bank. Önmagában ez tehát egy támogatható cél lenne; ez helyes, jó irány, hogy inkább a belső eladósodás növekedjen, ha már az államadósság szintjét, mondjuk, GDP-arányosan 73-76 százalék között mutatják ki. Véleményünk szerint ez egy nagyon optimista becslés, és én úgy érzem, hogy inkább jóval 80 százalék fölött van ez valójában, de a kimutatás szerint 73-76 százalékos sávban mozog a GDP-arányos államadósság, ha lehet hinni az önök által leírtaknak.

Tehát önmagában az állampapír-kibocsátással nem lenne ekkora probléma, és a Mi Hazánktól távol áll, hogy ez ellen lázítson. Ugyanakkor azon ne csodálkozzanak, hogy a bizalom vagy elfogyott a türelemmel együtt lassan már, vagy rendkívül csekély mértékben van jelen.

(15.20)

Az önök csapata döntött úgy 2010-ben vagy 2011-ben, hogy 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítást lenyúl. Akkor azt megígérték, hogy aki az állami rendszerbe átlép, ugye, ez volt a döntő többség, annak nyitnak egy egyéni számlát. Nem tudom, hogy ebben önnek volte felelőssége, most mindenesetre hátha tud erre válaszolni. Azóta sem hozták létre ezeket az egyéni számlákat, hiszen ez nem áll az önök érdekében. Azután, hogy magánnyugdíjpénztári megtakarítás jogcímén 3000 milliárd forintot lenyúltak, csodálkoznak azon, hogy most, amikor a szomszédban zajlik ukrán területen az orosz-amerikai, lassan mondhatjuk, hogy az orosz-NATO háború, amikor nem közvetlenül a háború miatt, hanem azt megelőzően is az egekbe ugrott és nem igazán megfékezhető az infláció, amikor visszaesnek olyan húzóágazatok, mint a mezőgazdaság és az építőipar, és eleve a megtakarítások az infláció miatt jóval kevesebbet érnek, mint egy vagy két évvel ezelőtt, attól tartanak az emberek, visszagondolva a magánnyugdíjpénztári szabályalkotás idejére, hogy esetleg, akár az Országgyűlést megkerülve, mint ahogy tették azt a megtakarítások egy részének az adóemelésével, ugye, amikor az szja helyett kitalálták, hogy 13 százalék szochóval is megterhelik, tehát 15 helyett 28 százalékkal fognak megsarcolni egyes megtakarítási formákat  ez az állampapírokra nem vonatkozik, hiszen abba az irányba akarják terelni az embereket , csodálkozik azon államtitkár úr, hogy sokakban felmerül, hogy mi van, ha az állam egy kritikus helyzetben egy nagyon szép indoklással  mert abban önök világbajnokok, verhetetlen bajnokok, világszínvonalon tudják előadni a veretesebbnél veretesebb indoklásokat, ha arról van szó , részben vagy egészben, esetleg rövidebb vagy hosszabb időre ráteszi a kezét az emberek megtakarításaira?

Nagyon szép, hogy legalább a részvények, az ingatlanalapokhoz kapcsolódó befektetések, az állampapírok esetében még nem emeltek közterheket, és higgye el, hogy az embereket az abszolút nem érdekli, hogy személyi jövedelemadó vagy szociális hozzájárulás, tehát szja vagy szocho címén sarcolják meg a megtakarításaikon képződött hozamokat. Őket az érdekli, hogy a futamidő végén vagy esetleg, ha közben olyan élethelyzetbe kerülnek, hogy hozzá kell nyúlni a megtakarításukhoz, és részben vagy egészben visszakérik a pénzüket, milyen feltételek mellett, milyen összeget kapnak vissza. Ne csodálkozzanak azon, és főleg ne a Mi Hazánk Mozgalomban keressék a hibást vagy a felelőst, hogy a bizalom megingott, amikor azt látjuk, hogy bő tíz évvel ezelőtt is több ezer milliárd forintot gondolkodás nélkül, pár hét alatt gyakorlatilag eltüntettek. Azóta sem igazán világos, hogy az akkori államadósság-kifizetésekre ment el az a pénz, vagy pontosan mire használták fel. Ennyivel sem tisztelték meg a magyar embereket, hogy elmondták volna, hogy ha már lenyúltuk a magánnyugdíjpénztári megtakarításaitokat, kedves magyar emberek, akkor ezt mire fordítottuk: államadósság-kezelésre, fejlesztésre, nyugdíjakra, mire. Mert olyan nagyon nem látszik meg egyébként az államadósság törlesztésén sem, hogy önök milyen sorsot szántak ennek az összegnek, úgyhogy én azt tanácsolom önöknek a legteljesebb jóindulattal, hogy a bizalmat próbálják erősíteni vagy megteremteni, ha egyáltalán ez még lehetséges.

Most gondoljunk abba bele, hogy sok magyar embernek, adott esetben kisnyugdíjasnak néhány millió forint megtakarítás az, amit félre tudott tenni élete alkonyára vagy nehezebb időkre, esetleg az unokáinak vagy a gyermekeinek az anyagi támogatására, és képzeljék azt el, hogy milyen érzés lehet, hogy ők ezt veszélyben érzik! A legrosszabb üzlet most készpénzben tartani a pénzt, ha egyáltalán még beszélhetünk itt nagyobb megtakarításról. Nyilván van egy kör, bizonyos vagyoni helyzetben lévő emberek vagy családok, akik megengedhetik maguknak, mert most is jelentős megtakarításokat képeznek, és helyeznek el különböző befektetési formákban. Azt, mondjuk kevésbé értem, hogy a részvények esetében miért nincs közteher-növekedés, valószínű, az az önök felső kategóriás befektetői meg üzleti körei…  mert azért a legtöbb magyar ember kockázatkerülő, vagy csak igen mérsékelten hajlandó kockázatot vállalni, ezért inkább az állampapírt választja, főleg, ha az minél szélesebb körben adómentes hozamot termel, vagy megfizethető mértékű közteherrel jár a hozamhoz való hozzáférés.

Az elmúlt 13 évükre gondoljanak vissza, meg a magyar politika elmúlt 33 évére, és akkor nagyon gyorsan rá fognak arra jönni, hogy miért nem bíznak az emberek abban, hogy akár 3-5, esetleg 5 évtől hosszabb idők, futamidők esetén megkapják azt, amiről a szerződés aláírásakor vagy az állampapír-szerződés létrejöttekor szó volt.

Ami az önkormányzatokat illeti, tisztelt államtitkár úr, hát, e tekintetben sem lehet okunk az elégedettségre, hiszen mind közjogilag, mind pedig gazdaságilag gyakorlatilag megnyirbálták, padlóra tették az önkormányzatiságot, alig maradt önálló döntési mozgástere az önkormányzatoknak. Igazából mindent a központból döntenek el, és néhány kivételes adottságú, kivételes bevételi forrásokkal rendelkező önkormányzatot leszámítva ma már a hagyományos értelemben vett önkormányzatiságról igazából nem is lehet beszélni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szabadi István tapsol.)