DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bátran kijelenthetjük, hogy több adónemre kiterjedő, jelentős mértékű adóemeléseket hajt végre folyamatosan a kormányzat. Legutóbb ezt néhány héttel ezelőtt, az Országgyűlést teljes mértékben megkerülve, rendeleti szabályozás útján tették meg. Ezek után azt állítani, hogy önök a folyamatos adócsökkentések pártján állnak, illetve hogy önök az adócsökkentések kormánya, a legfinomabban szólva is csúsztatás, ferdítés, egy kicsit erősebben és igazabban fogalmazva pedig egy ordas nagy hazugság.

Hosszan fejtegethetnénk, hogy miért, hogyan és mennyivel fognak majd többe kerülni a gyógyszerek, az ágazati különadók áthárítása elé ugyanis semmilyen akadályt nem gördítenek. Tehát nagyon jól eladható kommunikáció van az egyébként igazságos módon kivetett  és ha nem lenne áthárítható a fogyasztókra, akkor akár még teljesen sikeresnek mondható  ágazati különadók kérdéskörére, de azzal, hogy gyakorlatilag ezt végeredményben a magyar választópolgárok, a magyar emberek, a magyar vállalkozások fizetik meg, nem lehetünk elégedettek. Így azért nem sok értelme van, hogy ezt a hetedik, vagy ki tudja, hányadik bőrt is az emberekről húzzák le, főleg egy ilyen hazai és nemzetközi politikai és gazdasági környezetben; gondolok itt elsősorban a háborúra és a velejáró kockázatokra, illetőleg bizonytalanságokra.

Én két kérdéskört emelnék ki, mind a kettő rendkívüli módon csípi a szememet. Lassan az első évfordulóját éljük meg annak a gyalázatnak, hogy önök egyik napról a másikra beszántották az elmúlt 13 év egyik legsikeresebb, mondhatnám, töretlenül sikeres jogintézményét, a katát, amely hatalmas népszerűségnek örvendett, hiszen végre egy söralátéten is elfért az az adóbevallás, ami ehhez kapcsolódott. Jóval többen csatlakoztak hozzá, mint azt önök bármikor is megbecsülték, és minden évben jóval több bevételt hozott, mint amit önök előzetesen kalkuláltak. Ez egy igazi, kivételes ritkaságnak számító sikertörténet volt, önök mégis tavaly június végén vagy július elején hétfőről keddre beszántották, megszüntették, és minimum kétszeres vagy háromszoros mértékű adót és egyéb közterheket kell fizetni azoknak, akik azóta átálltak az átalányadózásra, vagy esetleg még adminisztratívabb, még bonyolultabb, még költségesebb adóformákra. Tették ezt egy kibontakozó gazdasági válság elején, amikor pontosan az ellenkezőjét kellett volna, amikor segíteni kellett volna a menekülőutakat megtalálni az embereknek.

(16.40)

Igazából az lett volna a legjobb, ha nem csinálnak semmit, ha úgy hagyják a kata szabályait, ahogy, vagy annyit azért megtehettek volna  ezt megtették, csak akik benne maradtak, azoknak a száma jelentősen lecsökkent, tehát a töredékére esett vissza , hogy megemelik a bevételi határt. Tehát szélesebbre kellett volna tárni a kapukat, helyette ezeket gyakorlatilag bezárták a katás adózók elől.

Kérdezném a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy önök mit tapasztaltak, hogyan élték meg ezt az elmúlt egy esztendőt. Tényleg sikeresnek, igazságosnak, korrektnek, jogosnak vélik azt, hogy a legkisebb vállalkozóktól is elvették ezt a maradék lehetőséget? Vajon az a sunyi számítás, ami emögött meghúzódott, hogy több pénzt húznak be a vállalkozásoktól, az vajon nem fulladte kudarcba, mert az én szerény véleményem szerint, illetve a Mi Hazánk álláspontja szerint ebből a többre irányuló szándékból lett a kevesebb, és a szerényebb mértékű katából, a kevesebből volt éveken keresztül a több. Tehát itt az arányosság vagy az a szófordulat így érvényes, hogy a kevesebb több lett volna szerintem.

Azzal együtt, hogy a feketegazdaságot is valószínűleg jelentős mértékben táplálták ezzel, hiszen lehet, hogy nem kevesen döntöttek úgy, hogy akkor inkább feketén végzik ezt a tevékenységet, és teljes mértékben indokolatlan volt, hogy csak katás vállalkozó-természetes személy viszonylatban hagyták meg ezt a jogintézményt. Arról már nem is beszélve, ami visszatérő gondolatom, most csak az említés szintjén hozom be ide a vitába, hogy ezt nagyon fontosnak tartották, mert azt gondolták, ha majd kétszeres-háromszoros adót fizetnek be az egykori katások  feltéve, hogy mindenki hivatalosan végzi a tevékenységét , ez nagyon fontos volt, ettől reméltek néhány tíz milliárd forintot.

Az is nagyon fontos önöknek a „gazdaság kifehérítése” címszó alatt, hogy a legkisebb vállalkozás, a mikrovállalkozásokon belül is a legkisebb vállalkozói egységek, az egyéni vállalkozók be legyenek lehetőleg kapcsolva a NAV online rendszerébe. Én ezen vita keretei között is megkérdezném, hogy nem érezneke leküzdhetetlen vágyat, késztetést arra esetleg, hogy az online rendszerbe, a NAV online rendszerébe bekössék a kaszinókat, azokat a kaszinókat, amelyek vezető politikusok érdekeltségi körébe is tartoznak.

Én tudom, hogy ez egy nagyon komoly akadályozó tényező, de ha elvárjuk a legkisebbektől is, hogy adófizetéskor a kasszához járuljanak, és befizessék az elképesztő adóterheket, akkor miért nem várjuk el ezt azoktól, akik több ezer milliárdot forgatnak egy évben? Még úgy is busás haszon maradna nekik, még úgy is nagyon vastagon megérné kaszinót üzemeltetni. Miért nincsenek bekötve? Nyilvánvalóan az illegális vagy fekete-pártfinanszírozásnak egy változatlanul nagyon fontos lehetőségrendszerét vagy feltételeit teremti meg.

A másik érdekes kérdés, amin megakadt a szemem a számok vizsgálatakor, az a MOL javára szóló jelentős tehercsökkentés. Természetesen abban a Mi Hazánk Mozgalom semmilyen kivetnivalót nem talál, ha egy nemzeti olajtársaság  ha ezt annak lehet nevezni , élén a vezérkarral kap bizonyos állami lehetőségeket, vagy az állam legalábbis nem akarja gáncsolni a tevékenységüket, de jelen gazdasági környezetben, amikor azt látjuk, hogy tavaly az üzemanyagár-sapka és az extraprofitadó ellenére is 628 milliárd forint profitra tett szert a MOL, 280 milliárd forint osztalék kifizetéséről döntöttek  mondom, az ársapka és az extraprofitadó ellenére is , akkor a kormányzat miért tartja azt fontosnak, hogy egyrészt a bányajáradék 334 milliárdról 192 milliárdra való csökkentésével, másrészt pedig a különadó nagyon jelentős csökkentésével  az újabb 160-170 milliárd forintos csökkentés , ha ezt a kettőt összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy 272-312 milliárd forint közötti összeggel fog csökkenni a MOL befizetési kötelezettsége. A bányajáradékot is nagyon jelentős mértékben lecsökkentették, kedveznek ezzel a MOL-nak, és nagyon jelentős mértékben csökkentik azt az extraprofitadót, ami az amerikai Brent- és az orosz Ural-kőolaj különbözetéből tevődik össze.

Mit kapnak ezért, mondjuk, a magyar autótulajdonosok? Mit kapnak ezért a lakossági vagy a vállalkozói vásárlók? Azt kapják meg, hogy ahogy bejelentették önök, hogy 2024. január 1-jétől jelentősen emelkedni fog a benzin és a gázolaj jövedéki adója, úgy körülbelül 40 forintos, vagy legalább 40 forintos literenkénti benzin- és gázolajár-emelkedést helyezett kilátásba a MOL. Gyakorlatilag teljes mértékben áthárítják a magyar fogyasztókra.

Tehát úgy látszik, hogy az egyik leghálátlanabb társulat a MOL vezetése, mert nem úgy reagálnak ezekre a kedvezményekre, ahogy egy normális országban elvárható lenne. Az egyik oldalon kapnak egy 270-312 milliárd forint közötti tehercsökkentést, kiadáscsökkentést az állami kapcsolataik vagy kormányzati kapcsolataik révén, és ők ebből nem azt a következtetést vonják le, hogy akkor legalább részben benyelik a jövedékiadó-emelésből eredő esetleges pluszterheket, azt is ugyanúgy áthárítják a fogyasztókra, a vásárlókra, mintha egy forint csökkentést nem kapnának.

Vagy támaszte az állam elvárásokat, vagy a MOL igazából ezt is  mint állam az államban, mert gyakorlatilag ez az  eldönti, hogy mennyit akar, mondjuk, kőolaj- és földgázlelőhelyek fúrására, feltárására fordítani? Tavaly elhangzott egy 40 milliárdos összeg, tehát tavaly azt mondták, hogy 2023-ban 40 milliárd forintot költenek gáz- és olajlelőhelyek feltárására. Az ország egyes pontjain, Bajától Vecsésig lehet is hallani, hogy történtek ilyenek. Vecsésen, ahogy lefúrtak, rögtön találtak is, de aztán elhalkultak ezek a hírek, nem lehet tudni semmit, hogy a MOL valójában mire készül.

Ha ilyen csökkentést kap, akkor mondjuk, az állam előírhatná, hogy a lehetőségeikhez képest, a szerény 40 milliárd forint ráfordításnak a többszörösét használják arra, hogy a magyar nemzetbiztonságot és nemzetgazdaságot szolgáló MOL-ban az önellátást, főleg a földgázban az önellátás arányát minél jelentősebb mértékben növeljék. Ugyanis az éves 10 milliárd köbméteres magyarországi földgázfelhasználásnak jelenleg, ha én jól tudom, legfeljebb 15-20 százalékát tudjuk kielégíteni hazai készletekből, holott valószínűleg jóval több földgáz lapul a kiváló magyar föld mélyében; jóval több.

Elég csak a makói árokra gondolni, de nem akarok ebbe belemenni, mert nem akarok itt bányamérnöki vagy gázmérnöki vitákat folytatni. De önök sem tettek semmit annak érdekében  még ha nehéz meg költséges is a kitermelése , hogy a makói árokban az amerikai és/vagy kanadai konszerntől a koncessziót visszavásárolják egy ilyen helyzetben, amikor az orosz gáztól való függőséget meg kellene szüntetni, amikor az Északi Áramlatot felrobbantják, amikor az ukránok azzal fenyegetőznek, hogy fölrobbantanak esetleg más vezetékeket is, és mondjuk, a 10 milliárdból csak 1,5-2 milliárd köbméter, esetleg a Horvátország irányából érkező maximum 3 milliárd köbméter gáz biztosított, akkor önök semmit nem tesznek egy olyan lelőhely visszaszerzése érdekében, akár magyar állami kézbe való visszaszerzése érdekében, ahol senki által nem vitatott módon 600 milliárd köbméter gáz lakozik. A 600 milliárd köbméter gáz Magyarország legalább hatvanévi biztonságos ellátását jelentené, és ez csak a makói árok, még semmilyen irányban egy lépést nem tettünk, nem beszéltünk a penészleki lelőhelyről, nem beszéltünk a dél-dunántúli, a zalai vagy a somogyi lelőhelyekről, nem beszéltünk semmi másról.

Amikor ennyi kedvezményt kap a MOL, hogy fürdik a lehetőségekben, tobzódik a lehetőségekben és a kedvezményekben, kap 300 milliárd forint éves tehercsökkentést, akkor talán kötelezettségeket is elő lehetne írni, mert azért én értem, hogy ők úgy érzik, hogy nekik ehhez joguk van  ismerjük ezt a hozzáállást, amikor bizonyos közösségek azt érzik, hogy csak jogaik vannak, kötelezettségeik nem igazán , de akkor kötelezettségeik is legyenek!

Értem én, hogy ez is egy politikai meg gazdasági hadtápútvonal a mindenkor regnáló kormányzat javára, mindent értek, csak mégis, azért itt a kötelezettségek oldaláról is jobban meg kellene terhelni ezt a társaságot, mert ha valakik, akkor ők ezt gond nélkül elviselnék. Szó sincs arról, hogy a Mi Hazánk el akarná lehetetleníteni a MOL-t, szó sincs arról, nincs ilyen törekvés vagy nincs ilyen gondolat, de az, hogy ettől jóval nagyobb teherviselésre, közteherviselésre lehetne őket kötelezni, abban teljesen biztos vagyok.

Úgyhogy nagy érdeklődéssel várom a kormány képviselőjének a válaszát. Köszönöm szépen.