IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm szépen a vitában elhangzott felvetéseket és támogatásokat, az elhangzott néhány kritikára pedig szeretnék néhány szóban reagálni.

(16.50)

Először Varju képviselő úr felvetésére, miszerint az élelmiszerárak csökkentésére az áfacsökkentés a helyes megoldás. A képviselő úr már nincs itt, de remélem, hogy követi majd a vitában elhangzottakat. Ahogy el is hangzott a vita során, a Fidesz-kormány elég sok áfacsökkentést megtett, és azt a tapasztalatot tudtuk levonni, hogy patikamérlegen kell az áfacsökkentést kimérni, ugyanis nem egyértelmű annak megvalósulása az árakban.

Tehát meg tudtuk nézni a hústermékeknél, a tojásnál, a tejtermékeknél, a halhúsnál, amikor megtörténtek azok az áfacsökkentések, hogy milyen módon tud a fogyasztói ár reagálni ezekre a csökkentésekre, és azt láttuk, hogy nem magától értetődő ez a csökkentés. Ahogy ezt nagyon sokszor elmondtuk, a kereslet és a kínálat, a mezőgazdasági, éghajlati viszonyok, a nemzetközi háborús helyzet mind-mind befolyásolják ezt a kereslet-kínálati viszonyrendszert. Ezek sokkal erőteljesebben hatnak az árakra, mintsem az áfamérték.

Pont a tojás esetén volt gyönyörű látni sajnos, hogy az áfacsökkentés hatására megemelkedtek az árak egy-két hónap viszonylatában, tehát az áfacsökkentés nagyon sok esetben, ha nem körültekintően van adva, akkor egy átmeneti segítség lehet, ha a kereskedők ezt áthárítják az árakban, de a jellemzőbb az, hogy nem adják oda ezt a csökkentést, ezért egy nagyon komoly költségvetési kiesést egyértelműen jelent, segítséget a lakosságnak viszont sok esetben nem.

Mi tud mégis segíteni a lakosságnak? Az, ha extrém helyzetekre reagálva ársapkával védekezünk, tehát fixáljuk bizonyos termékek árát. Ez bizonyosan átmegy a fogyasztói árakba, nem úgy, mint adott esetben az áfacsökkentés, és a másik, amivel lehet nyilván védekezni, az az, hogy egyéb támogatásokkal megpróbáljuk a magánszemélyek jövedelmét növelni, tehát itt a munkabérek emelésére és a csökkenő jövedelmeket terhelő adókra gondolok, illetve a másik oldalról a kínálatot kell támogatni. Tehát ha azt szeretnénk, hogy az árak stabilan lefelé menjenek, a magyar feldolgozóipart és a magyar ipart támogatni kell, hogy ezeket a termékeket egyre nagyobb mértékben, egyre hatékonyabban tudják előállítani, így a piacra több termék kerül, nyilvánvalóan az árak le fognak akkor esni. Tehát azt gondolom, hogy nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy az áfacsökkentés egy rendkívül drága, és egyáltalán nem hatékony módja annak, ha a fogyasztók felé az árat szeretnénk befolyásolni.

Amilyen eszközöket a képviselő úr is említett, vagy amilyen termékkörökre az áfacsökkentés vonatkozna, körülbelül 300-350 milliárd forintos kiesést okozna a költségvetésben, és jó eséllyel a kereskedői szektort támogatná ez az intézkedéscsomag. Ehelyett mi azt gondoljuk, hogy a családtámogatásokkal és a lakosság jövedelmi viszonyainak a megerősítésével és a kínálati rendszer megerősítésével kell az árakat kordában tartani.

Szintén említette Varju képviselő úr, hogy javasolja a koncessziós cégeket megadóztatni. Felhívnám a képviselő úr figyelmét, hogy a koncessziós rendszerben van egy koncessziós díj, tehát mindig fizet a koncesszor azért a lehetőségért, amit ő kihasznál itt a koncesszió keretében, és ez a díj figyelembe veszi ennek a tevékenységnek, amit a koncesszor végez, a profitabilitását, és elveszi azt az összeget, ami az államnak jár. Tehát valójában ezek a tételek, amiket Varju képviselő úr felsorolt, minden egyes esetben megfizetik a maguk részét a központi költségvetés részében, nem extraprofitadó formájában, hanem koncessziós díj formájában.

Szabó Sándor képviselő úr azt jelezte, hogy rengeteg adót emelt a kormány. Megnéztem most a viszonylag objektívnek tekinthető számokat, hogy mégis mi volt a valóság, és egy GDP-arányos adóterhelés mutatja talán a legjobban egy országnak az adószintjét, hogy milyen adóterhelés van egy országban, hogy a GDP arányában hány százalék az adók mértéke. Ez 2009-10 magasságában 40 százalék fölötti érték volt, és ez most a Covid-időszak elején 33,5 százalékra csökkent. Tehát jól látszik, hogy 40 százalékról 33,5 százalékra csökkent ez a GDP-arányos adóterhelés. A Covid és az azt követő gazdasági visszaesés hatására természetesen nekünk is kellett egy-két adóintézkedést hozni. Ez a mutató 33,5-ről 34,5 százalékra valóban megemelkedett, tehát valóban most van egy olyan időszak, amikor egy picivel több adóintézkedés hatására több adóbevételt szedünk be, de emlékeztetnék, hogy 40 százalék fölötti szintről indultunk.

Amikor az merült fel, hogy sok adóintézkedést hozott a kormány vagy sok adót vezetett be, itt hadd emlékeztessek arra, hogy a vállalkozások széles körét, a lakosság széles körét érintő adókat folyamatosan, tendenciózusan csökkentjük. 2021-ig 11 adót csökkentettünk, tehát 11-gyel csökkent az adók száma. Ami megtörtént most a Covid-válságot követő másfél-két évben, az pedig az extraprofitra lövő, célzott és nagyon hatékony adók bevezetése. Megpróbáljuk az extraprofitokat gyakorlatilag becsatornázni a gazdaság finanszírozásába, és ezért van az, hogy nem széles rétegeket általánosan adóztatunk, hanem célzottan a lehető leghatékonyabb olyan eszközöket kívánunk bevetni, amiket jó eséllyel középtávon ki is lehet vezetni majd a költségvetés finanszírozási oldaláról. Úgyhogy itt az adócsökkentések tekintetében, azt gondolom, hogy folytatni fogjuk azt a tendenciát, amit az elmúlt időszakban meg tudtunk valósítani.

A jövedékiadó-emelés kapcsán hadd emlékeztessek arra, hogy 2010 óta nem volt Magyarországon adómérték-emelés, és jól látszódik, hogy az uniós irány az, hogy a környezetvédelmi típusú adók súlyát emelni kívánja a Bizottság, és a jövedéki irányelv is felülvizsgálat alatt van az Unióban, és nem árulok el nagy titkot, hogy jóval magasabb adómértékeket tervez a Bizottság is a közeljövőben bevezetni, mint amik most hatályosak.

A most hatályos adómértéket valójában már idén január 1-jével el kellett volna érnünk, és kötelezettségszegési eljárás kockázata mellett nem léptük meg ezt az adóemelést idén január 1-jétől, tehát gyakorlatilag már most is hat hónap úgymond késésben vagyunk ezzel az adóemeléssel, és a mai tudásunk szerint az egyetlen szabályos árfolyam, ami rendelkezésünkre áll, az a képviselő úr által is említett tavaly október 3-ai árfolyam. Ez az, amit bele lehet írni a jogszabályba, és ez az, amit most ez az adótörvény-tervezet tartalmaz. Azért gondoljuk, hogy szükségszerű ezt a lépést megtenni, ugyanis évek óta küzdünk a Bizottsággal a kötelezettségszegési eljárás vitájában, és most látjuk úgy, hogy mivel az uniós szabályrendszer vélhetően még szigorodik a jövőben, most már mindenképpen meg kell lépnünk ezt az adóemelést ahhoz, hogy igazodjunk az uniós, vélhetően jelentősen megemelkedő adószintekhez.

Apáti képviselő úr kérdésére is hadd reagáljak! Szintén felvetett néhány adóemelési intézkedést, amire, azt gondolom, előbb reagáltam, viszont felvetette a katát is. Talán úgy fogalmazott, hogy rengeteg vagy váratlanul sok adóbevételt szereztünk a katából. Ez valóban így volt, váratlanul sok adóbevétel érkezett meg a katasoron, viszont váratlanul sok adóbevétel kiesett más adósorokon, ugyanis tendenciává vált az, hogy a katások munkaviszonyból váltottak katára. Még azzal se lenne probléma, ha a legkisebb vállalkozók megtalálnák a számukra legkedvezőbb adórendszert, de nem ez történt, hanem a katának az igazi kedvezményezettjei a nagyvállalatok voltak, azok a nagyvállalatok, akik nem ritka esetben akár ezer kis katás vállalkozót bíztak meg, nyilvánvalóan korábbi munkaviszonyosokat, és katás vállalkozóként működtetve őket folytatták ugyanazt a tevékenységet, amit korábban végeztek, csak múlt héten még munkavállalók voltak, a következő héten pedig már katás vállalkozók. Tehát valójában az előnyét ennek a szabályrendszernek nem a kisvállalkozók, nem is a költségvetés, hanem az a viszonylag nagy vállalkozói kör aratta le, akik kihasználták ennek a rendszernek a nagyon kedvező voltát.

Több alkalommal történt finomhangolás a rendszerben. Bevezettünk többször korlátokat, hogy életszerűen vissza lehessen szorítani ezeket a nem kívánt lépéseket, de sajnos mindig hozzá igazodtak ezek a nagyvállalatok, ezért egy nagyon határozott lépéssel vissza kellett térni az eredeti jogalkotói célhoz, az pedig az volt, hogy a katás vállalkozó, ha magánszemélynek értékesít, akkor a lehető legrugalmasabb, a lehető legegyszerűbb és legnagyvonalúbb adórendszerrel találkozzon, ami így is van, tehát gyakorlatilag 18 millió forintig most is egy tételes, fix 50 ezer forintos, változatlan mértékű adót kell fizetniük a katásoknak.

Akik pedig kikerültek a katából, egyáltalán nem biztos, hogy nagyon rossz dolog történt velük, ugyanis aki munkaviszonyt végzett korábban, és vélhetően visszakerült munkaviszonyba, megkapta vélhetően az ezzel járó járulékokat, és nő az ellátási alapja, megvan az a biztonság, amit a munkaviszony jelent. Aki valódi vállalkozó volt, abból  föl is írtam magamnak  223 ezer átalányadózó lett. Tehát nem egy rendkívül terhes adórendszerbe kerültek, hanem a magyar adórendszeren belül pont a legkisebb vállalkozóknak még van egy átalányadó-rendszerünk, ami gyakorlatilag adómentességet is tud jelenteni 1,2 millió forintos jövedelemig.

(17.00)

Ez azt jelenti, hogy nagyon sok katás vállalkozó kedvezőbb helyzetbe került az átalányadóval, mint amiben katásként volt. Ez tipikusan a mellékállásban dolgozó katásokra volt igaz; mellékállásban átalányadózóként gyakorlatilag az adómentességet el lehet érni egy alacsonyabb bevételi összeghatárig. Én azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok vállalkozó kifejezetten jól járt ezzel a változtatással.

Az igazi kedvezményezetti kör pedig a katások: ők pedig a 18 millió forintra felemelt határértékkel a korábbinál még kedvezőbb szabályrendszerrel találkozhattak. Az ő számuk is 134 ezerre nőtt, úgyhogy azt mondhatom, hogy harmadára csökkent a katások száma, és a 134 ezer katás még mindig azt jelenti, hogy egy rendkívül széles réteg az, aki ki tudja használni ennek a nagyon kedvező, előremutató adórendszernek az előnyeit.

És akkor végül hadd reagáljak még Apáti képviselő úrnak a MOL-t érintő felvetéseire. Bár konkrét számokkal nem készültem, de talán nem árulok el azzal titkot, hogy Magyarországon a MOL fizeti a legtöbb adót, és az adórendszernek, pont az előbb utaltam rá, hogy nagyon cizellált, nagyon célratörő intézkedései vannak most az elmúlt időszakban. Hadd említsek meg két érdekes példát! Az egyik a bányajáradék, amit ön is mondott, a másik pedig az Ural-, Brent-olaj árkülönbözetére rakódó extraprofitadó.

A bányajáradék úgy működik, hogy ha a piaci árak magasak, akkor jó eséllyel magas bányajáradékot tudnak fizetni a bányavállalkozók; ha esnek az árak, akkor nyilván alacsonyabb járadék fizetendő. Az, hogy a költségvetésben adott esetben változatlan szabályrendszer mellett akár lefeleződik a bányajáradék összege vagy egy következőben megnő, az jó eséllyel a piaci árak változásának a következménye. Ez látható a költségvetésben ebben az esetben is.

A másik legjobb példa ugyanerre az Ural/Brent adó: 95 százalékos mértékű ez az adó, tehát ha van különbözet a két olaj ára között, annak 95 százalékát elvonja a kormány. Ebből egy hatalmas összeg került az idei költségvetésbe betervezésre, és egy jelentősen kisebb összeg került a következő évi, tehát a ’24. évi költségvetésbe, de ennek az az oka, hogy a szabály továbbra is változatlan, továbbra is 95 százalékát elvonjuk ennek a különbözetnek; cserébe ez a különbözet folyamatosan csökken. Tehát ez az oka annak, hogy adott esetben le tud feleződni a költségvetési soron lévő összeg. Hogyha lefeleződik magának ennek az extraprofitot jelentő közgazdasági jelenségnek a mértéke, akkor az adó összege is le fog feleződni, tehát ilyen egyszerűen működik ez a jogintézmény.

És összességében azt lehet mondani, hogy ha megnézzük a legnagyobb magyar cégeknek is az adóterhelését, akkor az elmúlt időszak nagyon-nagyon komoly terhet rótt ezekre a cégekre. Ha nemzetközi összehasonlításban nézzük meg, akkor is a magyar adórendszer elég komoly terheket rótt az energetikai cégekre és azokra a cégekre, amelyek az extraprofit-termelésben a legnagyobb nyertesek voltak. Tehát azt lehet mondani, hogy nemzetközi összehasonlításban egy nagyon magas adóteher jutott néhány vállalkozásra.

És ahogy mondtam is az előzőekben, ez annak a következménye, hogy most van egy olyan átmeneti gazdasági időszak, amikor nem várt eredmények realizálódnak néhány cégnél; ezekre kivetett a kormány egy extraprofitadót, és ahogy ígértük is a korábbiakban, ezeknek a fokozatos kivezetése meg is fog történni. Nagyon sok extraprofitadó úgy van megkonstruálva, hogy önmagát kivezeti, hogyha megszűnik maga az extraprofit; a többi, ami nem így van megkonstruálva, ott pedig a költségvetés teherviselő képességére való tekintettel, gyorsan vagy lassabb ütemben, de ezek az adók folyamatosan ki lesznek vezetve.

Köszönöm szépen még egyszer az értékes kritikákat, és kérem, hogy támogassák az előterjesztést. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)