DR. FÓNAGY JÁNOS gazdaságfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy lehetőséget ad számomra, hogy az ön által is egy nagyobb merítésből táplálkozó napirend előtti felvetésre hasonlóan igyekezzek átfogóan válaszolni.
Elöljáróban engedje meg, hogy az ön viszonyítási alapjainál azt a Putnokon járatos népi bölcsességet mondjam, hogy a tál görbe, nem a leves. Szóval, nem mindegy, hogy mit mihez viszonyítunk, ezért kérem, hogy a magyar adatokat azért úgy összességében nézzük.
Engedje meg, hogy a foglalkoztatással kezdjem, hiszen azt ön sem vitatta eddigi hozzászólásai során, hogy Magyarországon a foglalkoztatottak száma örvendetesen emelkedett, soha ilyen létszám még nem volt: ’23 áprilisában 4 millió 710 ezer fő dolgozott. 2010 óta mintegy 1 millióval dolgoznak többen. A foglalkoztatás folyamatosan emelkedik, és a 74,6 százalékos foglalkoztatási ráta meghaladja az uniós átlagot. Mindezt kicsit előreugorva mondom, hogy ott ne kelljen megismételni. Ez azt is jelenti, hogy az inaktívak száma örvendetesen visszaszorult. Vannak, természetesen vannak, a legutolsó, egyébként nem pontos felmérések szerint ezeknek a száma Magyarországon ma 600-700 ezerre tehető. Ezeknek egy jelentős része nem alanya a munkaerőpiacnak egészségi állapota, mentális állapota és egyebek miatt, a másik részére viszont igenis igényt tartunk, és számolunk velük. Nem véletlen, hogy a miniszterem a bizottsági meghallgatás során azt mondta, hogy felméréseink szerint a 2030-ig szükséges mintegy félmillió munkavállalónak jelentős részét az inaktívak bevonásával kívánjuk megoldani.
A nyilvántartott munkanélküliek száma áprilisban 190 ezer fő volt, egy hónap alatt 5 ezer fővel csökkent. A munkanélküliségi ráta 4 százalék alatt van, 3,9, ami a nemzetközi szokványok szerint gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságot jelent. Ha visszaemlékszik képviselő úr a 2010-es 11 százalékot meghaladó munkanélküliségre vagy Északkelet-Magyarországon a 16-17 százalékos munkanélküliségre, akkor úgy gondolom, hogy ezeket a számokat joggal adom meg válaszomban úgy, mint a jelenlegi kormány eredményes munkájának tanúsítványait.
Ami a béreket illeti: 2010-től ’22-ig az átlag- és reálkeresetek folyamatosan növekedtek. A bruttó átlagkeresetek emelkedése 2010-2022 viszonyában 154,7 százalék, a nettó átlagkereseteké a családi kedvezmények beszámítása nélkül is 158,7 százalék, a családi kedvezményekkel pedig gyakorlatilag 168 százalék. Tehát egy igen jelentős 10-12 éves átlag- és reáljövedelem-növekedésről tudunk számot adni. A reálkeresetek emelkedése kedvezmények nélkül 71 százalékos, kedvezmények beszámításával 77,1 százalék volt.
A kormány 2010 után nagyon tudatosan és deklaráltan törekedett arra, hogy a gyermekesek számára ne csak az átlagkeresetek, hanem azoknak a reálértéke is növekedjen. A reálkeresetek tekintetében ’10-től ’22-ig a gyermektelenek esetében 73,7, az egy gyermeket nevelők esetében 100,5, kétgyermekeseknél 130,7, három- és többgyermekeseknél pedig 131,8 százalék volt a növekedés 12 év alatt.
Csak emlékeztetőül mondom tudom, hogy ellenzéki kollégáim egy része ezt nem szereti hallgatni , hogy ezt megelőzően 2002-től 2010-ig a szocialista-liberális kormányok esetén nyolc év alatt a bruttó átlagkeresetek mintegy 65,5 százalékkal, a nettó átlagkeresetek 71 százalékkal, a reálkeresetek pedig mindösszesen 13,8 százalékkal növekedtek, de ekkor a családi kedvezmény nem létezett.
Kérem, hogy ezeket a számokat vesse össze, képviselő úr, amikor válaszomat értékeli. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)
(9.50)