DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Innentől kezdve csak Tordai képviselő úron múlik, hogy beüle az ülésterembe, akadálya ennek nincsen. (Vitályos Eszter: Még a terembe sem tud bejönni.)
Ami a felvetett témát illeti, röviden úgy foglalhatnánk össze a helyzetet, hogy a háború végét még nem nagyon látni sajnos, de a miatta bekövetkező gazdasági bajokat annál inkább.
Ami a helyzet katonai részét illeti, még mindig nem a béke hangja erősödik. Arról mennek a tárgyalások, hogy hogyan lehetne még több fegyvert küldeni, és hogyan lehetne ehhez még több uniós forrást is felhasználni, mondjuk, az úgynevezett békekeretet, ami önmagában is abszurd, hogy a békekeret költségvetési forrásait hogyan használnák fel fegyverküldésre. Kicsit riasztó motívumként megjelentek az azzal kapcsolatos latolgatások, hogy hogyan lehetne akár orosz területeket is támadni önvédelmi célból.
De ez még nem minden. Az Egyesült Államokban körvonalazódik egy újabb kétmilliárd dollár értékű fegyverszállítmány. Németországban arról megy a vita, hogy hogyan lehetne még több Leopard 2-es harckocsit küldeni a frontra, úgy, hogy már eddig is 7 milliárd eurót költöttek Németországban fegyverszállításokra, ez még német léptékben is óriási összeg.
Aztán a weimari háromszög Párizsban tartott csúcstalálkozót. Ez Németországon, Lengyelországon kívül Franciaországot jelenti. A csúcs után ezek az országok is azt erősítették meg, hogy folytatni kell a fegyverküldést. Közben arról érkeznek hírek, hogy a britek után most már amerikai tankok is használnának uránt tartalmazó lövedékeket.
Mindebből a pár példából látszik, hogy Európa sokkal inkább belemegy most a háborús helyzetbe, mintsem távolodna tőle. Ennek aztán a gazdasági életben is súlyos következményei vannak. Egyrészt azért, mert a fegyverekre költött eurómilliárdokat éppen másra is el lehetne költeni: kisvállalkozók támogatására, családtámogatásokra, beruházásokra vagy éppen béremelésekre.
A mozgástérszűkülés másik oka a következményeit tekintve rendkívül félremért szankciósorozat. Szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét, az orosz gazdaság idén már bővülésre számíthat, és közben messze az európai gazdaság lassult le a legjobban. 18 országban csökken az ipari termelés Európában. 15 százalékkal csökkentek a zöldmezős beruházások. Hogyan is lehetne másképp, ha csak drágábban lehet pótolni az európai piacról kieső orosz energiaimportot? És ez még nem a történet vége.
Németországban a gazdasági miniszter nyíltan beszél arról, hogy ha nem lesz tranzitmegállapodás Oroszország és Ukrajna között, akkor korlátozni kell majd az ipari kapacitásokat Németországban. Európa legerősebb gazdaságáról van szó, ahol a GDP egyébként második negyedéve csökken, ahol az ipari termelés most is csökken, és ahol szintén napirendet uraló téma az élelmiszerárak megugrása. Az ellenzéki képviselőket azokat, akik itt vannak, és akik távol vannak szívesen megkérdezném arról, hogy vajon erről is, tehát a németországi helyzetről is a magyar miniszterelnök tehet. Mert ha Németországban megérzik az energiaválságot, a háborút és a brüsszeli döntések következményeit, akkor Európa minden országában megérzik. Megérzik és fizetik. Így hát minden egyes nap, ami háborúval telik, rongálja Európa hosszú távú versenyképességét, és csúfítja az európai és a magyar családok jövőbe vetett kilátásait.
Nem mi tehetünk a háborúról, nem mi okoztuk, de mi viseljük a legfőbb gazdasági terheit, és egyáltalán nem volt szükségszerű, hogy ez így legyen. Ez még egy sokadik ok arra, hogy ezután is a béke hangja akarjunk lenni a háború árnyékában. Ez nem egy elszigetelt hang, hanem ez az emberek hangja, mert nemcsak itt mondjuk ezt, hanem egyre több helyen mondják ezt Európában.
Így hát végezetül azt tudom mondani, hogy ha valaki irányváltást akar elérni a magyar kormány háborúval kapcsolatos politikájában, akkor ne reménykedjen. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)