DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom természetesen támogatja ezt a javaslatot, hiszen alapvetően helyénvalónak tartjuk azt, hogy földadó bevezetésére semmilyen módon, semmilyen megfogalmazással ne kerülhessen sor, ne viseljék ezt a terhet is a magyar gazdák. Tehát támogatjuk a javaslatot.

Tulajdonképpen most akár azt is megtehetném, hogy befejezem a felszólalásomat, leülök, és ennyiben marad a történet. Ugyanakkor rá kell világítanom néhány összefüggésre és néhány olyan dologra, amelyet szeretnénk viszontlátni mi itt, a Mi Hazánk képviselőcsoportjában a gazdák érdekképviselete, a gazdák tehercsökkentése kapcsán.

Én nagyon szeretném azt, tisztelt kormánypárti képviselők, ha ugyanez a mindent lebíró akarat, elképesztő hév és lendület kerítené önöket hatalmába akkor, amikor, mondjuk, a magyar gazdák egyéb problémáit kellene orvosolni, vagy egyéb, előttük tornyosuló akadályokat kellene lebontani.

A teljesség igénye nélkül hadd mondjak önöknek néhányat, amely egyébként jóval nagyobb teher ró a magyar gazdákra, mind adott esetben tízezer forint/hektár vagy húszezer forint/hektár adó. Ezzel együtt természetesen elítéljük és erősen megkritizáljuk azokat, akik földadót vezetnek be, de megjegyzem, hogy mi igazságosan mérünk, egységes mércével, nem kettős mércével, mint adott esetben a baloldal vagy önök, ugyanis mi azt is elítéljük és azzal sem értünk egyet, ha Márki-Zay Péter készül bevezetni ezt, de arról is ugyanez a véleményünk, ha mondjuk, Hajdúnánáson vezetik ezt be, és mondjuk, Szólláth Tibor NAK-alelnök kívánja ezt bevezetni és fenntartani, származzon ebből akármennyi bevétele is az önkormányzatának. Hát akkor, aki á-t mond, mondjon b-t is, és ne tegyenek úgy, mintha csak a balliberális oldal egyes prominensei, adott esetben egykori miniszterelnök-jelöltje vezetné be, mert az pont ugyanolyan csúnya dolog, mint amikor Szólláth úr készül bevezetni. Tehát legyenek szívesek, szóljanak a NAK alelnökének, hogy talán ezt saját szabad akaratából is illett volna eltörölnie vagy talán már be sem vezetnie.

Természetesen azért az éremnek van egy másik oldala vagy egy pereme is, hogy önök valóban kivéreztették az elmúlt 13 évben az önkormányzatokat. Ez a vércsapolás az önkormányzatok vonatkozásában 33 éve folyik, az elmúlt 13 évben felgyorsult. Egyszerűen nem tudnak semmilyen módon megfelelő bevételekhez jutni. Azért ezt se felejtsük el!

(11.40)

Korábban a gépjárműadó ott maradt az önkormányzatoknál. Aztán önök azt mondták, hogy már csak 40 százalék maradhat náluk, vagyis 60 százalékát központosították, elvonták, végül most már az egészet  a Covid-válságra hivatkozva, és azóta vissza sem állították  lenyúlják tőlük. Nagyon kevés lehetősége van a legtöbb önkormányzatnak  néhány kivételes adottságú önkormányzatot leszámítva  arra, hogy helyi adóbevételekhez jusson.

Azonban én ezt alapvetően inkább egy agrártémájú vagy mezőgazdasági jellegű javaslatnak tekintem, ezért a teljesség igénye nélkül, részben a napirend előtti felszólalásomhoz kapcsolódva vagy azt folytatva hadd mondjak önöknek néhány nagyon lényeges problémát, ami sokkal nagyobb mértékben sújtja a gazdákat, mint az, ami ebben a javaslatban van, illetve megszüntetésre vagy kizárásra kerül.

Az egyik az, hogy az árstopok vagy az árkorlátozások vonatkozásában talán célszerű lenne elgondolkodniuk a műtrágya-, a vegyszer- és az üzemanyagár kapcsán az agrárvállalkozók vagy a mezőgazdasági vállalkozók tekintetében is, ugyanis önök jövedéki adót fognak emelni 2024. január 1-jétől  a vonatkozó jogszabályokból ez kitűnik , ami literenként minimum 40 forinttal fog emelkedni.

De mondom a megoldást, illetve megoldási javaslatot is a mi hazánkos szokás szerint. Gondolkozzanak el azon, hogy a hektáronként meghatározott, literben megképzett mennyiséget megemelik a jövedéki adó visszaigénylése kapcsán. Magyarul, jóval nagyobb mennyiségre tudjanak visszaigényelni a gazdák jövedéki adót 2024. január 1-jétől, mint mondjuk ebben az évben, hiszen ennek a mértéke hosszú évek óta változatlan. Ez a terület művelési ágtól is függ, mert nem mindegy, hogy legelőről, szántóról vagy gyümölcsösről beszélünk. Ehhez van kötve az, hogy hány liter gázolaj után lehet egy éven belül visszaigényelni a jövedéki adó egy részét; így a pontos. Én 72 forint/liter mennyiségre emlékszem, de ha ennél kicsit több vagy kevesebb, akkor elnézést kérek, ha tévedtem. Ezt a mennyiséget illő lenne megemelni, hogy valahogy kompenzálják a gazdáknak a megemelkedett gázolajárakból eredő nehézségeket.

Ennél is nagyobb probléma azonban az  ahogy a napirend előttimben is mondtam , ami a vegyszer- és műtrágyaárak kapcsán történt, különösen az elmúlt két évben. Két órával ezelőtt arról beszéltem, hogy számos lényeges vegyszer, amelyeket nagy mennyiségben használnak a gazdák, gombaölőszerek, rovarirtószerek, legalább kétszer annyiba kerülnek nálunk, mint Lengyelországban. Legalább kétszer annyiért adják a legnagyobb magyar forgalmazók, mint a legnagyobb lengyel forgalmazó, amit a profitéhségen, a hiénaszemléleten kívül valószínűleg a világon semmi nem indokol. Ez lényegesen nagyobb mértékben sújtja a gazdákat, mint az a kétségkívül fontos javaslat, amiről alapvetően itt most tárgyalunk. Legyenek szíves plafonírozni vagy valamilyen módon, akár a törvényes politikai érdekérvényesítés keretein belül hatni abba az irányba, hogy a profitéhségüket fogják vissza a vegyszer- és műtrágya-forgalmazó cégek, mert a műtrágyafronton ugyanaz a helyzet.

Szeretnék önöknek még egy fontos problémát felvetni ennek kapcsán. Sok esetben silány minőségű vegyszereket és műtrágyákat adnak el egyes forgalmazók a magyar gazdáknak. Találkoztunk olyannal  be fogom mutatni ezt a közeljövőben a nyilvánosság előtt , hogy 35 százalékkal kevesebb hatóanyag van az adott vegyszerben, mint ami a kémiai összetevők rovatban szerepel. Találkozunk olyan műtrágyákkal, amelyek az atyaúristennek sem akarnak feloldódni még csapadék hatására sem. Természetesen ezeket is gyémántáron adják a kereskedők. Ezt is csak a magyar gazdákkal lehet megcsinálni!

Azt kérem, hogy a MAGOSZ és a NAK itt is vesse be magát, vesse latba a befolyását és harcoljanak a magyar gazdákért. Ne álljanak meg a földadó eltörlésénél, a földadó kiszabási lehetőségeinek a kizárásánál, hiszen itt az elmúlt két vagy három évben a többszörösére növekedett költségekről beszélünk, és úgy érezzük, hogy megint a magyar gazdákat nézik az egész Európai Unióban levadászandó prédának, lehúzható baleknak vagy madárnak. Ennyit tehát a vegyszer-, műtrágya- és üzemanyagárakról. Bőven lenne az érdekképviseletnek itt is helye.

Arra kérném Jakab Istvánt és mindenkit, aki a kormánypártok soraiban foglalkozik a magyar mezőgazdasággal, hogy próbáljanak sokkal nagyobb mértékben, mit próbáljanak: álljanak az őstermelők, a mezőgazdasági őstermelők, az őstermelői családi gazdaságok vagy a mezőgazdasági társaságok oldalára. Azoknak az oldalára, akik lassan teljesen elvéreznek ebben a küzdelemben. Önöknek kétharmados lehetőségeik vannak, senkire nem hivatkozhatnak, semmilyen külső körülményre nem hivatkozhatnak e tekintetben.

A teljesség igénye nélkül mondok önöknek néhány példát. Itt főleg a felvásárlási árak, a termelőkkel való bánásmód, a nagy cápáknak való kiszolgáltatottság a legfőbb probléma. Elég csak a víziszárnyas-tenyésztőkre gondolni, tisztelt hölgyeim és uraim. Átverik őket a takarmány, a táp forgalmazásánál a hatóanyagokkal. Lehet, hogy szállításonként csak kis tétellel, de az egy nagy gyártónál összességében óriási összegre jön ki, akár egy hónapra is. Amikor a víziszárnyas-tenyésztők, a bérhizlalók, a bértenyészők viszik leadni a vágóhídra az állatokat, akkor képzeljék el, hogy a minősítésnél nem lehetnek jelen. A minősítést végzők úgy minősítik, ahogy akarják. Minősítésenként több millió forinttal húzgálják le őket, ami után jogorvoslati és egyéb lehetőség alig van. Akár jogi értelemben, akár pénzügyileg nem tudnak utána menni. Mondván, hogy az az állat annak a tulajdona, aki a minősítést végzi. Hát ez semmiképpen nem mellérendeltségi viszony, ez nagyon messze áll a becsületes, korrekt, igazságos, nemzeti, keresztény, konzervatív, hazafias hozzáállástól! Hogy beviszem azt az állatot, például kacsát, libát, amelyet heteken-hónapokon keresztül hizlaltam, aztán megállok kint a kapuban, illetve kizárnak, be sem tudok menni, és aztán olyan minősítést adnak, amilyen az arcukra ráfér, amit nem szégyellnek. És sorolhatnám még hosszan, hogy a felvásárlási árak épphogy lélegeztetőgépen tartják, mondjuk, a víziszárnyas-tenyésztőket.

De mondhatnám ezt a zöldség-gyümölcs front tekintetében is. Valószínűleg önök is tisztában vannak azzal, hogy alapvető zöldségek, gyümölcsök felvásárlási árai ugyanazok, illetve várhatóan az idén sem lesznek túl sokkal magasabbak, mint amilyenek öt vagy akár tíz évvel ezelőtt is voltak. Csak hol vannak már, öt-tíz év alatt hova emelkedtek az előbb említett üzemanyag-, vegyszer- és műtrágyaárak, valamint a munkabérek.

Az az érzésem, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy olyan szinten nézik hülyének a nagy felvásárlók, a kereskedők, ha úgy tetszik a nemzeti nagytőkések a magyar parasztembereket, hogy mindig annyi vért csapolnak le belőlük, mindig addig zsigerelik, hogy épphogy életben hagyják őket, hogy még tovább tudjanak dolgozni. Hogy talán felvillan annak a reménysugara, hogy érdemes még fáradozni, küszködni január 1-jétől december 31-éig, hétfőtől vasárnapig robotolni, hátha a következő év jobb lesz. Nagyon sok termelő gyakorlatilag úgy érzi, hogy igazából a kereskedőknek termeli meg a profithoz szükséges nyersanyagot, legyen az zöldség, gyümölcs vagy éppen élő állat, mert nem ők gazdagodnak a verejtékes munka gyümölcsén.

Önök szerint nem lehetne tenni itt valamit? Kétségkívül elfogult vagyok a témakörrel, ezt be is vallom férfiasan, azt az almát, ami tőlünk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, mondjuk, 90, 100, esetleg 120 forintos áron kerül felvásárlásra a termelőtől, a fa alól vagy a kertből, azt én Budapesten 500-600 forintért látom viszont, de annak csak a silány minőségű kiadását. Sokszor 500-600 forintért tesznek ki Pesten meg a nagyvárosokban olyan minőséget, amit lehet, hogy mi a léalmába is szégyellnénk beletenni, és inkább ott hagyjuk a fa alatt. Hogy ötszörös-hatszoros árat nyúl le a multi, vagy a budapesti, teljesen mindegy, hogy milyen származású kereskedő? Önök szerint ez nem fogja előbb-utóbb nemcsak a termeléstől, hanem az élettől is elvenni a magyar parasztemberek kedvét? Ezért gürizzenek? Ezért kockáztassanak? Ezért szorongatják a bankok azokat, akiknek még hitelük is van? Ezért fizessék az egyre emelkedő munkabéreket? Küszködjenek azzal a munkaerővel, amely ritka kivételtől eltekintve az idegrendszerüket is tönkreteszi?

Én azt gondolom, ha néhány kormánypárti képviselő, főleg akinek nincs köze a mezőgazdasághoz, egy hónapig küszködne azzal a minőségű munkaerővel, amely még ott maradt a magyar vidéken  hogy egyéb súlyos kijelentést ne tegyek , azt hiszem, hogy elgondolkodnának azon, hogy mennyit ér igazából az a tej, kenyér, zöldség, gyümölcs vagy bármilyen húsféleség, amit aztán önök esetleg a vasárnapi ebéd mellett elfogyasztanak. És ezek után a munka végeredményeként van egy rendkívül szerény mértékű profit, ha erről egyáltalán lehet beszélni.

(11.50)

Tisztában vannak azzal, hogy az ukrán gabonahelyzet miatt nagyon sokan már nem is vetnek az idén? Vagy csak olyat, aminek alacsony lesz a ráfordítása? Mert önköltségi ár alatt tudnak értékesíteni az ukrán gabona miatt. Akkor kik fizetik meg a háború árát? Nem a magyarok? Nem a magyar termelők? Nem a magyar parasztemberek? Dehogynem!

Akkor ne tegyenek úgy, hogy önök megvédték a magyar gazdákat! Hát ettől sem tudták megvédeni a magyar gazdákat. És azok esetében, akik gépesítettek, gépekbe fektettek be és bérmunkára alapozták a mezőgazdasági vállalkozásuk nagyobb részét, mert miután sokan nem vetnek, értelemszerűen gépi munkára sem lesz szükség. Általában jelentős hitelállománnyal küzdenek, és ők is tönkre fognak menni. Beindul egy dominóeffektus, egyik bedől a másik után. Erről is szeretnék ilyen lánglelkű felszólalásokat hallani önöktől! Meg ilyen rendkívül bátor törvényjavaslatokat, meg akár nem is törvényi szinten különböző intézkedéseket látni. Mert amikről most beszélek, azok közül nem minden igényel feltétlenül törvényi szintű szabályozást vagy beavatkozást. Például a víziszárnyas-minősítés szabályainak a megváltoztatása, a felvásárlási körülmények megváltoztatása.

Tudják, az a legszörnyűbb  mondjuk ki őszintén, mellébeszélés nélkül , hogy bármennyire is lelkiismeretesen, profin, komoly szellemi és fizikai munkával termelnek a magyar parasztemberek, a ritka kivételtől eltekintve elsősorban a gyalázatos felvásárlási árak miatt, a kereskedői maffia miatt, a TÉSZ-es maffia miatt gyakorlatilag az uniós támogatások lélegeztetőgépén vannak épphogy. Ha az uniós támogatásokat, akár a normatív alapúakat, akár a pályázaton elnyerhetőket kivennénk a rendszerből, akkor ritka kivételtől eltekintve a legtöbb legprofibban, legügyesebben, éjt nappallá téve dolgozó gazda önhibáján kívül tönkremenne, elsősorban azért, mert nincsenek normális felvásárlási árak, hanem egy egyoldalú, kereskedőpárti, TÉSZ-párti meg multipárti szemlélet van. Ezt önök hagyják burjánzani, hiszen még nem tört ki különösebb elégedetlenség a magyar parasztság körében, vagy legalábbis nem vonultak még utcára az emberek.

Én azt kérem önöktől, hogy ezeket a problémákat is mindannyiunk jól megfontolt érdekében mihamarabb kezdjék el orvosolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)