KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: …hogy a jövő generációi előre tudjanak lépni egyet, vagy például arra, hogy az esélyeket csökkentsék mindazoknak, akik hátrányos körülmények közé születtek, de a Fidesznek biztos, hogy az oktatás nem szakmai kérdés.

(16.50)

Emlékeznek önök arra, amikor azt mondta Pokorni Zoltánnak Orbán Viktor, hogy „Zoli, nem érdekelnek a számok”? Világos beszéd volt. És aztán Pokorni úr lényegében el is ismerte, hogy a miniszterelnököt az oktatás nem érdekli, csak hatalompolitikai kérdésként tekint rá. Nem véletlen, hogy Magyarországon nincs oktatási minisztérium, hogy a kormányzati üléseken elvétve látunk olyan embert, aki egyébként oktatással foglalkozik. Nem érdeklik a miniszterelnököt a számok, nem érdekli, hogy például mennyi funkcionális analfabéta lesz, nem érdekli, hogy hányan hagyják el a magyar oktatás rendszerét lényegében mindenféle végzettség nélkül. Nem érdekli a miniszterelnököt az sem, hogy egy halmozottan hátrányos helyzetű térségbe született gyerekből lesze fogorvos vagy lesze ügyvéd. És abból is látszik, hogy nem érdeklik a halmozottan hátrányos helyzetű térségek a miniszterelnököt, és oktatásként nem tekint megoldásként ezekre a területekre, hogy eddig 500 gyerek tartozott egy iskolapszichológushoz, a státusztörvényben ezer. Ebből is látszik, hogy nem arra törekednek, és lehet, hogy 2010 óta növekedett a számuk, de sajnos az olyan gyermekek száma is növekedett, akik halmozottan hátrányos helyzetű térségekben élnek, és szükségük lenne pszichológusra.

Az is bizonyítja például, hogy hatalompolitikaként és nem szakmai kérdésként tekint Orbán Viktor erre, hogy már a KRÉTA-rendszerben, ahol a közoktatásban a szülőkkel a kapcsolattartás van, és az iskola ügyeit kellene megbeszélni, megjelent az állampapírbiznisz, és állampapír megvásárlására buzdít a kormány. Világos, ugye, hogy a státusztörvény nem más, mint az elmúlt évek megkoronázása, az egész államosítás, az egész egyentankönyvrendszer, a megtaníthatatlan és megtanulhatatlan Nemzeti alaptanterv, a sztrájkjog korlátozása, és most igen, a státusztörvényben az utolsó olyan nagy társadalmi csoportot, amely közalkalmazotti státusszal rendelkezett, ezen státuszuktól megfosztják, és bizony-bizony jogfosztáson esnek át.

Persze a kormány nem meri azt mondani, hogy hatalompolitikaként tekint az egészre, hanem azt mondja a kormány, és azt állítja, hogy ez neki csak szakmai kérdés. Azt mondja a kormány, hogy a pedagógusok presztízsét szeretné növelni. Azt mondja a kormány, hogy vonzóvá szeretné tenni a pályát. Kérdezem én, hogy növekszike a pedagóguspálya presztízse, vonzóbb lesze a pálya attól, hogyha megszüntetik a sztrájkjogot vagy megszüntetik a közalkalmazotti jogviszonyt. Vonzó lesze a pálya attól, és egyre többen fognake jelentkezni, illetve nem lesze nagyobb a lemorzsolódás, ha már egy pedagógus a saját pedagógiai programját sem fogadhatja el? Az intézmény szmsz-éhez sincs köze lassan, és az éves szakmai munkatervéhez is egyre kevesebb köze van. Vagy például bármikor önkényesen átvezényelhető. Vagy például akkor vonzó lesze a szakma, és nagyobb lesze a presztízs, ha például megtanulhatatlan és megtaníthatatlan a Nemzeti alaptanterv, vagy ez az egész központosítás és államosítás, aminek az elsődleges célja az volt, hogy megszűnjenek iskola és iskola között a különbségek? Ugye, államtitkár úr, ön is ezt mondta az expozéjában? De nem arról volt szó, hogy minden egyre rosszabb lesz.

Alacsonyan nivellál ám most már nagyon durván az oktatás színvonala, és Pokorni, Gloviczki vagy éppen az MTA elnöke elmondta, hogy van pedagógushiány, és lehet tagadni, de ettől még valós. Minden tanévkezdés előtt majdnem 1500 embert keresnek a pályára. A következő öt-tíz évben több tízezren fognak nyugdíjba menni. Ezt hogyan kívánják pótolni? Ez a státusztörvény erre nem ad megoldást.

És ami a legdurvább egyébként, én azt látom, hogy a tankerületi vezetőik, akiket a központból államilag neveznek ki, hogy az önök politikai, hatalmi céljait képviseljék, mindig többet keresnek, mint az a tanár, aki egyébként a gyerekekkel foglalkozik. A legdurvább, és felháborító, hogy egyetlenegy iskolában, mondjuk, 5 ezer forint jut hat-hét gyerek jutalomkönyvére. Mindenre van pénz ebben a kormányban, de a pedagógusok jutalmazására, béremelésére vagy a gyerekek jutalmazására nincs? Hát, hogy van ez?! Nem szégyellik magukat, amikor így állnak az iskola kollektívája és a pedagógusok színe elé?!

Azt hallottuk most, akkor ez egy fideszes módosítás, hogy 26 órában próbálják meg a kötelező heti óraszámot megszabni. Akkor kérdezem Gloviczki (sic!) államtitkár urat, hogy a 32 óra kötelező helyettesítés megmarad-e. Ennek terhére lehet kötelezően fizetetlen helyettesítést elrendelni a pedagógusoknak? Vagy az, ami a státusztörvényben megvan, hogy akár 48 órában is dolgoztathatják a tanárokat? Ezek a paragrafusok pontosan arról szólnak, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy tisztában vannak a pedagógushiánnyal, tisztában vannak annak mértékével, és bizony-bizony próbálnak túldolgoztatással, agyonterheléssel megoldást találni rá.

És most jön a kedvencünk az egészben, a bér. Azt már említettem, hogy a miniszterelnöknek volt egy önként vállalt ígérete, mondván, hogy azt a bizonyos vetítési alapot, vagyis ahonnan indítják a pedagógusok bérének a számítását, a mindenkori minimálbérhez fogják kötni. Tudják, mennyi lenne most már a béremelkedés, ha a miniszterelnök ezt az önként vállalt ígéretét nem vonja vissza? Majdnem 100 százalék. És bizony ezt a miniszterelnök megszegte, becsapva az egész magyar pedagógustársadalmat.

Nagyon szeretném megkérdezni, hátha valaki végre a kormány részéről tud nekem erre választ adni: mi köze van a bérnek Brüsszelhez? Nemzeti hatáskörbe tartozó terület a magyar oktatás területe. A nemzeti hatáskörbe tartozó területet a magyar költségvetésből kell finanszírozni, ugye? Azt mondta Rétvári Bence, hogy ez a pénz jár nekünk. Hát, a magyar pedagógusok meg azt mondják, hogy a magyar nemzeti hatáskörbe tartozó területnél pedig a magyar költségvetésből jár a béremelés. Mi köze van Brüsszelhez? Miért hazudják tele az egész országot, hogy ha majd Brüsszel kifizeti? Az, hogy Brüsszel egyébként úgy dönt, hogy valamilyen módon megnyitja a közösségi finanszírozás lehetőségét arra, hogy egy nemzeti hatáskörbe tartozó területet finanszírozzon, egyszerűen nem mentesíti önöket attól, hogy a költségvetésben kellene ezt a forrást megteremteni.

Az EFOP Plusz a lába. A pénzügyi államtitkáruk a költségvetési vitában elismerte, hogy akkor lesz csak béremelés, ami a céltartalékban meg van határozva, 20 százalék, ha az EFOP Pluszban egyébként a Bizottság által elfogadott pénzt kifizetik. Csakhogy a kifizetésnek vannak kemény feltételei, ezt már korábban elmondták a kollégáim, hogy a kormány és a parlament nem fog egyoldalúan bevezetni a pedagógusok munkaterheit növelő, a meglévő szakmai autonómiát korlátozó vagy a szakma vonzerejét csökkentő szabályokat.

Ne haragudjanak, de ha van x mérföldkő, amihez Brüsszel köti a pénzeket, a státusztörvény tuti, hogy az x plusz 1-edik. Önök maguk azok, akik megakadályozzák és megbuktatják a saját életpályamodelljüket! Ez nem egy sikersztori, ahogy egyébként Hoffmann Rózsa anno elmondta. Megbukott az első életpályamodell, és a státusztörvénnyel kinyírják a következő életpályamodelljüket. Tudják, honnan lehet életpályamodellt finanszírozni egy hazai, nemzeti hatáskörbe tartozó területen? A nemzeti költségvetésből. Ne haragudjanak, de ha maguk egy nemzeti hatáskörbe tartozó területet finanszíroztatni akarnak Brüsszellel, legközelebb a Nemzeti alaptantervet is ott fogják megíratni? Micsoda képmutatás és álságos dolog ez!

(Folytatás 74/2-ben!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2023. június 16. péntek 74/2. szám

Országgyűlési Napló

Továbbá: a kormány mindig elmondja, hogy mennyit egyeztettek. Bizonyára nagyon jó az egyeztetések mennyiségét összekeverni az egyeztetések minőségével. Régi trükk, alkalmazza is a Fidesz minduntalan.

Folyamatosan a háborúra hivatkoznak. A cseheknél nem hat a háború? Most döntöttek a csehek arról, hogy megemelik a pedagógusok bérét. Vagy például Románia: nem sokkal, de mégis magasabb a pedagógus-átlagbér. A határ mentén átmegy nagyon sok magyar pedagógus dolgozni Romániába, mert anyagilag jobban megéri, már aki tud, és elfogadják egyébként a végzettségét. Büszkék erre? Mert én nem lennék az.

Azt kell mondjam önöknek, hogy nekünk, MSZP-seknek és általában az ellenzéknek egy demokratikus országképünk van, ahol az oktatás demokratikus. De itt ma Magyarországon nem egy demokratikus szolgáltató államról beszélünk, hanem egy autoriter hatalmi államról beszélünk. Önöknek kormányzati szinten, ahogy említettem is, nem az a fontos, hogy kettesről hármasra, hármasról négyesre fel tudjon húzni egy pedagógus egy gyereket, és ebben mindenben segítsék, hogy a legszegényebb térségekbe született gyerekek is előre tudjanak lépni, és akár fogorvos, ügyvéd vagy bármi más lehessen belőlük, hogy csökkentsék a társadalmi különbségeket. Nem! Önöknek pusztán hatalmi kérdés az oktatás, ahogy ezt a miniszterelnök és az önökhöz köthető politológusok folyamatosan el is mondják a szócsöveiken keresztül.

(17.00)

Azt kell hogy mondjam, hogy az önök autoriter rendszerében a főispánok és a papok mellé bekényszerítették a tanárokat is, hogy az orbáni rendszert fenntartsák, mert önöknek nem a szakmáról szól ez az egész. Ezért az MSZP ezt az egész törvényt elutasítja, részleteiben és egészében is. Számunkra…  és bízom benne, és tudom, hogy lesz elég erőnk ahhoz, hogy kitartsunk, és egyszer ebben az országban egy olyan oktatást valósítsunk meg, amely valóban Magyarország érdekeit és a magyar társadalom érdekeit szolgálja, és nem egy pártnak az egy szem érdekeit, kizárólag hatalmi érdekeit. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, a Párbeszéd, a Momentum és az MSZP soraiban.)